Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-18 / 115. szám

1978. május 18. "Képújság 3 A tomerömű-építkezés Tágas, fényes bölcsőde A hosszú távú hatékonyság Különleges formájú böl­csőde és hozzá nagyon ha­sonló óvoda épül a paksi Kishegyen, az atomerőmű lakótelepén. A bölcsődét néztük meg közelebbről és ennek építéséről érdeklőd­tünk, mivel az a hír járta a közelmúltban, hogy erősen késik a létesítmény befeje­zése. Reklamáltak a szülők, elsősorban a PAV dolgozói, akik számára már most lét- szükséglet a bölcsőde hasz­nálata. Pirgi József, a Tolna me­gyei Állami Építőipari Vál­lalat művezetője, aki köz­vetlenül irányítja az építke­zést, kedvező hírekről tu­dott beszámolni: meggyorsí­tották az építkezést és a kö­vetkező hetekben is kapnak erősítést más munkahelyek­ről, így határidőre elkészül­het a létesítmény, nem lesz késés. A víz- és villanysze­relési munkákkal a napok­ban végeznek a vállalat itt dolgozó szakemberei. Jövő hétfőn 16 fős kőművesbrigá­dot küldenek ide a szenny­víztisztító telep építésétől (ott is a TÁÉV tevékenyke­dik), két hét múlva pedig á Kishegyen épülő művelődési háztól, vagyis a közvetlen szomszédságból tudnak a bölcsődéhez átadni egy 11 fős brigádot. A művezető számítása szerint így hat hét alatt meglesz a vakolás, és június végén vagy július elején át tudják adni az épületet a festőknek. Jelen­leg is vannak itt festők (má­zolási munkákra), akiket Dunaújvárosból irányítot­tak Paksra. A tervező arra törekedett — és ezt el is érte —, hogy minden gyerekszoba csupa ablak legyen. A 120 szemé­lyes bölcsődében 12 szoba közvetlenül a gyerekek ren­delkezésére áll és mindegyik csaknem 40 négyzetméteres. Két-két egybe nyíló gyerek­szobához tartozik egy kis el­különítő szoba, ahova rög­tön beviszik azt a gyereket, akiről kiderül, hogy beteg. Felsorolni is elég, mi min­den lesz ebben a bölcsődé­ben: előtér, átadó, fürdő, já­tékraktár (ezekből több is), továbbá a már említett 12 gyerekszoba és az elkülöní- tők, aztán orvosi szoba, fő­zőkonyha, vasalószoba, mo­soda, szárító, öltöző-fürdő a személyzetnek és az irodák. Az egész épületcsoport 65x52 méter nagyságú területen fekszik. Mint több más kishegyi létesítmény, ez is a Pécsi Tervező Vállalat munkája. Mellette építik a TÁÉV dolgozói a 32 tantermes ál­talános iskolát, más irány­ban pedig, szintén közeli helyen, az óvodát, ami 150 gyereknek ad kellemes ját­szóhelyet és pihenést. Ját­szani, levegőzni természete­sen a szabadban is lehet majd, nagy területek állnak rendelkezésre a parkosítás­hoz, játszóterek kialakításá­hoz. Az atomvárosi gyere­kek barátságosan modern körülmények között nőnek föl, minden erre mutat. GEMENCI JÓZSEF Fotó: Gottvald Károly A tetőszigetelők mun kaja sem szokványos Május 18: a múzeumok nemzetközi napja Szekszárdi forgatókönyv Művészete!« haza lesz a szekszördi zsinagögábál Kitaláltak valamit a Mező- gazdasági Gépkísérleti Intézet kutatói; különleges ötvözetet visznek fel az ekevasak, a kultivátorszerszámok élére. Az éltartósításnak elnevezett technológia jelentősen meg­növeli az eszközök ún. kopás- állóságát, azaz ritkábban kell azokat cserélni, élezni. Van másféle haszon is, kisebb a vonóerőszükséglet, ennek kö­vetkeztében az üzemanyag­fogyasztás csökken, ugyanak­kor a munka minősége jobb mint korábban. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták — az így készült eszközöket egyebek között a nádudvari Kukorica- és Iparinövény Termesztési Egyesülés több mint 210 taggazdaságában használják —, hogy egy hek­tár megművelésénél átlago­san 85 forint megtakarítás érhető el. Nem nagy pénz. és ha megszorozzuk 4,9 mil­lióval? Ugyanis ennyi hektár az ország szántóterülete! TÉNYEZŐK ÖSSZESSÉGE Szándékosan választottunk kisebb horderejű példát, így kívánva igazolni, a látszatra jelentéktelen jelentőssé nőhet. Á ráfordítások abszolút, vagy viszonylagos csökkentése: ha­tékonyságjavító tényező. Ilyen a technológia, avagy az áru jobb minősége is, ám ez csak kettő a seregből, ami­nek valamennyi tagja hozzá­járulhat a munka társadalmi hatékonysága magasabb foká­hoz. összegeződő hatásokról kell tehát beszélnünk, amikor a hosszú távú fejlődés egyet­len lehetséges útjáról, haté­konyság és minőség ötvöző­déséről szólunk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1978. április 19—20-i ülésének határozatában ezt olvashat­juk: „Erőfeszítéseink ellenére még nem tudtuk kellően ki­bontakoztatni a népgazdaság hatékonyabb fejlődését tartó­san segítő folyamatokat. A lehetségesnél és a szükséges­nél lassabban haladunk a gazdaságos termelési szerke­zet kialakításában. Változat­lanul sok kívánnivalót hagy maga után a beruházási te­vékenység. A munkaerő­gazdálkodás és -képzés nem igazodik megfelelően a nép­gazdaság lehetőségeihez és igényeihez.” E tömör sommá­zat egyben tükör is, a leg­főbb feladatokat láthatjuk benne, s nemcsak holnapra, hanem holnaputánra. GURULÓ FORINTOK A „forgatókönyv” szó hal­latán automatikusan a fil­mekre gondolunk, pedig a kiállítások is forgatókönyv szerint készülnek. A szek­szárdi múzeum belső átépí­tésével egyidőben, mely a régóta hiányolt normális fű­tés lehetőségét is megterem­tette, a tudományos szakem­berek se tétlenkedtek. Az idei ősztől kezdve új rend és más szemlélet szerint elkészített állandó kiállításokban gyö­nyörködhetnek majd a lá­togatók. Erről érdeklődtünk Budapesten és Szekszárdon az illetékes szakemberektől. Folyamatosság Csak a történészek ismer­nek korszakokat, maga a tör­ténelem nem, mely folyama­tos és melynek során szoká­sok, formák, kulturális örök­ségek sokszor nem sejtett időkig élnek tovább, hatnak akár napjainkban. A föld­szinti folyosón felállítandó tárlók és a két terem anyaga az őskortól a honfoglalásig vezeti el a látogatót, részben a korabeli lakáskultúrát megmutató házbelső rekonst­ruálásával is. Az emeletre vezető lépcső melletti Wo- sinsky-terem változatlanul klubszoba céljait szolgálja. Az emeleti két első terem a megyebeli ember termelő tevékenységét mutatja be a XIX. század végéig, de fényképek diagramok segít­ségével elvezet egészen nap­jainkig. A rendezők súlyt he­lyeznek a céhektől a mai iparig vezető út dokumentá­lására is. A harmadik terem­ben a társadalmi kapcsolat­Ujjászületnek még a szép, ré­gi ablakok is rendszerek változásaira lát­hatunk majd példát. Az ag­rárproletár-, a paraszti és a parasztpolgári lakáskultúrát enteriőrök mutatják. Kifeje­zésre jut a vízi ut eljelenték- telenedése és a vasút foko­zott szerepének hatása a ke­reskedelemben, A nemzetisé­gek szerepét, a magyaroso­dást és magyarosítást nép­viseletekkel dokumentálják majd, illetve külön figyelmet szentelnek a dolgozó osztá­lyokat a hatalomhoz fűző vi­szony megértetéséhez. Ez utóbbi mór a kultúra és po­litika tárgykörét is érinti és átvezet a negyedik terembe. A folyosón — változtatva — megmarad a nemesi búto­rok értékes gyűjteménye és változatlan célt szolgál majd a nagyterem is. Az egész mú­zeumra jellemző változás vi­szont, hogy a kiállításoknál igénybe veszik a nagy bel­magasságú termek teljes fal­felületét is. A zsinagóga A szekszárdi zsinagóga sor­sa régóta foglalkoztatja a közvéleményt, hiszen nyil­vánvaló, hogy az értékes épületnek nem legalkalma­sabb felhasználási módja a kiállítással egybekötött bú­torraktár. A kérdés végérvé­nyesen eldőlt a zsinagógából „Művészetek háza” lesz, tel­jes egészében a megyei mú­zeum kezelésében. A tanul­mányterveket a Bács megyei Tervező Vállalat neves szak­embere, Kerényi József már elkészítette és még ebben az évben elkészülnek a kiviteli tervek is. Itt kap helyet a múzeum gazdag képgyűjte­ménye, melyben ugyan vi­lágra szóló nagy művészek munkái nincsenek, de a XVII—XIX. századi festé­szet és grafika középvonalá­nak bemutatására felettébb alkalmas. Külön helyet biz­tosítanak a műhelyjellegű kiállításoknak, a mai művé­szek alkotásainak szemlélte­tésére. Végül megvalósul egy terv. melyről lapunkban dr. Szilágyi Miklós és Csányi László kollégánk mór kicse­rélte nézeteit. A közönség és múzeum kapcsolatának ben­sőségesebbé tétele érdeké­ben, "csak helyben használ­ható képzőművészeti kis­könyvtárt és társalgót ren­deznek be. A kitűnő akusz­tikájú terem mindezek mel­lett alkalmas lesz időszaki hangversenyek rendezésére is. ORDAS IVÁN Fotó: Czakó Sándor Tavalyi munkájuk alapján a vállalatok a nyereségből 44,3 milliárd forint fejleszté­si alapot képeztek, s ez húsz százalékkal nagyobb az 1976. évinél. E forrás bővebben bu­zog a tervezettnél, ám a for­rások fölhasználása koránt­sem vág egybe a kívánatos­sal. így például az 1977-ben átadott beruházások mennyi­sége kisebb volt, mint 1975- ben, a befejezetlen állomány viszont növekedett. A kettő közötti résen — de nemcsak ezen a résen — sok munka és pénz elillan, gurulnak a fo­rintok, de nem a pénztárba, hanem a semmibe. Másfajta vizekre evezve: a Könnyűipari Minisztérium vizsgálata szerint minden kü­lönösebb befektetés nélkül az exportnál 15—20 százalékos árnövelést lehetne elérni az­zal, ha az adott technológiá­nak mindenkor megfelelő lenne az áru minősége — s nem maradna el, gyakran je­lentősen attól —, s ha a gyártók pontosan szállítaná­nak. Lehetőség? Igen, csak fejlődés útja: és minőség éppen a veszni hagyottak kö­zött. S egészen más oldalról közelítve mondandónk mag- vához: tavaly különféle cí­meken összesen 115 milliárd forint támogatást kaptak az államtól a vállalatok. Ezek­nek a támogatásoknak az egy része indokolt, fontos társa­dalompolitikai célokat szol­gál, másik része viszont sajá­tos gazdasági mentőöv az alacsony hatékonysággal dol­gozók számára. SIKER ÉS KÉNYSZER Fényesre koptattuk hivat­kozásainkkal azt a tényt, hogy a világpiaci viszonyok szá­munkra kedvezőtlenül vál­toztak, s ezt tarlós hatásként kell számításba vennünk. Szó sincs arról, hogy a sokszori hivatkozás a gyakorlatban mindenütt süket fülekre ta­lált, hiszen tekintélyes azok­nak a vállalatoknak a tábora, melyek jelentős üzleti sikere­ket mutathatnak fel bel- és külföldön egyaránt. Példájuk bizonyítja, a hosszú távú gyártás- és gyártmányfejlesz­tés gyümölcsei folyamatosan beérnek. Mégis, a termelők egy része nem töri magát e gyümölcsök után, s mert ké­nyelme fontosabb számára, mint a tiszta jövedelem, sok­oldalú kényszer sarkallhatná őket arra, hogy lépjenek. Ez a sokoldalú kényszer azon­ban hiányzik, ritkán bukkan fel, következetlenül hat. Mert támogatást szerezni — indoko­kat gyártani hozzá — még mindig könnyebb, mint ver­senyképes árut előállítani, s a mai nyereség némelyekkel feledteti a holnapot. Különféle mércéket alkal­mazó vizsgálatok egyaránt ar­ra a következtetésre jutottak, hogy kivitelre kerülő áruink­nak körülbelül egyharmada az, ami gond nélkül — s még így sem könnyen, hanem erős konkurrenciával megküzdve — értékesíthető. A másik harmad eladható így vagy úgy, a harmadik viszont sem­mit nem hoz, sőt, egy része annak csak visz, veszteséget okoz! FORRÁSOK, FÖLTÁRÓKRA VÁRVA Nincs olyan termelőterület, ahol ne léteznének tartalékok, s ha a meglévők kimerültek, ne képződnének újak. Tarta­lékaink mainál sokkal na­gyobb mértékű hasznosítása a hosszú távú fejlődés útjának alaprétege, s e rétegekre si­mul a hatékonyság, a munka, a termék jobb minősége. Csupán egy százalékkal ke­vesebb anyag és energia fel- használása az iparban éven­te 4,5 milliárd forint megta­karításával járna. Az átlagos műszakszám egy tized száza­léknyi növelésével milliárdos beruházásokat megspórolhat­nánk. Még egy példa: az iparnak kétmilliárd forintjá­ba került az, hogy — 1976- ban — a vevőnek történő szállításoknál eltért az előre megállapított minőségtől és határidőtől. Egyetlen év, egyetlen ágazat, a következ­tetés már csak számolási készségünkön múlik... Túl könnyen belenyugszunk a középszerbe, s elfogadjuk a gyatrát, holott tudjuk: telne több is tőlünk. Mégis, vala­hogy mindenki a másikra vár, kezdje az, lépjenek ott, mi majd aztán... Az idő dön­tő termelési tényező. S mert az elillant napok, hetek, hó­napok visszahozhatatlanok, ezért nem mindegy, forrá­saink föltárásának mikor, s milyen buzgalommal látunk neki. MÉSZÁROS OTTÓ A bölcsőde magasból nézve: olyan mintha nem is egy épület lenne

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents