Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
8 Képújság 1978. április 3. A termelőerők új térképe gazdasági fejlődésről, annak eredményeiről általában idődimenzióban beszélünk: Magyarország nemzeti jövedelme 1950 óta mintegy négy és félszeresére, ipari termelése csaknem nyolcszorosára nőtt, a mezőgazdaság termelése pedig kevés híján megkétszereződött. A termelőerők fejlődésének azonban területi vetülete is van. Az elmúlt évtizedekben a gazdaságfejlesztés alapvetően formálta az ország arcát is, a gazdasági potenciál, a termelőerők elhelyezkedését. Az ország gazdaságföldrajzi térképét az ipar termelőerőinek folyamatos gyarapodása évtizedről évtizedre új- járajzolta. A szocialista iparosítás a kezdettől és tudatosan törekedett az ipar termelőerőinek racionális területi fejlesztésére, ám a természeti erőforrások elhelyezkedését nem hagyhatta figyelmen kívül 1950—1960 között elsősorban az ország északi részében, egyidejűleg keleti és nyugati irányban haladt az iparosítás. A Dunántúlon — a Balatontól északra — létrejött a bauxit-, timföld-, alumínium- és a nehézvegyipari ' bázis, ettől északabbra, már a Duna mentén építőanyag-, műszálgyártó és kőolajfeldolgozó ipar. Budapesttől keletre főként az észak-magyarországi, á borsodi iparvidék izmosodott, ahol a rekonstrukciók bővítették a bányászatot, a kohászatot, a gépgyártást, az új beruházások pedig megteremtették a körzet villamosenergia-, építőanyag- és nehézvegyiparát. A hatvanas évek elejére a magyar ipar új erővonalai a Balaton, Budapest, Miskolc ipari tengely mentén, de főként attól északra bontakoztak ki, az ettől délebbre fekvő területeken az ipar térhódítása, előrehaladása sebb mértékű volt. De ez is mérsékelte az Budapest-centrikusságát. Az elmúlt több mint másfél évtized során az ipar már több irányban terjeszkedett, s a legerőteljesebben a Balaton, Budapest, Miskolc ipari tengelytől déli és délkeleti irányba. Erre ösztönzött a szénhidrogéntermelés fokozatos áthelyeződése az iparilag kevésbé kimér ipar fejlett alföldi lelőhelyekre, amit érthetően nyomon követett az új ipari üzemek telepítése. Mint természeti erőforrás, a víz is tevőlegesen befolyásolta az iparfejlesztést és -telepítést. A Duna magyar szakaszán, az országhatár és Dunaújváros között már jócskán települtek vízigényes ipari üzemek, hasonló — sőt, kedvezőtlenebb — a helyzet a Sajó völgyében. A Tisza felső és középső szakaszát az utóbbi egy-másfél évtizedben választották telephelyül villamos erőművek, vegyikombinátok, kőolajipari és papíripari üzemek. Ilyen körülmények között az ipartelepítés mind a Duna, mind a Tisza mentén már csak a déli országrészek felé haladhat, szemléltető példa erre az első atomerőmű telephelye is. A szocialista iparosítás kezdeti szakaszában a munkaerő ment az iparhoz, később az ipar települt a munkaerőhöz. Napjaink ipari térképe már nem mutat Budapest- centrikusságot, hisz a főváros részesedése az ipar termelőerőiben kevéssel múlja felül lélekszám szerinti arányát. (Aránya az ipari dolgozók létszámában 28,5 az ipar állóeszközeiben 24 szálú ruosoDonsis Toih.ni képe i. 1976 • I 00( 3 000 # 3 001 5 000 0 5 00)10 000 10 001 20 000 » 70 001 A (KKÍoJll foflMortofoTfoÁ 8 tvdop»y a varosok bon f 490 525 M 20 2) 40 41-60 Az iparosodottság térképén a megyék területét betöltő jelzések az egy lakosra jutó ipari állóeszköz-állományt mutatják, a fekete, szürke és sraffozott kockák a megyék szocialista iparában foglalkoztatottak ágazati (nehéz-, könnyű- és élelmiszeripar) megoszlását, a fekete körök pedig a városokban foglalkoztatott ipari dolgozók számát. k MEZŐGAZDASÁGI FEJLETTSÉG TERÜLETI KÉPE 1976 Traktor sűrűség -qu ° WO hektár jq szántóterületre /utó traktor - apaótos q motor IE ben. 7 Ezer FF Az egy hektár termőterületre iutá üzemt termelési érték a mezőgazda sági termelőszövetkezetekben Ft I I r""!— 18000 Í8001 21001 30001 Budopest 21000 30000 309490 Ft ■200 hektár sxontáterületre futó 100 mjtrágyofelhosználót q hatóanyagban A mezőgazdasági fejlettség térképén látható jelek: az egy hektár termőterületre jutó üzemi termelési érték a tsz-ekben; a fékét« oszlop a traktorsűrűséget, a pontozott oszlop a műtrágya-felhasználást, a sraffírozott oszlop az egy hektár termőterületre jutó 1976 évi mezőgazdasági beruházás értékét mutatja. zalék.) Az ipari potenciál területi elhelyezkedése ma már megközelítően arányos és egészséges. (Abszolút értelemben soha sem lehet arányos, mert az ellentmondana a természeti erőforrások elhelyezkedésének.) A SZOCIALISTA IPAR REGIONÁLIS KÖRZETEK SZERINTI MEGOSZLÁSA, 1976 Központi (Budapest és Pest megye) Észak-magyarországi (Borsod-Abaúj- Zemplén, Heves, Nógrád) Észak-alföldi (Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Szolnok) Dél-alföldi (Bács-Kiskun, Békés, Csongrád) Észak-dunántúli (Fejér, Győr-Sopron, Komárom, Vas, Veszprém) Dél-dunántúli (Baranya, Somogy, Tolna, Zala) 10,4 Részesedés Az 1 ipari az ipari az állódolgozóra létszámeszköjutó hajtóerő kW ban zökben 34,3 32,2 3,4 14,3 19,0 8,6 10,2 7,1 2,7 11,3 8,2 2,4 19,6 24,6 6,8 10.4 8,9 4,2 A központi regionális körzet vezető szerepe az iparban ma már több szempontból is vitatható, példának okáért a technikai felszereltség mutatója mind az északdunántúli, mind az északmagyarországi körzetekben lényegesen kedvezőbb. Az ipar termelőerőinek területi átrendeződése egyébként nemcsak a főváros és a vidék. hanem város és falu összefüggésben is módosította a helyzetet. A magyar ipar jelenleg mintegy 1,7 millió munkást és alkalmazottat foglalkoztat, s közülük mintegy 400 000-et a községekbe települt ipar. Különösképpen magas az ipari foglalkoztatottak aránya Komárom és Heves megyében. Népgazdasági szinten 1000 lakosra 161 ipari dolgozó jut, a Komárom megyei községekben 151. A termelőerők és teljesítmények a népgazdaság másik alapvető ágazatában, a mezőgazdaságban is gyarapodtak — a mezőgazdaság állóeszköz vagyona például 1960 óta több mint háromszorosára nőtt — ez azonban a mezőgazdaság korábbi területi erőviszonyait nem módosította alapvetően. Ha eltekintünk Budapest „mező- gazdaságának”, termelőszövetkezeteinek kivételes helyzetétől, akkor is az állapítható meg, hogy az ágazat fejlettsége — eszköz-ellátottsága, egységnyi teremőterületre jutó bruttó jövedelme — Pest, Komárom és Csongrád megyében legkedvezőbb. Ezeket követik az alföldi megyék A fejlettség másik pólusán Somogy, Zala, Nógrád, Borsod-Abaúj-Zemplén helyezkedik el. A gazdaság termelőerőinek racionális fejlesztése és elhelyezése, a különböző régiók, megyék gazdasági fejlettségének közelítése és ki- egyenlítése nemcsak a szőkébb értelemben vett iparés mezőgazdaság-fejlesztési politikának követelménye és célja. Szorosan összefügg ez az életszínvonalpolitikával is. Ahogy népgazdasági szinten sem lehet az élet- színvonalat a termelőerők fejlettségétől, a termelés növekedésétől elszakadva növelni, ez az összefüggés, kapcsolat területi vetületben is fennáll, érvényesül. A gazdasági fejlettség regionális és megyei szintkülönbségeinek csökkenése a jövedelmi viszonyokban is tükröződik, az átlagkeresetek összege a hat gazdasági körzetben és a 19 megyében szűk határok között tér el a népgazdasági átlagtól. G. I. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiimiiiiiMiiimiiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiititiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiimtiiiiiitiimimiimiiiiiiiiiiiiii miiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimir Marxista gondolkodók a máról Társadalmi forma - életforma Tökei Ferenc egyetemi tanár, az MTA levelező tagja A szocializmus kibontakoztatásának és tovább- feljesztésének nagy feladata mind sürgetőbben követeli meg a társadalomtudományoktól, hogy föltárják a szocializmus mozgástörvényeit, ellentmondásait és dinamikáját, igyekezzenek kidolgozni az új problémák megragadására alkalmas új kategóriákat, hogy segítségükkel a politika biztonságosabban tűzhesse ki a gazdasági és társadalmi építés céljait, s minden gondolkodó ember jobban megtervezhesse életének tennivalóit, anyagi és szellemi javaival, s életerejével való gazdálkodását. A szocializmus építésének első szakaszában, amikor a döntő feladat a tulajdonviszonyok radikális átalakítása, az alapvető termelési eszközök szocialista tulajdonformájának megteremtése volt, ez a viszonylag egyszerűen megfogalmazható és megvalósítható célkitűzés világos tartalmat adott minden olyan emberi törekvésnek, amely nem került szembe a társadalmi haladással. A továbbfejlesztésnek most kibontakozó szakaszában a konkrét célok és tennivalók megfogalmazása is, megvalósítása is sokkal nehezebb. Nem azért, mert a „forradalmak kora” elmúlt, hanem ellenkezőleg, éppen azért, mert az országunkban lezajlott politikai, gazdasági és társadalmi forradalom most jutott el ahhoz a lehetőséghez, hogy átcsaphasson az emberek mindennapi életének, kultúrájának, szokásainak és erkölcseinek, életmódjának forradalmasodásába. Hogy ez a nagy forradalmasodás ne maradjon sokáig puszta lehetőség, hanem a lehetséges mértékig meg is valósíthassuk, ahhoz mindenekelőtt a szocializmus elért eredményeinek józan és szerény szemléletére, a szocialista építés problematikájának teljességében való vizsgálatára van szükségünk. Az életmód fogalmán gondolkodók és a mai szocializmus életmódproblémáinak kutatói többnyire elfogadják kiindulópontul azt a marxi—engelsi gondolatot, hogy az anyagi élet termelésének, a létfenntartási javak termelésének módja határozza meg az egyének egész életvitelét, minden más tevékenységét vagy inkább egész tevékenységének rendszerét, egész életmódját. A termelési mód és az életmód tehát szorosan egymáshoz tartozik. Viszonyukban az a döntő, hogy a termelés egy különös módja a maga folyamatosságának biztosítása során a maga bővülése, ki- teljesedése, fejlődése során egy sajátos életmóddá válik. Amiként egy termelési mód a társadalom felől tekintve társadalmi formává teljesedik ki, éppúgy az egyének felől tekintve egyéni életmóddá vagy életformává. Mármost teljes joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha termelési mód és életmód, társadalmi forma és életforma ennyire egymáshoz vagy inkább egymásba tartoznak, akkor miként lehetséges, hogy szocialista termelésünkön alapuló szocialista társadalmunkban még oly sokféle életmód létezik, és hogy a szocialista életmódról szólván a kutatók legfeljebb annyit mernek mondani, hogy társadalmunkban „megvannak a szocialista életmód elemei is”. Jogos kérdés: ha termelési módunk és társadalmi formánk már lényegében szocialista, akkor a szocialista életmód és életforma hogyan látszhat ma kivételes egyéni teljesítménynek vagy a távoli jövő homályos ígéretének? Nos, termelési módunk annyiban kétségtelenül szocialista, hogy nem a termelési eszközök magántulajdonán nyugszik, hanem azok szocialista állami és szövetkezeti tulajdonán, de még nem kifejletten, nem kommunista módon. Szocialista azért, mert — egész sor anyagi eredetű, valamint történelmi okból — a termelést a legkülönbözőbb szinteken szervező, irányító és végző emberek kultúrája, tudása és erkölcse még nem eléggé fejlett ahhoz, hogy az állam vagy a társadalom tulajdonát sajátjukként kezeljék, egyéniségükhöz tartozónak érezzék. Ha pedig termelési módunkat is csak alapjában véve mondhatjuk szocialistának, akkor már nem olyan meglepő, hogy a szocialista életmódnak még inkább csak általános alapjairól, gyarapodó előfeltételeiről, fokozatosan realizálódó lehetőségéről beszélhetünk. Leegyszerűsítő túlzás tehát olyasmit állítani, hogy a társadalmi formánk már véglegesen kialakított módon szocialista, de életmódunk még heterogén, egyszerűen a múltból öröklött minták szerint alakul és életünket inkább az átmeneti állapot formátlansága, kialakulatlansága jellemzi. jutunk az igazsághoz, s helyesebb fogal- Közelebb műnk lesz a szocialista életmódról is, ha .................. megértjük, hogy a modern gépi nagyipar t ermelési eszközeinek társadalmi tulajdonformája elvileg nem zárja be többé az embereket a létfenntartásért végzett munka szűk körébe; ezt legfeljebb átmeneti kényszerűségből teszi addig, amig az öröklött szegénységet fel nem tudja számolni. Az anyagi gazdagodás ideig-óráig elkápráztathatja és „kispolgári” életfelfogásra csábíthatja a társadalom tegnapi szegényeit is, lényegében véve azonban egyre inkább fölszabadítja az egyes embert a puszta létfenntartás embertelen gondjaitól. Hosszú még a munkaidő, a szabad idő nem nagyon akar növekedni, a munka ■■■■■■■■■■■
