Tolna Megyei Népújság, 1978. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1978-05-17 / 114. szám

2 KÉPÚJSÁG 1978. május 17. A Magyar Szolidaritási Bizottság nyilatkozata A magyar közvélemény növekvő aggodalommal és felháborodással értesült a Somoza diktátor vezette nica- raguai reakció újabb terrorakciójáról, arról, hogy orvgyil­kosságokat követnek el, ítélet nélkül bebörtönzik azokat, akik a haladás mellett emelik fel szavukat. A világ haladó erőivel együtt mélységesen elítéljük a hazafiak üldözését, követeljük Somoza diktátor távozá­sát, a terror azonnali megszüntetését, az emberi szabad­ságjogok tiszteletben tartását és cselekvő szolidaritásunk­ról biztosítjuk a nicaraguai nép, a Sandinista Nemzeti Felszabadási Front diktatúraellenes harcát. (MTI) Nicaragua 148 ezer négy­zetkilométer területű, 2,1 millió lakosú ország. A térség indián őslakosságát (1522- ben) spanyolok igázták le és az országot birodalmuk ré­szévé tették. 1821-ben kiáltot­ták ki az állam függetlensé­gét. 1912—1936 között az Egyesült Államok tartotta megszállva. A Somoza-család uralma 1936-ban, Anastasio Somoza tábornok államcsínyével kez­dődött, formai megszakítással azóta is tart. Külpolitikájá­ban az Egyesült Államok csatlósai. Részt vett például a Costa Rica-i demokratikus mozgalom leverésében (1948), a guatemalai ellenforradalmi fordulat létrehozásában (1954), majd pedig a Kuba el­leni zsoldostámadás részt­vevőinek felkészítésében (1961) is. A Nicaraguai Köztársaság elmaradott agrárország, a dolgozók 55 százalékát a me­zőgazdaság foglalkoztatja és a nemzeti termék 30 százalékát ez adja. A nagybirtokosok és a külföldi társaságok ültet­vényein főleg gyapotot és ká­vét termelnek exportra. Az ipar fejletlen, mind a bányák, mind a feldolgozó üzemek zö­me kézműves vagy félig kéz­műves jellegű. Külkereske­delmében is az Egyesült Ál­lamok foglal el uralkodó he­lyet. Megkezdődött a Varsói Szerződés katonai tanácsának ülése A Varsói Szerződés tagál­lamai egyesített fegyveres erői katonai tanácsának so- ronkövetkező ülésére Buda­pestre érkezett Viktor Kuli­kov, a Szovjetunió marsall- ja, az egyesített fegyveres erők főparancsnoka, Anato- lij Gribkov hadseregtábor­nok, az egyesített fegyveres erők törzsfőnöke, valamint a katonai tanács tagjai vezette küldöttségek. A katonai tanács ülésen kedden délután Viktor Kuli­kov elnökletével megkezdő­dött. (MTI) Róma Az olasz választások végeredménye Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Rómában keddre virradó­ra közzétették a vasárnapi és hétfői részleges köz- igazgatási választások vég­eredményét. A válasz­tásokon a szavazásra jo­gosultak 91,9 százaléka je­lent meg az urnák előtt és az alábbi arányok alakultak ki: Zárójelben az 1972-es köz- igazgatási választás eredmé­nyei. Kereszténydemokrata Párt 42,5 (37,5) OKP 26,5 (25,8) OSZP 13,3 (13,5) Újfasiszták 4,5 (6,8) OSZDP 4,8 (6,2) Liberális Párt Köztársasági L4 (2,3) Párt 3,2 (2,8) Szélsőbaloldal 0,7 (-) Gaspari, a Keresztényde­mokrata Párt főtitkárhelyet­tese kiemelte annak fontos­ságát, hogy tovább csökkent a fasiszták befolyása és, hogy a szélsőbaloldal sem nyert teret. „Az eredménynek meg kellene erősíteni a kor­mányt támogató pártok együttműködését” — véleke­dett Gaspari. Armando Cossutta, az OKP vezetőségi tagja is kiemelte a DC választási sikerét. A L’ Unitá, az OKP lapja keddi számában megállapította: az OKP-ra adott szavazatok száma felülmúlja a korábbi közigazgatási választásokon elérteket, de messze elmarad az 1976-os parlamenti vá­lasztási eredménytől (35,6). A lap annak tulajdonítja a mérsékelt sikert, hogy az új parlamenti többség, benne a kommunistákkal, még nem bontakoztathatta ki teljesen alkotó energiáit, még nem tudta elmélyíteni a demok­ráciát, megerősíteni a dolgo­zó osztályok befolyását a kormány politikájára. Más­részt provokációktól terhes, zaklatott légkört teremtett a terrorista agresszió, amely „vörös” zubbonyban jelent­kezett. „Nem mindenki vi­selkedett olyan lojálisán a kommunistákkal szemben”, mint amilyen lojálisán mi viselkedtünk másokkal szem­ben, — írja az OKP lapja arra a cinikus zavarkeltésre utalva, amelyet az OKP és a terroristák közötti különb­ségek elmosására irányuló törekvés, a „vörös” színnel való visszaélés jellemzett. Az NDN tanácsülése Újra Shaba _ H árom bizottságban foly­tatta munkáját kedden Moszkvában a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség tanácsának ülésszaka, amely plenáris üléssel nyílt meg hétfőn a szovjet fővárosban. Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke vezetésével magyar küldöttség vesz részt a 110 ország 126 nemzeti nőszer­vezetét egyesítő demokrati­kus nőszövetség legfelsőbb fórumán. Döntés a repülőgép-szállításokról Elfogadták Carter csomagtervét Washington, Heltai And­rás, az MTI tudósítója je­lenti: Az amerikai szenátus ma­gyar idő szerint keddre vir­radóra jóváhagyta a kor­mány tervét, hogy Izrael mellett két arab országnak is szállítsanak korszerű amerikai harcigépeket. A Carter-kormány nagy bél­és külpolitikai sikerként ünnepli a tényt, hogy újabb, csaknem ötmilliárd dollár értékű hadianyagot szállít­hat a Közel-Keletre — a front mindkét oldalára. Csaknem egy hónapig tar­tott a törvényhozás heves vitája arról, jóváhagyják-e a kormány terveit. A Fehér Ház további 90 korszerű harcigépet kíván szállítani Izraelnek, egyúttal hatvan F—15-öst, a legnagyobb tel­jesítményű amerikai vadász­gépet Szaúd-Arábiának, míg Egyiptom a kevésbé korszerű F—5-ös gépből kap ötvenet. A CBS a szenátus dönté­sével kapcsolatban a Pen­tagon szakértőit idézte, akik szerint Izrael a fejlemények ellenére is nagy légifölény­ben marad arab szomszédai­val szemben — legalább 1983-ig, addig azonban nyil­ván további amerikai szál­lítmányokat is kap. Az iz­raeli légierő a legerősebb a Közel-Keleten: 550 bevethe­tő géppel rendelkezik máris és emellett tartalék gépei is vannak. Szaúd-Arábiának 137 gépe van, míg Egyip­tom 365 gépből álló légiere­je csak korlátozottan harc­képes. A fenti tények ismereté­ben az izraeli vezetés fel­tehetően csak látszatharcot folytatott a Carter-féle ter­vek ellen, bár bizonyos, hogy a washingtoni politika valamelyes hangsúlyváltá­sát idegesen figyelik Tel- Avivban. Jacob Javits sze­nátor, Izrael legerősebb tá­mogatóinak egyike az izrae­li harci szellemre mért „pusztító csapásként” érté­kelte a szenátusi döntést, míg a republikánus Clifford Case úgy vélekedett, hogy az amerikai kormány „rég követett el ilyen súlyos hi­bát.” Kedd esti kommentáru nk. Zaire Shaba nevű tartományában újra dörögnek a fegy­verek. A jelek szerint csaknem kísérteties pontossággal megismétlődik az egy évvel ezelőtti forgatókönyv: a tarto­mányban fegyveres felkeléssé lángolt fel az addig is izzó el­keseredés Fekete-Afrika egyik korrupt, rendkívül népsze­rűtlen rezsimje ellen — és ez a rezsim újra nyugatról kér segítséget, újra „külföldi beavatkozásról” beszél. Shaba neve nem véletlenül szerepel annyit a hírügynök­ségi jelentésekben. Amikor az egykori Belga-Kongó (a mai Zaire) az emlékezetes körülmények között elnyerte — leg­alábbis jogilag — a függetle nséget, ugyanez a tartomány ke­rült a világsajtó címoldalára, akkor még Katanga néven. Ezt a tartományt igyekeztek leválasztani a nyilvánvalóan belga és más nyugati támogatással ügyködő, Moise Csőmbe által vezetett szeparatisták. Az ok rendkívül egyszerű: Shaba a hatalmas ország messze legértékesebb része. Réztől az urániumig mérhetet­len kincsek gazdagítják a tartomány földjét és — mindmáig — a külföldi monopóliumokat. Csak éppen a lakosságot nem... A fejlett bányaipar nyomán ebben az országrészben vi­szonylag sok a képzett munkás — tehát az olyan ember is, aki világosan lát bizonyos alapvető összefüggéseket. Az it­teni ásványi kincsek jövedelme egész Zaire tiszta valuta- bevételének több mint hatvanöt!!) százalékát jelenti. Az it­teni földből nyert mammut összegek elsősorban az Union Miniére nevű belga és egy sor más nyugati óriás céget gaz­dagítanak, de a szuperprofitból jut az ország jelenlegi ve­zetőgárdájának is. Az itteni lakosság — amelynek egy részét még a belgák kénytelenek voltak a szakképzettséget igénylő munkák el­végzéséhez legalább valamilyen oktatásban részesíteni — képtelen belenyugodni, hogy gazdag szülővidéke javaiból egyáltalán ne részesedjék, hogy továbbra is teljes anyagi és politikai kiszolgáltatottságban éljen. Ez az állandó shabai nyugtalanság társadalmi oka. Mobutu roskatag rezsimje nagy diplomáciai és propa­gandakampánnyal igyekszik — a tavalyihoz hasonlóan — nyugati segítséget szerezni A szózuhatag szinte száz száza­léka a Szovjetunió, Kuba, Angola, Líbia és más országok elleni vádakból áll. Angola brüsszeli nagykövetsége világos, egyértelmű választ adott ezekre a célzatos híresztelésekre: „Az Angolai Népi Köztársaság kormánya kijelenti, hogy Angolának sem közvetlenül, sem közvetve nincsen köze a határaitól több száz kilométerre fekvő Shabában folyó ese­ményekhez és hogy az ügy kizárólag a zaire-i népre tar­tozik.” HARMAT ENDRE Szófia Az iráni sah látogatása Négynapos hivatalos láto­gatásra kedden Bulgáriába érkezett Mohammad Reza Pahlavj iráni sah. Az állam­főt és kíséretét a két or­szág nemzeti lobogójával díszített szófiai repülőtéren Todor Zsivkov, a bolgár ál­lamtanács elnöke fogadta. Reza Pahlavi immár har­madik bulgáriai látogatása kapcsán (a sah korábban 1966-ban és 1973-ban járt Bulgáriában) Szófiában hangsúlyozzák, hogy külpo­litikájában mindkét ország a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének el­veit követi, s a nemzetközi élet egyes alapvető kérdé­seiben egymáshoz közel­álló, vagy hasonló nézeteket képvisel. New Yorkban május 23-án kezdődik az ENSZ-közgyű- lés rendkívüli ülésszaka a leszerelés kérdéseiről. A vilá­gon jelenleg az évi katonai kiadások elérik a 400 milliárd dollárt. Ha a növekedés üteme a jövőben is ilyen mérté­kű lesz, a századfordulóra akatonai kiadások az ezer milliárd dollárt is meghaladhatják. Sorozatunkban a fegy­verkezési verseny méreteiről kívánunk képet adni — ar­ról, hogy miközben a világ minden táján egyre nagyobb tömegek szállnak síkra a leszerelésért, a hadiipari kon­szernek évről évre növelik termelésüket és fokozzák kampányukat a katonai enyhülés ellen. » I. így harcolnak a megrendelésekért „750 kilométeres óránkénti sebességnél Fred Peare kapi­tány hirtelen meredeken fel­felé ívelő jobbkanyarba húz­ta a gépet. Felettünk ponto­san az ablaknyílás látómeze­jében egy másik gép haladt, amelyet radarernyőnkön per­cekig követtünk. A nehézségi erő mázsás súlyként nyomott az ülések­hez, a hatását ellensúlyozó különleges* pilótaöltözék lég­kamrái összeszorították a tör­zset, a felső és az alsó láb­szárat. A légzés felgyorsult, az érverés örjöngővé vált, a látómezőben villogó pontok tűntek fel. Ebben a pillanat­ban, amikor a másik repülő­gép szinte csak karnyújtás­nyira volt, Peare felkiáltott, balra rántotta a gépet, majd sebességveszteség nélkül me­redeken, szinte függőlegesen emelte a magasba. Másod­percekre elvesztettem a tájé­kozódásomat: melyik az ég és melyik a föld, merre van a fent és hol a lent.” Egy ilyen gyakorlórepülés költségei, mint amelyet az F—15-ös oktató változatának a fedélzetén a Spiegel című nyugatnémet lap szerkesztő­jével tettek meg, meglehető­sen nagyok. De nagy a tét is: vajon a nyugatnémet légi­erő a McDonnel Douglas gyár F—15-ösét vagy a konkurrens Northrop művek F—18L gé­pét választja-e a nyolcvanas évekre kiöregedő F—4 Phan­tom helyett? És ha gyakorló­repülésre csak keveseket is visznek el a cég emberei, elárasztják a szaklapokat a csábító adatokkal, amelyek a fedélzeti lokátorról, a 22 kilo­grammos mini számítógépről, a hőérzékeny Sidewinder ra­kétáról szól. Némely dolgok­ról mindenesetre hallgatnak, így például az árról, amely megközelíti a 17 millió dol­lárt. A tőkés versengésnek, amely egyébként sem folyik kesztyűs kézzel, nincs még egy területe, ahol a konkur- renciaharc kíméletlenebb és gátlástalanabb lenne, mint a hadiiparban. Ezt bizonyítja az az epizód is, amelyet a nyu­gati kommentárok, a máso­dik világháború utáni idő­szak legnagyobb páncélos csa­tájának neveznek... A NATO tanácsülésein évről évre ha­tározatot hoznak a szabvá­nyosítás szükségességéről. Ezeknek szellemében olyan közös nyugatnémet—amerikai elképzelés született, hogy a legjobbnak tartott NSZK- harckocsit, a Leopard 2-t a legjobb amerikai harckocsi­val hasonlítják össze egy gyakorlótéren. A megállapo­dás szerint, ha az NSZK- harckocsit találják jobbnak, akkor annak amerikai rész­ről szabad utat engednek. Az összehasonlítás színhe­lye az észak-amerikai Aber­deen gyakorlópályája volt, s az összehasonlítás hivatalos eredménye a kísérletet irá­nyító amerikai katonai veze­tők szerint: „A Leopard 2 nem felel meg a követelmé­nyeknek, míg az amerikai XM—1 eleget tesz az igé­nyeknek.” A Bundeswehr egy képviselője a kísérlet eredményét „a hamisítás is­kolapéldájának” és „a leg­teljesebb ostobaságnak” ne­vezte. Leber akkori nyugat­német hadügyminiszter pe­dig szövetségesei magatartá­sával kapcsolatban „a keleti bazárok erkölcseiről” beszélt. A „Leo-konfliktus” — anél­kül, hogy politikai jelentősé­gét túlbecsülnénk — hosszan­tartó, jellemző politikai fe­szültségforrás lett az ameri­kai—nyugatnémet viszony­ban. Az elmúlt évtizedekben ki­alakult egy sajátos amerikai —nyugat-európai katonai­ipari komplexum, amelyben megvannak az érdekszövet­ség elemei. A NATO-n belül ennek megfelelően sok nyi­latkozat hangzott el a szab­ványosításra, a kettőzések ki­küszöbölésére vonatkozólag. Egyidejűleg kitűnt, hogy a szabványosításon nem min­denki érti ugyanazt, más szó­val az érdekszövetség nem vet véget a konkurrenciának. Nemcsak a NATO piacán éleződik a küzdelem az ame­rikai és más cégek között a jövedelmező megrendelé­sekért, hanem más kontinen­seken is. Amikor azonban versenyről beszélünk, figye­lembe kell venni két ténye­zőt: az első, hogy a korszerű hadiipari végtermék több or­szág hadiiparának résztermé­keiből áll. (Például Izrael gyorsan fejlődő hadiipara olyan katonai felszerelést ex­portál negyven országnak, köztük Dél-Afrikának, amelynek kulcsfontosságú összetevői amerikai erede­tűek.) A második tényező az, hogy az Egyesült Államok vezető szerepet tölt be a fegy­verexportban minden föld­részen. Az Egyesült Államok fegyverkivitele jelenleg egész exportjának mintegy egytized részét teszi ki. (A többi tőkés ország fegyverexportja együttvéve körülbelül ugyan­ennyi.) Az US News and World Report szerint 1950- től 1976-ig az Egyesült Álla­mok több mint 110 milliárd dollár értékben adott el fegy­vereket. Eközben a legutolsó két esztendőben a fegyver­szállítmányok nyolcszorosuk­ra növekedtek. VAJDA PÉTER (Következik: AWACS és az új súlypontok) i

Next

/
Thumbnails
Contents