Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-08 / 82. szám
2 "KÉPÚJSÁG 1978. április 8. Brezsnyev vlagyivosztoki beszéde Moszkva Szovjet-etióp kormányfői tárgyalások Deir Jászin és a palesztinok Péntek esti kommentárunk: Április 9-én, vasárnap lesz harminc éve, hogy a szélsőséges cionista terrorszervezet, az Irgun rátört a Jeruzsálem melletti Deir Jászin nevű kis falura. Lakosságát összeterelték és 254 embert a terroristák lemészároltak, a házakat pedig fölégették. Az Irgun akkori vezére Menahem Begin, a jelenlegi izraeli miniszterelnök volt. Deir Jászin neve azóta összeforrt a palesztin néppel vállalt szolidaritással, de egyben jelkép is: a falu éppen arról volt nevezetes, hogy ott békében éltek a zsidókkal a palesztinok. Az arab világban már akkor megoszlott a vélemény a terrorcselekményről. Egyes reakciós arab vezetők szinte tudomást sem vettek az esetről. Ma a világon szétszórtan három és fél millió palesztin él. Csupán az érdekesség kedvéért érdemes megemlíteni: Jordániában 900 ezerre, Izraelben félmillióra, Ciszjordániában 760 ezerre, a Gazai övezetben 430 ezerre, Libanonban 400 ezerre, Kuvaitban 250 ezerre, Szíriában 150 ezerre becsülik a számukat, de népes palesztin kolóniák találhatók Egyiptomban és Irakban, Líbiában és Szaúd-Arábiában, sőt Nyugat-Euró- pában és Észak-Amerikában is. Igaz azonban az is, hogy a megoldás nem egyszerű. A palesztin népet ma sokfajta befolyás éri, s távolról sem egységes. Vannak realista politikusai — mint például Jasszer Arafat, a PFSZ elnöke —, akadnak azonban szélsőséges, az adott helyzetet helytelenül felmérő frakciók is. Az önálló államiság kialakítása nem tekinthető rövid távú és könnyű feladatnak. Elképzelések szerint a palesztin állam két, területileg elkülönített részből: Ciszjordániából és a Gazai övezetből állna. A hazatérők letelepítésének, a főváros kialakításának és az önálló állam gazdasági szükségleteinek összes költségét legalább 10—12 milliárd dollárra becsülik a szakemberek. (Ezt az ENSZ közreműködésével és az olajtermelő arab államok támogatásával bizonyára elő lehetne teremteni.) Egyelőre azonban a megoldás holtponton van. Izrael jelenlegi kormányzata hallani sem akar a palesztinokkal folytatott tárgyalásokról, s az arab államok körében is eltérnek a nézetek. A Deir Jászinban 30 esztendeje lezajlott mészárlás évfordulója emlékeztet arra: ma már mind az arab világban, mind a rendezés ilyen vagy olyan elképzelésében a palesztin tényezőnek el kell foglalnia a fontosságának megfelelő, fő helyet. GYAPAY DÉNES Hanoi Újabb javaslat a békés rendezésre (Folytatás a 1. oldalról) amelyek kezdettől fogva ellenezték a megállapodást, mindent megtesznek meghiúsítása érdekében és ellenőrzés nélküli nukleáris és rakétafegyverkezést igyekeznek folytatni. Ez az oka annak, hogy az amerikai fél a tárgyalások során több ízben megpróbálta a saját érdekeinek megfelelően módosítani, sőt kétségbe vonni mindazt, amiről korábban már megállapodás született és igyekezett olyan kérdések felvetésével akadályozni a tárgyszerű vitát, amelyek tulajdonképpen a megegyezésre való készség hiányát takarják. Olyan törekvéseknek is tanúi lehetünk, amelyeknek célja az, hogy a tárgyalásokon való előrehaladást és általában a megállapodás sorsát összekapcsolják más politikai kérdésekkel, ily módon nyomást gyakorolva a Szovjetunióra. Az Egyesült Államoknak ez a törekvése már röviddel a vlagyivosztoki találkozó után megnyilvánult. Hatására az egyezmények megkötése érdekében végzett munka gyakorlatilag elakadt, sőt több kérdésben visszalépés történt. Nagy erőfeszítésekre volt szükség ahhoz, hogy a megbeszéléseket visszavezessük a vlagyivosztoki megállapodás által kijelölt mederbe. Ezt végül is sikerült elérni. Elvi megállapodásra jutottunk néhány további kérdésben és jelentősen szűkítettük az egyezmény véglegesen még ki nem dolgozott cikkelyeinek körét. Ez nagyrészt a Szovjetunió türelmes és építő jellegű magatartásának köszönhető. Világos, hogy az Egyesült Államok részéről teendő válaszlépések nélkül nem lehet megoldani a tisztázatlan kérdéseket. Ám őszintén szólva, eddig nem voltunk tanúi ilyen lépéseknek. Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban egyesek hajlamosak a megállapodás megkötésére irányuló készségünket lehetőségként értelmezni arra, hogy egyoldalú előnyöket szerezzenek az Egyesült Államok számára. Csak ezzel magyarázhatók azok a próbálkozások, hogy a tárgyalásokon figyelmen kívül hagyják a szárnyasrakéták korlátozása tekintetében kialakult egyetértést, vagy szovjet rakétákra vonatkozó indokolatlan korlátozásokat követeljenek, ugyanakkor azonban szabad kezet igyekeznék biztosítani az Egyesült Államoknak a hadászati fegyverrendszerek korszerűsítésére, új típusok létrehozására. Határozottan visszautasítunk minden arra irányuló kísérletet, hogy elfogadhatatlan feltételeket erőszakoljanak ránk. Álláspontunk változatlan: a Szovjetunió a megállapodás mielőbbi megkötésére törekszik, de csak olyan megállapodást fogad el, amely teljes egészében összhangban van az egyenlőség és az egyenlő biztonság elveivel, ténylegesen megtestesíti azokat az alapvető elveket. Nem kívánjuk, hogy a megállapodás bármiféle előnyöket biztosítson számunkra, a másik fél hátrányára, de ugyanezt várjuk el az Egyesült Államoktól is. Más megoldás nem lehet. Számos más olyan leszerelési kérdésről is folynak tárgyalások, amelyeknek megoldása már régóta időszerű. Ezekkel kapcsolatos konstruktív javaslataink jól ismertek. A neutronfegyver létrehozására és Európában történő elhelyezésére vonatkozó tervek elleni tömeges tiltakozó mozgalom láttán az Egyesült Államok és néhány más NATO-tagország megpróbálja félrevezetni a közvéleményt. Olyan látszatot igyekeznek kelteni, mintha hajlandók lennének e kérdésről tárgyalásokat kezdeni a Szovjetunióval. Valójában alku tárgyává szeretnék tenni a neutronfegyvert, össze akarják kapcsolni egyéb, teljesen más jellegű kérdésekkel. Emögött csali egy törekvés rejtőzhet — az a szándék, hogy megkerüljék a Szovjetunió által a neutronfegyver gyártásáról való kölcsönös lemondásra tett konkrét javaslatot. , A Szovjetunió a maga részéről folytatja erőfeszítéseit, hogy előre lehessen lépni a katonai enyhüléshez, a leszerelésre való áttéréshez vezető úton. Ezt a politikát folytattuk eddig és folytatjuk a jövőben is. Mi senkit sem fenyegetünk. Az állítólagos „szovjet veszéllyel” kapcsolatos szólamok — csak a nemzetközi enyhülés ellenségeinek koholmányai. (MTI) ’ Mengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács elnöke, miniszterelnök 1978. április 3—5. között munkalátogatást tett a Szovjetunióban. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, aki Moszkván kívül tartózkodik, április 5-én telefonon meleg, baráti beszélgetést folytatott Mengisztu Haile Mariammal. Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Mengisztu Haile Mariam alezredes, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács elnöké, miniszterelnök, megbeszéléseket folytatott egymással. Áttekintették a két ország közötti baráti kapcsolatok helyzetét és megszilárdításuk lehetőségeit. Elégedetten állapították meg, hogy ezek a kapcsolatok minden területen gyümölcsözően fejlődnek. Mindkét fél síkraszállt a Szovjetunió és Etiópia közötti barátság és sokoldalú együttműködés mindkét ország népeinek, Afrika és az egész világ békéjének érdekében történő erősítéséért. Róma, Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Aldo Moro elrablói, az álforradalmi „Vörös brigádok” pénteken újabb merényletet követtek el: Genovában pisztollyal többször rálőttek Felice Schiavettire, a genovai gyáriparosok szövetségének elnökére, amikor az lakásából ki jövet gépkocsijába akart szállni. A megsebesült Schiavettit kórházba szállították. Az olasz tv csütörtök esti „Politikai tribün” műsorában Zaccagnini, Berlinguer és Craxi, a kereszténydemokrata, a kommunista és a szocialista párt főtitkára a nézők előtt is megismételte: a demokratikus erők összeA Szovjetunió és Etiópia közötti baráti kapcsolatok és együttműködés alapjairól szóló nyilatkozat továbbfejlesztéseként megállapodás született az államközi, valamint a társadalmi szervezetek és intézmények közötti kapcsolatok kiszélesítéséről, a gazdasági és tudományosműszaki együttműködés, valamint a kereskedelem kérdéseivel foglalkozó szovjet— etiópiai kormányközi bizottság felállításáról, illetve a nemzetközi kérdésekben folytatandó rendszeres konzultációkról. A nyilatkozat ezután részletesen ismerteti a felek közös álláspontját az Afrika szarva, Dél-Afrika és Közel-Kelet ügyében. Mindkét fél megelégedését fejezte ki a megbeszélések eredményessége és a tanácskozásokon a feleket érintő kérdésekben megnyilvánult nézetazonnosság miatt. A felek úgy vélik, hogy Mengisztu Haile Mariam alezredesnek, az etiópiai ideiglenes katonai kormányzótanács és a minisztertanács elnökének, valamint a kíséretében lévő személyiségeknek a Szovjetunióban tett munkalátogatása újabb ösztönzést- adott a két ország közötti baráti kapcsolatok fejlődésének. tartanak a terrorizmus ellen, a polgári szabadságjogok védelmében. Luciano Lama, az Olasz Általános Szakszervezeti Szövetség (CGIL) főtitkára a római La Republica pénteki számában megjelent nyilatkozatában megbélyegezte azt a jelszót, amely szerint „a dolgozó nem tarthat sem a vörös brigádok, kai, sem az állammal”. „Nincs helyük a szakszervezeti mozgalomban azoknak, akik ilyen nézeteket vallanak. Vagy maguktól távoznak, vagy mi tesszük ki a szűrüket. Nem engedhetünk meg semmiféle kétértelműséget az erőszak gyakorlatával szemben” — mondta. Hanoi pénteken újabb diplomáciai erőfeszítést tett az elhúzódó vietnami—kambodzsai konflikuts megoldására. Ngo Dien, a vietnami kormány szóvivője ismertette a kormány pénteken közzétett dokumentumát. A dokumentum meghatározza Vietnamnak a két or. szág között húzódó határvonalról vallott álláspontját. A tengeri határok kijelöléséről folytatandó tárgyalások alapjául szolgálhat a VSZK kormányának 1977 májusában közzétett nyilatkozata Vietnam partmenti vizeiről, kontinentális talapzatáról. Éppígy a tárgyalások alapját képezheti a kambodzsai külügyi szóvivő 1978. január 15-i nyilatkozatának 6. pontja, amely szerint „a demokratikus Kambodzsa kormánya a valóságos helyzetet szem előtt tartva akarja rendezni a problémákat a területi vizeivel kapcsolatban álló országokkal”. Vietnam kormánya kész arra, hogy szerződést írjon alá Kambodzsával egymás kölcsönös tiszteletben tartásáról és a két ország közötti határokról, miként az az 1978. február 5-i nyilatkozatban is megfogalmazódott — hangoztatja a dokumentum. Ngo Dien, végezetül hangoztatta: Vietnam kész bármilyen szinten haladéktalanul tárgyalni. Ha a kambodzsai fél jóakaratúan válaszol a vietnami indítványra, nincs akadálya a rendezésnek. Merénylet Genovában A demokratikus erők elítélik a terrorizmust Villámlátogatás - ütközőpontokkal Carter Nigéria fővárosában, Lagosban Manapság bármerre indul világkörüli útra az Egyesült Államok elnöke, számítani kell kényelmetlen témákra, kellemetlen tárgyaló partnerekre. így történt ez most Jimmy Carter két kontinens négy államát érintő kőrútján is. A program ötlete minden valószínűség szerint Brzezins- ki nemzetvédelmi főtanácsadótól származott, s tulajdonképpen Carter december— januári, kilencnapos világjárásából maradt ki. Fontosságát az húzza alá, hogy Venezuela, Brazília és Nigéria jellegzetes regionális nagyhatalom, gazdaságuk nőttön nő, s tekintélyük egész földrészekre sugárzik ki. Ráadásul Venezuela és Nigéria az USA olajellátásában oroszlánrészt vállal magára, s befolyásuk az olajtermelő országok közösségében elvitathatatlan. A brazíliai villám- látogatást is nagyrészt gazdasági okok indokolták, de lehet-e — szabad-e — napjainkban a gazdasági és a politikai tényezőket különválasztani?! Csupán a libériái kitérő jelenthetett Carter, felesége és kislánya, Amy számára rövid fellélegzést, afféle turistaprogramot: Mon- roviában a tv-kamerák megörökítették az elnök kislánya és egy fekete lányka testvéri pusziját, a lelkesen integető színesbőrűeket, a felszabadított hajdani amerikai rabszolgák leszármazottjait. Az Avila tövében Útja első állomásán, Cara- casban szemmel láthatóan hűvösebb fogadtatásban részesült az „Air Force One”, az elnöki különgép utasa és kísérete. Bár kétségtelen, hogy az Avila-hegység tövében kiépült főváros felhőkarcolói kísértetiesen emlékeztetnek az észak-amerikai kontinensre, Carlos András Perez elnök rendszere legföljebb a korrekt gazdasági kapcsolatok ápolására törekszik az Egyesült Államokkal, más egyébre nem. Igaz, e tekintetben Carter és Perez párbeszédét néhány körülmény kedvezőtlenül érintette. Venezuela közismerten az olaj árának újabb emelése mellett kardoskodik, s az OPEC-ben élesen szembe helyezkedik az amerikai érdekeket képviselői Szaúd- Arábiával. Nyugtalanítja Washingtont az is, hogy egyik legjelentősebb olajszállítója — a napi 2,2—2,5 millió barrel olaj többsége az USA- ban talál vevőre — az utóbbi években hangsúlyozottan nagy figyelmet fordított a latin-amerikai kontinens gazdasági integrációjának kiépítésére, különös tekintettel a Mexikó—Costa Rica—Venezuela tengely kapcsolataira. Ebben pedig hol nyíltan, hol burkoltan kifejezésre jutott az a törekvés, hogy a kontinens gazdasági életét minél inkább függetlenítsék az USA befolyásától. Útja második állomásán, Brazíliában várt az elnökre a legnehezebb teendő: meg kellett győznie Geisel elnököt, hogy ha már nem sikerült meghiúsítani a nukleáris fegyverek esetleges gyártására is alkalmas technológia vásárlását az NSZK-tól, legalább ne használja föl katonai célokra. Ezenkívül az amerikai tőke érdekében is szólnia kellett: a rohamosan fejlődő brazil gazdasági életben megcsappant az érdeklődés az észak-amerikai hitelek és licencek iránt, annál inkább fordulnak az NSZK- hoz, Svájchoz és Japánhoz. Carter gesztusa Carter diplomatikusan hallgatott egy másik témáról, amely a brazil tábornokokban nyilvánvalóan visszatetszést váltott volna ki: az emberi jogok brazíliai lábbal tiprásáról. A témát szemérmesen törölték a napirendről. A Fehér Ház ezzel is kifejezésre juttatta, hogy gazdasági és politikai kapcsolatait nem hajlandó feláldozni az elnök — az International Herald Tribune kifejezését kölcsönözve — állítólagos „apostoli” missziójáért. Carter viszont gesztust tett a brazil ellenzék irányában: két magas rangú egyházi méltóságot is felkeresett, olyanokat, akik élesen bírálták Geisel tábornok rendszerét. (Megfigyelők szerint a 14 esztendeje hatalomra jutott tábornokok annak idején elsősorban a CIA támogatását élvezték, ma viszont az amerikai titkosszolgálat Brazília polgári ellenzékét bátorítja, s netán még a nyugatnémet technológiával épülő Angra I. atomerőmű elleni szabotázsakciók ötletét is Washingtonban hagyták jóvá.) Nigériában, Afrika legnépesebb országában elsősorban politikai nézeteltérések tarkították Carter és Obasan- jo tábornok elnök eszmecseréit. Lagosban nyugtalanságot kelt Washington és a dél-afrikai fehér telepes kormányzatok szívélyes kapcsolata. Üzlet és apartheid Az üzlet és az apartheid, a fajüldözés nem férnek meg egymással — írta egy lagosi lap Carter látogatása idején. Az Egyesült Államok elnöke — vendéglátóinak kedvezve — kissé élesebbre fogta mondanivalóját nigériai beszédében, amelyben több szó esett a fajüldöző rezsimekkel szembeni amerikai türelem végességéről, mint kőrútjának előző állomásain a kölcsönös előnyökön alapuló gazdasági együttműködésről. Aligha valószínű, hogy a négy országot érintő elnöki villámlátogatás érdemi tárgyalásokkal töltött órái feledtették volna Latin-Ameriká- ban és Afrikában az USA- hoz fűződő kapcsolatok árnyoldalait. Ellenkezőleg, a Ca- racasban, Brazíliában és Lagosban folytatott eszmecserék minden bizonnyal még inkább ráirányították a figyelmet azokra az ütközőpontokra, amelyek felől eddig sem volt kétség. GYAPAY DÉNES
