Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-05 / 104. szám

1978. május 5.

Brezsnyev Bonnba érkezett

Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett. A képen: Brezsnyev, vendéglátója, Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár, s a háttérben Walter Scheel államfő.

(Folytatás az 1. oldalról).

Leonyid Brezsnyev bemutatta vendéglátóinak a kíséretében érkezett szovjet vezetőket: Andrej Gromikót, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagját, külügyminisztert, Nyikolaj Tyihonovot, a Minisztertanács első elnökhelyettesét, Borisz Bugajev polgári repülésügyi minisztert, Nyikolaj Patolicsev külkereskedelmi minisztert, Leonyid Zamjatyint. az SZKP KB osztályvezetőjét. A küldöttséghez Bonnban csatlakozott Valentyin Fabin, a Szovjetunió NSZK-beli nagykövete.

Leonyid Brezsnyev délután kezdte meg megbeszéléseit Walter Scheellel, ezt követően pedig Helmut Schmidttel és Hans-Dietrich Genscherrel találkozott. A délutáni program keretében megkoszorúzta a fasizmus áldozatainak emlékművét. Este Scheel szövetségi elnök vacsorát adott a szovjet vendég tiszteletére, amelyen pohárköszöntők hangzottak el.

^ { 1 líTlr; \\ H \X

K u

A hivatalos látogatásra az NSZK-ba érkezett Leonyid Brezsnyev, az SZKP főtitkára, államfő és Walter Scheel, nyugatnémet államfő elvonul a katonai díszsorfal előtt.

Púja Frigyes Berlinben

Púja Frigyes, a Magyar Népköztársaság külügyminisztere, Oskar Fischernek, a Német Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének a meghívására 1978. május 3—4-én baráti látogatást tett a Német Demokratikus Köztársaságban.

A külügyminiszterek új egyezményt írtak alá a kulturális és tudományos együttműködésről.

A két miniszter beható véleménycserét folytatott a Magyar Népköztársaság és a Német Demokratikus Köztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződésével összefüggő, s a két állam és a két nép testvéri kapcsolatainak további elmélyítését előmozdító kérdésekről. Ennek során azokból a feladatokból indultak ki, amelyeket Kádár János, az MSZMP KB első titkára, valamint Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az államtanács elnöke határozták meg a Magyar Népköz- társaság párt- és kormány- küldöttségének az NDK-ban, 1977 márciusában tett látogatásakor.

Az időszerű nemzetközi kérdésekről folytatott megbeszélések során a Varsói Szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületé 1976 novemberi bukaresti közleményében foglaltak megvalósításaként nagy figyelmet szenteltek az enyhülés további elmélyítésének, a fegyverzetkorlátozásért és a leszerelésért folytatott harcnak, valamint a békés egymás mellett élés elve további érvényesítésének a különböző társadalmi rendszerű államok kapcsolataiban. Hangsúlyozták a Varsói Szerződés tagállamai külügyminiszteri bizottsága közelmúltban Szófiában tartott ülésének jelentőségét. Megerősítették mindkét állam szilárd elhatározását: elősegítik, hogy az ENSZ-köz- gyűlésnek a leszerelés kérdéseivel foglalkozó rendkívüli ülésszakán konkrét, kedvező eredmények szülessenek. Szükségesnek tartják a nemzetközi válsággócok felszámolását, Afrika, Ázsia és Latin-Amerika népeinek az imperializmus, a gyarmatosítás és újgyarmatosítás ellen, valamint a társadalmi haladásért folytatott harcának támogatását, a szocialista és az el nem kötelezett országok természetes szövetségének erősítését. A két külügyminiszter megerősítette országa eltökéltségét: fokozzák külpolitikai fellépéseik egyeztetését, hogy ezzel is elősegítsék a szocialista közösség közös béke- programjának még hatékonyabb megvalósítását. (MTI)

A szovjet sajtó napján

1912. május 5-én jelent meg a tömegeknek szóló legális munkásújság, a Pravda első száma. A Pravda megjelenése új korszakot nyitott a proletár sajtó történetében.

Az elmúlt hatvan év alatt 9-szeresére nőtt az újságok száma, az összpéldányszám pedig a forradalom előttinek csaknem 60-szorosa. A Szovjetunióban csaknem 8 ezer újság készül, egyszerre összesen 168 millió példányban, s a körülbelül 5 ezer folyóirat, vagy műszaki kiadvány egy év alatt több mint 3,8 milliárd példányban kerül ki a nyomdákból. Az előző tervidőszakban például 400 új lap és 113 folyóirat látott napvilágot. Egy családra átlag több mint 4 időszaki kiadvány vagy folyóirat jut. Sok újság és más kiadvány példányszámát össze se lehet hasonlítani a múltéval. A Pravda egy-egy napon több mint 10 millió, a Kom- szomolszkaja Pravda 10, a Rabotnyica (Munkásnő) 13, a Kresztyanka (Parasztasszony) 7, az Izvesztyija naponta 8 millió példányban kerül az olvasókhoz.

Az októberi forradalom után soha nem látott fejlődésnek indult a soknemzetiségű újságírás. Ma minden szovjet népnek van anyanyelvi sajtója. Az újságok a Szovjetunió népeinek 56, a folyóiratok pedig 44 nyelven jelennek meg.

A szovjet sajtó fejlődésében közvetlenül az olvasókhoz közelít. A legnagyobb példányszámot a helyi, üzemi, kolhoz-szovhoz, főiskolai, járási és városi sajtó éri el.

Ezek a lapok különösen jól érzékeltetik a szovjet sajtó jellegét. Naponta beszámolnak a szovjet emberek munkás hétköznapjairól és életéről, s egyben nevelői, tanácsadói is. Az üzemi lapokat, a járási és a városi újságokat jórészt munkás és falusi levelezők írják, ezért különösen erőteljesen befolyásolják a helyi ügyek megoldását, intézésük javítását.

A szovjet sajtó és munkatársaik sokezres tábora jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy elterjedjenek az újítók, a legjobb kollektívák tapasztalatai, hogy meggyorsuljon a tudományos-technikai fejlődés, javuljanak a népgazdaság irányításának módszerei. A szocialista munkaverseny témája egyetlen napon sem hiányzik a lapok, a folyóiratok hasábjairól, s ezeknek a témáknak a feldolgozásában jelen van az operatív hozzáállás, az ötletgazdagság és a mesterségbeli felkészültség.

APN—KS

t

Gyenes András Todor Zsivkovnál

Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, a bolgár államtanács elnöke a Várna melletti „Evk- szinograd”-ban fogadta Gye- nes Andrást. A szívélyes, elvtársi légkörben lezajlott találkozón Todor Zsivkov és Gyenes András tájékoztatta egymást pártjaik tevékenységének időszerű kérdéseiről.

A találkozót követően Todor Zsivkov ebédet adott Gyenes András tiszteletére.

Napjaink témája

A legnagyobb kedvezmény elve

A Biztonsági Tanács határozata

New York (MTI)

A Biztonsági Tanács szerda esti ülésén elfogadott határozatában ismételten felszólította Izraelt, hogy haladéktalanul vonja ki csapatait Libanon egész területéről, s egyben — eleget téve Kurt Waldheim ENSZ-főtitkár kérésének — úgy döntött, hogy az eredeti négyezerről hatezerre emeli a Dél-Libanon- ban ideiglenesen állomásozó ENSZ-erők (UNIFIL) létszámát.

A határozatot a tizenöt tagú testület tizenkét tagjának „igen” szavazatával fogadták el, Kína nem vett részt a szavazásban, a Szovjetunió és Csehszlovákia pedig — akárcsak másfél hónappal ezelőtt az amerikai szerzőségű előterjesztés nyomán elfogadott libanoni határozat megszavazásakor — ezúttal is-tartózkodott. A Szovjetunió ENSZ- küldöttségének vezetője, Oleg Trojanovszkij nagykövet tartózkodását indokló felszólalásában hangsúlyozta: a szovjet küldöttség véleménye szerint a Biztonsági Tanácsnak „erőteljes és hatékony intézkedéseket kell hoznia annak érdekében, hogy biztosítsa az izraeli csapatok haladéktalan és feltétel nélküli kivonását Libanon egész területéről”.

Trojanovszkij rámutatott arra, hogy immár másfél hónap telt el azóta, hogy a Biztonsági Tanács 425-ös határozatában ilyen értelmű felszólítással fordult Izraelhez, de Tel Aviv folytatja a megszállást, különböző ürügyekre hivatkozva halogatja a BT- határozat teljesítését. Izrael libanoni agressziója része a terjeszkedést célul tűző politikai terveknek, amelyek arra irányulnak, hogy megfosszák a Palesztinái arab népet elidegeníthetetlen jogaitól — hangsúlyozta a Szovjetunió állandó ENSZ-nagykövete.

A határozat megszavazása után elhangzott nyilatkozatában Kurt Waldheim aggodalmának adott hangot, mert az elmúlt napokban Dél-Liba- nonban olyan fegyveres ösz- szetűzések voltak, amelyek érintették az ENSZ-erőkhöz tartozó egységeket is.

Fukuda és Carter tárgyalásai

A világpiaci versenyképesség kritériumai sokrétűek. Az egyes termékek — végső soron a teljes kivitel — műszaki korszerűsége, a mindenkori kereslethez való illeszkedése, az előállítás költsége külön-külön és együttesen is alapvető tényezői a termékek külpiaci értékesítésének, az export gazdaságosságának

Ennek árakat és deviza- bevételeket is befolyásoló szerepét a közelmúltban aláírt magyar—amerikai kereskedelmi megállapodással szemléltethetjük. Magyar- ország 1973 óta tagja — úgy mondják: szerződő fele — a GATT-nak, s ennek következtében automatikusan megilleti a legnagyobb kedvezményes elbánás. Az USA mindeddig megtagadta a kedvezményes vámok alkalmazását a magyar árukra, amelyeket így átlag 15 százalékos vám terhelt. A magyar export az egyéb külföldi árukkal csak úgy versenyezhetett, ha a kedvezményes és a nem kedvezményes vámok különbségét az árban érvényesítette. Az árengedmény mértékére következtethetünk: ha az új megállapodás életbe lép — ennek feltétele a kölcsönös törvényhozási ratifikálás —, a jelenlegi áruösszetétel mellett az átlagos vámszint 5 százalék lesz. Nyilvánvaló, hogy a legnagyobb kedvezményes elbánás alacsonyabb vámtételei javítják a magyar export versenyhelyzetét, s lehetővé teszik azoknak az értékesítését is, amelyeket eddig meg sem kísérelhettünk.

Az elmúlt egy-másfél évtizedben ugyanis a legnagyobb kedvezmény elve leértékelődött. A kilenc országot tömörítő Közös Piacon belül a tagállamok egymás közötti forgalma vámmentes. A múlt év dereka óta a Közös Piac és a hét EFTA- ország közötti ipari késztermékforgalom is vámmentes. Vámmentességben, de legalábbis különleges vámkedvezményben részesülnek a fejlett tőkés országok piacain a harmadik világ ipari késztermékei, s hasonló módon bonyolítják le egymás közötti kereskedelmüket a fejlődő országok is. A világkereskedelem egyre növekvő hányada — ma már mintegy 50 százaléka — vámmentes, illetve vámkedvezményes.

A legnagyobb kedvezmény tartalmi értéke elsősorban Nyugat-Európában, éppen legfontosabb partnereinknél, a Közös Piachoz és az EFTA-hoz tartozó 16 országban csökkent, amelynek piacain mind a belföldi, mind a fejlődő országokból származó árukkal szemben a termékeinkre kivetett vámok miatt hátrányos helyzetben vagyunk. Ez a körülmény új megvilágításba helyezi a tengerentúli tőkés országokkal való kereskedelmet. Ha ugyanis azokra a

piacokra — Kanadán kívül rövidesen az USA-ba is — a többi exportőrrel azonos kereskedelempolitikai feltételekkel juthatunk be, a nem túl magas fuvarköltséget igénylő termékeink versenyhelyzete ott jobb lehet, mint Nyugat-Európában. Másrészt: a tengerentúli ipari termékek és technika nagyobb aránya a magyar behozatalban a nyugat-európai országok számára teremtene konkurrenciát, azok versenyhelyzetét nehezítené. Nem hagyható ugyanis figyelmen kívül, hogy ezek az országok mindmáig nem szűntették meg teljesen, a mennyiségi korlátozásokat, nem teljesítették ezzel kapcsolatos szerződéses kötelezettségeiket. Valószínűsíthető, hogy a módosuló versenyhelyzet eddigi korlátozásainak felülvizsgálatára késztetné ezeket a partnereket.

Mindent egybevetve: kivívtuk azokat a kereskedelempolitikai pozíciókat,

amelyek a GATT-tagság révén reálisan elérhetők voltak. A legnagyobb kedvezményes elbánás azonban csak néhány fejlett tőkés ország piacán biztosít számunkra a versenytársakéval egyenlő és azonos pozíciót, vámhelyzetet. Ez a helyzet belátható időn belül aligha módosul. Következésképpen exportunk Versenyképességét még inkább a termelésben kell megalapozni, fokozni.

GARAMVÖLGYI ISTVÁN

Tanácskozások a Moro-ügyrol

Az olasz kereszténydemokraták válságtörzse szerdán — különböző pártok vezetőivel tartott konzultációi után — azokról a „lehetőségekről” tanácskozott, amelyeket Betti- no Craxi, a szocialista párt vezetője vetett fel. E lehetőségek egyike az, hogy.-Moro kiszabadítása érdekében engedjék futni a „vörös brigádok” néhány olyan bebörtönzött tagját, akit kevésbé súlyos bűncselekmények terhelnek.

Guilio Andreotti miniszter- elnök szerdán este tájékoztatta Giovanni Leone államfőt pártjának tanácskozásairól. Csaknem egyidejűleg egy kisebb olasz hírügynökség nyilvánosságra hozta annak a levélnek a szövegét, amelyet Moro a múlt hét szombaton intézett az államelnökhöz. Moro a levélben Leone elnök emberségére és igazságérzetére apellált, s kérte, hogy a köztársasági elnök segítse elő a „politikai foglyok cseréjét".

A kormány pénteken fogja bejelenteni: milyen formában és mikor számol be a parlamentben a Moro-ügyről. Ezenkívül a kereszténydemokraták — nyugati hírügynökségi értesülések szerint — szemlátomást kezdenek eltávolodni eddigi kemény magatartásuktól.

Flesch István, az MTI tudósítója jelenti:

A japán külügyminisztérium szóvivője csütörtökön nemzetközi sajtóértekezleten számolt be Fukuda Takeo japán kormányfő és Carter amerikai elnök tárgyalásairól, amelyekről Washingtonban nem adtak ki hivatalos közös közleményt. Közlése szerint Carter megerősítette: az Egyesült Államok változatlanul erősen érdekelt abban, hogy fenntartsa ázsiai- csendes-óceáni gazdasági „politikai és katonai jelenlétét, és tiszteletben tartsa a térségben vállalt kötelezettségeit. Ez vonatkozik az amerikai—japán biztonsági szerződésre is.”

Carter az amerikai kormány nevében „üdvözölte a baráti kapcsolatok fejlődését Japán és Kína között és kifejezte a japán—kínai béke- és barátsági szerződés megkötésével kapcsolatos tárgyalások folytatására irányuló óhaját.” Á japán miniszter- elnök azonban — mondotta a szóvivő — nem kérte ki az amerikai elnök véleményét a vitatott hegemóniatételt illetően. (Aba Sintaro kabinetfőnök japán újságírók számára ugyancsak csütörtökön megtartott sajtóértekezletén a Carternek a japán—kínai hivatalos tárgyalások folytatását szorgalmazó állásfoglalását kommentálva megállapította: az amerikai elnök nyilatkozata nem befolyásolja a japán kormányt abban, hogy mikor szándékozik újrakezdeni a megbeszéléseket Kínával. Ezt a kérdést az érdekelt felek egymás között, nem pedig az Egyesült Államokkal döntik el.)

A külügyminisztérium szóvivője idézte Szonoda Szunao japán külügyminiszternek amerikai kollegájához, Cyrus Vance-hez intézett következő szavait: „Japán változatlanul fejleszteni kívánja a baráti kapcsolatait a Kínai Népköz- társasággal, és mielőbb alá akarja írni a béke- és barátsági szerződést”. Vance — fűzte hozzá a szóvivő — válaszában nagyra értékelte Japánnak ebben a kérdésben tanúsított magatartását, és kijelentette, hogy az Egyesült Államok támogatja azt.

Az MTI tudósítójának kérdésére válaszolva a szóvivő nem volt hajlandó állást fog- lolna arra vonatkozólag, vajon a japán kormány hivatalosan elfogadta-e azt a kínai magyarázatot, amely szerint a kínai halászhajóknak a Szenkaku-szigetek övezetében japán felségvizekre való tömeges behatolása véletlen műve volt. Kijelentette, hogy véleménye szerint „a kétoldalú viszonyban visszaállt az incidenst megelőző helyzet.”