Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-20 / 117. szám
1978. május 20. ^ÍÉPÚJSÁG 3 A Minisztertanács tárgyalta Vizeink védelmében Paks új központjában LAKÁSOK, ÜZLETEK, IRODÁK /vtr t-i Paks leendő városközpontjában 49 lakásos szövetkezeti házat épít a Paksi Körzeti Építőipari Szövetkezet. Az épület földszintjén ABC-áruház, papírbolt, tejivó, takarékszövetkezeti és IBUSZ- iroda lesz. A régi Paks területén ez a ház az első központi fűtéses magas lakóépület. A fűtés szereléséhez, a napokban vonul fel a Dombóvári Unió Ipari Szövetkezet brigádja. A tervet a BÁCSTERV készitette; igen szépnek ígérkezik az épület külső formája és jól illeszkedik a ház északnyugati oldala az egyemeletes családi házak mellé: az a rész lépcsőzetesen keske- nyedő, teraszos kiképzésű. Tar Sándor építésvezető tájékoztatása szerint a jövő év decemberében fejeződik be az építkezés. GEMENCI—GOTTVALD Hazánkban — mint minden gyorsan fejlődő országban — a vízfogyasztás emelkedésével egyenes arányban növekszik a szennyvíz meny- nyisége is. Az ötvenes évek elején kezdődött a felszíni vizek rohamos elszennyeződése. Az intenzív ipari és mezőgazdasági technológiák következtében vizeinkbe további szennyező anyagok kerülnek, amelyek újabb vízgazdálkodási, egészségügyi és környezetvédelmi problémákat vetnek fel. A szennyező anyagok megbontják természetes vizeink biológiai egyensúlyát: egyrészt az élővilágot károsítják, másrészt korlátozzák a vizek újrafelhasználását. Az évente felhasznált ötmilli- árd köbméter vízből mintegy 1,2 milliárd köbméternyi szennyezett jut vissza élővizeinkbe. Az ebből eredő károk összege évente körülbelül egymilliárd forint, a közvetett környezeti ártalmakról nem is beszélve, amelyek forintban ki sem fejezhetők. A hazai vízgazdálkodás- „nak ezért egyik legfontosabb feladata vizeink védelme. Az ésszerű gazdálkodás mellett fokozottan kell ügyelni a vízminőség szabályozására. összehangolt védelmi rendszer A kormány 1961-ben vizsgálta meg első alkalommal a vizek szennyeződését, s rohamos megfékezésére átfogóan szabályozta a vízminőség-védelmet. Megkezdődött egy védelmi rendszer műszaki, igazgatási, jogi közgazda- sági és szervezeti rendszerének összehangolt kiépítése. Nemcsa fejlettebb vízminőség-elemző módszereket kellett kidolgozni, hanem olyan ösztönzőket is be kellett vezetni, amelyek előmozdították a szennyvíztisztító berendezések pótlását, építését és a hidrológiai háttérrel is számoló ipartelepítést. A szennyvízbírság 1961-ben bevezetett rendszerét a kormány 1969-ben módosította. A rendelet beváltotta a hozzá fűzött reményeket: jelentős anyagi ösztönző hatása folytán a vízminőségvédelem leghatékonyabb eszközévé vált. Lelassult felszíni vizeink elszennyeződése: az élővizekbe került tisztítatlan ipari szennyvizek mennyisége a napi 840 ezerről 670 ezer köbméterre csökkent. A követelmény azonban — a jövőre is gondolva — ma már nagyobb, tehát tovább kell fejleszteni a szennyvízbírságolás rendszerét. A Minisztertanács legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta az erről szóló előterjesztést: korszerűsítette az 1969- es rendeletet. Ennek értelmében biztosítani kell, hogy a bírság jobban alkalmazkodjék a szennyezés súlyosságához és a környezeti feltételekhez, progresszivitásának mértékét pedig a szeny- nyezés elhárítására tett intézkedések ütemezésének betartásától kell függővé tenni. A Balaton , és Környéke :í i; í : /::;;i: í::///: i//: //ji r:::/ ///r:: i /; r A rendelet hat kategóriába sorolja a vízminőségvédelmi területeket, s ezekhez igazítva szabja meg a szeny- nyezés határértékeit. A Balaton és vízgyűjtő területe, más üdülőtavak és az ivóvíz bázisául szolgáló folyók, tavak kiemelt védettséget kapnak. Az új határérték-rendszerben tehát a kiemelt, vagy súlyosan veszélyeztetett vízminőség-védelmi területeken a vízszennyezés az eddiginél szigorúbb, az egyéb területeken pedig enyhébb elbírálás alá esik. A módosításnak természetesen nem az a célja, hogy a bírság összegét növelje, hanem az, hogy az eddiginél jobban ösztönözzön a szennyvíztisztító berendezések létrehozására, különösen a kiemelt területeken. Az újfajta bírságolás más jelentős változásokat is hoz, például: nagy kedvezményt biztosít a vízszennyező vállalatoknak, ha megkezdték a vízminőség-védelmi beruházásra való felkészülést, ez esetben ugyanis elengedhető a bírság progresszív szorzóval növelt része. Egész környezetünk kérd«« A kormányrendelet jól szolgálja az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi törvény valóra váltását is. A VI. ötéves tervben el kell érni, hogy általánosságban megszűnjön vizeink minőségének romlása, a tisztítatlan vagy nem kellően tisztított szennyvizek meny- nyiségének növekedése. Ezután kerül sor a jelenleg kevéssé vagy egyáltalán nem hasznosítható vízkészletek használhatóvá tételére. A vizek szennyezése elleni védelem végül is az intézkedések egész láncolatának eredménye. Fontos része ennek, hogy egyetlen üzemben se tartsák előnyösebbnek a bírságok rendszeres kifizetését, 'mint a szükséges tisztítóberendezések építését, vagy korszerűsítését — mert a bírságtól nem lesznek tisztábbak vizeink. S. I. A jogalommal úgy harminc évvel ezelőtt ismerkedtem meg, akkor háztáji gazdaság volt a neve és a termelőszövetkezeti tagoknak önálló művelésre kiadott fél- vagy egyholdas területet és az állatait jelentette. Aztán hamarosan elmaradt a gazdaság • és megmaradt a háztáji, mivelhogy a nyelv a rövidségre törekszik és az egy szó is kifejezi a lényeget. Majd elkezdett bővülni a szó jelentése. Pár éve hallottam először, amikor a gyári könyvelő úgy köszönt el a portástól, hogy „megyek a háztájiba”. A múltkor meg egy autószerelőről mondták, hogy többet keres a háztájiban, mint az üzemben, a háztáji itt a maszekolást jelentette. Most pedig megjelent a bérháztáji. Megvallom őszintén — anélkül, hogy nyelvművelői babérokra pályáznék — ezt a szót még nem hallottam, magam találtam Bérháztáji ki hosszas gondolkodás után, amikor megláttam Szekszáj- don eme újfajta gazdaságot. Ugyanis e háromszorosan is összetett szó első tagja nem olyan háztájit jelent, ami után bért fizetne, vagy követelne valaki, ez a háztáji ott zöldell egy szekszárdi, harminclakásos, négyemeletes panelház, pontosabban a Tartsay lakótelep 12—13—14. szám alatti bérház tövében, a ház és a rendőrség betonkerítése között. Pár éve még üde pázsit volt ezen a tíz-tizenkét méter széles sávon, csendes, szélmentes hely lévén, ide jöhettek a kismamák és nagypapák a gyerekekkel, napozni, játszani. Aztán lassacskán megkezdődött az átalakulás háztájivá. Néhány élelmes — és kényelmes — lakó művelésbe vett egy-egy parcellát és ma már az egyiken virágzik a borsó, a másikon felmagzik a petrezselyem, a harmadikon kibújt a bab, sőt, most fordul termőre egy pár éve ültetett meggyfa. Úgy látszik, mintha az illetők már ismerték volna az „elbirtoklás” fogalmát, még mielőtt a minap a tévé „Jogi esetek” műsora jóvoltából közismertté vált. Hogy lehet ily módon is ingatlant szerezni. De félre a viccelődéssel! A lakótelep az lakótelep. Legyen ott minél több zöldterület és legyen — ma már egyre inkább nélkülözhetetlen — parkolóhely, ami bizony alig-alig akad itt és az autótulajdonos lakók kénytelenek szabálytalanul parkolni. Aki pedig kertészkedni akar? Csinálja, de ne itt. Mert a városi tanács is, a termelőszövetkezet is örülne, ha sikerülne hasznosítani azt a sok parlagterületet a város határában. Persze, ehhez jó, ha az ember élelmes, ám ne kényelmeskedjék. JANTNER JÁNOS Szakmák szükségből, hobbiból Mesterkéz kellene a tető megjavításához agyapám ezermester volt, bár sohasem hallott a „csináld magad” mozgalom hangzatos jelszavairól, mégis sok, szakismeretet igénylő munkát elvégzett a ház körül. Kőműves szakmája mellett télen — amikor a hideg miatt nem volt munka — erdőre járt fáért, vagy nádat vágott, hogy valami kevés keresettel biztosítsa a család szűkös megélhetését. És ha még ilyen alkalmi munka sem jutott, akkor otthon kosarat font, fúrt, faragott, ügyeskedett, hogy valami eladhatót készítsen. Értett a szőlőműveléshez, a borkészítéshez, biztos kézzel bánt az ácsszekercével, kovácskalapáccsal. Gyermekkorom hintalova, szánkói, apró játékai az ő ügyes kezét dicsérték. — Nagyapa, te mindenhez értesz! — mondtam őszinte gyermeki rajongással. — A szükség sok mindenre megtanít kisfiam — válaszolt csendesen és én azóta respektálom a szükséget, mint tanítót * — Ki tud ma — 1978-ban — Felsőnyéken kosarat fonni? — tettem fel a kérdést, a felsőnyéki tanács elnökének, Fábián Józsefnek. — Elkésett. Egy hónapja halt meg az öreg Szelei bácsi, ő értett a kosárfonáshoz. Nyolcvanéves volt, de még dolgozott. Az egész falut ellátta kisebb-nagyobb kosarakkal, csirkeborítókkal, különböző fonottáruval. Most, hogy meghalt, a nyékiek is idegenbe mennek kosárért. — Az ilyen emberek, mint a Szelei bácsi, sok mindenhez értettek — folytatja ezután. — A klumpakészítés, vagy kosárfonás, a házak nádazása általában nem volt szakmásított tévékenység, csak úgy, mellékesen értettek hozzá. A parasztszekér esetleges hibáit maguk javították, sőt a bátrabbak még kereket is készítettek. Persze az ő „bátorságukat” általában az adta, hogy nem volt pénzük bognármesterre. Azóta ezek az ismeretek feledésbe merültek, lassan kihalnak. — A saját családjában is érzi ezt? — Hogyne. Az én apám parasztember volt, de amiről beszéltem, az mind illett őrá is. Engem még megtanított a kasza használatára, a kikalapálására, a fenésére, de az én fiaim már ehhez sem értenek. Pedig hiába vagyok tanácselnök, kasza nélkül nem tudnék megélni. A ház körül még nagyon sokáig szükség lesz erre a szerszámra. Ha eltűnik az életünkből, nem azért lesz, mert nincs rá szükség, hanem mert nem ért senki a kezeléséhez. — A község életében okoz érezhető változást, esetleg gondot, hogy ezek az azelőtt minden családban meglévő ismeretek lassan feledésbe merülnek? — Legutóbb például egy idős néni nádfedeles házának rendbe tételéhez nem találtunk nádazómestert. Később aztán Ozoráról jelentkezett egy ember, de a nád beszerzése is egyre nagyobb gond. * A felsőnyéki Marx körút tényleg körbe megy a faluban. A temetői részen, ahol az emberek esős időben csak sarat gyúrva közlekedhetnek, új ház áll. Kívülről még vakolatlan, de belül a vidám színekre festett falak, a szőnyegpadlóval borított szobák, már a lakottság, a barátságos otthon benyomását keltik. A fiatal házaspár jogos büszkeséggel vezeti körül a betévedt idegent. Az előző — másfél szobás — apró parasztház után, a három szoba, konyha, fürdőszobás új ház nagy eredmény. — Talán soha sem lett volna bátorságunk belevágni ekkora építkezésbe, ha nincs annyi szakember a családunkban. Csak a villanyszerelést kellett fizetni. Az asztalos, a kőműves, az ács, a vízvezeték-szerelő, a szobafestő és a segédmunka kikerült a családból. Legalább százötvenezret takarítottunk meg azon, hogy nem kellett a szakmunkáért pénzt adnunk — mondta a házigazda, Szakács István. — Ezért a sok segítségért mi lesz a viszonzás? — Ha valaki a rokonságból építkezik, természetesen én is elmegyek segíteni. — A ház ajtajától az utcakapuig félig kész betonjárda húzódik, az utcai kerítés betonalapja is elkészült már. — Egyik rokonnal készítettük. Van egy hegesztőtrafóm, a kerítés vasmunkáit már magam csinálom, jgy olcsóbb, mintha mestert hívok — mondja Szakács István. * — Otthon a lakásán felesleges keresni. Amióta beadta az iparát, reggeltől estig a szőlőben van — mondja az egyik járókelő, amikor Müller György pékmester után érdeklődöm. Nem nehéz megtalálni. A falu végétől, kanyargó földeséit vezet a tanyáig. — Talán ha egy-két asz- szony süt ma otthon. Igaz, sokan vannak, akik megdagasztják a kenyeret, de süt- tetni már hozzám hozzák. Minden szombaton befűtöm a kemencét, aztán úgy harmincán jönnek —. mondja Müller György. — Az idősebbek még értenek a ke- nyérdagasztáshoz, a fiataloknak már jobb a bolti. Talán igazuk is van. Ott mindig frisset vehetnek és munka sincs vele. * cs-, bognár-, asztalos-, nádazó-, kőműves-, kovácsmunka ... a sort csak folytatni lehet, befejezni, talán soha, ha azt akarjuk elmondani, hogy a falusi emberek mihez értettek. A mai fiatalok nagy része ezekkel az ismeretekkel már nem rendelkezik. De tud mást. Megjavítja az olajkályhát, biztos kézzel vezeti az autót, a motor- kerékpárt, tud gépelni, zongorázni, villanyt szerelni, megbütykölni a háztartási gépeket, az autó motorját és ... a sort itt is nehéz lenne befejezni. A mai fiatalok ismeretei mások. Kevesebb? Több? Ne is próbáljuk eldönteni. TAMÁSI JÁNOS
