Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
1978. április 9.TfepÚJSÁG 5 Áprilisban MAVOSZ-küldöttgyűlés Vadászati mérleg ——*”— -------------------------A vadászat, a vadásztársaságok munkájának fontosságát felesleges hangsúlyozni. Bár a közvélemény <— és sajnos néhány vadász is — csak a kilőhető és kilőtt vadat látja a vadászat egyetlen céljának. Halott sokkal többről van szó, szórakozás, sport, kellemes időtöltés, természet- védelem egyszersmindA MAVOSZ megyei küldöttközgyűlésére készülnek a Tolna megyei vadászok. A küldöttközgyűlésre még április hónap folyamán sor kerül. Megelőzendő érdemes számvetést tenni, milyen is volt a múlt év vadászati mérlege, milyenek az idei tervek, milyen előmozdító és milyen visszahúzó erők hatnak a vadásztársaságok életében. Kamarás György megyei vadászati felügyelő ismertetése alapján tájékoztatjuk olvasóinkat. Tolna megyében 33 vadász- társaság és két bérkilövő vadásztársaság működik. Ez utóbbi azt jelenti, hogy nem rendelkeznek területtel, hanem a megalkudott bér fejében más vadásztársaságok területein vadászhatnak. A tagok száma összesen valamivel több mint ezer. A vadásztársaságok területeibe és egyáltalán az általunk a továbbiakban tárgyalt vadászatba és vadgazdálkodásba nem számít bele négy úgynevezett üzemi terület, így a gemenci erdő- és vadgazdaság, a gyulaji erdő- és vadgazdaság, valamint a tamási és az Alsótengelici Állami Gazdaság területe. Tavaly a 33 vadásztársaság összes bevétele 10 millió 150 ezer forint volt. Miből lehet egyáltalán bevétele egy vadásztársaságnak? Három alapvető terület ad bevételt. Az első a kilövés. A második a vadértékesítés, a harmadik pedig a vadásztatás, ami any- nyit jelent, hogy vendég vadászok megfelelő ellenszolgáltatásért vadászhatnak a társaság területén. A bevételeket ellensúlyozandó, természetesen kiadások is voltak. Nem is kevés, összesen nyolcmillió 700 ezer forint. Ebből a legnagyobb tételt a vadkártérítés adta, egymillió 300 ezer forintot fizettek a megkárosított gazdaságoknak. A kár megtérítése vagy megegyezéses, vagy peres úton történik. Szerencsére most már az előbbi az általános. Egyre több társaság köt a területén illetékes termelő- szövetkezettel, vagy -szövetkezetekkel együttműködési megállapodást a közös védekezésre, illetve évi átalányfizetésre. Idén január elsejétől a vad és gépkocsi összeütközéséből keletkezett károk rendezését már az Állami Biztosító intézi. Általában — egy-két kivételtől (Gyönk, Belecska) eltekintve — jó a viszony a termelőszövetkezetek és a vadásztársaságok között. Ahol baj van, rendszerint személyes ellentétekre vezethető vissza. Nézzük a kilövési eredményeket. Érdekes, hogy eltűntek a határok a kisvadas és a nagyvadas területek között. A nagyvad minden területen megjelent váltóvadként, öz mindenütt található és erdőközeiben szarvas és vaddisznó is. A dámlétszám lecsökkent, amit majd a később ismertetett kilövési eredmények is bizonyítanak. Tavaly a Tolna megyei vadásztársaságok tagjai kilőttek 512 szarvast, 7 dámot, 2680 őzet, 940 vaddisznót, 4500 mezei nyulat, 33 ezer fácánt, 180 foglyot, 3500 vadkacsát. A fogoly tehát lassan eltűnik. Ennek több oka van. Egyik a nagyüzemi gazdálkodás, a másik a búvóhelyek hiánya, majd a fokozott vegyszerhasználat. Amíg a _fácán a vegyszerekre eléggé rezisz- tens, addig a fogoly rendkívül kényes és így tovább. Több mint ezerhatszáz balkáni gerlét is lőttek tavaly csak Tengelicen. Szinte valamennyit olasz vadász lőtte. Voltaképpen nem rossz üzlet eladni az amúgy sem hasznos madarat, de — minden jel arra mutat — az olaszoknak se rossz üzlet. Itt nálunk ugyanis lelövik a gerlét, odahaza földolgozzák, mélyhűtik, majd nyáron, amikor jönnek az északi turisták, eladják nekik fogoly gyanánt. (Vagy így igaz, vagy nem, az olaszok szívesen lövik a gerlét.) Mi a helyzet a trófeák körül? Tavaly 581 őztrófeát mutattak be, aranyérmes lett öt, ezüstérmes 14, bronzérmes 15; a bemutatott szarvastrófeák száma 153 volt, aranyat kapott nyolc, ezüstöt 27, bronzot 25. A vaddisznóra nincs bemutatási kötelezettség. Tavaly három trófeát mutattak be, mindhárom „erősen” aranyérmes volt. A hibás kilövések aránya a megelőző évhez képest nem emelkedett. Elenyésző számban volt mínusz pontos, tehát fiatal, nem lövésérett, vagy olyan vad, amelynek kilövésével még várni kellett volna. Tavaly mindössze egy baleset történt. Vaddisznózás közben egyik vadász társának a lábát lőtte meg. Ezért egy időre fel is oszlatták a báta—bátaszéki vadásztársaságot. Szerencsére a fegyelem terén javult a helyzet. A szeszfogyasztás vadászat előtt és vadászat közben tilos. Ezt a rendőri szervek is szigorúan ellenőrzik. Mind ezen, mind egyéb területen megindult a vadász- társaságoknál egy öntisztulási folyamat. A szabálysértőket hosszabb-rövidebb ideig, vagy ha kell, véglegesen eltiltják a vadászástól. Néhányan még mindig nem a sportot, a szórakozást, ha-, nem az egyéni haszonszerzést helyezik előtérbe. Van még rapsickodás is. Belecskán például öt szarvast ejtettek orv- vadászok. A nyomzás folyik. A hurokrakók ellen is eljárnak. örvendetes, hogy a vadásztársaságok mindinkább kezdenek vadgazdálkodni, törődnek a vadakkal, de a szervezeti élettel is. Az idei terv hasonló a múlt évihez, a fácánkihelyezés növelése viszont kívánatosnak látszik. Már eddig kétszáz fölött van a vaddisznókilövés, a fogolyé kilövést teljesen be kellene tiltani egyelőre, s a nyulat is kívánatosnak látszik öve csökkenteni egy év alatt. LETENYEI GYÖRGY Az ország minden Volán-vállalata Szekszárdra küldi kiselejtezett autóbuszait. A tárolás után a karosszérialemezek kerülnek le róluk... Buszbontó A lángvágó utolsó „döfést” ad-r—rn sendesen várnak sor- f sukra a gépek. Az utóiig. j só útra érkeztek Szek.......j szárdra: saját keréken, d öglött motorral. Sok százezer utast szolgáltak, nyögtek, hörögtek a nagyvárosi, vagy a dimbes-dombos utakon. Kiszolgáltak, nyugdíjba kerültek. Az utolsó hasznot is lehúzza róluk a 11-es Volán Vállalat. Nagy szó a takarékosság, az anyaghiány. A Volán Tröszt az országban először látta meg a hasznot a buszbontásban. Az elhasznált gépeket apró darabokra szétszedik és értékesítik a buszok, a ZIL- ek minden porcikáját. A szekszárdi „vágóhídon” alig dolgoznak hatvanan. Feladatuk évente leglább hatszáz busz szétszerelése, az alkatrészek osztályozása, meózása, feljavítása és eladása. Minden érték itt, a haszontalan ócskavas is. Külön rakják az alumínium, a réz alkatrészeket, az akkumulátorok ólomlemezeit. Értéket mentenek. A gépek az utolsó pillanatban is használnak, értéket adnak. Csendesen várnak sorsukra, a munkások avatott kézzel bontják le a lemezeket, a karosszériát, a következő fázisban a fődarabot — motort — emelik ki belőle, majd a futóművek kerülnek sorra. Az utolsó a végső: az autogénvágók izzó fénycsóvája három-négy darabra vágja a vázszerkezetet, a daru pedig kocsira rakja a hulladékot, s viszi egyenesen a nagyolvasztóba. A raktárakban szépen sorjáznak a fogaskerekek, a futóművek, a használható alkatrészek: várva a vevőt, hogy újra egy másik gépbe szerelve, életet vigyen a Szekszárdon bontott alkatrész. H. J. Fotó: Gottvald Károly. Lemeztelenítik a kimustrált járművet A miskolciak hoztak egy buszt, visznek egy hátsó hidat A nagyolvasztóra Várva A használható alkatrészek raktárba kerülnek
