Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
IO KÉPÚJSÁG 1978. május 21. IRODALOM z új tanügyi reform :gyik legfontosabb létesítménye az 54. sz. Ságvári Endre Nyomdaipari Szakközépiskola. Ez két évig abban az intézetben működött, a régi ún. tisztviselőtelepi gimnáziumban, ahol 1912 és 1916 között Babits tanított. Most már saját, modern, színes, világos iskolaépületükben folytatódik a tanítás, az új nyomdászgeneráció képzése, az ún. újpalotai lakótelepen. Babits Fogarasról a fővárosba kerülve először az újpesti gimnáziumban tanított és akkoriban a szomszédos Rákospalotán lakott. így ennek a fontos intézet mindkét helyen Babits nyomait fedezte fel. Ehhez természetesen hagyománytisztelő tanári testület kellett. Téglás János, a magyar irodalom tanára, az iskola h. igazgatója ösz- szegyűjtötte és kis könyvben földolgozta egy évvel ezelőtt Babits tisztviselőtelepi tanári éveinek érdekes, ismeretlen anyagát. Ugyancsak tavaly érettségiző diákjai Babits Ady-anto- lógiáját is sajtó alá rendezték minikönyv formájában. Az iskola tavalyi nagy sikerű Babits-kiadványai után idén két újabb Babits- kiadvánnyal lepi meg ajándékként, emlékként a diáBabits első drámája, a nyomdaipari szakközépiskola kiadása kokat, tanárokat, barátokat Az első kiadvány már meg is jelent és valóságos bibliofil remekmű A nyomdaipari szakközépiskola IV. a. osztályának tanulói az Athenaeum Nyomda műhelyében szedték, tördelték és kötötték Babits első drámáját. Az Athenaeum Nyomda vezérigazgatója, Soproni Béla maga állandó figyelemmel kísérte a csaknem kétszáz oldalas kis könyv készülését. Említsük meg a diákok irányítóit: Árvái Sándor, Gábor Elek tanműhelyvezetőket, Radich Emil és Kővári Ferencné szakoktatókat, és a kiadásért felelős iskolaigazgatót, Tarjám Györgyöt. A kis, kézbe való kötet arany címbetűs, rózsaszín kötésben, a borítólap belsején Babits kézírásával és jsét Babits-fényképpel jelent meg. Rendkívül gondos a szöveg szedése. Méltán büszkélkedik a címlap az „Első kiadás” jelzéssel. Szinte érthetetlen, hogyan kerülhette el a Babits-kutatók figyelmét ez a kézirat, amely az Országos Széchényi Könyvtár Babits-hagya- tékában található. Eddig egyetlen rádió-előadásban került színre 1972-ben. A kötetet szerkesztő Téglás János az Utószóban részletesen ismerteti a dráma születését, tartalmát és ennek a kiadványnak a létrejöttét. Megemlíti azt is, hogy a Tolna megyei Népújság tavalyi ismertetései adtak ösztönzést az iskola Babits-kultu- szának folytatásához. Babits „A Simoné háza” c. drámáját még Baján öt- lötte ki; 1905. október 31-én ezt írja Kosztolányinak: „Van egy excentrikus drámatervem — de kevésnek érzem erőm az előttem teljesen járatlan mezőn”. 1906. augusztus 18-án Juhász Gyulával már Szekszárdról közli: „Drámát írok — az elsőt életemben”. Október 27-én pedig már befejezésről értesíti: „Én írtam egy hosszú, modern drámát, amelyben végig egyetlen mondat sincs befejezve, s a rapszodikus urak és hölgyek csupa csonka szentenciában jajgatnak.” Kosztolányi no- vemben 26-án már sürgeti a kéziratot: „Miért nem küldi a drámáját?” 1908. februárjában Kosztolányi már elolvasta és így dicséri: „Még a drámáid emberei is a te nyelvedet beszélik, a te ideges, bizarr és furcsa ötleteidet morzsolgat- ják.” 1908. november 16-án Juhász Gyula sürgősen kéri a drámát, hogy a nagyváradi színháznak továbbíthassa: „Egy hét leforgása alatt küldd el egyfelvonásos drámádat, amit olvastam, és akkor a nagyváradi Szigligeti Színházban kerülnél színre a Holnap égisze alatt. Szép és nagy est lesz.” 1909. január végén Juhász közli vele: „A nagyváradi Szigligeti Színház elfogadta és az enyémmel együtt előadja februárban drámádat, „falusi tragédia” jelleggel. Én rendezem darabodat.” Feb1 ruár 4-én azonban már ezt írja: „Drámádat elküldöt- tem a Nyugatnak, jönni fog bizonyára hamar.” Babits első drámája azonban sem színre nem került, sem nyomtatva nem jelent meg akkor. Ennek oka eddig ismeretlen. Mindez azonban nem jelentette azt, hogy elfordult volna a drámától. Élete végéig állandóan izgatta a színház és a dráma. Még Bogarason megírta a Laoda- meiát, klasszikus tárgyú verses drámáját 1910 tavaszán. Később megírta Kazinczy fogságának és kiszabadulásának történetét „A lilerátor” címmel. Ezek hamarosan megjelentek, de népi mesedrámája, „A második ének” csak 1942-ben került kiadásra teljes terjedelmében. A világirodalomnak viszont olyan halhatatlan remekeit fordította le, mint Sophokles két Oedipus drámáját, Shakespeare Vihar-ját és Goethe Iphigeniá-ját. Török Sophie jegyezte föl, hogy első szekszárdi útjukon, a vonaton Romain Rolland Liluli c. világtörténelmi tragikomédiáját olvasgatta. f*. :'j gyancsak ő írta meg, j§8* hogy Shaw és O’Neill ||pS kedvencei voltak De 4 többször írt kortárs drámaírókról, mint Ka- rinthyról és Molnárról és szép tanulmányokat közölt a Bánk bánról és Az ember tragédiájáról. Mint a Nyugat szerkesztője ankétot rendezett a magyar drámaírás válságáról, Európai irodalomtörténete pedig bővelkedik a világirodalmi klasszikusok méltatásában. A nyomdaipari szakközép- iskola helyesen tette, hogy kiadta Babits első drámáját, mert így a dráma és a színház iránti érdeklődését fiatal korától nyomon követhetjük. GÁL ISTVÁN Négyszáz éves szőnyegek Az esztergomi Keresztény Múzeumban az időszakos kiállítási teremben első ízben mutatták be a múzeum szőnyeggyűjteményét. A nagy értékű, kézzel szőtt keleti szőnyegek közül néhány a XVI—XVII. századból származik. A képen: részlet a kiállításról. BERTÓK LÁSZLÓ Hányatt-falum Szaporodnak az öregasszonyok, hanyatt-falum kő-ujjai, mint pisztoly csöve halántékomon mint a kipusztult állatok. Anyám elküldte teste darabját mintául a földnek, apám mozdulatából kiáll a penge, élén: elárult gyér ekkorom. PARAIUCS Régi történet jm •mmmmm m »mm M MM1 A Szentkorona alatt a hadbíró dühösen lengette papír- lé jait. — Sumák Alajos őrmester! Maga összevissza beszél, szavain nem tudunk eligazodni. Ezért itt, a bíróság előtt rekonstruáljuk a bűntényét. Behívatunk egy közlegényt, és maga mindent ugyanúgy tesz, mint két héttel ezelőtt. Megértette? ... Nos, adják oda neki a pisztolyát. Közlegény, maga álljon két lépéssel hátrább!... Rajta, őrmester! Ordítson őrmester ! Közlegény maga, úgy válaszoljan, mint máskor. Tessék kezdeni! Őrmester ( a közlegény fe- fordulva): — Fogja be a száját! — Igenis, befogom a számat! — Ne ismételje a parancsot ! — Igenis, nem ismétlem a parancsot! — Maga egy nagy marha közlegény. Ne ismételje! — Igenis, nem ismétlem! — Tűnjön el! Lelépni! — Igenis, eltűnök, lelépek. Őrmester • (pulykavörösen): — Már megint ismétli a parancsot?! — Igenis. Ismétlem a parancsot. — Megőrülök. Maga állat! — Igenis, az őrmester úr megőrül. — Nem őrülök meg! — Igenis, az őrmester úr... (Lövés) Hadbíró: (a lassan eloszló füstben) — A hullát vigyék ki. Őrmester, tegye le a pisztolyát! A bíróság ítélethozatalra visszavonul. Később: — Sumák Alajos őrmestert Őfelsége, a Legfőbb Hadúr nevében a hadbíróság kettős emberölés büntette miatt golyó általi halálra ítéli. Őrmester: — Igenis! Hadbíró: — Ne ismételje, hallja! .... Ne ismételje! őrmester: — Nem ismétlem. Hadbíró — (felvezsi a pisztolyt) — De én igen! (Lövés). A Curia elnöke: Ne ismételje! (Lövés).... Ne ismételje! (Lövés) Igenis! (Lövés) Igenis!... SZÜTS DÉNES Korga Imre segédmunkás aznap ugyanúgy ébredt, ahogy évek óta szokott. Félálomban hallotta, hogy felesége odakint a konyhában a kis gáztűzhely körül matat, felteszi a gyerekeknek a tejet és magának az elmaradhatatlan kávét. Kikelt az ágyból, belebújt papucsába és megengedte a vízcsapot a fürdőben, hogy mire borotválkozni kezd, langyos legyen a víz. Ilyenkor a gáztűzhely mindkét lángja foglalt. Pedig meleg vízben sokkal jobb lenne borotválkozni, de az asszonyoknak mindig ilyenkor kell reggelit készíteni. Ahogy borotválkozott, többször megszagolta a habot, és úgy érezte, hogy az arcától a hab is átveszi a marógépekről lesikló vasszeletek édeskés szagát. Amikor elkészült, jó erősen bedörzsölte bőrét Pit- ralonnal és öltözni kezdett. Még egyszer megnézte, fel van-e húzva a csörgőóra, nehogy a fia elaludjon, ha már ők nincsenek itthon, és elkéssen az iskolából. Leült az ágy szélére, azt figyelte, ahogy a gyerek erős szálú haja megtörik a párnán. Miközben zokniját húzta, arra gondolt, ideje volna már leszoktatni a gyereket arról, hogy nyolcéves kbrára még mindig üvegből igya a tejet reggelenként, amit a felesége odakészít az ágy mellé. De hát, ha neki így jobb, akkor hadd igya. Attól még ugyanolyan nagy gyerek. Meg aztán mi van abban, hogy cumisüvegből issza a tejet? Az asszony ugyan sokat morgóit érte, de ő azt mondta; ha így esik jól. — Siess már, elkésünk — szólt be a felesége, de Korga nem mozdult az ágy széléről, s amikor a nő ideges, vékony hangján röviden megkérdezte, hogy nem jössz, ő azt mondta, nem, majd elmegyek a későbbi busszal, még azzal is beérek. Az asszony értetlenül topogott még egy darabig az előszobában, s csak az ajtó csa- pódása jelezte, hogy elment. Korga felállt, kinyitotta a szekrényt és kivett egy fehér . inget, aztán nyakkendőt keresett hozzá. A nylonzsákot lehúzta szürke csíkos öltönyéről, és lassan öltözködni kezdett. Gondosan megkötötte nyakkendőjét, kifényesítette cipőjét, visszaült az ágy szélére és várta, hogy megszólaljon a vekker. Nem akarta előbb fölkölteni a gyereket. Késői gyerek volt. Már le is mondtak róla, hogy valaha is gyerekük szülessen, de aztán meglett a gyerek, nem köny- nyen, hiszen Kati akkor már negyvenéves elmúlt. Amikor a csörgőóra megszólalt, és a fiú kinyitotta a szemét, először megijedt, mert megszokta már, hogy az apjáék reggeli műszakba járnak, és nincs otthon senki. De aztán, ahogy az apja azt mondta, ma nem kell iskolába menni, kiugrott az ágyból, hogy akkor megnézi a délelőtti tv-műsort. Korga Imre akkurátusán megágyazott, segített felöltözni a fiának, a lepedők alól, a szekrényből elővett kétszáz forintot a dugipénzből és elindultak a fiával kettesben a városba. Korga megmutogatta a házakat, ahol valaha apjáék, nagyapjáék laktak, lementek a vízpartra, és figyelték, ahogy a sirályok lomha repüléssel kísérik a súlyos terhekkel megrakott uszályokat. Néha köveket dobtak a vízbe, hogy a felfröccsenő víz szikrát vetett a fényben. Megálltak a kirakatok előtt, végignézték a játékokat, és kiválasztottak egy sárga színű autót. Megebédeltek a város fölé emelkedő, széljárta lépcsősor tetején épült étteremben. Korga megivott egy üveg sört, a fia pedig megkérdezte, hogy ihat-e még egy kólát. — Persze. Miért ne? — mondta Korga ugyanúgy, amikor a második üveg is kiürült. Déíután moziban voltak, és még hazafelé is azt beszélték, hogy milyen szép színű volt a tenger. Este boldogan aludtak és az összetolt ágyon kinyújtották karjukat, hogy rossz álom esetén megérintsék egymás kezét. De nem álmodtak rosz- szat. Korga frissen ébredt, csak amikor vas öltözőszekrényébe beakasztotta ruháját, akkor fogta el valami szorongás: mit fog mondani a művezetőnek? Hol volt? A csarnok felé tartva még úgy gondolta, talán az lenne a legjobb, ha azt mondaná, hogy tegnap berúgott, és azért nem akart bejönni, nehogy a gépek között járva valami baleset történjék. Igen ez lesz a legjobb, döntötte el. Hiszen volt már ilyen eset, és a művezető utólag szabadságot Íratott ki arra a napra. Ezt kell mondani, ezt kell — hajtogatta magában, amikor belépett a csarnokba, de ahogy a bajuszos, nagydarab művezető előtt állt, csak annyi jött ki belőle. — Sétáltunk... A fiammal sétáltunk, és jó volt... — Na és mit gondol, Korga szaki, ha a gyárban egyszerre mindenkinek eszébe jutna, hogy sétálni akar a kisfiával, akkor mi lenne? — kérdezte mély, dallamos hangján a művezető. — Nem tudom, kérem. Korga Imrének egynapi igazolatlan hiányzás miatt elvonták az évi nyereségét. Amikor ez kiderült, az asz- szony ordítozott vele a konyhában. Azt kiabálta, hogy nem elég neki az első műszak, itt vagytok utána a nyakamon, a főzéssel, a mosással, az alsógatyáitokkal. Korga Imre semmit nem szólt. Este lement a kocsmába és sört ivott. Másnap zű- gó fejjel ébredt, de pontosan ért be a munkahelyére, időben blokkolt és rendesen elvégezte egész napi munkáját. SZIGETHY ANDRÁS Sötétpatak Ujváry Lajos rajza
