Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-23 / 119. szám

1978. május 23. wÉPÚJSÁG 3 Paksi iparterület Betonelemgyár készül Ervenyesüles és Hívat äs ^^Anyagiasság” — vagy erkölcsi érték I gyón is előtérbe kerülnek és materializálódnak, a jellem, erkölcs, látókör nagyon is közrejátszik abban, hogy a fiatal milyen irányba hajlik. Az a törekvés erősebb-e benne, hogy távlatokban gon­dolkozzék, a hivatásszeretet és hivatástudat szavára hall­gasson, avagy pillanatnyi előnyök és érvényesülési le­hetőségek szerint döntsön. Sajnálatos és megütköztető példa akad éppen elég. Hi­szen hány és hány fiatal ele­ve azért választ jó keresettel kecsegtető pályát, hogy mi­nél könnyebben és miinél ha­marább megszerezze .azokat az eszközöket és javakat, amelyeket majd környezete a „siker jeleinek” fog fel. S kétszeresen súlyos az eseti ha a pályaválasztás egyetlen indítéka az anyagi szempont, s az eredmény a hivatásbeli közömbösség. Amikor " a munkahely-változtatásnak, az állhatatlanságnak szinte ki­zárólag forintban, címben, rangban megadható magya­rázata van, de semmi köze a hivatásbeli igényekhez. AMIKOR az elmélyedést, energiát, kockázatot, kitartó munkát követelő és hosszú távon gyümölcsöző szakmai munkát minden belső konf­liktus nélkül cseréli el vala­ki rögtön átváltható anyagi előnyökre. Hiszen szó se ró­la, találkozni ilyenekkel sok­helyen. De látni a következ­ményeket is! A morális érzé­ketlenséget, a bürokratikus érdektelenséget, a szakmai hanyatlást jeleit. S legyen valaki agronómus vagy köz­gazdász, mérnök vagy állam- igazgatási szakember, megfi­zeti az erkölcsi alapokat nél­külöző döntések következmé­nyeit. Csak az a baj, hogy előbb a közösséggel fizetteti meg az árát, mert hivatástu­dat és hivatásszeretet hiányá­ban lelketlen munkát végez. S végül — ha nem válik ci­nikussá —, megfizeti azzal is, hogy önmagával elégedet­len emberré válik. Nem vitás, hogy elsősor­ban a társadalmi és gazdasá­gi feltételeket kell olyanná tennünk, amelyben minél ke­vesebb fiatal kényszerül a hivatást és érvényesülést szembeállítani egymással. De ne álmodjunk arról, hogy olyan ideális viszonyokat va­laha is létrehozhatunk, amely­ben nincsenek konjunkturális csábítások! Ehhez még olyan szemléletet, közmorált, érték- rendszert is meg kell valósí­tanunk, amely csökkenti vagy éppen hatástalanítja a kon­junkturális csábításokat a fia­talság nagy többségében. A FIATALSÄG önmagá­ban nem anyagias, hiszen a legfogékonyabb az erkölcsi értékek iránt és legtöbbre be­csüli, ha a munka kielégíti és tartalmassá teszi életét. De ez nem elvont igazság. A feltételrendszert is biztosítani kell hozzá, figyelemmel is, de követelményekkel is. RÓZSA LÁSZLÓ EGYIK kiváló közgazdá­szunk írja tanulmányában a bér és a béren kívüli ténye­zők szerepéről, hogy a bér vonzereje mind a foglalko­zás-, mind a munkahelyvS- lasztásban (és annak változ­tatásában) sokkal nagyobb a fiatalokra, mint a kevésbé vállalkozó szellemű, nehe­zebben alkalmazkodó időseb­bekre. Ez a jelenség nemen­ként is módosul. Megfigyel­ték, hogy a fiúk inkább a jobb keresetet nyújtó szak­mákat, a lányok a kedvező munkakörülményeket része­sítik előnyben. Ha gyorsan és felületesen ítélnénk, azt kellene monda­ni, hogy ezek szerint a fiata­lok „anyagiasabbak”. Külö­nösen, ha figyelembe vesz- szük, hogy manapság a kö­zép- és felsőfokú képzettségű szakemberek munkahely­változtatásának 86 százalékát nem a vállalat, hanem a munkavállaló kezdeményezi. Ha viszoint nemcsak a pusz­ta tények, hanem az össze­függések megértése vezet bennünket, akkor be kell sétálnunk a realitások vilá­gába, amely fiatalra és idős­re egyaránt hat cselekvései­nek és törekvéseinek kialakí­tásában. Egyáltalán nem ar­ról van szó, hogy „a mai fia­talok anyagiasak”. A fiatalok munkahelyi vagy hivatásbe­li magatartását nem lehet megérteni és tanulmányozni a teljes életkörülményeik számbavétele nélkül, életsza­kaszukból következő sajátos gondjaik és konfliktusaik is­merete nélkül. Azokon a té­nyezőkön túl, amelyek álta­lában befolyásolják a mun­kahelyválasztást — mint amilyen például a kereset, a végzett munka társadalmi presztízse —, a fiataloknál különösen fontos, hogy mi­lyen lehetőségek kínálkoznak családi életük, háztartásuk berendezésére, leendő gyer­mekeik ellátására és nevelé­sére. TÉNY, hogy minél maga­sabb szakképzettségű fiata­lokról van szó, annál ké­sőbbre tolódik ki és viszony­lag egyszerre jelentkezik ná­luk az önálló háztartás, csa­ládi élet berendezésének ösz- szes anyagi és egyéb gondja. fi z egyetemet és főiskoiát végzett fiatalok zömének a 24—34. életévekben kell ki­alakítani a végleges munka- és hivatás elképzeléseit, meg­keresni és megtalálni azt a tevékenységi kört, amely leg­jobban megfelel hajlamuk­nak, képességeiknek és na­gyobb távon is biztosítja jö­vőjüket. Ezek tehát a keresés és önkipróbálás évei. Amikor tehát a statisztikusok meg­figyelik, hogy a többszöri munkahelyváltoztatás zöme a 20 és 30 év közötti foglalkoz­tatottakra jut, nem szabad az egyszerű anyagiasságra szű­kíteni a jelenség okait. De természetesen nem szabad figyelmen kívül hagyni sem. Sőt! Éppen amiatt, hogy az élet berendezés gondjai na­ségeket okoz, hogy az ott lé­vő villanyvezeték oszlopait gondosan ki kell kerülni, ne­hogy kidőljenek. Képünk ép­pen ilyen részt mutat. GEMENCI—GOTTVALD Tanácskozás a termelésirányításról az Akadémián A termelésirányítás tudo­mányos és gyakorlati ered­ményeinek megismerését — a fejlesztés összehangolását szolgálja az a háromnapos tanácskozás, amely hétfőn kezdte meg munkáját, a Ma­gyar Tudományos Akadémia székházában. Az együttmű­ködés kibontakoztatását in­dokolja, hogy sok különféle területen szakembereink — mérnökök, szervezők, közgaz­dászok, matematikusok és számítástechnikusok közös munkáján alapul a korszerű termelésirányítás, amely ter­mészetesen nem nélkülözheti a tudomány, a kutatások leg­jobb eredményeinek haszno­sítását sem. A gépipar, a ko­hászat, a műszeripar, a vegy­ipar és más iparágak több nagyvállalata már sikeresen hasznosítja a számítógépes és néhány más korszerű terme­lésirányítási rendszert. A ta­nácskozás három napján az eddigi gyakorlati eredménye­ket ismertetik előadásukban a Csepel Vas- és Fémművek, a Hajdúsági Iparművek, a Dunai Vasmű, az Egyesült Izzó és a Taurus vezetői, a legújabb tudományos mun­kákat pedig az egyetemek és kutatóintézetek képviselői. A tanácskozáson 18 előadás alapján összegezik az ered­ményeket, a gondokat, s ajánlásokat dolgoznak ki a termelésirányítás korszerű módszereinek szélesebb körű elterjesztésére. A paksi határban, a kije­lölt iparterületen megkezdő­dött az első üzem építése: előkészítik a területet a be­tonelemgyár alapozásához. Sok homokot kell elegyenget­niük a Szekszárd-paksi Vízi­társulat gépeinek, nagy dom­bok, buckák vannak ezen a helyen, kiöregedett szőlőföl­dön. A lánctalpas traktorok először megtisztították a te­repet a fáktól és bokroktól, aztán szabályos rendben le­gyalulták a laza talaj magas­latait. Amikor ott jártunk, 12 gép dolgozott, nagy területen mozogtak. Hatalmas üzem lesz a betonelemgyár, sokféle termék előállítására alkal­mas, korszerű és gyors eljá­rással, a nehéz munka kikü­szöbölésével dolgozik majd. Az elemek egy nap alatt megkötnek, a hagyományos eljárással viszont hetekig kellett érlelni a betont. He­lyesebben: még most is kell, a régi helyen, a konzerv­gyár és a 6-os számú fő köz­lekedési út által bezárt terü­leten, amely része lesz Paks új központjának. Ezért kell kitelepíteni és korszerűen új­jáépíteni az üzemet Pakstól délre. A mostani üzem he­lyén strand épül, valószínű­leg már a következő tervidő­szakban. Az új üzem terüle­tének földmunkája részben könnyű, mert könnyen moz­dul a homoktalaj, de nehéz­Mi lesz a Bencze Ferenc utcaiakkal ? szennyvíz folydogál az árok­ban. Kétoldalt beépített. La­kóházak között folyik ez a bűzt árasztó lé. A lakók nem merik kiengedni a gyerme­keket az utcára, féltik őket. Egy felnőtt már belefulladt, húsvétkor majdnem egy má­sik is. Bizonyára pénzbe ke­rülne ez a munka is, jó len­ne minél előbb előteremteni. Emberéletek és az itt lakók egészsége szempontjából is ocnlr fiirliulr i otto c a! n i Újjáépítik az újat Egy városi szennyvízcsator­na életében öt-tíz év nem nagy idő. Szekszárdon most mégis az történik, hogy so- kadszori javítgatás után újjá kell építeni a város szenny­vizét dél felé vezető vezeték egy részét* egészen pontosan 255 méternyit. Ezt a munkát kezdte a napokban a Dél­dunántúli Vízügyi és Köz­műépítő Vállalat a múzeum­tól a Tartsay lakótelep felé vezető út nyomvonalában. A régi egyszerűen eltűnt, ahogy az építkezést vezető szakem­ber mondja, eltűnt a „limá- nyos” talajban. Tudjuk, tud­ják a kertvárosiak is, erre tényleg ilyen a talaj. Horda- lékos, homokos, gyenge, kö­zel a talajvíz, erre bizony nehéz építeni. Most megpró­bálják az építők másodszor is ezt. A régi csatorna aljá­tól számított egy méterig ta­lajcserét végeznek. Ezt a ma­gasságot aztán B—70-es be­tonnal töltik ki és erre kerül majd az új, négyszáz milli­méteres vezeték. Tisztítási szempontok miatt harminc­méterenként építenek akná­kat, jóval sűrűbben, mint ahogy ez a „réginél” volt. A magas talajvíz miatt bú­várszivattyút kell majd hasz­nálni. A vállalat bérbe is vette a vízmű svéd, eletkro- mos gépét, mely majd éjjel­nappal szívja a vizet, de a zajt majd természetesen nem ez okozza, hiszen ez szinte hangtalan. A zaj majd a pát­rialemezeket leverő géptől ered, de csak délután ötig. Eddig dolgoznak ugyanis a szakemberek, nem zavarják a városrész estéit. Az építők ígérik. augusztusra készen lesznek. A felszíni betono­zást is elvégzik, csupán az aszfaltozás marad más vál­lalatra. Ez eddig szép. Ami to­vábbra is megoldatlan, az a Bencze Ferenc utcai rész. Itt ugyanis már nyitott a veze­ték. jelenleg is eg.vméternyi Dolgoznak a földgyaluk ' " " 111 111 ..... ................................ ....................... D olgozik o markoló ....................................................................................—...............-........................................................... A biztonságos munkavégzés lehetőségei (TUDÓSÍTÓNKTÓL) A dombóvári vontatási fő­nökség dolgozói, vezetői és a munkavédelmi apparátus évek óta erőfeszítéseket tesz a munkavédelmi, baleseti helyzet javítására, az egész­séges, biztonságos munka­végzés lehetőségeinek meg­teremtésére. A tények azt igazolják, hogy ez a munka eredményes. 1972 óta nem fordult elő súlyosnak minő­sülő üzemi baleset. A kisebb sérülésekkel járó balesetek száma. és a nem üzeminek minősülő balesetek száma is nagymértékben csökkent, bi­zonyítva a munkavédelmi tu­dat helyes fejlődését. A dom­bóvári vontatási főnökség csatlakozott a Nemzetközi Vasút Egyesület (UIC) által meghirdetett „Nemzetközi balesetelhárítási hetek” moz­galomhoz is. A mozgalom keretében minden részlegnél balesetelhárítási ankétot ren­deztek, feltárva nagyon sok veszélyforrást. A közlekedésbiztonsági ta­nács bevonásával „Alkohol a közlekedésben” címmel film­vetítéssel egybekötött anké­tot szerveztek, ahol Tengerdi Gyula rendőr százados, az al­kohol káros hatásáról, a köz­lekedési balesetek okairól, dr. Nagy Judit üzemorvos pedig az alkohol biológiai ha­tásáról tartott előadást. A rendezvénysorozat záró napján a főnökség vezetője, Harangozó László, a munka- irányítók részére tartott rendkívüli munkavédelmi ér­tekezletet. Elmondta: Ma már a termelés és a munkavé­delem elmulaszthatatlan. Nem lehet termelésről és munka- védelemről külön-külön be­szélni, csak biztonságos és hatékony termelésről, egész­séges, biztonságos munkakö­rülményekről. Kiemelte a munkát közvetlenül irányí­tók felelősségét azzal, hogy a munkahelyi vezetőknek, a munkát közvetlenül irányí­tóknak a munkavédelmi te­vékenység nemcsak szakmai, de emberi kötelessége is. Befejezésül feladatokat ha­tározott meg annak érdeké­ben, hogy megvalósulhasson az a célkitűzés, hogy a von­tatási főnökségnél az üzemi balesetek száma az emberileg elérhető legkisebb számra csökkenjen. KRAJCZÁR ANTAL A Bencze Ferenc utca egy részlete Kép, szöveg: BAKÓ JENŐ

Next

/
Thumbnails
Contents