Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1978-05-17 / 114. szám
2 KÉPÚJSÁG 1978. május 17. A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata A magyar közvélemény növekvő aggodalommal és felháborodással értesült a Somoza diktátor vezette nica- raguai reakció újabb terrorakciójáról, arról, hogy orvgyilkosságokat követnek el, ítélet nélkül bebörtönzik azokat, akik a haladás mellett emelik fel szavukat. A világ haladó erőivel együtt mélységesen elítéljük a hazafiak üldözését, követeljük Somoza diktátor távozását, a terror azonnali megszüntetését, az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását és cselekvő szolidaritásunkról biztosítjuk a nicaraguai nép, a Sandinista Nemzeti Felszabadási Front diktatúraellenes harcát. (MTI) Nicaragua 148 ezer négyzetkilométer területű, 2,1 millió lakosú ország. A térség indián őslakosságát (1522- ben) spanyolok igázták le és az országot birodalmuk részévé tették. 1821-ben kiáltották ki az állam függetlenségét. 1912—1936 között az Egyesült Államok tartotta megszállva. A Somoza-család uralma 1936-ban, Anastasio Somoza tábornok államcsínyével kezdődött, formai megszakítással azóta is tart. Külpolitikájában az Egyesült Államok csatlósai. Részt vett például a Costa Rica-i demokratikus mozgalom leverésében (1948), a guatemalai ellenforradalmi fordulat létrehozásában (1954), majd pedig a Kuba elleni zsoldostámadás résztvevőinek felkészítésében (1961) is. A Nicaraguai Köztársaság elmaradott agrárország, a dolgozók 55 százalékát a mezőgazdaság foglalkoztatja és a nemzeti termék 30 százalékát ez adja. A nagybirtokosok és a külföldi társaságok ültetvényein főleg gyapotot és kávét termelnek exportra. Az ipar fejletlen, mind a bányák, mind a feldolgozó üzemek zöme kézműves vagy félig kézműves jellegű. Külkereskedelmében is az Egyesült Államok foglal el uralkodó helyet. Megkezdődött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának so- ronkövetkező ülésére Budapestre érkezett Viktor Kulikov, a Szovjetunió marsall- ja, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka, Anato- lij Gribkov hadseregtábornok, az egyesített fegyveres erők törzsfőnöke, valamint a katonai tanács tagjai vezette küldöttségek. A katonai tanács ülésen kedden délután Viktor Kulikov elnökletével megkezdődött. (MTI) Róma Az olasz választások végeredménye Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Rómában keddre virradóra közzétették a vasárnapi és hétfői részleges köz- igazgatási választások végeredményét. A választásokon a szavazásra jogosultak 91,9 százaléka jelent meg az urnák előtt és az alábbi arányok alakultak ki: Zárójelben az 1972-es köz- igazgatási választás eredményei. Kereszténydemokrata Párt 42,5 (37,5) OKP 26,5 (25,8) OSZP 13,3 (13,5) Újfasiszták 4,5 (6,8) OSZDP 4,8 (6,2) Liberális Párt Köztársasági L4 (2,3) Párt 3,2 (2,8) Szélsőbaloldal 0,7 (-) Gaspari, a Kereszténydemokrata Párt főtitkárhelyettese kiemelte annak fontosságát, hogy tovább csökkent a fasiszták befolyása és, hogy a szélsőbaloldal sem nyert teret. „Az eredménynek meg kellene erősíteni a kormányt támogató pártok együttműködését” — vélekedett Gaspari. Armando Cossutta, az OKP vezetőségi tagja is kiemelte a DC választási sikerét. A L’ Unitá, az OKP lapja keddi számában megállapította: az OKP-ra adott szavazatok száma felülmúlja a korábbi közigazgatási választásokon elérteket, de messze elmarad az 1976-os parlamenti választási eredménytől (35,6). A lap annak tulajdonítja a mérsékelt sikert, hogy az új parlamenti többség, benne a kommunistákkal, még nem bontakoztathatta ki teljesen alkotó energiáit, még nem tudta elmélyíteni a demokráciát, megerősíteni a dolgozó osztályok befolyását a kormány politikájára. Másrészt provokációktól terhes, zaklatott légkört teremtett a terrorista agresszió, amely „vörös” zubbonyban jelentkezett. „Nem mindenki viselkedett olyan lojálisán a kommunistákkal szemben”, mint amilyen lojálisán mi viselkedtünk másokkal szemben, — írja az OKP lapja arra a cinikus zavarkeltésre utalva, amelyet az OKP és a terroristák közötti különbségek elmosására irányuló törekvés, a „vörös” színnel való visszaélés jellemzett. Az NDN tanácsülése Újra Shaba _ H árom bizottságban folytatta munkáját kedden Moszkvában a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsának ülésszaka, amely plenáris üléssel nyílt meg hétfőn a szovjet fővárosban. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke vezetésével magyar küldöttség vesz részt a 110 ország 126 nemzeti nőszervezetét egyesítő demokratikus nőszövetség legfelsőbb fórumán. Döntés a repülőgép-szállításokról Elfogadták Carter csomagtervét Washington, Heltai András, az MTI tudósítója jelenti: Az amerikai szenátus magyar idő szerint keddre virradóra jóváhagyta a kormány tervét, hogy Izrael mellett két arab országnak is szállítsanak korszerű amerikai harcigépeket. A Carter-kormány nagy bélés külpolitikai sikerként ünnepli a tényt, hogy újabb, csaknem ötmilliárd dollár értékű hadianyagot szállíthat a Közel-Keletre — a front mindkét oldalára. Csaknem egy hónapig tartott a törvényhozás heves vitája arról, jóváhagyják-e a kormány terveit. A Fehér Ház további 90 korszerű harcigépet kíván szállítani Izraelnek, egyúttal hatvan F—15-öst, a legnagyobb teljesítményű amerikai vadászgépet Szaúd-Arábiának, míg Egyiptom a kevésbé korszerű F—5-ös gépből kap ötvenet. A CBS a szenátus döntésével kapcsolatban a Pentagon szakértőit idézte, akik szerint Izrael a fejlemények ellenére is nagy légifölényben marad arab szomszédaival szemben — legalább 1983-ig, addig azonban nyilván további amerikai szállítmányokat is kap. Az izraeli légierő a legerősebb a Közel-Keleten: 550 bevethető géppel rendelkezik máris és emellett tartalék gépei is vannak. Szaúd-Arábiának 137 gépe van, míg Egyiptom 365 gépből álló légiereje csak korlátozottan harcképes. A fenti tények ismeretében az izraeli vezetés feltehetően csak látszatharcot folytatott a Carter-féle tervek ellen, bár bizonyos, hogy a washingtoni politika valamelyes hangsúlyváltását idegesen figyelik Tel- Avivban. Jacob Javits szenátor, Izrael legerősebb támogatóinak egyike az izraeli harci szellemre mért „pusztító csapásként” értékelte a szenátusi döntést, míg a republikánus Clifford Case úgy vélekedett, hogy az amerikai kormány „rég követett el ilyen súlyos hibát.” Kedd esti kommentáru nk. Zaire Shaba nevű tartományában újra dörögnek a fegyverek. A jelek szerint csaknem kísérteties pontossággal megismétlődik az egy évvel ezelőtti forgatókönyv: a tartományban fegyveres felkeléssé lángolt fel az addig is izzó elkeseredés Fekete-Afrika egyik korrupt, rendkívül népszerűtlen rezsimje ellen — és ez a rezsim újra nyugatról kér segítséget, újra „külföldi beavatkozásról” beszél. Shaba neve nem véletlenül szerepel annyit a hírügynökségi jelentésekben. Amikor az egykori Belga-Kongó (a mai Zaire) az emlékezetes körülmények között elnyerte — legalábbis jogilag — a függetle nséget, ugyanez a tartomány került a világsajtó címoldalára, akkor még Katanga néven. Ezt a tartományt igyekeztek leválasztani a nyilvánvalóan belga és más nyugati támogatással ügyködő, Moise Csőmbe által vezetett szeparatisták. Az ok rendkívül egyszerű: Shaba a hatalmas ország messze legértékesebb része. Réztől az urániumig mérhetetlen kincsek gazdagítják a tartomány földjét és — mindmáig — a külföldi monopóliumokat. Csak éppen a lakosságot nem... A fejlett bányaipar nyomán ebben az országrészben viszonylag sok a képzett munkás — tehát az olyan ember is, aki világosan lát bizonyos alapvető összefüggéseket. Az itteni ásványi kincsek jövedelme egész Zaire tiszta valuta- bevételének több mint hatvanöt!!) százalékát jelenti. Az itteni földből nyert mammut összegek elsősorban az Union Miniére nevű belga és egy sor más nyugati óriás céget gazdagítanak, de a szuperprofitból jut az ország jelenlegi vezetőgárdájának is. Az itteni lakosság — amelynek egy részét még a belgák kénytelenek voltak a szakképzettséget igénylő munkák elvégzéséhez legalább valamilyen oktatásban részesíteni — képtelen belenyugodni, hogy gazdag szülővidéke javaiból egyáltalán ne részesedjék, hogy továbbra is teljes anyagi és politikai kiszolgáltatottságban éljen. Ez az állandó shabai nyugtalanság társadalmi oka. Mobutu roskatag rezsimje nagy diplomáciai és propagandakampánnyal igyekszik — a tavalyihoz hasonlóan — nyugati segítséget szerezni A szózuhatag szinte száz százaléka a Szovjetunió, Kuba, Angola, Líbia és más országok elleni vádakból áll. Angola brüsszeli nagykövetsége világos, egyértelmű választ adott ezekre a célzatos híresztelésekre: „Az Angolai Népi Köztársaság kormánya kijelenti, hogy Angolának sem közvetlenül, sem közvetve nincsen köze a határaitól több száz kilométerre fekvő Shabában folyó eseményekhez és hogy az ügy kizárólag a zaire-i népre tartozik.” HARMAT ENDRE Szófia Az iráni sah látogatása Négynapos hivatalos látogatásra kedden Bulgáriába érkezett Mohammad Reza Pahlavj iráni sah. Az államfőt és kíséretét a két ország nemzeti lobogójával díszített szófiai repülőtéren Todor Zsivkov, a bolgár államtanács elnöke fogadta. Reza Pahlavi immár harmadik bulgáriai látogatása kapcsán (a sah korábban 1966-ban és 1973-ban járt Bulgáriában) Szófiában hangsúlyozzák, hogy külpolitikájában mindkét ország a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének elveit követi, s a nemzetközi élet egyes alapvető kérdéseiben egymáshoz közelálló, vagy hasonló nézeteket képvisel. New Yorkban május 23-án kezdődik az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli ülésszaka a leszerelés kérdéseiről. A világon jelenleg az évi katonai kiadások elérik a 400 milliárd dollárt. Ha a növekedés üteme a jövőben is ilyen mértékű lesz, a századfordulóra akatonai kiadások az ezer milliárd dollárt is meghaladhatják. Sorozatunkban a fegyverkezési verseny méreteiről kívánunk képet adni — arról, hogy miközben a világ minden táján egyre nagyobb tömegek szállnak síkra a leszerelésért, a hadiipari konszernek évről évre növelik termelésüket és fokozzák kampányukat a katonai enyhülés ellen. » I. így harcolnak a megrendelésekért „750 kilométeres óránkénti sebességnél Fred Peare kapitány hirtelen meredeken felfelé ívelő jobbkanyarba húzta a gépet. Felettünk pontosan az ablaknyílás látómezejében egy másik gép haladt, amelyet radarernyőnkön percekig követtünk. A nehézségi erő mázsás súlyként nyomott az ülésekhez, a hatását ellensúlyozó különleges* pilótaöltözék légkamrái összeszorították a törzset, a felső és az alsó lábszárat. A légzés felgyorsult, az érverés örjöngővé vált, a látómezőben villogó pontok tűntek fel. Ebben a pillanatban, amikor a másik repülőgép szinte csak karnyújtásnyira volt, Peare felkiáltott, balra rántotta a gépet, majd sebességveszteség nélkül meredeken, szinte függőlegesen emelte a magasba. Másodpercekre elvesztettem a tájékozódásomat: melyik az ég és melyik a föld, merre van a fent és hol a lent.” Egy ilyen gyakorlórepülés költségei, mint amelyet az F—15-ös oktató változatának a fedélzetén a Spiegel című nyugatnémet lap szerkesztőjével tettek meg, meglehetősen nagyok. De nagy a tét is: vajon a nyugatnémet légierő a McDonnel Douglas gyár F—15-ösét vagy a konkurrens Northrop művek F—18L gépét választja-e a nyolcvanas évekre kiöregedő F—4 Phantom helyett? És ha gyakorlórepülésre csak keveseket is visznek el a cég emberei, elárasztják a szaklapokat a csábító adatokkal, amelyek a fedélzeti lokátorról, a 22 kilogrammos mini számítógépről, a hőérzékeny Sidewinder rakétáról szól. Némely dolgokról mindenesetre hallgatnak, így például az árról, amely megközelíti a 17 millió dollárt. A tőkés versengésnek, amely egyébként sem folyik kesztyűs kézzel, nincs még egy területe, ahol a konkur- renciaharc kíméletlenebb és gátlástalanabb lenne, mint a hadiiparban. Ezt bizonyítja az az epizód is, amelyet a nyugati kommentárok, a második világháború utáni időszak legnagyobb páncélos csatájának neveznek... A NATO tanácsülésein évről évre határozatot hoznak a szabványosítás szükségességéről. Ezeknek szellemében olyan közös nyugatnémet—amerikai elképzelés született, hogy a legjobbnak tartott NSZK- harckocsit, a Leopard 2-t a legjobb amerikai harckocsival hasonlítják össze egy gyakorlótéren. A megállapodás szerint, ha az NSZK- harckocsit találják jobbnak, akkor annak amerikai részről szabad utat engednek. Az összehasonlítás színhelye az észak-amerikai Aberdeen gyakorlópályája volt, s az összehasonlítás hivatalos eredménye a kísérletet irányító amerikai katonai vezetők szerint: „A Leopard 2 nem felel meg a követelményeknek, míg az amerikai XM—1 eleget tesz az igényeknek.” A Bundeswehr egy képviselője a kísérlet eredményét „a hamisítás iskolapéldájának” és „a legteljesebb ostobaságnak” nevezte. Leber akkori nyugatnémet hadügyminiszter pedig szövetségesei magatartásával kapcsolatban „a keleti bazárok erkölcseiről” beszélt. A „Leo-konfliktus” — anélkül, hogy politikai jelentőségét túlbecsülnénk — hosszantartó, jellemző politikai feszültségforrás lett az amerikai—nyugatnémet viszonyban. Az elmúlt évtizedekben kialakult egy sajátos amerikai —nyugat-európai katonaiipari komplexum, amelyben megvannak az érdekszövetség elemei. A NATO-n belül ennek megfelelően sok nyilatkozat hangzott el a szabványosításra, a kettőzések kiküszöbölésére vonatkozólag. Egyidejűleg kitűnt, hogy a szabványosításon nem mindenki érti ugyanazt, más szóval az érdekszövetség nem vet véget a konkurrenciának. Nemcsak a NATO piacán éleződik a küzdelem az amerikai és más cégek között a jövedelmező megrendelésekért, hanem más kontinenseken is. Amikor azonban versenyről beszélünk, figyelembe kell venni két tényezőt: az első, hogy a korszerű hadiipari végtermék több ország hadiiparának résztermékeiből áll. (Például Izrael gyorsan fejlődő hadiipara olyan katonai felszerelést exportál negyven országnak, köztük Dél-Afrikának, amelynek kulcsfontosságú összetevői amerikai eredetűek.) A második tényező az, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be a fegyverexportban minden földrészen. Az Egyesült Államok fegyverkivitele jelenleg egész exportjának mintegy egytized részét teszi ki. (A többi tőkés ország fegyverexportja együttvéve körülbelül ugyanennyi.) Az US News and World Report szerint 1950- től 1976-ig az Egyesült Államok több mint 110 milliárd dollár értékben adott el fegyvereket. Eközben a legutolsó két esztendőben a fegyverszállítmányok nyolcszorosukra növekedtek. VAJDA PÉTER (Következik: AWACS és az új súlypontok) i
