Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-09 / 83. szám
A ^PÚJSÁG 1978. április 9. Decs, Egyetértés Tsz Jött az import- több lett a tej A tehenek körömápolása állategészségügyi követelmény „Az állattenyésztésben általános feladat a tenyésztés színvonalának emelése, az állatfajok teljesítményének növelése, a takarmányhasznosítás — különösen a fehérjefelhasználás — javítása, az állatok megbetegedéséből, elhullásából eredő veszteségek erőteljes mérséklése.” (Részlet az MSZMP Központi Bizottságának március 15-i határozatából.) Nyilván nem én vagyok az egyedüli, aki úgy véli: a mezőgazdasági üzemek gazdálkodása az állattartás színvonalával mérhető. Hisz az, hogy az állattartás kifizetődő vagy sem, a szakszerű munka mellett jórészt a növénytermesztés hozamain múlik, azon, hogy megterem-e üzemen belül az állatok etetéséhez szükséges takarmány. Ha jól fizetnek az árunövények, jut pénz fejlesztésre, építkezésre, tenyészállat-vásárlásra, s ha mindez együtt van, s odaadással gondozzák az állatokat, az üzem a növény- termesztésben is és az állat- tenyésztésben is az élvonalba kerül. Tapasztaljuk, hogy azokban a mezőgazdasági üzemekben, ahol alacsony hozamú és nem éppen ideális összetételű növénytermesztési ágazatra építették az állattenyésztési telepeket, nem kevés gonddal küzdenek. Tehát egyetlen adatból — mondjuk a-tehenekénti éves fejési átlagból — következtethetünk jól, összehangoltan működik-e a gazdaság, vagy a gazdálkodás minden fázisán akad javítanivaló.. SOVÁNY LAPÁLY — HOLLANDIÁBÓL A decsi Egyetértés Termelőszövetkezet tehenészeti telepe jó néhány éven át az alacsony tej hozamú üzemek listáján szerepelt; nem érték el a megyei átlagos tejtermelési színvonalat. A változás hirtelen, és rögtön azután következett be, mikor 1976 végén Hollandiából megérkezett az első szállítmány: 150 holland lapály üsző. Mondják: szokatlanul soványak, apró terme- tűek voltak, s az első borjak alig 15—20 kilós súllyal jöttek a világra. A szakemberek azonban jól ismerték a fajta genetikai jellemzőit, tudták, milyen tartásmódot kíván az állat. Az eredmény: 200—250 kilót híztak az üszők, s tavaly a szövetkezetben 1183 literrel nőtt a tejhozam. NEMCSAK AZ IMPORT A magyartarka tejhozama az 1969 óta üzemelő telepen 1971-ben 3 ezer liter volt, s az 1976-os esztendőt pedig mindössze 2341 literrel zárták. A csökkenés azért következett be, mert a tbc-mente- sítés miatt teljesen le kellett cserélni az állományt. S ahogy ilyenkor már lenni szokott: a 27 helyről vásárolt üszők meglehetősen gyengék voltak, hisz aki elad, igyekszik megszabadulni a gyenge termelőképességű állatoktól. A szövetkezet saját szaporulatából csak a leggyengébben tejelő egyedeket tudta lecserélni, pedig minden egyes üszőt leellettek, s szelektáltak. Az állománycsere éveken át húzódott, a meddő és a beteg állatok az állatforgalmi vállalathoz kerültek. Egyszerűen képtelenek voltak utolérni magukat, s jó darabig minden liter tejre három forintot ráfizettek. Jelenleg a magyartarka létszám 143, az állomány tejtermelése egyetlen év alatt 2341 literről 3136 literre emelkedett. Nincs tehát lehetetlen. Mégis: ez a hirtelen emelkedés arra enged következtetni, hogy nem lehet mindent a tbc-mentesí- tésre fogni. Miután az állattenyésztési felügyelőség javaslatára 1976ban és tavaly összesen háromszáz holland lapály üsző került a gazdaságba, a korábban tejtermelésben az utolsók között kullogó szövetkezet arra kényszerült, hogy több figyelmet szenteljen a szarvasmarha-ágazatra. MI VÁLTOZOTT? Miután Decsre érkeztek az import üszők, vasbeton silót építettek' — jobb minőségű lett a szilázs — a szénát időben betakarították és kuko- ricapelletet etettek az állatokkal. Ezt megelőzően nem ritkán előfordult, hogy a széna bepenészesedett, a silótakarmány rossz ízű volt, a víztartalma pedig magasabb a megengedettnél. Nyáron továbbra is maradt a zöldta- karnaány és télen, késő ősszel pedig a nyers répaszelet. A holland lapály tavaly 3942 litert, a magyartarka 3.146 litert adott, s így rohamosan közelednek a 3600 literes éves fejési átlaghoz: ez az a mennyiség, amelynél a tehéntartás már gazdaságos. A második laktációban várhatóan ezer literrel emelkedik a holland lapály tejhozama, hisz nem 13—14, hanem 16— 18 hónapos korban termékenyítik az állatokat — holstein fries spermával. NEM LEGELTETNEK — ^ ETETNEK „Decsen nincs telepített legelő, az ősgyep legfeljebb jártaiénak jó. Nyáron annyira kisül a fű, hogy az állatok a földet nyalják. Lábon betakarítani ott érdemes, ahol nem negyven mázsát terem a legelő, és ahol alacsony a lucematermés. A szövetkezetben hektáronként száz mázsa fölött ad a lucerna, s ezért olcsóbb etetni, mintsem öntözéses legelőt telepíteni” — mondják a szövetkezet állattenyésztési szakemberei. Szemlélet dolga, lehet rajta vitatkozni. Annál is inkább, mivel a szakemberek többsége számtalan okból a szarvasmarhák legeltetését javasolja. A decsi téeszben éjjel lekötve, nappal pedig karámban tartják az állatokat. TERVEK IDÉN ÉS KÉSŐBB A szövetkezetben úgy határoztak, hogy komplett tehenészeti telepet hoznak létre. Elkezdték a 120 férőhelyes borjúnevelő és az ellető istálló építését, idén és jövőre két, 212 férőhelyes agrokomp- lex rendszerű istálló épül, halszálkás féjőházat, Szociális helyiséget, háromszáz férőhelyes hízómarha-istállót terveznek. Ha az építkezés a program szerint halad, 1980- ra a tehenészeti telep 636 férőhelyes lesz. A decsi Egyetértés Termelőszövetkezetben mikor már kielégítőnek vélték a növény- termesztés hozamait, és megfelelőnek tartották a gépesítés színvonalát, akkor kezdtek nagyobb hangsúlyt fektetni az állattenyésztésre. Nem vitás: itt is, mint mindenütt, az állománycsere hosszú időre fékje a gazdaságos termelésnek. De az is igaz, hogy a gazdaságtalan termelés nem feltétlen jelenti azt, hogy penészes szénát kell az állatok elé tenni... Mert a nemtörődöm munkát könnyen meg lehet szokni, s nem biztos, hogy ez a szellem egycsapásra megváltozik. Mindenesetre úgy látszik: miután a decsiek megkapták az import szarvas- marha vásárlására az engedélyt, presztízskérdést csináltak a szarvasmarhatartásból, s be akarják bizonyítani, hogy megérdemlik a bizalmat. DVM Fotó: GK. A holland lapály kötött tartásban Bába Mihály: Szalmazabálás zgatottan lépett ki a I - vezér szobájából. Arca vörös volt, szeme csil- ^ logott, mintha lázban égne. A kezében szorongatott barna dosszié szinte táncolt. Zsebéből előkotorászott egy cigarettát és megpróbált rágyújtani. A gyufaszálak elroppantak. — Parancsolj, Józsa elvtársi A gyújtó lángja arcához közeledett. Kelemen, a beszerzési osztály vezetője mosolygott rá aggódón. — Köszönöm — mondta Józsa, és cigarettája végét a lángnyelv fölé tartotta. Mélyet szippantott. Érezte, hogy a füst tüdejébe hatol. — Köszönöm. — Történt valami? — kérdezte Kelemen, miközben a vezér ajtaja felé intett. — Igen, igen. Képzelje, Kelemen elvtárs, elfogadták a strad-szalmakalapgyártás fejlesztésére készített tervemet... — Gratulálok. — ... és kineveztek gyártásvezetőnek. — Ez igen — mondta Kelemen őszinte hangon. — Végre nálunk is megfelelő ember kerül a fontosabb helyre. A megfelelő helyre. Ha jól emlékszem, két esztendeje harcol azért, hogy elfogadják a tervét. — Kettő és fél — nevetett megkönnyebbülten Józsa. — De sebaj. Az a fontos, hogy most már munkához láthatok. Remek terveim vannak. Ezt a vezér is elismerte. Évente hatmillió strand-szalma- kalapot akarok eladni. A szalmából több lesz a bevételem, mint a téesznek a gabonából. És valutában. Most már biztos. Kelemen karonragadta a lelkendező Józsát, besodorta az irodájába. ^ — Hatmillió? Reális ez? Engem, mint a beszerzési osztály vezetőjét, ez nagyon érdekéi. Közös tervet kell kidolgoznunk a szalmavásárlásról. Kávét? Igen. Kávét. Kinyitotta az ajtót. — Juci, két kávét. Erőset. És két kólát. Traubi is jó. Siessen. Amikor leült Józsával szemben, összedörzsölte a tenyerét. — Lesz egy kis mozgás. Mert a strand-szalmakalap- hoz nem bálázott szalmát veszek, amit a kombájn ösz- szetört. Nem ám — nevetett —, nem bizony, kartársam. Kimegyünk együtt a téeszbe, lábon megvesszük a gabonát, s a szem azé, aki kicsépeli és kévébe kötve átadja nekünk. Na, mit szól hozzá Józsa kartárs? Az ajtó kinyílt. Juci hozta a kávét, a kólát. Kelemen felállt, íróasztalához lépett. — És előbb egy konyakot. Itt tartom a fiókban, mert megisszák. — Ök is tudják, hogy mi a jó! — kacagott Józsa. B gy óra hosszat fellegekben jártak: gyors intézkedésekről, anyag- beszerzésről, reklámról esett csak szó. — Két esztendő alatt a Balaton után meghódítjuk az európai tengerpartokat is. Csikóskalap, betyárkalap — szalmából. A nyaralóknak kell a romantika! Adunk mi, persze jó pénzért. — Csak meg ne irigyeljék tőlünk a sikert — aggodalmaskodott Kelemen. Józsa nevetett. — Ezt a tervet már nem vehetik el tőlem. Józsa átszervezte az osztályát. Kora reggeltől késő estig dolgozott. Ott volt az első szállítmány becsomagolásánál, útnak indításánál. Aztán telefonon kísérte tovább a strand-szalmakalapok sorsát. Sajtótájékoztatót szervezett, reklámszöveget írt. Az első megrendelő levelekkel maga rohant a vezérhez, aki kedélyesen fogadta, és soron kívül prémiumot utaltatott ki neki. Amikor az egymillio- modik szalmakalapot útnak indították, kis házi ünnepséget rendeztek. Józsa boldog volt. Fizetésemelést is kapott. Azt is rebesgették, hogy hamarosan kitüntetést kap. A nyugtalanság tüskéjét akkor érezte először, amikor a vezér behívatta, és bemutatta neki Ádám Lajost, a langaléta harmincéves fiatalembert, aki sárga pulóverében olyan volt, mint egy hatalmas, zöld szemüveges kanári madár. — Józsa elvtárs, csak az elismerés hangján szólhatok ragyogó tervedről, a terv nagyszerű megvalósításáról. Nem titkolom el, hogy mérlegünket helyrebillentetted, sőt jelentős mennyiségű kemény valutát is szereztél vállalatunknak. Most kaptam az értesítést, hogy már nincs akadálya az új gépek megvásárlásának. — Nagyon örülök — mondta Józsa. — Mi is, mi is. Az igazgató a langalétára nézett, aki addig közömbös arccal, zöld szemüvege mögé rejtőzködő tekintettel figyelte a beszélgetést. — Szóval — koppantott az asztallapon az igazgató — úgy gondoltuk, hogy a munka érdekében a helyettesévé nevezzük ki Ádám elvtársat. Fiatal ember, majd beletanul a szakmába ... — Helyettessé? — Igen, igen, hogy megkönnyítsük a munkáját. Ez közös érdekünk ... — De hiszen van ... — Tudom, ideiglenesen megbíztuk Varga ... hogy is hívják? — Vedres Ferenc. — Persze, Vedres. Jó szakember, tudjuk, főosztályvezető lesz ... Ugye így rendben? Józsa töprengett. Mit tehet itt? Ádámot már kinevezte a vezér. El kell fogadni. De ki ez az Ádám? Hogy lehet rögtön helyettes? A vezér megszorongatta Józsa kezét, és elbocsátotta Ádámmal együtt. — Majd szerzünk egy asztalt — fordult Józsa Ádám Lajoshoz —, addig ... — Nem sürgős — vágott a szavába Ádám —, majd bejövök a hét végén. — A hét végén? Itt minden reggel... — Ugyan. Különben sem tudnék most itt semmit sem csinálni. Csak zavarnám a munkát. Remélem, jól megleszünk. Minden jót. — Ki volt ez? — kérdezte Vedres nyugtalanul, amikor Ádám magabiztosan átvonult az irodán. — A helyettesem. — És én? — Főosztályvezető lettél. Magasabb fizetéssel. Mit akarsz még? A Józsa szívébe fészkelődön nyugtalanság egyre nagyobb teret hódított. Ádámot hetekig nem látta. Csak a fizetési napon jelent meg, aztán még néhányszor beugrott öt percre. Józsa nem tudta, mihez kezdjen vele. Ádám asztala ott árválkodott az övével szemben, de csak egy- egy betévedt vendég ült mellé néha. ~ : eljegyzést készített a ■JJ j vezérnek Ádám mun| jkaköréről s leste, várta -jaz alkalmas pillanatot, amikor átadhatja a vezérnek, és megbeszélheti vele a részleteket is. Feladatot kell adni Ádámnak, mert már így is suttognak, hogy semmiért kapja a magas fizetést. Csöngött a telefon az asztalán. A vezér hívatta. Józsa izgatottan kapta fel a feljegyzést, és már rohant is. — Üljön le, Józsa elvtárs. Hallom, terveink nagyszerűen beváltak. Exportunk állandóan nő. A bevétel is. Nos, természetesen így a dolgozók jövedelme is. Józsa boldogan feszengett: hiszen ez dicséret még akkor is, ha a nevét nem említette a vezér. Kisimította a jelentést. Ennél jobb alkalmat nem is találhat, hogy átadja. A vezér egy pillanatnyi hallgatás után Józsára tekintett. — Van itt egy kis probléma, Józsa elvtárs. — Igen? — kapta fel a fejét Józsa. — Kérem ... — Nos, megoldjuk. Arról van szó, hogy Ádám elvtárs el akar menni, mert ön mellett nem tud kibontakozni. — Hiszen be sem jár... — Nem engedhetjük el, fiatal ember. Ugye, érti? — lügen. — Szóval — folytatta a vezér — úgy gondoltuk, hogy Ádám elvtársat kinevezzük az ön helyére gyártásvezetőnek, ön pedig, magasabb fizetéssel, egy nagyon fontos beosztásba kerül. Sőt, mondhatom, hogy most ez a legfontosabb. A hulladékszalma- reklám és -értékesítési osztály vezetése. Lesz két helyettese: a Molnár meg a Gergely. Kitűnő szakemberek. Az ön feladata csak az lesz, ismétlem, hogy beszámoltassa őket. Kell-e ennél jobb beosztás? Magas fizetés. Munka alig. Több lesz a nyugdíja. Fel a fejjel. Jó munkát. Minden jót. Józsa felállt. Kitántorgott a vezér szobájából. ajnalban vergődött halj za részegen. Nem tudta, (pk hol volt, mit csinált.- —- - Hóna alatt egy szalmacsomót szorongatott. Felesége nem tudta elszedni tőle. A hulladék-szalma csomóval dőlt ágynak, elaludt rögtön, de szüntelenül motyogta: megzabálom, megzabálom. Egy hónap múlva, egészségi állapotára való tekintettel nyugdíjazták. Rézi, a fekete-tarka tehén 1 hónap múlva ellik
