Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-30 / 101. szám

© Képújság 1978. április 30. zottságok, alapszervezetek rendszeresen foglalkoztak az MSZBT-munka főbb tapasz­talataival és meghatározták az időszerű feladatokat. A két ország pártjai, népei között jó kapcsolat gyakorlat­ban történő megvalósítása, az azzal való érzelmi azono­sulás területén a tagcsopor­tok jól megtalálták a helyü­ket. A munka tartalmának javulását segítette, hogy lé­nyegesen nőtt a tagcsoportok tömegbefolyása és fordítva, éppen a színvonalas munka keltette fel az érdeklődést újabban a fiatalok és a szo­cialista brigádok tagjai kö­rében. Ugyanilyen jól szolgálták a tagcsoportok a szocialista hazafiság, a proletár interna­cionalizmus gondolatának gyakorlati megvalósítását. Széles körben sikerült tuda­tosítani, hogy nemzeti érde­künk a Szovjetunióhoz fűző­dő kapcsolataink ápolása és fejlesztése. Hogy ez mennyi­re így van, azt Tolna megyé­ben éppen az atomerőmű épí­tése bizonyítja. A magyar—szovjet barát­ságnak az élet minden terü­letére kiterjedő erősítését, a megye minden párt-, állami és tömegszervezete fontos feladatának tekinti. Az össz­hang érdekében hozták létre a megyei pártbizottság agitá­het hatékonyan irányítani ennyi tagcsoportot, ezért a városi, járási pártbizottságok mellett működő agitációs és propaganda-munkabizottsá­gok tagjaiból is létre kell hozni koordinációs munka- bizottságot. Az MSZBT Or­szágos Elnökségének két me­gyei tagja van, Czank József, a moziüzemi vállalat igazga­tója és ifjú Bajnok Sándor, a bátaszéki termelőszövetkezet párttitkára. Az elnökség jegy­zőkönyvben fejezte ki elis­merését munkájukért. Az országos elnökség a fel­adatok meghatározásában is megerősítette az MSZBT me­gyei irányítóit. Érzékeltetés­képpen csak néhány terüle­tet, amelyeken a megye or­szágosan is kezdeményező. Koordinációs bizottság csak nálunk működik. Uj gondo­lat és gyakorlat az ügyvezető elnökök képzése és tovább­képzése. Az sem gyakorlat minden megyében, hogy a rendezvények számát igye­keznek csökkenteni a tartal­mi munka javára. A feladattervet változtatás nélkül fogadta el az országos elnökség. Csak két dolgot emelünk ki azon kérdések közül, amelyekre a jövőben is figyelmet kell fordítani. Az egyik a fiatalok, a másik pedig a pártonkívüliek bevo­nása a barátsági munkába. Ihárosi Mint arról már csütörtöki lapunkban hírt adtunk, Tol­na megyébe látogatott a Ma­gyar—Szovjet Baráti Társa­ság országos ügyvezető elnök­sége. Ezzel kapcsolták össze a tájékozódást az MSZBT- tagcsoportok tevékenységéről és a közvetlen pártirányítás tapasztalatairól. Az atomerőmű miatt vá­lasztották éppen Tolna me­gyét és nem kis büszkeség­gel állapíthatjuk meg, hogy az elnök véleménye nemcsak kedvező, de meleg szavakkal dicsérték meg a megye ba­rátsági munkáját. Dr. Király Ernő, a megyei pártbizottság titkára volt a napirend előadója. Magát az írásos beszámolót is tartal­masnak, az MSZBT munkáját jól bemutató anyagnak minő­sítette az elnökség. "Külön kiemelték, hogy a tartalmi kérdésekre koncentrált, nem pedig a rendezvények, ese­mények felsorolását tartal­mazta. Az MSZMP Központi Bi­zottsága Titkársága 1970-ben hozott határozatot az MSZBT tevékenységének tovább­fejlesztéséről. A beszámoló megállapította, hogy a mun­ka hatékonyságának és minő­ségének javulását éppen en­nek a határozatnak a követ­kezetes végrehajtása eredmé­nyezte. A közvetlen pártirá­nyítás gyakorlata bevált. A megyei pártvégrehajtó bizott­ság, a járási-városi pártbi­ciós és propagandabizottságá­nak tagjaiból a koordinációs bizottságot. A testvérmegyei kapcsolat ma már ipari, me­zőgazdasági üzemek, általá­nos és középiskolák közvet­len együttműködését is je­lenti. Személyes barátságok is kialakultak mindezek so­rán, valamint a KISZ-tagok és úttörők rendszeres látoga­tásai, csereüdülései alatt. Az ideiglenesen hazánkban állo­másozó szovjet egységekkel állandó és jó kapcsolatot tart fenn a lakosság. A tagcsoportok egyre in­kább megtalálják azokat a formákat, amelyek keretében a szovjet nép történelmét, po­litikai, gazdasági, ideológiai, kulturális fejlődését jól be lehet mutatni. Eredményesen használják az MSZBT kiad­ványait, a fotókat, filmeket, élménybeszámolókat és a magyar nyelvű szovjet lapo­kat, de ide lehet sorolni a Szovjetunióval foglalkozó ve­télkedők sorát, amelyeken diákok és felnőttek egyaránt nagy tömegben vettek részt. Jelentős ebben a sorban a diáklevelezés, amely mind több tanulót vonz. Nem ha­nyagolható el hatása az ideo­lógiai nevelő és az oktató munkára sem. Az orosz nyelv tanítását is segíti a MARP- JÁL megyei elnökségének munkája. Talán a legnagyobb az ér­deklődés a Szovjetunió kul­turális élete iránt. A vendég­együttesek mindig hatalmas sikert arattak. Az elmúlt év­ben együttműködési szerző­dés jött létre a Szovjet Kul­túra és Tudomány Háza, a nagykövetség mellett működő iskola, a KISZ Szekszárd vá­rosi Bizottsága és az úttörő­ház között. Méltón ünnepelte meg a megye a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 60. év­fordulóját és ebből kivette a részét a 42 MSZBT-tagcso- port közel harminckétezer tagja is. Az utóbbi időben már az jelentett gondot, hogyan le­Április utolsó vasárnapján ünnepli a Testvérváro­sok Világszövetsége megalakulásának az évforduló­ját, egyben a testvérvárosok világnapját. Ebből az alkalamlból kerestük fel és kérdeztük meg a mind­inkább világmozgalommá szélesedő testvérvárosi kapcsolatokról Ferincz Jánost, a Szekszárd testvérvá­rosi bizottságának titkárát. — Miként kezdődött a várostestvériség kiépítése a világ­ban, hogyan alakult, fejlődött, milyen szerep jut benne a magyar városoknak — és természetesen megyénk székhe­lyének, Szekszárdnak? A kapcsolatok keretein belül milyen a világmozgalom? tartalmi jelentőséggel bír ez — A vendégbarátság fogal­ma elég közismert. Az ókor sok nagyvárosát fűzte össze ilyen kapcsolat, pusztán az emberiesség alapján. Száza­dunk nagy drámája, a máso­dik világháború — a szenve­dések, az esztelen pusztítás — elmúltával újra az effajta emberies, békét óhajtó gon­dolatok időszakát hozta. Május elseje 1890-től a munkásosztály nemzetközi szolidaritásának ünnepe. 1889- ben a II. Internacionálé alakuló kongresszusa R- F. Lavigne francia küldött ja­vaslatára mondotta ki, hogy a munkások minden évben minden országban és minden városban egyidejűleg, egy meghatározott napon köve­teljék a 8 órás munkaidő be­vezetését. Ez a nap — törté­nelmi adatokra hivatkozva: 1531. május 1-i Lucca váro­sában lezajlott munkástünte­tés, az 1886. évi chicagói vé­res események emlékére — május 1. Már 1890-ben a munkások százezrei vonultak fel, tün­tettek, gyűléseket tartottak, követelve a 8 órás munkaidő bevezetését, az élet- és mun­kakörülmények javítását, és a munkabérek emelését. Az Internacionálé állásfog­lalása szerint minden ország maga határozza meg az ün­neplés módját, és a munkás­megmozdulás jelszavait, kö­veteléseit. Ezek a követelések összhangban álltak a nem­zetközi munkásmozgalom előtt álló feladatokkal is, és a saját nemzeti jellegű fel­adatokkal is. Magyarországon is már 1890- ben megünnepelte má­jus elsejét a munkásság, s néhány hónappal később megalakította első pártját, a Magyarországi Szociálde­mokrata Munkáspártot. Ettől kezdve a párt szervezte az * ünnepeket, ő határozta meg jelszavait. Tolna megyében is hamar visszhangra talált az Inter- nacionálé felhívása. Május elsejéken százak vonultak fel a megyeszékhelyen, munkát, kenyeret, 8 órás munkaidőt követelve. Az ünneplés mód­ja a majális volt. Hogyan zajlott le például 1906-ban a május elseje Szekszárdon? A „Közérdek” erről így számol be: „A természet megifjúhodá- sának gyönyörű hónapját ál­talánosan bevett szokás sze­rint zeneszóval szokták ün­nepelni a hónap első napján. Ezt a kedvelt napot foglalták le maguknak a mostani kor egyik társadalmi alakulásá­nak tagjai, a szocialisták ün­nepnapul. A szekszárdi építő munkások szövetkezete — asztalosok, ácsok és kűmíve- sek .társulva a szekszárdi napszám-munkásokkal — szintén megtartotta ezt a szocziális ünnepet. Korán reggel a szövetkezet helyisé­géből czigányzenekarral vo­nultak ki a vámházi kiserdő­be: elől a szokásos feliratos táblát vitték zászló helyett; a tagok azonban felkötötték a piros nyakkendőt. Mulatozá­suk az esti órákban ért vé­get.” A földig bombázott angliai Coventry egy másik sokat szenvedett város felé nyúj­totta testvéri kapcsolatra a kezét: Sztálingrád — ma Volgográd — és Cocentry új­kori „vendégbarátsága” — így vált kezdetévé a világot ma már átfogó testvérvárosi kapcsolatoknak. Aztán a Hel­sinkiben aláírt békedekrétum sok mindennel gazdagította a mozgalmat, szinte új értelmet kölcsönözve a kapcsolatoknak, amivel, ha nem is világszövetségi tagként, de csaknem vala­mennyi magyar város rendelkezik. Városaink zöme szocialista országok városaival ápol gyü­mölcsöző testvérkapcsolatokat. Néhány példa: Debrecen Lub- linnal, Szeged Odesszával, Pécs Lvovval, Szolnok Tallinnal, Kaposvár Kalinyinnal, Baja Zomborral. A sort persze még hosszan lehetne folytatni. Szekszárd, a Francia Kommunista Párt XVIII. kongresz- szusán a magyar delegáció „közvetítésével" nyerte el Párizs melletti „vörös” Bezonj testvérbarátságát. Erről megállapodá­si szerződést írtak alá a két város vezetői 1967-ben. Az ilyen­fajta megállapodások — mindenkor figyelembe véve a kap­csolatteremtő városok adottságait, a Testvérvárosok Világ- szövetségének programjában szereplő követelményekhez al­kalmazkodik. Ebben a programban, amely a népek közötti barátságot, a békéért folytatott tevékenységet szorgalmazza, öt pont szerepel. Érdemes erre emlékeztetni. A városok a kapcsolataikat határoktól és ideológiától függetlenül válasszák meg, biztosítani kell az állampolgárok cserelátogatásait egymás jobb megismerése érdekében, ezzel együtt harcolni a fajgyűlölet, a fasizmus és az imperializmus minden formája ellen. Elítélendő mindenféle agresszió. Dol­gunk ugyanakkor a békés fejlesztés, építés — egymás segí­tése. Ez a program az alapja megyeszékhelyünk testvérvárosi kapcsolatának, amely azóta gyarapodott a jugoszláviai Becej várossal kötött testvérvárosi megállapodással is. A megyeszékhelynek bezons-i kapcsolata élőbb, szoro­sabb, mivel már több mint tíz éve* „gyakoroljuk”. Ez a gya­korlat meggyőzően bizonyítja, hogy a mienktől eltérő társa­dalmi berendezkedés önmagában nem akadálya a népek kö­zötti barátság kölcsönösen előnyös ápolásának. Nehéz ennek a kapcsolatnak az egészéről beszélni, mert kísértést érez az ember, hogy valamiféle „statisztikus” fel­sorolásba kezdjen. Sorolni lehetne áz elmúlt esztendők fo­lyamán mindkét városban megfordult delegációk számát; a a kulturális rendezvénycseréket; zeneiskolánk és üzemeink majd mindennapos kapcsolatait; a Bezons-ban megforduló magyar turisták csoportjainak számát. De azt hiszem, a testvérkapcsolatok, a városainkat össze­fűző kötelék tartalmát nem ilyen felsorolás igazolhatja csu­pán. Nem ez a testvérvárosi mozgalom lényege. Sokkal in­kább a város és városlakó ember békésebb, urbanizációs ér­telemben is békésebb jövőjének közös munkálása. A kölcsö­nös utazásoknak mindig van valami ünnepélyes jellegük. Ez tény. Nagy kár lenne azonban, ha ilyenfajta külsőségekben kimerülne a kapcsolat, és nem terjedne ki a hasonló városi gondok, feladatok kapcsán a közös munkára, tapasztalat- cserék hasznosítására. Ez utóbbiak híján várospolitikusaink kapnának kevesebbet munkájukhoz. Emellett persze nem ha­nyagolható el a mozgalom politikai jelentősége sem. Más volt az ünnep konkrét tartalma az első világháború alatt, és megint más az első magyar proletárdiktatúra idején. 1919. május elseje színes, nagy tömegeket meg­mozgató ünnep volt. Az Igaz­ság című lap terjedelmes tu­dósításokat közölt. Megírta, hogy Tamásiban reggel 5 óra­kor a szakszervezetek, a pártvezetőség, lovasbandéri­um és vörösőrök részvételé­vel zenés ébresztő volt. Dél­után 2 óra körül a pártve­zetőség, a szakszervezetek, a lovasbandérium, a vörösőr- század, a tűzoltószázad s mintegy 500 fehér ruhás lány teljes díszben, táblákkal és vörös lobogó alatt sorakozott. Két órakor megkezdődött a felvonulás. A menet élén a 15 tagú lovasbandérium ha­ladt, utána a pártvezetőség, azután az 500 fehér ruhás lány, majd a fúvószenekar, a vörösőrszázad, a tűzoltószá­zad, a földmunkások csoport­ja, s az ipari szakszervezetek következtek. A menetet az építőipari munkások csoport­ja zárta be. A zárt sorokban felvonuló szervezett dolgozók után a szervezeteken kívül álló ünneplő közönség követ­kezett. Az impozáns menet egyórai felvonulás után kiért a vásártérre, ahol az ünnep­lők majálist rendeztek. Az ünnepélyen mintegy 4000 em­ber vett részt. Ozoráról szintén nagy fel­vonulást jelentett az Igazság. Talán sehol a megyében nem mutatkozott- meg olyan im­pozánsan az ünnep politikai jellege, mint éppen ebben a jelentős forradalmi hagyo­mányairól nevezetes község­ben. A lap szerint a felvonu­lás idején egy vörössel díszí­tett négyökrös szekér haladt az élen.. A szekéren hatalmas koporsó volt, rajta a felírás: „Itt nyugszik Burzsoázia — élt megszámlálhatatlan évet” A szekér után Gyérei Ri- chárd volt földbirtokosnak gyönyörű lovak által vonta­tott legszebb hintája haladt, s abban az uradalom legöre­gebb és legszegényebb bérese ült. Ez a két fogat — írja a lap — szellemesen szimboli­zálja a kizsákmányolok ural­mának halálát és a proletá­rok feltámadását. Tolnanémedin ugyancsak impozáns felvonulást rendez­tek a kommunisták vezetésé­vel a község dolgozói. Vörös­sel díszített fehér ruhás lá­nyok, vörös lobogók, cigány- zenekar volt a látványosság. A felvonulás után a szabad­ban majálist rendeztek, ahol kötélhúzás, zsákbanfutás, tánc, szavalat szórakoztatta a megjelenteket. A megyei lap egy másik száma a szekszárdi ünnep­ségről adott igen részletes tudósítást. A jelentés szerint Még valamit megjegyeznék. Bármennyire is jó lenne hinni az ellenkezőjét, meglehetősen rosszul és kevéssé ismerik életünket, történelmünket, kultúránkat szerte a világban. Minthogy a megismerés, a megértés vezet a kölcsönös tisz­telethez és az együttműködés szándékához, nem lehet közöm­bös számunkra a testvérvárosok világot átszövő mozgalmá­nak okos, célszerű ápolása. És hogy ez az általánosnak tűnő megállapítás mennyire igaz, hadd mondjak el befejezésül egy személyes emléket. Egy tekintélyes — de jobboldali érzelmeiről ismert bezons-i polgár is érkezett az egyik delegációval. Meghökkenve nézett szét városunkbán és ez volt — ki tudja miért — az első két kérdése: „Hát mégsem igaz, hogy éhínség van Magyarorszá­gon? Na és még maguk is tudnak filmeket csinálni?” Azóta az illető úr, a testvérkapcsolatok egyik leglelke­sebb istúpölója lett. — gyvgy — Május elsejei felvonulás 1919 -ben Budapesten Két évvel később ugyan­csak a Közérdek így írt az ünnepről: „A szekszárdi szervezett munkásság mint minden év­ben, úgy az idén is megünne­pelte május 1-ét. Délután 2 óra tájban mintegy százan kettős sorban vonultak ki egyleti helyiségükből zene­karral az élükön, a .Marseil­laise’ hangjai mellett, a vámháznál lévő csárdához, ahol népgyűlést tartottak. Gyűlés után pedig táncra perdültek, s csak este felé tértek vissza a városba.” több ezer ember jelent meg az utcákon, majd a megye vezetőivel együtt a vásártér­re vonultak, ahol gyújtó han­gú beszédek hangzottak el: Éltették a proletárdiktatúrát, harcot hirdettek a reakció­sok, a rémhírterjesztők ellen. Méltatták a munkáshata­lom érdekében kifejtett tevé­kenységet. A beszédek után itt is szavalat következett, majd majálison szórakozott a több ezres tömeg. 1919. május 1. az első sza­bad májusa volt a magyar proletároknak. K. BALOG JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents