Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-24 / 120. szám
1978. május 24. ‘KÉPÚJSÁG 5 Szennyvíztároló - süllyesztéssel Érdekes és célszerű módon építenek szennyvíztárolót Nagydorogon, a Tolna megyei Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat felvásárló telepén. Mivel a talajvíz magasan áll a telepnek azon a részén, nem tudnának leásni és úgy betonozni, illetve az a megoldás nagyon költséges volna. Az olcsó és jó megoldást a Szakály testvérek Építőipari Szövetkezet valósítja meg. A föld fölött elkészítették a tárolót; a hat és fél méter átmérőjű, nyolc méter magas vasbeton gyűrűt lesüllyesztik a földbe. Természetesen egy kis része már eleve a talajban volt, tehát az alját úgy zsaluzták be, hogy biztosan álljon a talpán. Amikor megkötött a beton, elkezdődhetett maga a süllyesztés. Nagyon egyszerű eljárás: a gyűrűn belül kiszedik a földet, megfelelő fokozatossággal és a nehéz betontárgy a saját súlyánál fogva megy mindig lejjebb. A közben előtörő talajvizet kiszivatják. öt tetőfedő és egy gépkezelő valósítja meg, a mam- mutgyűrű helyre rakását, idős Jankovics Gyula brigádvezető irányításával. Úgy kerültek ide tetőfedők, hogy az esős tavasz miatt nem volt munkájuk a szakmán belül, kaptak az alkalmon, amikor megtudták, kellene ide néhány ember földet ásni, persze nagy figyelemmel, ügyesen. A korai vonattal járnak Nagydorogra, hárman Szek- szárdról, ketten Tolnáról, egy ember Tengelicről. Visszafelé, délután ugyancsak találnak alkalmas járatot. Ebédjüket a szomszédban kapják, a vasúti kisvendéglőben. Tetszik nekik a süllyesztés. Abból a fajtából való emberek, akik minden értelmes munkát megtesznek, mert szeretnek dolgozni. Ha éppen nincs munka a magasban, lemennek a föld alá. G. J. Fotó: GOTTVALD Felülről nézve ilyen a „mammutgyűrű” Az élettelen kutyák torkán vastag drót. Bogáncs, Csöpi és társaik kinyújtóztatva, mozdulatlanul fekszenek egymás mellett. A rozoga fészer ablakán beáramló szellő megborzolja szőrüket. Egy asztalon levágott lópaták, a falon kutyabőr szárad. A piszkos kőpadlón barna foltok. — Jöjjenek bátran, ha nem kényesek — int az asszony. — Nézzék meg őket, bár nem hiszem, hogy a maguké itt van. Egy elveszett kutyát keresünk, alig pár hónaposat. Barátommal napok óta járjuk a várost, minden elképzelhető helyet felkutattunk, ahol megtalálni véljük a kölyök foxit. Az utolsó, szomorú próbálkozás: a sintérház. Megyünk az asszony után. Férje papucsában előttünk csoszog. Az udvaron két fehér kutya futkos hosszú lánc- re kötve. Amnesztiát, vagy csak haladékot kaptak? A barátságtalanabbikat a gazda- asszony helyére parancsolja. • Az mogorván bökdösi orrával üres lábasát, felhessentve a tébláboló verebeket. A másik behúzott farokkal, félénken szimatol felénk. Az épület mellett kivén- hedt gépkocsi, körötte rozsdás alkatrészek, vasdarabok és egy korhadó fűrészbak. A fal tövében egy hajdani kos napszítta koponyája. — Jó lesz a falra — bök rá az asszony. Gazda, hol voltál ? Kinyitja a fészerajtót, az szinte vonakodva engedelmeskedik. Hűvös félhomály fogad bennünket, kellemetlen szaggal. Újkori kínzókamra. Vastag rénfán, fejjel lelógó nyúzott borjú, orrában megfeketedett vérrel. És a kutyák... Ott fekszenek, nyakukon dróthurokkal. Vétlen áldozatai az új életformának, a bérházak építésének, a városiasodásnak. „Gazda, hol voltál?” — kérdezem helyettük. De gazda nincs, ezek kóbor kutyák voltak. Az ember kivesz valamit a természetből, környezetéből, legyen az akár élőlény, használja, elhasználja, megunja, eldobja, vagy elpusztítja azt. Nincs kóbor kutya, csak kóbor^ érzelmű ember... — Van itt egy anyakutya — hallom távolról az asszony hangját. — Kölykei lesznek, azért nem öltük meg. Kóbor ez is. A vemhes állat a fészer sarkában, szalmakötegen fekszik. Az asszony szólítgatja, kezét simogatásra emeli. Fenyegetés nincs a kézmozdulatban, szívélyes mozdulat csupa bizalom... és mégis; a kutya egyre jobban befúrja magát fészkébe. Csak fekete orra és lázas szemei látszanak. Elhúzódik a simogató kéztől, bizalmatlan. Mozdulatainkban akár a halált is hordozhatjuk számára. Talán így látta közeledni társaihoz a sintért, ilyen barátságosan, aggodalom nélkül. — Hagyja... — szólok az asszonynak. — A mi kutyánk nincs itt. Visszafordulunk. Jó lenne elfelejteni ezt a fészert, mintha soha nem láttam volna, elfelejteni az idegen asszonyt, simogatni akaró, vékony kezeivel, elfelejteni a tudattalan vezeklés ösztönös mozdulatát. Elfelejteni a megfojtott kutyákat, ezt az egész nyomasztó képet, de hiába hunyom be a szemem, a kép marad, nem tűnik el. — Menjünk — unszol a társam. Kilépünk a fészerből. Hu- nyorgunk az erős napsütésben. Az asszony csendesen becsukja mögöttünk az ajtót, nem szól hozzánk. Az udvari csapból lassan csepeg a víz, méhek döngik körül. A kutyák lihegve hűsölnek a diófák gyér árnyékában, ránk se hederítenek. A tornácon egy rezgő fejű öregember üldögél, szótlanul néz bennünket, köszönésünkre csak biccent. * SOLYMÁR ÁKOS Gyerekzsivaj és a női foci nézőközönségének lelkes biztatása veri fel a Tolnai Gép- és Műszeripari Szövetkezet gyárudvarának szombat délelőtti nyugalmát. A műhelyek ajtajai tárva-nyitva, a látogatók egyik üzemrészből a másikba sétálhatnak. — Ez a csomagoló... — vezeti kézen fogva fiacskáját egy férfi. Sétálnak az udvaron, az apa mindent megmutat, türelmesen magyaráz. Most szabad sokat és esetleg „csacs- kaságokat” kérdezni. Nyilvános napot tart a szövetkezet. A dolgozók elhozták hozzátartozóikat, ismerőseiket, munkahelyükre, megmutatják, hol dolgoznak, mit csinálnak. A portások most nem állítják meg az idegent a kapu előtt, nem vizsgálják át a táskákat a kifelé igyekvőknél — mindenki bejöhet, megnézheti a kiállított termékeket, gépeket, szerszámokat. Persze olyan is van, akit csak a foci érdekel és sebesen ingázik a sportpálya és a büfé közötti „csapáson”. Ők már ismerik a gyárat, szórakozni jöttek. Természetesen azért is van ez a nap, hogy jól érezzék magukat a résztvevők. A kiállítóteremben a legnagyobb sikere az ipari, tv- kamerának van. Az apróbb gyerekek nem tudják mire vélni, hogy miként „szerepelhetnek” a tv-ben. Csodálkozva nézegetik magukat a képernyőn, a kételkedők megnézik, mi van a készülék mögött. Talán egy hasonló srác bújt oda? Az egyik dolgozó öccsének magyarázgatja a számítógép lyukkártya-adagolóját, amelyet szintén a GÉM-beri készítettek. —, Mi a foglalkozásod? — kérdezem az ifjú rokontól. — Marós vagyok — válaszolja nem kis szakmai büszkeséggel. — Érdekelnek ezek a műszerek? — Igen. Azért jöttem el megnézni. Persze hívott az unokabátyám is, ő itt dolgozik. Tulajdonképpen mindig szerettem volna műszerész lenni, de valahogy „elmaradt”. Olyan nehéz tizenéves korban eldönteni azt, hogy mi akar lenni az ember. A legtöbb annak megy, amit elgondol otthon a család, vagy amelyik szakma neve hangzatos egy fiatal számára. Még lehet, hogy „átképzem” magam és eljövök ide dolgozni. Az ott dolgozó bátyja folytatja a magyarázatot. Eldicsekszik azzal is, hogy hány országba exportálja a GÉM termékeit. — A fizetésem is jó... — fejezi be „munkaerő-csábításnak” beillő beszédét. — Látod, szivecském, ezt mi csináltuk a fiúkkal — mutat a férj egy műszertartó vázra. — Asszonya elismerően nézegeti a számára ismeretlen tárgyat, majd közli, hogy elkelne otthon a lakásban virágtartónak. Persze csak viccnek szánta, férje nem őrről meg rá. Az alkalmi büfét a raktárban állították fel a rendezők. Mellette pingpongasztal, gyerekek játszanak rajta. Jól érzik magukat a raktár-játékteremben. Anyjuk alig tudja rábeszélni őket a hazaindulásra. Közeledik az ebédidő, szedelőzködnek az emberek. A gyerekeket alig lehet kicsalogatni a gépek birodalmából. Lassan indulnak a kapuk felé, a rendezők bezárják a műhelyek ajtajait.-már Olyan nagy itt a forgalom, hogy az csuda Az öreg felbattyog a parton, kapaszkodni kell, mert az út jó két méter magasan van. Ott a hídon mindig akad nézelődnivaló, néha a régi komák is erre járnak: Olyan jót lehet beszélgetni. Szakályban a Kapos hídja és a vasúti sorompó közötti szakaszon van a kotyor, közepén áll egy lakókocsi, tőle pár méterre a vastraverzek: ezt őrzi az öreg. A hivatalt 1978. január 6-tól tölti be kollégájával, Balogh Jánossal. Bemutatkozunk. — Kovács István, Szakály, Petőfi utca 13. — mondja. — Mit őriz, Pista bácsi? — Mindjárt mutatom a címet. — Előkotorássza a noteszt. — Országos Villamos Távvezeték Vállalat győr- szentiványi részleg — olvassa, de a hitelesség kedvéért mutatja az írást. A szálkás betűkkel telerótt lapon, telefonszámok, az értesítendő főnökök nevei, a munkához szükséges információk. — Most már hordják ide az anyagot, de egyelőre a szerelők Győr felé mennek és aztán kerül sorra ez a tájék. — Ha nem lenne őr, vinnék-e az anyagot? — Ki mer ide bejönni? Olyan nagy itt a forgalom, hogy az csuda. A szakályi néptől különben sem kell félni, azok meg sem kísérelnék. Igaz, múltkor volt itt egy koma: nagyon nézegette, ászt mondja: „De jó lenne tyúkketrecnek”. A vasútnál anyaggazdálkodó voltam. Lenyomtam ott 24 évet és hat hónapot. — Telik a nap? — Olvasgatok, mézgelődök, mit is csinálnék otthon egész nap? Az öreg felbattyog a parton, kapaszkodni kell, mert az út két méter magasan van. Ott, a hídon mindig akad nézelődnivaló, néha a régi komák is erre járnak. Azon nem gondolkodik, hogy már lassan fél éve őrzi a szervezetlenség, a rossz anyaggazdálkodás telepét... hj.-st. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium utasítására megyénkben 1978- ban gyommentesítési program indult, amely a gyomirtás általános és hatékony elvégzését a megye teljes területén irányozta elő. A gyomnövények elleni védekezés a 44/1968. (XII. 6.) Korm. számú rendelet végrehajtásáról szóló 43 1968. MÉM. számú rendelet szerint valamennyi földtulajdonos (földhasználó) számára kötelező. A gyomirtást a növénytermesztésre szolgáló területen kívül egyéb területeken is (pl. legelőn, réten, kertben, lakóház melletti útszakaszoFelhívás kon, árvízvédelmi, vasúti és úttöltéseken, csatorna- és árokparton, stb.) a gyomok virágzása előtt végre kell hajtani. A gyomnövények tömeges virágzása június első felében következik b^, ezért a gyomirtás kötelező és általános végrehajtását május 25—június 5. között rendelem el. A gyomirtást elsősorban kaszálással kell végrehajtani. Lakott területeken és élővizek 200 m-es körzetén belül a vegyszerek közül csak a Gramoxone, használható. Egyéb területen a járási növényvédelmi és agrokémiai főfelügyelők engedélye alapján hormonbázisú gyomirtószerek (Dikonirt, Dikamin, stb.) is alkalmazhatók. Felhívom a földtulajdonosok, földhasználók figyelmét, hogy területükön a gyomirtást legkésőbb június 5-ig végezzék el. A védekezést elmulasztó földtulajdonosok (földhasználók) szabálysértést követnek el, ellenük pénzbírság kiszabása alkalmazható. Szekszárd, 1978. május 22. Tolna megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás Nyilvános nap a GÉM-ben ... és amit őriz Kovács István, az őrző A tároló nagyobb része még a föld fölött van
