Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-05 / 104. szám
1978. május 5. KÉPÚJSÁG 3 Házgyári riportok (II.) ApoHgon és ami utána jön 160 éve született Marx Károly Gondolatok a marxi életmű egységéről Emlékezetes olvasóink előtt is a korábbi evekben oktalannak tűnő vita, amely leginkább olyanok körében váltott ki „szabad véleményt”, akik az épületeket jól-rosszul sikerült fényképeken látták, olyannyira, hogy a paksi tulipános házakat halálra ítéltük. Azaz valaki kitalálta, hogy azok a házak rondák, akkor mindenki elkezdte fújni a nótát, azt viszont senki nem vette észre, hogy az országban egyedüli kísérlet volt arra, hogy a természetből fakadó egyhangú, sivár házgyári panelos házakat feloldja, díszítse, emberibbé, otthonosabbá tegye. Az a kísérlet abban az időben vált gyakorlattá a paksi Kishegyen, amikor már készültek Szekszár- don az újabb panel-, azaz már a házgyári elemek tervei. Ez a változás gyorsan bekövetkezett, hiszen a poligon-pa- nelokból alig készítettek Pakson ezer lakást, máris szállították oda az új elemeket a szebb, korszerűbb lakások összeszerelésére. A szekszárdi központi telep építésére, azaz a házgyár megteremtésére többet költöttek, mint addig az öszes „új” építési szerelési módokra. Nem kevesebb, mint nyolc nagy teljesítményű darut kellett vásárolni. Kazánházat építeni, amely hőenergiával látja el az „érlelő” üzemet, azután gondoskodtak megfelelő háttérről. A saját háttér megteremtésére azért volt szükség, mert alvállalkozókkal ilyen nagy mértékben már nem lehet kielégítően, megbízhatóan együttműködni. Az alvállkozó rendszerint több felé elkötelezi magát, így anyagi és műszaki érdekei szerint sorolja partnereit, nem biztos, egyáltalán nem biztos, hogy az előre szerződésben kötött üzemelést, azaz szállítást el tudja látni, avagy el akarja-e látni. Az új házgyár, amelyről a későbbiekben szó lesz, évente ezer lakás paneljait tudja előállítani. Mischl József főépítésvezető megszállottja a házgyárnak. Alkotója volt a nagy műnek, amely méltó folytatása a kezdetnek, a poligonüzemnek. A folytatás a házgyár. A po- ligon szisztéma tulajdonképpen blokkos építési módot jelent helyszíni szak-, szerelő- ipari munkával. A házgyár pedig azt tudatja velünk — már az elnevezésből is, hogy ott házakat csinálnak — nem építenek. Valahogy úgy, mint ahogy a kisgyerek az építőkockákkal: előbb az alját, aztán az emeleteket, s végül az egész műre a tetőt rárakják. No, ez nem egészen így van! Mindenekelőtt rengeteg tapasztalatot kellett gyűjteni, és a már működő házgyárakat tanulmányozni: Hol milyen buktatók fordulhatnak elő. S leginkább arra volt szükség, hogy akkora igény legyen lakásokból, amely az építést-szerelést forradalmasítja — lehetővé teszi — Szekszórdon is. Hiszen e dinamikusan fejlődő városunkban, a megyében egyre több lakásigényt regisztrálnak. Az építőkapacitás pedig véges. Az ipari szövetkezetek többszintes épületek készítésére alig alig vállalkoznak, a TOTÉV-et leterheli a megyei kommunális beruházások kivitelezése. És jelentkezett Paks! A blokkos-panelos építési módot kidolgozták, szépen el is indították a vállalat központi telepén. Megfelelő gépesítésre, az emberek továbbképzésére, a műszaki paraméterek kidolgozására rengeteget költöttek. Üj, teljesen új technológiát alkalmaztak, hiszen eladdig a megyében nem készítettek panelokat lakóházakhoz. S először valósult meg az is, hogy egy-egy formát több tucat tjlokk készítésére, majdnem milliméter pontosságú panelok gyártására tudtak használni. Megközelítően kétezer lakásnak való panel készült a módszerrel. De az igények ezt is túlhaladták. Az asztalosüzemből konténerben, festve, fényesítve, szerelvényekkel ellátva érkezik az ajtó, ablak, beépített szekrény, mutatja Mischl József főépítésvezető A vizesblokkokat ilyen acélvázba öntik a képen éppen egy fürdőszoba külső váza látszik, amint a munkások előkészítik a betonozásra Az ablakokat egyelőre még szabadtéren kell a panelokba beszerelni. A munkás a harmadik panel ablaka alá az esőfogót illeszti Újrakezdés A kislány meghajol és elkezdi a verset. Két strófa között megakad. Keresi a hangot, aztán kétségbeesetten néz a levegőbe, áz emberek feje fölé. Néhány kínos pillanat — és mivel segítség sehonnan nem érkezik, feláll az ünnepi gyűlés szónoka, kedélyesen feloldani a feszélye- zettséget: — Sebaj kislány, majd máskor meghallgatjuk a verset. A kislány balra el. Uj szín. kezdődik az ünnepi beszámoló. Azaz, hogy kezdődne —, mert a leányka —, bár irulva-pirulva, de határozottan újra színre lép és közli, hogy most szeretné végigmondani a verset. Az ihletből kizökkentett szónok — mit tehetne mást? — átengedi a mikrofont a kislánynak. És, most már hiba nélkül szállnak a szavak, szépen egymásután... „Az ott az Einstein” — mutatott egy szesszel átitatott férfire egy dombóvári ismerősöm a presszó sarkában. A relativitás ilyesfajta értelmezése meghökkentett —, hisz az említett férfi — még „relatíve” — sem hasonlított a nagy fizikusra. Rövid magyarázatot is kaptam mindjárt. Az illető úr jó képességű szakmunkásként egy szép napon soha nem látott ötlettel lepte meg a környezetét. Szerényebben szólva, újított valami szerkentyűt — az anyagmozgatás egyszerűsítésére. A próbaüzemen a lánc elszakadt — a műhely jót derült — és „fölülről” is közölték vele, hogy te sem leszel Einstein... Az „úr” — azóta vasúti segédmunkássá küzdötte le magát — és az égetett szesz akut hódolója. Lehet persze, hogy. az okokozat kérdése nem ennyire nyilvánvaló. Mégis — a két történet valahogy eggyé áll össze. Nem szánom példabeszédnek, mégis példázatnak hat az újrakezdés színéről és visszájáról. A példázgatás tulajdonképpen elég egyszerű — de az újrakezdés már korántsem az. Nem láttam a színpad mögé, de azt hiszem, a versmondó kislány akaratereje nem spontán lobbant lángra, hanem néhány biztató szótól Néhány biztató szó- ökölvívásban járatosak mondják, hogy otthon nem lehet „padlót törölni”, azaz ritka a K. O., mert zúg a biztatás. És akit biztatunk, nehezebben adja meg magát. Az ember nem várhat el környezetétől a hétköznapok során effajta „szurkolást”. De néhány biztató szó és máris kevesebb a vereség, más az újrakezdés... gyvgy fill ézzük, hogyan vetődött Éjlfe fel egyáltalán a marxi fpp életmű egységének a hassal kérdése? A „gondok” két történeti hullámban merültek fel, s e hullámok egyaránt Marx fiatalkori írásainak megtalálá. sához, „felfedezéséhez” kapcsolódtak. Századunk harmincas éveiben publikálták ugyanis először a Gazdaságifilozófiai kéziratok és a Német ideológia, kevéssel később A politikai gazdaságtan bírálatának alapvonalai c. műveket. Olyan írásokat, melyeket Marx — részben Engels közreműködésével, — a 19. század negyvenes, illetve ötvenes éveiben vetett papírra. Az értelmezések első hullámában — s ez hozzávetőlegesen századunk hatvanas éveinek derekáig tartott, — a polgári filozófia „marxológiai” (Marxszal foglalkozó) vonulata a fenti írások alapján a „fiatal” Marxot játszotta ki a „kései” Marxszal szemben, utóbbi „rovására”. Mi tette ezt lehetővé? A századforduló szociáldemokráciájának marxizmus- értelmezése példátlanul beszűkített és egyoldalú volt. A Marx utáni marxista filozófiai gondolkodásban — Lenin tiltakozása és ellenvéleménye dacára — évtizedeken át uralkodott egy olyan felfogás, amely a társadalmi élet valamennyi megnyilatkozását egyoldalúan és mechanikusan egyetlen tényezőre, a gazdasági viszonyokra akarta redukálni. A probléma az volt, hogy a gazdasági viszonyok szélsőségesen mindent megmagyarázó elvként való tételezése merőben utólagos és járulékos szerepre kárhoztatta az emberi cselekvést. Ebből a marxizmus-értelmezésből kikerült a cselekvő-alkotó. a körülményeket tevékenységével befolyásoló, a társadalmi alternatívák között választó, röviden: a magát és történelmét teremtő ember problémája. Abból a marxi belátásból, hogy az ember egyszerre szerzője és szereplője saját „színpadi drámájának”, csak az utóbbi szempont érvényesült. Az ember — úgymond —csak el- játszhatja a szerepeket. Mégpedig azokat, amelyeket „tőle független”, „rajta kívüli”, kérlelhetetlen, már-már fatális tényezők írnak elő. A cselekvő ember — és a politizáló ember — egy tőle függetlenített gazdaság változásainak függvénye és alárendeltje lett. Aligha kell külön bizonygatni, hogy ennek a filozófiai beállításnak megvoltak a következményei a korabeli szociáldemokrácia politikai gyakorlatában, amely a viszonyok változásának „kivárására”, s ezzel egy reformista stratégiára rendezkedett be. z az anti-dialektikus felfogás eredendően megtörte Marx filozófiai munkásságának egységét. A helyzet sajátossága az volt, hogy a harmincas évektől beinduló említett „első hullám” a fenti, bírált értelmezést magának Marxnak tulajdonította. Mondván, hogy minderre a „kései” — A tőkét író — Marx maga adott volna alapot. Mondván, hogy ezzel a „kései” Marxszal szemben kell — úgymond — felfedezni a „fiatal”, „emberfilozófus”, „humanista” Marxot. Ez az egyoldalúság nyilvánvalóan lebecsülte és mellőzte Marx kései munkásságát, s ezzel drasztikus módon megtörte életműve egységét. Már ebben az időszakban — a negyvenes-ötvenes évek periódusában — felmerült ezért annak szükségessége. hogy megszüntessék ezt az ellentmondásos feldarabolást és szembeállítást. A szocialista országok marxistái közül nem kevesen tettek jelentős kezdeményezéseket, hogy újból átgondolják a marxi életmű folyamatosságát, s hogy egységben rekonstruálják annak egészét. Ennek az egységnek bizonyítása nem egycsapásra történt. A „fiatal” Marxot kisajátító első hullám ugyanis — mintegy önmaga reakciójaként — megszülte azt a második hullámot, amely a „kései” Marxot abszolutizálta. A hatvanas évek derekán jelentkezett e tendencia a francia Louis Althusser munkásságában, aki tagadta az ember-filozófiai problematika létjogosultságát a marxizmusban, s ezzel a „fiatal” Marxot kívánta kilódítani saját életművéből. Althusser — az első hullámhoz hasonlóan — szintén abból indult ki, hogy Marx fejlődésében élesen elhatárolandó két stádium. Az első — így Althusser — egy 1845-től 1848-ig tartó „filozofikus-ideológus” szakasz. A második — 1848-tól — teljes szakítás lenne a megelőzővel. Nem ideológikus-filozófikus, hanem tudományos — értsd: a társadalmi-gazdasági szerkezet konkrét teljességét megismerni kívánó — korszak. Mi lenne a különbség a két korszak között? lthusser: minden olyan vizsgálódás, amely az ember helyére, szerepére, lehetőségeire kérdez, ideologikus. Azért, mert emberi igyekvéseket és óhajokat próbál formába önteni, mert célokkal és nézetekkel kivágja ellátni az embereket. S mint ilyen, az emberi cselekedetek befolyásolására törekszik, gyakorlati-manipula- tív beállítottságú, s ezért nem láthatja el a pártatlan és objektív megismerés funkcióját. A tudomány ezzel szemben nem az emberi gyakorlat alakításával foglalkozik, hanem megismeri a társadalmat. Mégpedig úgy, hogy eközben elvonatkoztat az embernek azoktól a vágyaitól, előítéleteitől, rigolyáitól és „agyrémeitől”, amelyek erre a társadalomra vonatkoznak. Felmerül a kérdés: a marxista filozófia elveszítheti-e ideologikus és világnézeti funkcióját? Lehet-e merőben leíró-tudományos elmélet? Aligha. A valóság még oly mély megismerése önmagában még soha senkit nem késztetett társadalmi cselekvésre. Márpedig a marxizmus központi funkciója az, hogy széles társadalmi meggyőződést és egyetértést alakítson ki és szilárdítson meg olyan célokban és értékekben, amelyeket éppen magának a valóságnak a megismeréséből olvasott-következtetett ki. Althusser legnagyobb tévedése az, hogy az ideológia és a tudomány különbségét mint a „becsapás” és az .igazmondás” különbségét fogta fel. Jóllehet az igazi különbség eltérő társadalmi funkciójukban rejlik. Az ideológia feladata a társadalmi mozgósítás kialakítása, és ebből még nem következik, hogy az ideológia ne tartalmazna tudományos eredményeket. Éppígy bemutatható, hogy ideologikus tartalmak és óhajok számos esetben vezettek tudományos felismerésekhez. És ezzel visszajutottunk Marxhoz. arx ugyanis nemcsak fenti fiatalkori műveit, hanem a Kommunista Kiáltványt is „fiatal korában” írta. tehát A tőke előtt. Innen nézve pedig kiderül, hogy a marxi életmű első szakasza genetikus eszmetörténeti kapcsolatban áll a későbbiekkel. Arról van szó, hogy a fiatalkori stádiumban születnek meg azok a problémák, amelyek megoldásán Marx egész későbbi alkotó tevékenysége során fáradozik. Számára a gazdaság területe nyújtotta azokat az eszközöket és viszonylatokat, amelyek forradalmi átalakítása elsődlegesen teszi lehetővé a fennálló meghaladását, vagyis — s a hatvanas évektől a marxista filozófia meggyőzően dokumentálja ezt a körülményt — a marxi vizsgálódások súlypontjának áthelyeződése kizárólag abból a nézőpontból érthető meg, hogy az ember társadalmi felszabadítása volt és maradt érdeklődésének kulcsfontosságú mozzanata. A „fiatal” és a „kései” Marxé egyaránt. PAPP ZSOLT
