Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
12 “wÉPÚJSÁG 1978. április 9. .MAGAZIN | MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN flllk MAGAZIN |||||§? magazin I I I MAGAZIN .v.wa'aí f MAGAZIN MAGAZIN f MAGAZIN MAGAZIN MAGAZIN w Uj szervvel A 302 beteg közül, akiknek új májat ültettek a szervezetébe, 47 még ma is él. Az élet legnagyobb meghosz- szabbítása 7,5 év volt. A tüdő- és hasnyálmirigy-átültetésnek az adatai kevésbé biztatóak: a 37 új tüdős és 55 hasnyálmirigyes beteg közül senki nincs életben. Üj tüdővel legtovább 10 hónapig, új hasnyálmiriggyel pedig 4,2 évig éltek a betegek. A fenti adatokat az amerikai nemzeti egészségügyi intézet közölte. A fizikai munka jövője a mezőgazdaságban A dohány ártalmai A jövőt példázza ez az NDK-beli erdészeti rakodógép. Évenként 35 000 köbméter fát osztályoz a gép úgy, hogy mellette négy munkás két műszakban csak minimális fizikai munkát végez. A Közös Piac tagországaiban a dohány négyszerié annyi emberáldozatot követel, mint az országúti balesetek — állapítja meg egy Erüsszelben kiadott jelentés. Vizsgálat alapján kimutatták, hogy Franciaországban évente 35 000 ember hal meg időnap előtt túlzott dohányzás okozta tüdőrákban, szív- és érrendszeri megbetegedésben, krónikus hörghurutban, illetve tüdőtágulásban. Nagy-Bri- tanniában a dohányárusításból befolyó jövedelem két- szerte kisebb a dohányzás okozta betegségek leküzdésére, az orvosi kezelésre és gyógyszerre fordított beruházás összegénél. A mezőgazdaságban és az erdészetben a fejlődés legjellemzőbb iránya, hogy iparszerűvé válik valameny- nyi fizikai tevékenység. Gyakorlatilag megszűnik a jövőben a hagyományos értelemben vett kézi jellegű fizikai munka, illetve ez a tevékenység olyan részműveletekre korlátozódik, amelyek a munkavolumen egésze szempontjából nem számottevőek. Ez nem azt jelenti, hogy minden kézi munka gépi munkává válik, hanem azt, hogy a gépek, berendezések mellett ellátott munka, az ún. gépi munka lesz uralkodó. Más esetekben viszont a fizikai munka szerszámozottsága változik meg. Kézi szerszámokkal, műszerekkel ellátott munka lesz jellemző a jövőben. Ez azonban már nem a régi őstermelői eredetű kézi munka. Teljesen megszűnik a folyamat keretében a nehéz, mostoha körülmények között végzett és ún. nehéz testi munka. Jellemző lesz a jövőben a fizikai munka sajátos válfaja, az automatizált munka. Tulajdonképpen vitatható, hogy ez a munka mennyiben fizikai munka, hiszen az erőkifejtés elmarad. Kétségtelen azonban, hogy a hagyományos fizikai munka helyébe lép az automatizált berendezések kezelése, karbantartása, ez pedig nem szellemi tevékenység. Viszonylag egyszerű rutinmunkáról van szó, ez azonban természetesen a holnap, a holnapután átlagos iskolázottságához viszonyított egyszerűséget jelent. Az automatizált termelésben az átalakult fizikai munka szempontjából két sajátos terület van: a gépek, berendezések kezelése és a karbantartás. A legegyszerűbb munkanem többnyire a berendezések kezelése, hiszen a gom-, bök nyomása és a berendezések kezelési utasítás szerinti ismerete a szűkebben értelmezett követelmény. Ennek a bonyolultsága — legalábbis egyetlen berendezés szempontjából — annyira minimális, hogy a betanítás igénye csekély, legalábbis nem igényel iskolai jellegű, hosz- szabb oktatást. H textilmintőzös tudománya A textíliák mintázásának és színezésének kezdeti fázisait ugyan nem ismerjük, biztosra vehető azonban, hogy a primitív ember különféle megfigyelések alapján jött rá arra, hogy ha textilanyagjaira sár, piszok, növényi nedvek kerülnek, ott nyomot hagyva, azt többé- kevésbé tartósan megszínezik. Valószínűleg ezután kezdett tudatosan foglalkozni az ember a díszítési, színezési lehetőségekkel és — egyidő- ben vagy egymás után — rájött arra, hogy ha színes porokat valamilyen ragasztó- anyaggal, vagy oldatával kever össze és ezt keni rá a textíliára, akkor elég tartósan tudja színezni az anyagot. A módszerek tudatos keresése arra a felismerésre is rávezethette, hogy ha különféle növények nedveibe, gyökereinek, kérgüknek kivonataiba mártja a színezendő textíliát, még tovább fejlesztheti a díszítési tudományát. Lehet, hogy egyszer falevél tapadt a színezendő anyagra, s ez indította el a takarással való mintaképzés kifejlesztését, és vezetett el sok-sok évszázad folyamán napjaink két nagyipari színező és mintakészítő eljárásának, a hengernyomásnak és a filmnyomásnak a kialakulásához. A mintáknak a textíliák felületére való utólagos felvitele csak egyik módja a díszítés tudományának. Már meglehetős régen tudják, hogy szövés közben, a lánc- és vetülékfonalak színkombinációja, helyzetük ügyes változtatása révén is lehet díszítőelemeket kiképezni magában az anyagban. Nagy figurális minták szövésére szolgál a Jacquard-szövőgép, amelynél a láncfonalak emelését nem a nyüstök végzik, hanem az egyes láncfonalak a mintázatnak megfelelően külön-külön emelkednek. Ezzel a szövési móddal a mintázás lehetősége gazdagabb, és a legkülönbözőbb színhatások érhetők el vele. A festés, a mintakészítés technikájának fejlődése egy új iparművészeti ág, a textil- minta-tervezés létrejöttét eredményezte, amely nagy részt vállal környezetesztétikánk alakításában. Képünkön: Elkészült az új minta az egyik szovjet textilgyárban. Angol és amerikai kutatók az agyhártyában eddig ismeretlen csatornarendszert fedeztek fel. Bizonyos agyrészeket ún. „intravitál mikroszkóp” elnevezésű különleges élettani mikroszkóppal vizsgáltak, amely lehetővé teszi az élő anyagban lejátszódó anyagcsere-folyamatok tanulmányozását anélkül, hogy a vizsgált sejteket vagy szöveteket ki kellene emelni az élő szervezetből. Kiderítették, hogyan kerül vissza a véráramba az agy- gerincfolyadék, amely az agyat táplálja és védi: sok ezer parányi csatornán és egyrétegű hámnak a nem idegsejt jellegű sejtjeiben képződik. Ezek a csatornák nem állandóan léteznek, hanem különös módon a sejtek szükség szerint képezik, vagy ismét zárják őket. Kimutatták, hogy ugyanez a rendszer hat az emberi szemben is, ahol az átlátszó szemfolyadék nyomását szabályozza. Jelenleg állatkísérletek folynak különböző anyagokkal annak megállapítására, léteznek-e olyan szerek, amelyek e működés gyorsítására, vagy lassítására alkalmasak. Ha e folyamatot mesterségesen befolyásolni lehetne, az nagy segítséget jelentene olyanok számára, akik például vízfejűségben szenvednek — és túl nagy a folyadéknyomás az agyban —, vagy pedig glaukómában, Vizsgálat az élettani mikroszkóppal amikor a szemben nő kórossá a nyomás. Tudományos szempontból a felfedezés — amennyiben más oldalról is igazolják — azért érdekes, mert ez ideig csak azt tudták, hogy a folyadékok a sejteken apró cseppek formájában, szabad diffúzióval, vagy a sejtek közötti diffúzióval juthatnak át. Az azonban, hogy némely állati sejt belsejében — ha ideiglenesen is — olyan csatornákat tudnak képezni, amelyek közvetlenül egyik sejtből a másikig vezetnek, új felfedezés. Á Hatok „ inkognitóban “ Szemtelen veréb, szelíd őz, gyáva nyúl — soha közismertebb és tévesebb jelzőket! Ha meggondoljuk, ez a városainkban leghonosabb szürke madárka táplálékszerzésében inkább bátor, a „gyengéd tekintetű” agancsos igen veszélyesen, alattomban támad, a tapsifüles pedig olykor megveszekedett verekedővé válik. Ezek az állandó jelzők csak megtévesztők, néhány állatfaj azonban egyenesen félrevezető név alatt él. A bagolyfélék például nemcsak madarak, hanem az éjjelilepkék egyik családja is. A bölömbika nem patás állat, hanem afféle vízivadász: a gémfélékhez tartozó madár. Az ausztráliaiak kedvenc állata az erszényes medve, a koala-mackó — valójában fánlakó. A következő esetben a „keresztapa tévedése” éppoly nagy, mint amilyen kicsiny az elnevezett. A cukormoly, nem moly, hanem egy centiméter hosszú, régi tapéták mögött, öreg bútorokban rejtőző, csirizzel táplálkozó ősrovar, s csak annyiban szolgál rá nevére, hogy nem veti meg az élelmiszereket, köztük a cukrot sem. Egzotikus vidéken, a „Szunda-szigeteken” honos a repülőkutya. Arckoponyája valóban a kutyára emlékeztet, ezen kívül azonban semmi köze az ember négylábú barátjához, ugyanis denevér. A tiszavirág sem virág, hanem néhány óráig élő rovar: tetemeik tömegétől „virágzik a Tisza”. A vízidisznó nem patásállat, hanem a ma ismert legnagyobb — egyméteres hosszúságot és 50 kilogrammos súlyt elérő — rágcsáló. A vizek világa különösen bővelkedik az „álneves” lakókban. A haltetvek például rövidfarkú rákok, igaz, időszakosan a halak vérével táplálkoznak. A rákfélék között egyébként „nagy divatja van” az „elkeresztelésnek”, hiszen csupán nevéről ugyan ki gondolná, hogy a sóféreg a belföldi sósvizekben és a tengerpart lagúnáiban élő csupasz állatka; a tengeri makk sem a „vízitölgy” termése, hanem a parti sziklákon milliószámra tenyésző rákocska. Ezek után aligha meglepő, hogy a tengeri csikó egy 10 centiméter hosszú csontos hal, s mi sem áll távolabb a gyümölcstől a tengeri narancsnál, amely a legismertebb szivacsok egyike. A tengeri nyúlban nem rágcsálót, hanem egy meglehetősen nagy testű csigafajtát tisztelhetünk, a tengeri tehén neve mögött korántsem valamely párosujjú, hanem egy elefánthoz hasonló felépítésű állat „rejtőzik”. G. R. Aforizmák A mechanika „arany- szabálya”: kenés nélkül nem jutsz messzire. Inna Gamazkova gyűjtése. * Milyen jó, amikor az egész hét csupa Péntekből áll! Robinson Crusoe naplójából. * A szabályok mindenki számára egyformák — csak a kivételek különbözőek. Űj-zélandi bírák tréfája. „Tankolás”, konnektorral Autóink jelenlegi motorjai tulajdonképpen egyetlen szempontból sem felelnek meg a korszerű követelményeknek : hatásfokuk rossz, működésük bonyolult, zajosak és kipufogógázuk veszélyesen szennyezi a levegőt. Akkor miért gyártják ezeket a motorokat? A választ köny. nyű megadni: mert még nincs jobb, legalábbis sorozatgyártásra érett konstrukció. Ma még senki sem tudhatja bizonyosan, hogy mi hajtja majd a jövő autóját. Abban azonban mindenki egyetért, hogy milyen motor nem hajtja majd: a jelenlegi belsőégésű dugattyús motor. A szakembereknek az a véleményük, hogy a jövő autójának hajtására a villamos rendszernek van a legnagyobb esélye. Tudott dolog, hogy a megvalósítás egyetlen, s jelenleg kétségbeejtően nehéznek látszó akadálya az energiaellátás. Manapság ugyanis még az a helyzet, hogy egy négyszemélyes villamos autónak 350 kilométernyi út folyamatos megtételéhez 2,5 tonna (!) súlyú ólomakkumulátorra van szüksége; benzinmotoros testvére ugyanilyen hosszú úton 40 liter benzint fogyaszt, amelynek súlya 35 kilogramm körül van. A képen látható új amerikai villamos autótípus, amelyet konstruktőre „Transor- mer I”-nek nevezett el, körülbelül 150 kilométernyi utat tehet meg egy feltöltéssel, tehát tulajdonképpen nem sikerült kilépnie a „bűvös körből” a tervezőjének, hiszen a kocsi hátulsó része ólomakkumulátorral van tele. Legfeljebb az számíthat újdonságnak, hogy úgynevezett gyors feltöltővel látták el, amellyel viszonylag rövid idő alatt megfelelő mennyiségű villamos energiát „vételezhet” az autóvezető. Képünkön: áramot vesz be a Transformer I. (MTI Külföldi Képszolgálat)
