Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-21 / 118. szám
8 ‘KÉPÚJSÁG 1978. május 21. A tenger mélyéről Régen érdekli a geológusokat, hogyan lehetne érckincseket nyerni a tengerfenékről. N. L. Zenkevics és N. Sz. Szkornakov szovjet geológusok kutatásai eredményeképpen térképet készítettek a Csendes-óceán mélyén előforduló ferromangán telepek eloszlásáról. Egyes feltevések szerint a Csendes-óceán nyugati részén óriási telepek találhatók. A becslések alapján egy négyzetkilométernyi területen 19 ezer tonna fer- romangánra számítanak. Csupán enriek az egy medencének a készleteit 20 milliárd tonnára becsülik A KGST-országok 1972-ben Rigában koordinációs központot létesítettek INTER- MORGEO néven, a világtengerek kutatási programjának előkészítésére. Az INTERMORGEO megalapításának gondolata csehszlovák geológusoktól származik. A Prága melletti Kutna Hóra geokémikusait nem hagyta nyugodni az a tudat, hogy milyen nagy mennyiségű mangánt, vasat, nikkelt, kobaltot, rezet, cinket, titánt, cirkóniumot, platinát rejt a tenger talaja. Első kísérleteiket a Feketetengeren végezték. A kutatásokhoz különleges szondákat szerkesztettek, amelyekkel először 200 méter mélyen végeztek vizsgálatokat. Másik műszerük, a Mammut típusú vákuumszonda már nagyobb teljesítményű, s van egy olyan markolószondájuk is, mely 6000 méter mélységig használható. A következő kutatási terület a Karib-tenger volt, ahol a csehszlovák geológusok — kubai kollegáikkal együtt — homokot kerestek a sziget- országi építkezésekhez. 1977- ben szovjet kutatókkal együtt vettek részt két expedícióban, a Csendes- és az Atlanti-óceánon. Hemingway-múzeum A XIX. században épült ház, a La Vigia valamikor erőd volt, spanyol csapatok menedékhelye. Sokszor változtatott tulajdonost, míg végül Hemingway kedvenc tartózkodási helye lett. A volt erődöt, amely ma múzeum, Hemingway végrendeletében a kubai népre hagyta. A Havanna környéki, San Franciasco de Paula falucskában épült ház kerttel, gyümölcsössel, úszómedencével körülvéve ma is olyan, mint egykori tulajdonosa időjében volt. A helyiségekben mindenütt kitömött állatfejek láthatók — a nagy vadász trófeái. A puskák, kardok tucatjai mellett a másik jellegzetesség a ház szinte minden zugát betöltő könyvmennyiség. Hét nyelven írott 9000 kötet található itt — szabad polcokon, asztalokon, székeken. Az épület tornyát Mary asszony, Hemingway özvegye építtette, pihenőül szánva az írásban elfáradt mesternek. Hemingway azonban csupán egy negyedórát töltött itt a torony elkészülte után, többé soha nem kereste fel. Annál inkább őt idézi a Pilar, az a hajó, amelyen halászni járt ki a tengerre. Ma is ott horgonyoz a kert öblében. A lengyel fővárosba látogató turisták közül szinte senki sem mulasztja el megtekinteni a királyi várat és környékét. A képen az újjászülető műemlékegyüttes a Varsóra oly jellemző hableányszoborral. Tízmillió Celsius-lézerrel A jövő energetikai problémáinak egyik legkecsegtetőbb megoldása a termonukleáris szintézis. Nyikolaj Bászov akadémikus, a Lebegyevről elnevezett moszkvai fizikai kutató- intézet vezetője már 1961- ben kifejtette elképzeléseit arról, hogyan lehet a lézersugarat felhasználni a hatalmas energiaforrást jelentő termonukleáris reakció kiváltására. így jött létre a „lézersugaras termonukleáris szintézis” elnevezésű tudományos program. A kutatók a lézersugár egy csodálatos tulajdonságát használják fel: azt, hogy a sugarat igen kicsi anyagrészecskékre, az úgynevezett termonukleáris céltáblára lehet irányítani. Ez a „céltábla” magában foglalja az „üzemanyagot” — a deutérium és tritium keverékét A lézersugár impulzusának hatására létrejönnek azok a feltételek, amelyek közt végbemehet a termonukleáris reakció. Többször tízmillió fokos hőmérséklet alakul ki, majd az „üzemanyag” megszilárdul, és sűrűsége több százszor felülmúlja a szilárd testek sűrűségét. A moszkvai fizikai kutatóintézet laboratóriumában jelenleg hatalmas impulzus lézerekkel — többek között jódlézerrel — folytatnak kísérleteket. Az elmúlt évek eredményei lehetővé teszik, hogy hamarosan elérjék a termonukleáris reakció küszöbértékét. Magyar internacionalisták nyomában Moszkva - Taskent - Szamarkand A Szovjetunió Lenin- renddel kitüntetett Központi Múzeumának egyik legutóbbi kiállításán a látogatók megtekinthették Orosz Nándor kitüntetéseit, amelyeket az oroszországi és a magyarországi forradalmi mozgalomban való részvételéért kapott. AZ EXPEDÍCIÓ Állomásai Orosz Nándor bronzműves az első világháborúban hadifogolyként került Szibériába. 1918-ban lett tagja az OKP- nek és a magyar hadifoglyok körében végzett pártmunkát. Védte a szovjethatalmat a polgárháborúban, és hosszú éveken át tevékenykedett az illegális magyar kommunista mozgalomban. A budapesti Munkásmozgalmi Múzeum 1977-ben megrendezett jubileumi kiállításán — „Magyar internacionalisták a szovjethatalomért — bolsevikok a Magyar Tanácsköztársaságért” — ugyancsak találkoztunk a nevével. Vitrinbe kerültek egykor naponta kézbe vett használati tárgyai, cigarettásdoboza, gyufatartója. Feliratuk: „Azoktól, akiknek életét új értelemmel gazdagítottad”. Ezeket és más hasonló, ma már különös értéket képviselő tárgyakat hosszadalmas keresés-kutatás során gyűjtötték össze. A szovjethatalomért, majd a Magyar Tanácsköztársaságért egyaránt küzdő magyar internacionalisták életútjának felkutatása a Szovjetunió Központi Forradalmi Múzeumának és a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumnak közös vállalkozása. A két intézmény között sokoldalú együttműködés alakult ki. A szovjet—magyar expedíció 1973-ban kezdte meg muhkáját, útvonala: Moszkva—Taskent—Szamarkand. A legelső feladat a lakcímek összegyűjtése volt, ami ennyi év után a családnevek megváltozása miatt sem volt könnyű, de ismerőstől ismerősig zarándokolva végül mégis sikerült egy majdnem száz címet tartalmazó lajstromot összeállítani. Keresés közben Kidajs Dezső családjára is rábukkantak. A Kidajs név a közelmúltban vált ismertté az internacionalisták tevékenységét kutató történészek körében, a budapesti Párttörténeti Intézet publikációiból és a Kossuth Könyvkiadó gondozásában 1975-ben megjelent kötetből: „A szocialista forradalomért. A magyar forradalmi mozgalom kiemelkedő harcosai.” A kötet szűkszavú adatokat tartalmaz Kidajs életéről, a családtól kapott anyagok alapján viszont már egy részletesebb életrajz bontakozik ki, amely egyelőre feldolgozásra vár. Sajnos, egyetlen fotó sem került elő a polgárháború korszakából, de megmaradtak azok a húszas évekbeli felvételek, amelyeken Kidajs mint a Vezérkar Katonai Akadémiájának hallgatója látható. Itt fejlesztette tovább kimagasló hadászati képességeit. „VAS HADOSZTÁLY” A kutatók rengeteg fontos anyagot kaptak az internacionalista Herskovics Ignác lányától. Herskovics részt vett a KMP megszervezésében, tagja volt a budapesti tanácsnak és a Központi Végrehajtó Bizottságnak. Mind ez ideig azonban nem ismertük születésének és halálának pontos dátumát és orosz- országi életének eseményeit. Itt tevékenykedett, mint a Vörös Hadsereg internacionalista harcosa, majd később — mivel a Magyar Tanácsköztársaság egyik vezetője volt, — politikai emigránsként került ide. 1918-ban a Volga vidékén védte a fiatal szovjethatalmat és Lenin szülővárosa, Szimbirszk felszabadításában is részt vett. A Vörös Hadsereg Varga Gyula vezette nemzetközi ezredében harcolt, abban a hadosztályban, amelyet a „Vas hadosztálynak” neveztek. Taskent és Szamarkand sem véletlenül került az expedíció állomásai közé. A hajdani Turkesztán területén található táborokban annak idején negyvenezer osztrák— magyar hadifogoly volt, s a legnagyobb ilyen tábor éppen Szamarkand környékén terült el. Az itt élő hadifogoly internacionalisták közül többen végleg Szovjet- Oroszországban maradtak, itt alapítottak családot. ISMERETLEN ZÁSZLÓK Taskentben Bocz Károly segítségével sikerült megtalálni az Üzbegisztáni Népek Múzeumának gyűjteményében a volt internacionalisták három zászlaját, amelyek közül egyiken a „Világ proletárjai, egyesüljetek!” felirat olvasható orosz, magyar és német nyelven. Alatta: „A Külföldi Munkások és Parasztok Kommunista Pártjának taskenti csoportja”. A turkesztáni szervezet nagy létszámú magyar szekcióval rendelkezett. Bocz Károly maga is részt vett az egyik zászló elkészítésében. Az eddig ismeretlen, internacionalista zászlókat lefényképezték a budapesti és a moszkvai múzeum számára. 1917—1920-ban mintegy 80—100 ezer magyar internacionalista vett részt a szovjethatalom megszilárdításáért folyó küzdelemben. A magyar forradalmárok hősiessége és odaadása mélységes elismerést váltott ki a szovjet népből, alakjuk és tevékenységük népeink barátságának szimbóluma. I. AVCSINA, a Szovjetunió Lenin-renddel kitüntetett Központi Forradalmi Múzeumának tudományos főmunkatársa Vasárnap Vilniusban Ezen a vasárnapon szép, napos, meleg idő volt. A nap sugarai bearanyozták Vilnius, az ősi város cseréptetőit, megcsillantak a város új kerületében, L'azdinajban lévő modern házak ablakai. A litván főváros legnagyobb eseménye ezen a napon az ének és tánc hagyományos ünnepe volt. amelyre a köztársaság mindnen részéből Vilniusba érkeztek a legjobb énekesek, táncosok, zenészek. Kora reggeltől a vilniusiak tízezrei gyűltek össze a Vingis-parkban. * A város egyik régi utcája ezen a napon galériává alakult át. Közvetlenül a házak falára függesztették ki műveiket a neves festőművészek, népművészek. A festészet kedvelőinek százai jötek el a sajátos bemutatóra, hogy megismerkedjenek a legújabb alkotásokkal, megvásárolják a nekik tetsző vásznakat. A városi stadionokban és sportpályákon számos érdekes mérkőzés zajlott. Az evezősök a kicsiny, ám szeA dal és tánc ünnepe a Vingis-parkban szélyes Vilnyala folyón mérték össze erejüket, a vitorlázók * a Trakajszkij-tavon vártak jó szélre. Lassan esteledett. Ismét megélénkültek a városi utcák. Az emberek vidáman, kipihenten tértek haza, hogy másnap újult erővel, jó hangulatban kezdjék az új munkahetet. Vilniusban igen népszerű a hagyományos „öt éven felüliek bajnoksága”, valamint az „Apák és fiúk” vetélkedője Varsó sellővel
