Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-24 / 120. szám

A^PÚJSÁG 1918. május 24. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Üdülés Apaczeller István, az Orion tamási gyáregységének dol­gozója arról panaszkodott, hogy munkahelyén nagyon nehezen lehet szakszervezeti beutalójegyet kapni. Ö nyolc éve szakszervezeti tag, ebben az évben jelentkezett egy há­zaspáros beutalóra, de mivel többen is kérték ugyanezt a jegyet, a bizottság az ő ké­relmét elutasította. Vállala­tuk kapcsolatban áll egy ha­sonló profilú lengyel válla­lattal — írja. „Olyan jó a kapcsolat, hogy minden év­ben kölcsönös csereüdültetést szerveznek. Ennek időpontját minden évben a szakszerve­zeti beutalókkal együtt szok­ták kifüggeszteni. Miután nem kaptam meg a beuta­lót, jelentkezni akartam a csereüdültetésre. Ekkor kö­zölték velem, hogy már nem fogadják el a jelentkezése­met, mert lejárt a jelentkezé­si határidő. Mint később ki­derült, a szakszervezeti tit­kár nem hozta a gyár dolgo­zóinak tudomására a csere­üdültetés időpontját, sőt még az üdülőfelelős sem tudott róla. Néhány szakszervezeti tisztségviselővel megbeszélte, akik jelentkeztek is, és ez­zel lezárta az ügyet. Tudo­másom szerint a csereüdülte­tésről nemcsak néhány em­bernek kell tudni, hanem az egész vállalatnak...” Olvasónk levelét továbbí­tottuk a Szakszervezetek Tol­na megyei Tanácsának, ahon­nét Antal Pál SZMT mb. szervezési és káderosztály­vezető az alábbi választ ad­ta: .. .„A Tolna megyei Népúj­sághoz írt panaszt az ügyben érintettekkel tartott szemé­lyes megbeszélés során — a helyszínen kivizsgáltuk, a vizsgálat eredményét a VSZT képviselőivel egyeztettük. A vizsgálat alapján az alábbia­kat állapítottuk meg: „Levelének első részében a szakszervezeti beutalóra tör­tént jelentkezésének elutasí­tását veti fel. Véleményünk szerint ez esetben a szak- szervezeti bizottság a szak- szervezeti üdültetésre vonat­kozó szabályoknak megfele­lően járt el, mert: Biztosította az 1978. évre érkezett szakszervezeti be­utalók nyilvánosságát, ezek jegyzéke a gyárban kifüg­gesztésre került, a dolgozók megismerhették a lehetősé­geket : Mivel az ön által megje- löt, Hévízre szóló beutalóra más is jelentkezett, az elosz­tásra illetékes bizottság — a szakszervezeti bizalmiak be­vonásával — úgy döntött, hogy ezt a meleg vizes üdülő­helyre szóló házaspáros be­utalót egy idős gyári dolgozó részére biztosítja. Erről önt tájékoztatták, egyben felhívták a figyelmét arra, hogy lehetősége van más üdülőhelyre szakszerve­zeti beutalót kérni, ön ehe­lyett vállalati csereüdültetés keretében Lengyelországba szeretett volna menni, amely a levélben leírtak szerint szintén nem sikerült. Ezzel kapcsolatban a kö­vetkezőket állapítottuk meg: A vállalat központja éven­ként megkötött szerződés alapján egy partner lengyel vállalattal csereüdültetést szervez, amelyben vállalati szinten ez évben 60 dolgozó részvételére nyílt lehetőség Ebből létszámarányosan a tamási gyáregységből hat dolgozó, illetve családtagja vehet részt. A VSZT képvi­selői tájékoztatása szerint a csereüdültetésre jelentkezők kiválasztásánál a jól végzett gazdasági munka mellett fi­gyelembe veszik azt. hogy ki, milyen társadalmi munkát végez ezen felül. Az ilyen szempontok alapján kivá­lasztott dolgozók üdültetésé­hez a vállalat anyagilag is hozzájárul. (A családtagok teljes költséget fizetnek). Az üdültetésre vonatkozó sza­bályok és a korábbi évek gyakorlatától eltérően a szak- szervezeti bizottság a lengyel csereüdültetésre vonatkozó lehetőségeket nem hozta a gyár dolgozói tudomására, illetve úgy döntöttek, hogy eleve kijelölik a résztvevő­ket. Zavart okozott az a tény is, hogy a hat dolgozó he­lyett végül 10 részvételének lehetősége jutott el a gyár dolgozóihoz. Tényként álla­pítottuk meg, hogy az ÜSZB titkára a szakszervezeti cso­portbizalmival ez ügyben megengedhetetlen hangnem­ben tárgyalt. A fentieket figyelembe vé­ve, megálapításunk szerint a szakszervezeti bizottság és személy szerint az ÜSZB tit­kára a lengyel csereüdültetés lebonyolításakor helytelenül járt el. Megállapításainkat az ÜSZB-titkár tudomására hoztuk, azokkal lényegében egyetértett, a következő ÜSZB-ülésen a bizottsággal fenti megállapításokat ismer­tetjük és a jövőre vonatko­zóan a szükséges intézkedé­seket megtesszük. Véleményünk szerint a ta­mási gyárban időközben meg­tartásra került szakszerveze­ti beszámoló során — ahol többek között ez a kérdés is megvitatásra került — a vá­lasztott szakszervezeti tiszt­ségviselők, bizalmiak előtt, megfelelő nyilvánosság biz­tosításával hoztuk az érde­keltek tudomására azokat a hiányosságokat, amelyek a szakszervezeti munkában je­lentkeztek. Kérjük Apaczeller elvtársat, hogy a jövőben is tegye szóvá észrevételeit, ta­pasztalatait. Az orvoslakás környéke A várdombi betegek küld­tek szerkesztőségünknek le­velet, amelyben arról érdek­lődtek, hogy mikor hozzák már rendbe az orvoslakás környékét? Levelüket a bátaszéki Nagyközségi Közös Tanács elnökének, Erdei Jánosnak to­vábbítottuk, aki a követke­zőket válaszolta: „Dr. Bálint József körzeti orvos 1978. március 1-ével kezdte meg rendelését és költözött be a lakásba. Az a tény, hogy addig nem tud­ta a kivitelező a rossz — ha­vas és esős — időjárás miatt az udvar és kert rendezését elvégezni, valamint a garázst és a kerítést megépíteni. A munkálatokat — a bejáratok elkerítését, a garázs építését a kivitelező a panaszlevél megérkezése előtt elkezdte. A bejáratok már elkészültek, a garázs építése folyik. Ezt kö­veti majd a kocsibejáró épí­tése és a tereprendezés...” Telefonszámunk: 129-01, 123-61. Ml VÁLASZOLUNK Jó kereskedők Art Buchwald: A mai gazdasági életnek az az egyik problémája, hogy nehéz olyan fiatalokat talál­ni, akik született igazi keres­kedők. Sok diák, aki éppen elvégezte az egyetemet, job­ban érdeklődik a vevő szán­dékai, mint a kiárusítás nagy ügye iránt. Továbbá hajla­nak rá, hogy becsületesek le­gyenek, ez pedig katasztrófá­kat idézhet elő a kereskede­lemben. Egy barátomnak van egy ruhakereskedése, itt Geor- getown-ban. És elmesélte, milyen problémái voltak egy pszichológia szakos fiatal lánnyal, akit felvett eladónő­nek. A következőképpen történ­tek a dolgok: Első nap bejött egy hölgy az üzletbe, és a fiatal eladó­nő (hívjuk őt Brampton kis­asszonynak) megkérdezte, miben lehet a segítségére. — Szeretnék egy őszi kosz­tümöt — mondta a hölgy. — Milyen árban lehet? — kérdezte Brampton kisasz- Täzony. — Nem számít — felelte a hölgy. — Nos, hadd kérdezzem meg öntől: azért akarja meg­venni ezt a kosztümöt, mert valóban szüksége van rá, vagy csak egyszerűen össze­veszett a férjével, és most úgy akar bosszút állni, hogy. költséges vásárlásokba bo­csátkozik. — Hogy érti ezt, kisasz- szony ? — Talán arra gyanakszik, hogy a férje hűtlen volt ön­höz, és úgy gondolja, hogy csak ezen a módon egyenlít­heti ki a számlát. — Fogalmam sincs, miről beszél — értetlenkedett a vevő. — Dühből pénzt költeni az ellenségeskedésnek igen költ­séges formája. Az a taná­csom, hogy néhány napig gondolkozzék a dolgon. Pró­bálják meg elsimítani az el­lentéteket. Ha új kosztümöt vásárol, az még nem menti meg a házasságát. — Köszönöm szépen — szólt a vevő fagyosan, és ki­ment az üzletből. — Most dühös rám — mondta Brampton kisasszony a ruhaüzlet tulajdonosának, de egy hét múlva boldog lesz, hogy lebeszéltem a dologról. Barátom, a bolt tulajdono­sa úgy döntött, hogy meg nem történtnek tekinti ezt a kis esetet. De egy másik délután bejött egy újabb vevő, és Brampton kisasszony tőle is megkérdezte, hogy miben le­het segítségére. A hölgy így válaszolt: — Valami nagyon izgalmas ruhára lenne szükségem. A Kennedy Center-be megyek, és azt akarom, hogy minden­ki hanyatt essen a ruhámtól. Brampton kisszony így vá­laszolt: — Van néhány gyönyörű estélyi ruhám önbizalom- hiányban szenvedő emberek számára. — önbizalomhiányban? — Persze, ön nem tudta, hogy a ruha az egyik eszköz, amellyel a nők pótolni akar­ják a hiányzó önbizalmukat? — Nekem igenis van ön­bizalmam — felelte a hölgy dühösen. — Akkor miért akarja, hogy mindenki hanyatt essék, amikor meglátja magát a Kennedy Center-ben? Miért nem arra épít, hogy az em­berek saját magáért fogadják el önt, és nem azért, amit vi­sel? ön nagyon vonzó ember, és van önben valami belső szépség, amit álcázni próbál. Én eladhatok önnek egy ru­hát, amely magára tereli a figyelmet, de akkor sosem fogja megtudni, hogy ön vagy a ruha vonzotta-e magához az emberek pillantásait. E pillanatban az üzlet tu­lajdonosa elhatározta, hogy közbelép. — Brampton kisasszony, ha a hölgy estélyi ruhát óhajt, mutassa meg neki az estélyi- ruha-kollekciónkat. — Nem — felelte a vevő. — Az eladójának igaza van. Miért költsék ötszáz dollárt arra, hogy néhány bókot kap­jak olyan emberektől, akiket amúgysem érdekel, hogy mi van rajtam. Köszönöm, hogy segített nekem, ifjú hölgy. Igaz, hogy hiányzott belőlem az önbizalom immár évek óta, és magam sem tudtam róla. A vevő távozott az üzletből. Az utolsó csepp a pohárban a ruhabolt tulajdonosa szá­mára az volt, amikor egy fia­tal egyetemista lány bejött, hogy forrónadrágot vásárol­jon és Brampton kisasszony félórás előadást tartott neki a nők felszabadításáról, majd így fejezte be: amikor forró­nadrágot vásárol, akkor tu­lajdonképpen a sex eszközé­vé alacsonyítja le önmagát. Aznap este a bolt tulajdo­nosa egy kis táblát tett a ki­rakatba a következő szöveg­gel: „Eladónő kerestetik — pszichológia szakos diákok kíméljenek”. Fordította: ZILAHI JUDIT > VIT-program Formálódik a program, bi­zonyos, hogy a VIT-re uta­zó magyar delegáció művész tagjai, együttesei, előadói színvonalas műsorokkal lép­nek az ifjúsági találkozó résztvevői elé. A világ hala­dó fiataljainak béke- és ba­rátságdemonstrációján — ezúttal a latin-amerikai kon­tinens első szocialista orszá­gában — ki-ki számot ad ha­zája változásairól, fejlődésé­ről, kulturális örökségéről és legújabb eredményeiről is. Erről szólnak majd a művé­szetek nyelvén jeles fiatal előadóink is — mondotta Pándi András, a KISZ KB kulturális osztályának veze­tője az MTI munkatársának. — Korai lenne még kész műsortervekről beszélni, de azt már tudjuk, milyen nagy­szabású programokban sze­repelnek a kultúra magyar követei. Az előzetes tervek szerint július 31-én, a késő esti órákban a La Chorrero tengerparti szabadtéri szín­pad több ezres nézőterén ülők magyar folklórestet lát­hatnak: á KISZ Központi Művészegyüttes tánckara és Rajkó-zenekara, a Sebő- együttes, a Tolcsvay-trió és Dévai Nagy Kamilla műso­rát. — Nagy gonddal készülnek a magyar gálaestre: több mint 100 fiatal művészünk lép augusztus 2-án a Lazaro Pena színház dobogójára. A „Mindennapok forradalma” című műsorukban prózában, dalban, táncban, zenében vallanak majd a ma forra- dalmiságáról, ifjúságunknak a szocialista építőmunkában való helytállásáról, valamint a szabadságukért, a függet­lenségükért, / a társadalmi fölemelkedésükért küzdő né­pekkel vállalt cselekvő szoli­daritásról. Az üzletszerzők, a propagandisták és az ügynökök díja­zásáról szól a belke­reskedelmi minisz­ter 7 19711. (V. 8.) Bk. M. számú rendelete, amelynek hatálya a belkeres­kedelmi ágazatba tartozó ál­lami vállalatokra, szövetke­zetekre, ezek társulásaira, va­lamint a velük munkavi­szonyban, illetőleg szövetke­zeti tagsági viszonyban állók­ra terjed ki, s amely szerint az ilyen munkakörben fő­állásban dolgozók részére egy naptári évben a bérköltség terhére kifizethető díjazás fél ő határa 72 000 Ft. Ki­hangsúlyozandó, hogy ugyan­ezen munkakörben másodál­lásban végzett munkáért járó éves díjazás 14 000 Ft-nál több nem lehet. A pénzügyminiszter 7/1978. (V. 8.) PM. számú rendelete a felügyelete alá tartozó szer­veknél és a takarékszövetke­zeteknél folytatott szocialista munkaversenyt szabályozza, kihangsúlyozza, hogy a pénz­intézeteknél a munka verseny fő céljának kell tekinteni a takarékosság gondolatának és szükségességének népszerűsí­tését, a biztosítási, valamint az egyéb pénzügyi szolgálta­tások színvonalának és kul­turáltságának emelését. Csu­pán emlékeztetőül idézzük a rendeletből: „A munkaver- seny-vállalások gazdasági jel­legű céljainak kijelölése, a vállalások befolyásolása, a középvezetők beszámoltatása, a vállalások teljesítéséhez és az eredmények értékeléséhez szükséges személyi, tárgyi és szervezési feltételek biztosítá­sa a vállalat vezetőjének fel­adata.” (A fenti két jogsza­bály a Magyar Közlöny 1978. évi 29. számában jelent meg.) Az Építésügyi Értesítő f. évi 14. számában jelent meg az építésügyi és városfejlesz­tési miniszter 8 1978. ÉVM. számú utasítása a vezetői munkakörök betöltéséhez szükséges politikai és szak­mai képesítési feltételekről. Az utasítás mellékletében írt szakmai iskolai végzettség hiányában a korábban kine­vezett dolgozó az adott mun­kakörben 1980. december 31- ig foglalkoztatható, a politi­kai képesítés megszerzésének határidejét a kinevezésre jo­gosult határozza meg. Az elő­írt szakmai képesítés nélkül is tovább foglalkoztatható a nő, aki 40., illetőleg férfi, aki 45. életévét az utasítás hatály­ba lépését (1978. május 5.) megelőzően betöltötte, kivéve az építésvezetőt. Tovább fog­lalkoztatható az a dolgozó is, aki az előírt képesítést biztosító iskolai tanulmányo­kat 1980. december 31-ig megkezdi. Az iskolaigazgatók határo­zott időre szóló kinevezése ügyében jelent meg felhí­vása Művelődésügyi Köz­löny idei 9. számában, amely arra utal, hogy egyes tanács­szervek az új igazgatói kine­vezéseket a jogszabályban előírtnál rövidebb időtartam­ban határozták meg. Ezek a jogellenes kinevezések hiva­talból módosítandók öt tanév­re szóló időre. Az OKISZ Elnökségének 1/1978. (O. É. 13.) OKISZ számú irányelve a szö­vetkezeti belső ellenőrzés ter­vezéséről. működéséről és az állami ellenőrzéssel való ösz- szebangolt tevékenységéről szól, részletesen megjelöli a közgyűlés, küldöttgyűlés, munkahelyi tanácskozás fel­adatait, a vezetőség, a fel­ügyelő bizottság, a szövetke­zet más bizottságainak fel­adatait, iránymutatást ad a vezetői ellenőrzés, a szövet­ség keretében végzett ellen­őrzés tekintetében, és megje­löli a területi szövetség el­lenőrzési feladatait, is. (Meg­jelent az OKISZ Értesítő f. évi 13. számában.) DR. DEÁK KONRÄD a TIT városi-járási szervezetének elnöke HEUREKA! (Improvizáció egy képre) Csigavér... Csak semmi pánik. Ilyenkor az is eszem­be szokott jutni, amit egyszer sem olvastam el, esetleg a vastag betűket, no meg a tartalomjegyzéket. Miért? A színészek is rögtönöznek, ha elfelejtik a szerepkönyv szövegét, néha jobb mint az eredeti. Mindjárt szétpattan a halántékom. Talán egy kis csokoládé segít. A MALÉV pilótái is azt eszik, kell a kalória. Na de mi egy repülőút az írásbeli érettségihez képest! Ez kész szuperszonikus bevetés. Már az ujjaim is zsibbadnak. *A csudába ezekkel a matrózmandzsettákkal, szorítanak mint az inkvizito- ri bilincsek. Most meg szomjas vagyok. Az a hülye Kovács, amikor reggel meglátott, vihogva mondta a többiek­nek, hogy én vagyok az évad legjobb Coca-Cola-rek- lámja, — feltéve ha sikerül az írásbelim. Ki tudja, ta­lán a kólában van valami varázsszer... Nem érzek sem­mit, üres buborékok a gyomromban, csak nehogy a fejembe szánjanak. Boda már másodszor pisszeg a hátam mögött: „Mi van?” Na mi lenne? Egy papírzsebkendőre ráírom: rö­vidzárlat. Óvatosan mutatom neki, a tanár épp kibá­mul az ablakon. Boda suttogását a hátamban érzem: „De tök vagy, az utolsó órán ebből a témából feleltél jelesre...” — Heuréka!

Next

/
Thumbnails
Contents