Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-03 / 79. szám
1978. április 3. ^PÚJSÁG 7 Jó lenne Vörösegyházáról most filmet készíteni, talán még tudnánk rögzíteni a celluloidszalagon, milyen is volt valamikor a puszta, ámbár itt erre már csak a külsőségek emlékeztetnek: a volt cselédházak, az intézői lakás, de ezek is csak kívülről. A cselédlakások mindegyikét átalakították belülről, az intézői lakásban iroda, öltöző, mosdó, munkásklub, meg bolt van. A gazdasági épületek jó része az elmúlt harminc évben épült. Vörösegyháza a Dalmandi Állami Gazdaság egyes számú kerülete. Vörösegyháza belülről. A külső kép olyan, mint minden mezőgazdasági üzemben, szárító, meg silótomyok, soksok gép, betonutak, villany- vezetékek és prizmába rakott műtrágyahalmok. De milyen ez a gazdaság belülről? Mit ad a népgazdaságnak, hogy élnek itt az emberek? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ. Az első, és legfontosabb hír erről a pusztáról: Váraljai Béla kerületi igazgatóhelyettes helyesli, ha A postásnak így kilincsre akasztva adják a lakók küldeményeiket, ez is példázza a pusztai jó hangulatot, családi légkört Szigeti Ferenc műszakvezető az LKB-üzemben. Egy műszakban 240 mázsa lucernalisztet készítünk, kiváló minőségben. A szezon legalább kilencven napig tart.” Jávori Béla kerületi igazgatóhelyettes pusztának mondjuk Vörösegyházát, annak ellenére, hogy tudjuk, a puszta szó ma már nem sivárságot, elmaradottságot jelent, hanem korszerű mezőgazdaságot — és ehhez kapcsolódón a jó hír is így szól: a DÁG vezetősége elhatározta, hogy a pusztán megszünteti a volt cselédlakásokat, és negyven lakást a központhoz közel, Dalmandon építenek fel, és az itt élő harmincegy család négy-öt éven belül költözhet, itt csak három-négy korszerűen épített családi házban lakó dolgozó él majd, amolyan pusztagazdák, intézők, ügyeletesek. Gyurik József tanácstag tudna sokat mondani a vörösegyházai változásokról, de a múltról nem szívesen beszél ő sem, annak ellenére, hogy életünk-történelmünk része a pusztai élet, azonban a ma jobban foglalkoztatja az embereket. Az példának okáért, hogy a gazdaság ide járó múnká- sait menetrend szerint közlekedő saját buszok hozzák-vi- szik, elég nagy távolságról is. A közigazgatásilag Dal- mandhoz tartozó Vörösegyháza a Tolna megyei élelmiszergazdaságok körében is figyelemre méltó eredményeket ért el. Joggal dicsekszik Váraljai Béla, sőt pontosan leírtuk, így fogalmazott: „A búzával megvertük Szilfást, a kukoricával is mi vagyunk az erősebbek.” Szilfás-puszta a DÁG legjobb kerülete volt, most az 59,07 mázsás hektáronkénti búzaátlaggal és a kukorica 91,42 mázsájával a legmagasabb fokán állhatnak a vörösegyháziak a dobogón, és tegyük még ezt is hozzá: 348 hektáron termesz, tettek korszerű hibrid kuko. Nagy István traktorost a MEDOSZ központjában jutalmazták meg, amiért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére rendezett munkaversenyben kiváló eredményt ért el. A szovjet kitüntetést a DÄG dolgozói közül egyedül ő kapta. Vörösegyháza belülről ricamagot, 30,42 mázsás átlaggal! Fémzárolt állapotban kell érteni a több mint 30 mázsás átlagot. 1915 hektáron folyt a növénytermesztés. A József Attila szocialista brigád azt vállalta, hogy az éves tervet kétmillió forint értékű áru termelésével túlteljesíti, a hatvanadik évforduló versenyében 6,5 millió forint plusz eredményt értek el. Fontos növénye a gazdaságnak a lucerna. 501 hektáron termesztették, a hozam 90 mázsa felett volt — száraz állapotban — hektáronként, feldolgozták az összes termést, lisztet, granulátumot készítettek, nagy ré. szét az NSZK-ba adták el, másik részt saját állat- tenyésztési telepeiknek. Az állattenyésztésben is jók az eredmények, bár a lehetőségeket még nem használták ki teljesen. Ugyanis itt nevelik más kerületek részére a teheneket, minél jobb utánpótlás megy a tejelő, továbbtenyésztő telepekre, a hozamok úgy nőnek. Biztató eredményeket értek . el az F2-es állománnyal. Szám szerint nem lehet felsorolni, hogy mennyi gép, eszköz segíti a dolgozók munkáját. Elégségesnek tartjuk, ha megemlítjük: 26 400 normálholdnyi munkát végeztek el tavaly. 181 dolgozója van a kerületnek. Főleg gépészek, és növénytermesztők. Illetőleg növénytermesztő gépészek. Mert egész sor munkát már a gépek végeznek el, az ember keze nem is éri a növényt. A búza, a kukorica, a lucerna teljes munkáját géppel végzik. S kik azok az emberek, akik Vörösegyházát „feldobták”, akik részesei az eredményeknek. Váraljai Bélát arra kértük, hogy gondolkodás nélkül válaszoljon, kik azok a jó munkások, akiknek a neve azonnal eszébe jut. Íme a válasz: „Tar Pista, Nagy Pista, a Kudari, az Adonics a Szűcs János, a Gölöncsér, Kósa Imre, Piringer Anti. Nem szeretem, ha így kell az embereket sorolni, félek, hogy valamelyik jó emberem kimarad. Tudja, a mi pusztánk népe jól él; mert jól dolgozik. Jól dolgozik, mert jól akar élni. És az embereknek ha kedve van a munkához, ezt fokozni kell, nem pedig elvenni. Most, idén tavasszal is, azt mondhatom, túl vagyunk a munkák javán. A’ kukoricavetés, meg a cukorrépa van hátra A terv szerint, ahogy megállapodtunk a mérnök kollégáimmal, meg a munkásokkal, végezzük a munkát A tavalyi eredményünk arra kötelez bennünket, hogy idén jobban dolgozzunk. Meg aztán a mi munkánkat nagyon sokan nézik, a környez^ termelőszövetkezetek vezetői mindig jönnek, ti hogyan, miként csináljátok?!” Vörösegyházán harmincegy család él. A felnőtt korú emberek mind a DÁG alkalmazottai. Hat éve nem volt halott a pusztán. Másfél éve Horváth Józseféknél született gyerek. Fazekas László traktoros és Gróf Aranka adminisztrátor két hete kötött házasságot. Az ÁFÉSZ helyt kis boltjának havi forgalma 110 ezer forint. PÄLKOVÄCS JENŐ Fotó: B. J. Munkások várják az üzlet kinyitását Ezeket a cselédházakat szüntetik meg, s helyetfuk építenek Dalmandon negyven korszerű lakást Az LKB-üzemben 501 hektár lucernás termését dolgozták fel
