Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

IO ■WiÉPÜJSÁG 1978. április 30. IRODALOM Egy forint - az egy forint „Ö, minő gyönyörűség lel­kűnknek a bliccelés!” — ki­áltott föl egykor a napkeleti bölcs. „A bliccelés világjelenség” — állapította meg Samuel Weltkopf, az Amerikában élő német közgazdász. „Bliccelés tekintetében el­értük, sőt, bizonyos terüle­teken túlszárnyaltuk a világ- színvonalat” — közölte a Központi Statisztikai Hivatal a Keleti Károly utcában. Jól értesült körök tudni vélik hogy a fent említett „bizonyos területek” a tele­fonbliccelésre vonatkoznak, annak is a legveszélytele­nebb fajtájára. Lássuk a pél­dát! Borkő Bélát fölhívja a fe­lesége a hivatalból, és közli vele, hogy munkaidő után a varrónőjéhez megy. Amikor ott végzett, hazatelefonál, s akkor Béla induljon el érte a kocsival, mert föl kell menniük a mamához. Te­kintve azonban, hogy a var­rónőnél nincs telefon, majd a fülkéből „csenget haza”. Borkő azonban ne vegye föl a kagylót, hanem hagyja ket­tőt csöngeni Ha a csöngés abbamarad, abból tudja, hogy ő hívta. Minden menetrendszerűen történt. Borkőné hazatelefo­nált egy fülkéből, majd két „kicsöngés” után v issza­akasztotta a kagylót, amire a jóhiszemű automata visz- szaköpte a pénzét. Hiába, egy forint az egy forint! Ugyanebben az időben Végzetes Vendel lihegve be­csöngetett Kovácsékhoz, és értetlenül bámult az anyu­kára, aki „szerencsére” még otthon volt, s az ő kedvéért otthon is maradt, sőt, szí­vélyes beszélgetéssel szóra­koztatta a fiút, majd végre- valahára kiment kávét főzni. Ekkor Vendel megmondta Abigéljének, hogy ilyen „ócs­ka trükkel” őt nem lehet megfogni. Abigél esküdözött, hogy ő nem telefonált. Ven­del nem hitte el. Abigél sírt, az anyuka bejött, mosoly­gott és mondát A szerelme­sek veszekednek. A szerelmesek erre abba­hagyták a veszekedést, meg­itták a kávét, és utána ösz- szevesztek. Máig is harag­ban vannak. Ugyanez idő alatt Borkőné dühösen járkált a megbeszélt helyen föl és alá. Várta a férjét. Hiába. Egy óra múl­va taxiba ült, fölment a ma­májához, és kíméletesen ér­tésére adta, hogy még az­nap este hazaköltözik. Borkő Béla kitette a lel­két, és hajnalig esküdözött, hogy. &tt ült a telefon előtt, de... A felesége nem „vette be” a mesét, mert biztos volt benne, hogy avval a va­cak Micókával hetyegett, mi­közben ő úgy járkált az ut­cán, mint egy... Borkőné ugyan nem köl­tözött haza a mamához, de azóta is fúj, prüszköl, és képtelen megbocsátani a — kivételesen — ártatlan fér­jének. Én megértem Borkőnét, és megértem Vendelt, hiszen ők nem tudhatják azt, amit a kedves olvasó már rég ki­talált. Igen, előfordul, hogy az ember mellétárcsáz. Remélem, hogy a fenti példából megértik a telefon­bliccelők, hogy óvatosabban kell tárcsázni. SÓLYOM LÁSZLÓ Gundával a Sárközben Falukutatás 1930-ban fspj magyar rádió és a saj­Jl tó több ízben foglalko- ä*HÜ zott azzal az osztrák hírrel, hogy a kelet­nyugati kultúrális közeledést szolgáló alapítvány, a Her- der-díj idén a magyar tudó­sok közül Gunda Bélának jut. Dr. Gunda Béla a deb­receni Kossuth Lajos Tudo­mány Egyetem bölcsészeti karán a tárgyi néprajz pro­fesszora, világhírű tudós, a neve fogalom az egész föld­kerekségen. Van Tolna me­gyének is némi köze tudo­mányához, néprajztudósi pá­lyafutását itt kezdte. A két világháború közötti szellemi mozgalmak egyre inkább tisztázódnak részleteikben. Vitán fölüli, hogy ezek kö­zül az egyik legfontosabb a falukutatás volt. A magyar falu, a magyar nép fölfede­zése olyan nagy magyar gé­niuszok, mint Ady, Móricz, Szabó Dezső, Bartók és Ko­dály hatásának tulajdonítan­dó. Az első világháború után egy évtizeddel meginduló mozgalom egyik első, tétova lépését éppen a Sárközben tettük meg, és éppen Gunda Bélával együtt. A magyar falu fölfedezése nem is itthon, a mai Ma­gyarország területén kezdő­dött szervezetten, hanem a régi Felvidéken és Erdély­ben. A felvidéki fiatalság „re- gőscserkész”-ként indult a magyar falvakba, egyrészt hogy magyar irodalmat, tör­ténelmet és éneket vigyen oda, másrészt, hogy a nép­rajzi kincseket gyűjtse. Ép­pen most ötven éve alakult ki a valósággal való találko­zásból a híressé vált Sarló­mozgalom. A modern ma­gyar irodalom és tudomány, éspedig mind a hazai, mind az emigráns nagyságok ih­letésére fölfedezték a ma­gyarságnak a dunai népekkel való sorsközösségét. Kitűnő folyóiratokat adtak ki, ezek közül a Mi Lapunk és a Ve­tés Magyarországon is meg­tette a maga eszmeindító ha­tását. Ehhez persze meg is kel­lett ismerkedni részben írá­saikkal, részben magukkal a sarlósokkal. Akkoriban Ka­rácsony Sándor, a kitűnő pe­dagógus az országban szerte-- járva igyekezett fölismerni a diákkorban lévő író- és tu­dósjelölteket és a szünidők­ben konferenciákra hozta össze őket. Közülük számo­sán lettek 1945 után a ma­gyar politikai és kulturális élet jelentős tényezői. (Pél­dául Bóka László, Kállai Gyula, Mátrai László, Se­bestyén Géza.) így ismerked­tem meg én is 1929—30-ban Gunda Bélával, aki akkor népies verseket írt, de sze­rencsés iskolája folytán ösz- szeismerkedhetett a Pesten élő nagy írókkal is. Illyés Gyulát is meghívta önképző­körükbe, már első könyve után. Amikor erről szóló le­velét otthon megmutattam, nagyszüleim fölfedezték, hogy Illyés azonos az ő kosz- tosdiákukkal. 1930 nyarán személyesen is megismerked­tem Illyéssel. Ugyanakkor jelent meg József Attila és Fábián Dániel „Ki a falu­ba!” című röpirata. A Bar- tha Miklós Társaság pályá­zatot hirdetett egy-egy ma­gyar falu, vagy tájegység szociográfiájának megírásá­ra Gundával együtt elhatá­roztuk, hogy mi is elkezdjük az anyaggyűjtést, ő lejön Bonyhádra és együtt bejár­juk a Sárközt és az etnikai­lag hozzátartozó falvakat. (Bármilyen hihetetlen is ma, rajtunk kívül egyetlen pá­lyázó akadt még: Erdei Fe­renc.) így indultunk neki először a Sárköznek. Móricz Zsigmond a Sarlósok lapjába cikket írt ifjúkori felső-tiszai nép­mesegyűjtő útjáról. Ezt a „Gyalogolni jó!” című cikkét szentírásnak vettük és hogy több élményünk legyen, föl nem szálltunk vojna még buszra sem. Akkori eszünk­kel (éppen érettségi után voltunk), azt hittük, minden faluban az értelmiséget kell fölkeresnünk, s az majd ösz- szehoz a falu hangadó gaz­dáival. Kakasdon rokonom volt a kántortanító ,a Kos- suth-emigráns Árvay-család egyik leszármazottja. Szek- szárdon a Tolnamegyei Új­ság szerkesztőségébe toppan­tunk be, ennek szerkesztője Blázsik Ferenc volt, diákko­rában Fiumében Szamuely Tibor osztálytársa. A kiváló szónok hírében álló rokon, Németh Gyula luteránus lel­készt is fölkerestük. Babits Mihály családját már ré­gebbről ismertem, de Gun­dával áhitattal vizsgáltuk a ház és a kert minden egyes darabjának a nagy költő ver­seiben, regényében, cikkei­ben megírt részleteit. A Ha­lálfiai hatása alatt mentünk a Csörge tó partján Bogyisz- lóra. Sióagárdnál is gazda­gabb falu hírében állt akkor Bogyiszló, a sárközi népmű­vészet akkor még kimeríthe­tetlen kinncsesháza. Geren- day tiszteletes és Tóth End­re teológus kalauzolt itt. Az akkor még teljesen el­hanyagolt ősvadon gemenci erdőn több napig is kószál­tunk. így jutottunk ki Öcsénybe, majd Decsre. Az előbbi helyen Bajnok Mi­hály tanító, az utóbbin Arany Dénes ref. lelkész ven­dégei voltunk. Sárpilis és Alsónyék népkönyvtárának gyönge állományával képesz- tett el. !SjjSp| m( sárközi vándorlá- " A sunkról, élményeink- sfH ről és tapasztalataink- I:#:iü3 rói Gunda Béla szá­molt be a Sarló Losoncon megjelenő lapjában, a Mi Lapunk 1930. októberi szá­mában. Gunda ettőlfogva félretéve az irodalmat, teljes gőzzel látott neki a néprajz tanulmányozásának és pár éven belül már Győrffy Ist­ván tanársegédeként készí­tette elő azokat az egyre sza­porodó számú fiatalokat, akik a magyarság és a szom­széd népek tárgyi néprajzi emlékeinek összegyűjtésé­vel és földolgozásával fog­lalkoztak Világraszóló isko­lát alapított ezzel. Ezt nem­csak a nemrégiben tiszteleté­re kiadott két hatalmas em­lékkönyv bizonyítja, hanem a most Illyés, Kodály, Ke- resztúry és még néhány nagy magyar után neki juttatott Herder-díj is. GÁL ISTVÁN Május 1. Kassák Lajos: Munkásportré Ezt a fejet nem formálta saját képére az Isten ezt a fejet a tegnap emléke és a ma kétségei gyötrik ebben a fejben forradalmak magvai csíráznak erre a fejre régóta lesben áll a hóhér ezeket a kezeket a teremtés eszméje vezérli ezek a kezek balról áldottak és megátkozottak jobbról ezek a kezek lesújtanak és felemelnek egyszerre ezek a kezek bilincsek nyomait viselik ezek a kezek nem kulcsolódnak imára ezek a kezek undorodnak a vértől ezek a lábak nem csúsznak el egy narancshéjon ezek a lábak összekötik nyugatot a kelettel ezek a lábak agyontapossák a sárkány hét fejét ezek a lábak eljutnak arra a tájra, melyről a fej álmodik ez a szív zsarnokok fegyvereitől sebzett ez a szív saját parazsától újjászüli önmagát ez a szív az én szívem ikertestvére ez az ember olyan, amilyen én vagyok egyazon ég alatt egyazon dalt daloljuk vetésről aratásról. Art Buchwald: Különös találkozás Néhány barátommal együtt éppen kocogtunk a Rock Greek parkban egyik reggel, amikor megjelent a fejünk fölött egy repülő csészealj, és nem sokkal utána tökéle­tes leszállást hajtott végre. Nyílt az ajtó és tizenkét zöld emberke szállt ki belőle. Egyikük négy csillagot vi­selt a vállán, úgy tűnt, ő a csoportvezető. — Kérem, vigyenek min­ket a vezérükhöz — szólalt meg. Mi zavartan néztünk egy­másra. — Mit mondott? — kér­dezte Sullivan. — Azt mondtam, vigyenek minket a vezérükhöz. Hát nem értenek angolul? — Nekünk tulajdonképpen nincsen vezérünk — szólt a barátom, Guggenheim. — De elnökünk van — mondtam én. — Lehet, hogy Robert Byrd szenátorhoz „kellene vinnünk őket. Neki több há­taim van, mint az elnöknek — vélte Lindstrom. — Én nem vagyok olyan biztos benne — kontrázott Redfern. — Russel Long sze­nátor az igazi hatalom eb­ben az országban. Semmi­lyen javaslatot nem fogad­nak el az 6 jóváhagyása nélkül. — No, és Tipp O’Neill? A kongresszusban ő a legna­gyobb adu. A négycsillagos zöld em­berke türelmetlenkedni kez­dett. — Nem érünk rá egész nap várakozni. Döntsék el már végre, kihez visznek. Mi úgy hallottuk, hogy Kissin­ger a maguk vezére — Az csak volt. Manapság Kissinger csupán a George­town University egyik pro­fesszora. — Nézze, mi hosszú útról jövünk és fáradtak vagyunk. — szólt a kis zöld emberke, — Odavisznek végre a vezé­rükhöz, vagy sem? — Nagyon szeretnénk — felelte Guggenheim bocsá- natkérően —, de ebben a pillanatban senki sincs a kormánykeréknél. — És akkor hogyan halad­nak előre, ha senki sincs a kormánykeréknél — kér­dezte a zöldek vezére. — Nem nagyon haladunk előre — biztosítottam róla. — Mindenki csinálja a ma­ga kis dolgát. Az elnök be­jelenti, hogy ő akar vala­mit, s a kongresszus bejelen­ti, hogy ő mást akar, azután megszületik a kompromisz- szum, ami egyiküket sem elégíti ki. Szeretne talán ta­lálkozni Arthur Burns-szal? — Miért, ő á vezérük? — Nem, de ő rendelkezik az ország pénze felett, és Carter elnök idegrohamokat kap tőle. A zöld emberke azt hitte, hogy ugratjuk. — Minden országnak kell hogy legyen vezére — szólt, s megfenyegetett minket va- lamiyel, ami lézerpisztoly­nak látszott. — Kérem — bizonygatta Redfern —, mi igazán sze­retnénk segíteni. De eddig soha senki nem kérte, hogy vigyük a vezérünkhöz. Car­ter megígérte, hogy ő a ve­zérünk lesz, de még csak most próbál beletanulni. Az Egyesült Államokban nem olyan könnyű vezérnek len­ni Ha a Szovjetunióban szálltak volna le, már régen elvitték volna magukat a Kremlbe. A kis zöld emberke mon­dott . valamit a többi zöld emberkének, amit mi nem értettünk. Mindnyájan egy­szerre kezdtek fecsegni, majd a zöldek vezére hoz­zánk fordult. — Az embereim tudni sze­retnék, hogy miután maguk­nak nincs vezérük, kíván­ják-e, hogy-én legyek az? — Én nem bánom — felel­te Guggenheim. — Nekem nyolc — egye­zett bele Redfern. — Szabad a vásár, a tiszt­ség magáé, ha akarja — mondta neki Lindstrom. — De az udvariasság úgy kí­vánja, hogy Fritz Mondale- lal azért tisztázza a dolgot — Miért, ő kicsoda? — A kormány nevében ő intézi a világűrrel kapcsola­tos kinevezéseket. (Fordította: ZILAHI JUDIT) Kondor Lajos rajza Felvonulók

Next

/
Thumbnails
Contents