Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9. ‘riÉPÜJSÁG 11 1949-ben az ország érdeklődésének központjába került a Tardona patak festői völgyében lévő három kis község, Barcika, Sajókazinc és Berente. Megszületett e térségben egy új város építésének gondolata, aztán a törvény: „A megnövekedett szénbányászat, valamint a létesülő ipari üzemek dolgozói lakásszükségletének biztosítására új várost kell építeni. A neve Kazincbarcika legyen”. Gyurák László dunántúli születésű főépítésvezető tűzte ki az első épületet, a 48 lakásos „C”-t. A karók között a sáros, hepehupás tájra, az őszi szélben ringatózó kukoricatáblákra nézett. — Háj ez 'esz> Hl lesz a nagy város! — kiáltotta izgatottan. Gyurák László azért idegeskedett, mert egyetlen hasznavehető szakembere sem volt. Ki húzza fel a város falait?... Amíg ezen tűnődött, megjelent zsákját a vállára vetve, Börcsök Ferenc kőműves. Három társa utána lépkedett. Szegedről jöttek. Gyurák László ismerte és szerette a szegedi kőműveseket, tudta, velük találkozni lehet Dunaújvárosban, Inotán, Komlón, szerte az épülő országban. — Négy ilyen emberrel már lehet valamit kezdeni — dörmög- te magában. Hát még ha tudta volna, hogy Börcsökék keze álól nemcsak többszáz épület, hanem ötszáz fiatal kőműves is kikerül... Varga Gáborné, az ország- gyűlés alelnöke, a Borsod megyei Tanács elnökhelyettese, így emlékezett vissza azokra a „szép" időkre: Lassan 30 éve, hogy a Bükk aljában egy vadregényes völgy csendjét dübörgő gépek zaja verte fel. A kis paraszti parcellák helyén egy új város — Kazincbarcika — körvonalait rajzolták a mérnökök, s a szorgos munkáskezek nyomán korszerű gyárak, lakótömbök, egy csodálatosan szép, 30 ezer lakosú város bizonyítják felszabadult életünk nagy változásait. Takács Istvánnak, a városi tanács elnökének szobájából messzire ellát az ember; látja az új várost, távol az óriási vegyikombinát kéklő körvonalait, a Tardona patak festői völgyét, s a városalkotó hajdani kis falvak öreg házait. Ha a csinosan parkosított, széles utcákon járunk, számba vehetjük azt a hallatlanul nagy munkát, amellyel a lelkes városalapítók az ország egyik legszebb, vadonatúj, korszerű „otthonát” létrehozták. A kényelmesen berendezett, összkomfortos lakások mellett egy sereg intézmény is épült. Kórház, egészségügyi gondozóintézet, anya- és csecsemőszolgálat, óvodák, bölcsődék, vegyipari szakképző intézetek, zeneiskola, a műszaki egyetem vegyipari automatizálási kara, gimnáziumok, könyvtárak, a különböző ipari üzemek irodaházai, központjai és sorolhatnánk tovább. Mindez természetesen hozzátartozik egy korszerű városhoz, sőt, úgy is fogalmazhatnánk, mindezek a közintézmények szinte nélkülözhetetlenek. Mi az, ami Kazincbarcikát megkülönbözteti az összes többi várostól? Takács István tanácselnök így válaszol: — Kazincbarcika a szobrok városa! A zöld, piros, kék, sárga pasztell színekben pompázó épületek között, a díszcserjék, virágok, tulipánok társaságában, sétáljon az ember a város bármely utcájában — szobrok tűnnek elő. Mindjárt az Építők útján találkozhatunk az Európa- hírű Medgyessy-tanítvány, Andrássy Kurta János „Kiáltás” című szobrával. A Jókai téren áll Antal Károly alkotása, a Jókai Mórt, a nagy romantikus írót ábrázoló szobor. Azbej Sándor építészmérnök, aki a város „globális” tervezésében vezető helyet kapott, 4 oszlopon álló magyaros motívu- mú grafittót (falidíszt) komponált a város első üzemének főépületére. Egyébként Azbej Sándor a Kazincbarcika építéséért emlékérem arany fokozatának tulajdonosa. A Dimitrovgrád parkban (Kazinncbarcika testvérvárosa a bolgár Dimitrovgrád) Balázs József díszes címert mintázott. Anyaga kőcserép lap Búza Barna Kuruc lovas című bronzszobra áll a Rákóczi téren. A művész erről így beszélt: — Elmondhatom) hogy Kazincbarcika születésénél jelen voltam... kedves emlék, hogy a Rákóczi teret, ahol a szobrom áll, az én javaslatom alapján nevezték el..., ha arra járok, szívesen teszek egy kerülőt, hogy gyönyörködhessem a sok barcikai szoborban. Csekovszky Árpád mázas kerámia kompozícióját is érdemes megnézni, sőt, lefényképezni. Dabóczi Mihály a házak erkélyeire alkotott finom stílusú domborműveket. Kedves és vidám Győri Dezső „Borjút terelő fiú” című -zobra, amely a Völgy parkban áll. Jelentős köztéri szobor Halmagyi István Fésülködő nője. Huszár Imre Dianájának kontúrja bizonyos nézőpontból a tiszta égboltozatra rajzolódik ki; bronzba komponált jellege minden értékével jelentkezik. A Bolyai téren Illés Gyula Kristályképződmény című alkotásánál időzhetünk el. Ki ne felejtsük Pátzay Pál Kossuth-díjas, kiváló művész Munkácsy Mihályról készült alkotását, amely a hasonló nevű téren áll. Somogyi József Munkácsy- és Kossuth-díjas, érdemes mű. yész Anyaság című szobrával ajándékozta meg a várost. És még a leghíresebbeknek sem értünk a végére! A nagyszerűen képzett, mesteri alkotások mellett van azonban Kazincbarcikán egy, talán a legeslegjobban szeretett mű, az első téglarakó Börcsök brigádbeli kőműves ajándéka, a város kőből faragott címere, amelyet a Jubileumi parkban helyeztek el. Az öreg kőműves nemrég faragta, nyugdíjba vonulása után, s hozta az új városnak Pedig ő innen távol lakik, nem Barcikán van az otthona... Érdemes volt a festői völgy csendjét a dübörgő gépeknek csaknem három évtizede fölverni. SZÜTS DÉNES A Káptalan utca 3. a Vasarely-múzeum Vasarely hetvenéves Victor Vasarely, magyar nevén Vásárhelyi Győző het- venesztendős. A Franciaországban élő, világhíres festőművész — az op-art nagyhírű mestere 1908. április 9- én látta meg a napvilágot Pécsett a mai Káptalan utca 3. számú házban. Jó rajzkészsége már gyermekkorában kitűnt, de mégis kereskedelmi iskolát végzett, irodai alkalmazott volt már, amikor festészeti tanulmányait a Bortnyik-féle festőiskolában Budapesten megkezdte. 1930-ban azután Párizsba utazott, ahol le is telepedett, máig ott él. Francia- országi Aix en Provence-ban létesített alapítványt — amely múzeum, műterem, vitahely, dokumentációs központ is, s egyben a Vasarely által hirdetett „boldog színes város” egyik prototípusa. Nem sokkal később Pécsett, a hajdani szülőházban megnyílt a világ harmadik Vasa- rely-múzeuma. Annak a lassan kialakult és megerősödött jó kapcsolatnak az eredményeképpen, amely a hatvanas évek végétől kezdve Vasarely és Magyarország, azon belül is szülővárosa között lassan kialakult és megerősödött. Pécs múzeuma, a Janus Pannonius Múzeum már korábban levelezett Va- sarelyvel, aki 42 szerigráfiát ajándékozott szülővárosa Modern Magyar Képtárának. Ezekből a művekből 1969-ben külön kiállítás is volt Pécsett. Az első lépések után megtörtént a megállapodás; az egykori szülőházban ál-! landó kiállítás nyílik, amelynek anyagát maga a művész válogatta össze részint saját műveiből, részint a tulajdonában levő kortárs művekből. A pécsi Vasarely-múzeum végül is 1976. június 5-én nyílt meg, a művész személyes részvételével. Vasarely Párizsban reklámgrafikával foglalkozott, majd festett, de festőművészi korszakát ma „tévutaknak” nevezi. Már 1951-ben ezeket mondta: „A táblafestészet nem túlhaladott, a szó negatív értelmében. De az egyéni egyre inkább átadja helyét a közösnek, és ez a folyamat napjainkban a technikai fejlődés következményeképpen egészen új külsőt ölt. Vallom, hogy a képzőművészet megérett a festészet, szobrászat, építészet és város- tervezés hatalmas szintézisére ...” Az op-art világsikere közismert. Vasarely színes „városai” sok vitát, de feltétlen érdeklődést váltottak ki világszerte. A hetvenéves művész több mint húsz esztendeje írta le azokat a sorokat, amelyek azóta is meghatározzák művészetét, amelyek azóta termékeny hatásukat is bizonyították: „Társadalmi művészetről álmodom. Feltételezem, hogy az ember a képzőművészet iránt ugyanolyan mély vágyakozást érez, mint a ritmus és a zene iránt. Természetéből adódóan vágyik az érzékletes örömökre, és — hiszem — ismét megvan minden lehetőség, hogy ezt a vágyat ki is elégítsük. Embersereg, néptömegek, élőlények sokasága — íme, az új dimenzió”, 1976-ban magyarországi látogatásakor interjút adott Victor Vasarely. Ebben kifejtette többek között, hogy: „A művész” elavult kifejezés. Közrejátszik ebben a tradíció, az a szabály, amit a XIX. század burzsoáziája teremtett: a művész az, aki képet fest, amit aztán aranykeretben a szalon falára vagy a páncélszekrénybe lehet tenni. A „művészből” minél előbb „nevet” — kell csinálni, hogy képei minél többet érjenek. Ez a fajta elismerés nem érdekel.” Hogy egyezteti ezt össze saját helyzetével, hangzik a kérdés, hiszen ő éppen ezt a művészfogalmat látszik igazolni, műveinek „árfolyama” egyre magasabb, éppen abban az értelemben, ahogyan ezt elmarasztalólag említette. „— Igen — válaszolta Vasarely — de kastélyt réstau- ráltatni, múzeumot építeni, alapítványt létesíteni, ez kolosszális anyagi erőfeszítéseket követel. Ahhoz, hogy ezt megtehessem, el kell fogadnom a világ elképzelését, hogy én világhírű op-art festőművész vagyok... Kommunista barátaim nagyon jól megértették, hogy pénz nélkül mindezt és még egy sereg dolgot nem lehet megcsinálni.” Kommunista barátai — ez a Francia Kommunista Pártot jelenti, amelynek Victor Vasarely is tagja, s amelynek részére gyakran készít képeket, plakátokat, nyomtatványokat. A pécsi Vasarely-múzeum négy földszinti és három emeleti nagyteremből áll, a folyosók padlózata süttői mészkő, a boltíves termek fehérre meszelt falait csak nyersszínű falborítás teszi változatossá. Ebben a környezetben kerültek Vasarely szerigráfiái, festményei és szőnyegei, valamint Claire Vaserelynek, a művész feleségének munkái, és azok a művek, amelyeket Vasarely saját gyűjteményéből válogatott a pécsi múzeum számára: Hans Arp, Cruz-Diez, Auguste Herbin. Francois Vasarely: Gizeh (A Szép- művészeti Múzeum gyűjteményéből) ^ Morellet, Frantisek Kupka, Nicolas Schöffer és mások képei. Nincs tehát még két éve sem, hogy a múzeum meg- nyitota kapuit. Mégis több vendégkönyv megtelt már, magyar vendégeken, iskolai, üzemi csoportokon, magánlátogatókon kívül szinte alig van olyan ‘ország, ahonnan ne érkeztek volna érdeklődők a Vasarely-múzeumba. Tavaly több mint 180 ezer látogatója volt Vasarely szülőházának — amely Pécs múzeumi utcájának végén, a Zsolnay-kiállítással szemben, a Csontváry-múzeum közelében áll, pár lépésnyire a most készülő Uitz-múzeumtól. H. E. (Erb János és Csöngei István felv. — KS) A Vasarely-múzeumban
