Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-29 / 100. szám
1978. április 29. KÉPÚJSÁG 3 Éljen társadalmunk vezető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt! Munkásművelődési napok ’78 Találkoztunk a találkozón? Egy vélemény: „Kezdetben volt a munkás, aki kemény munkával megteremti a jövőt. Aztán lett a brigád, mert együtt, egymással, egymásért könnyebb. A brigád, ha szocialista célokért, szocialista emberként küzd, elérheti a szocialista brigád címet. Aztán a sok szocialista brigádnak klubot, találkozókat szerveztünk, hogy találkozhassanak, tapasztalataikat, módszereiket kicseréljék, hogy együtt, egymást segítve vihessék előre a brigádmozgalom ügyét. Most feltaláltuk az olyan találkozót, ahol nem is találkozunk.” Az autók kerekei kipörögnek, csúszkálnak a felázott talajon. A tegnapi eső nyomait felszívta az örökszomjú homok, de a sofőröknek így is keményen kell kormányoz- niok, hogy a csúszkáló autókat az úton tartsák. A szocialista brigádklubok és brigádok harmadik megyei találkozójának résztvevőivel megyünk üzemlátogatásra a faddi Lenin Tsz fröccsöntő melléküzemágába. # A kinti tavaszias idő után megcsapja arcunkat a forró levegő. Az égett gumi átható szaga mindenhova befúrja magát. A több száz fokon dolgozó gépek felmelegedett alkatrészei, az öntőformák árasztják a hőt. A munkásasszony — most ünnepi öltözékben , — részvéttel áll meg az egyik gép előtt: — Mindig ilyen meleg van? Maguknál sem működnek rendesen a szellőztető berendezések? — kérdezi. A gépen dolgozó asszony kiveszi az elkészült munkadarabot és csak azután válaszol. — A, dehogy, nyáron sokkal melegebb van. Azt hiszem, már a tervezésnél elrontottak valamit. Ezek az alumínium tetők felmelegedve ontják a hőt. Ilyenkor még istenes, mert csak a gépek melegítenek, de képzelje, mi van itt, amikor a tetőt is fűti a nap. • A haknibrigád hakniműsoráról most ne beszéljünk. Külön szót érdemelne, hogy súlyos forintokért esetenként milyen könnyű műsort lehet kapni. A szocialista brigádtagok dicséretére legyen mondva; udvariasan végighallgatták a műsort és tapsoltak is. ■ Nem egyedül voltam, aki a műsor végét várta, a találkozót, amikor a vendéglátók bemutatkozása után a Fadd- ra érkezett százhúsz szocialista brigádtag és brigádklubtag megismerkedik, beszélget élet- és munkakörülményeiről és közreadják a brigád- mozgalomban szerzett tapasztalataikat, jó módszereiket. Boros János, a vendéglátó téesz egyik szocialista brigádjának vezetője ismertette ugyan a termelőszövetkezetüknél tevékenykedő szocialista brigádok helyzetét, azt, hogy huszonhat brigádban 290 ember dolgozik, hogy náluk — mint mindenütt — a brigádvállalások elsősorban a termelési feladatokra irányulnak, de nem tekintik mellékesnek a kulturális felajánlásokat, vállalásokat sem. De a szavak elszálltak, nem volt folytatás. Amikor a zenekar játszani kezdett, a bonyhádi felkérte táncolni a bonyhádit, a Dombóvárról jött brigádtag a dombóvárit. A szám végén pedig visszaültek közös asztalukhoz. * Erdei Magdolna, a Bonyhádi Cipőgyár Kulich Gyula négyszeres aranykoszorús szocialista brigádjának a vezetője elmondta, hogy ugyanez volt tavaly Ssekszárdon, előtte pedig Dombóváron. — Elmentünk a találkozóra, aztán hazamentünk úgy, hogy semmivel sem tudtunk meg többet egymásról, mint előtte. Egymás mellett vagyunk itt is, de nem együtt. Már régen szeretnék beszélni a simontornyaiakkal. Sokszor van anyagellátási problémánk. Ha ezen a találkozón beszélhetnék egy ottani szocialista brigád tagjaival, talán könnyebb lenne zöldágra vergődnünk. De nézzen végig az asztalokon! Menjek oda mindegyik társasághoz, hogy kik jöttek Simontornyáról? A szervezésen kellene változtatni, hogy ez az évenkénti találkozó tényleg találkozó legyen. Jó lenne tudni például, hogy az előbb látott melléküzemág működtetése kifizetődő-e a téesznek? De ki itt a faddi? Ülök a lányaimmal egy asztalnál, aztán hazamegyünk, letudva a találkozót, ahol nem találkoztunk. * A tánc szünetét felhasználva néhány perces beszélgetésre kérem a vendéglátók szónokát, Boros Jánost. Nem véletlen, hogy a bemutatkozást ő kezdte. Tavaly a szocialista brigádvezetők országos találkozóján a mezőgazdasági szekcióban ő ismertette a Tolna megyei szocialista brigádok helyzetét. Most is tettrekész, szervez, irányít. — Mi is látjuk, hogy itt valami nem jól megy. Most próbáljuk menteni a menthetőt, a szórakozás, a kikapcsolódás perceiben. Talán ha táncra kérünk minden nő vendéget, kialakulnak azok a beszélgetések, barátságok, amelyek, kialakítása a találkozó elsőrendű célja. A néhány mondat után elnézést kérve távozik. Megy, hogy újabb táncra kérje valamelyik vendéget. Pedig még nagyon sok kérdésem lenne. Például az, hogy ezen a fontos megyei találkozón miért nem volt ott a vendéglátó téesz elnöke vagy párttitkára? Hogy három évvel az első találkozó után miért nem alakulhatott ki még most sem találkozó igazi légköre? Félő azonban, hogy a kérdéseket Boros János egyedül nem tudná megválaszolni. TAMÁSI JÁNOS Tégnap,'Tolna megyei látogatásuk utolsó napján, Szekszárdion tartózkodtak azok a vendégeink, akik hazájuk szakszervezeteit képviselték a prágai szakszervezeti világkongresszuson, s most a SZOT vendégeként Magyar- országra látogattak. A két NDK-beli, két angolai, egy ciprusi, egy chilei, egy francia és egy török vendég, Deli Sándornak, az SZMT titkárának kíséretében a szekszárdi MEZŐGÉP vállalathoz látogatott a délelőtt folyamán. Az üzemben Papp Mihály termelési főmérnök és Varga Pál párttitkár fogadta a vendégeket, majd ők adtak tájékoztatást a vállalat munkájáról. Papp Mihály a gazdasági életet, a feladatokat és az eredményeket ismertette, Varga Pál pedig a mozgalmi munkáról adott tájékoztatást, különös tekintettel a szak- szervezet tevékenységére, hiszen maga is hosszú ideig A kukorica kivételével befejezték a tavaszi vetést a megye állami gazdaságai. Földben van a takarmánykeverékek, a borsó, a cukorrépa, szakszervezeti bizottsági titkár volt. A tájékoztatók után a vendégek a kiállítási teremben megtekintették a MEZŐGÉP vállalat legújabb termékeit, majd üzemlátogatáson vettek részt. A szakszervezeti küldöttek délutáni programja is gazdag napraforgó, lucerna magja, a burgonya vetőgumó. A megye hat állami gazdaságában tizenötezer hektárt meghaladó területen terveztek tavavolt, a megyeszékhely kulturális életével ismerkedtek, melynek keretében meglátogatták az úttörőházat és a megyei művelődési központot. Látogatásuk befejeztével tegnap délután elutaztak Budapestre. szí vetést. Ebből néhány későbbi vetésű szabadföldi kertészeti növény és a kukorica vár elvetésre. A tervezettet meghaladó területen — több mint tizenkétezer hektáron — vetnek kukoricát az állami gazdaságok. Közel négyezer hektár ebből hibrid kukorica, és háromezer hektár silókukorica. Az esőzések miatt a gazdaságok nem tudnak folyamatosan dolgozni; eddig a terület egyharmad részén van földben a mag. Az idén még nagyobb gondot fordítanak a fajtamegválasztásra: a koraibb éréscsoportokba tartozó fajták kerültek előtérbe. A talajelőkészítés jó ütemben halad, és a gazdaságok gépparkja lehetővé teszi, hogy — kedvező időjárás esetén — a megye állami gazdaságai a jövő héten befejezzék az árukukorica vetését. Állami gazdasagok Javában vetik a kukoricát lyezték. A választási szövetségre lépett MKP, SZDP, NPP és a reakciós jobboldalától megtisztult kisgazdapárt nyíltan szembekerült a koalíción kívül rekedt jobboldali pártokkal. Éles választási küzdelem bontakozott ki. A tüntetésektől hangos választási harc a baloldal győzelmével végződött. A szavazatok 61 százalékát megszerezték, s így a képviselői mandátumok 65 százalékát is megkapták. A nemzetgyűlésben és a kormányban a baloldali erők abszolút fölénybe kerültek. Az összetételében módosult nemzetgyűlésben sorra napirendre kerültek a tőkések kisajátítását célzó javaslatok, közöttük a legfontosabb: a nagy bankok államosításáról szóló, a Minisztertanács által már október 24-én elfogadott törvény- javaslat, amelyet november 20-án emeltek törvényerőre. A szocialista forradalom küszöbén A nagybankok államosítása a szocialista tulajdonviszonyok megteremtésének útján döntő fontosságú lépés volt, s jelezte a hatalomban bekövetkezett fordulatot. A bánya- és a gyáripar nagyobbik fele, a nehézipar mintegy 80 százaléka közvetlen állami irányítás alá került. A szocialista jellegű állami szektor — a politikai változásokkal összhangban — az iparban dolgozók 60 százalékát fogta át. A szocialista irányba átalakuló állam befolyása minden területen megnövekedett és érvényre jutott. A választásokat követő események még egyértelműbbé tették az 1947 tavasza óta napirendre került radikális intézkedések jellegét, azt, hogy a demokratikus forradalom fokozatosan szocialistába nő át. A 9 európai kommunista párt 1947. szeptember végén Varsóban megtartott értekezlete is a felszabadulás óta megtett utat értékelve megállapította, hogy a népi demokratikus- országokban a fejlődés a szocializmus küszöbéhez érkezett el. Az 1947 őszutóján lezajlott események jelezték, hogy hazánkban szintén a szocialista forradalom van napirenden. A társadalmi folyamatok felgyorsulása és a szocializmus közelisége a munkásosztály egységéért folyó harc feltételeit is lényegesen megváltoztatta. A választásokat követően aktivizálódott szociáldemokrata jobboldal káros tevékenysége ugyanakkor azt is bizonyította, hogy a további előrehaladás a megkezdett úton a baloldal szilárdságától, a munkásosztály egyöntetű politikájától függ. Az MKP vezetői az új körülmények között végleg elhatározták, hogy felszámolják a munkás- osztály megosztottságát, a két munkáspárt egyesülése útján megteremtik a szervezeti egységet, s ezzel megfosztják a munkásmozgalom jobboldalát attól, hogy a forradalom erői ellen küzdjön. Az SZDP jobboldala azonban ekkor még elég szilárdan tartotta magát. Az ellene szükséges harc feltételeinek érlelődését felgyorsították a nemzetközi munkásmozgalom eseményei is. 1947 őszén a nyugati szocialista-szociáldemokrata pártokban még a baloldal bizonyos csoportjai is az antikommunista hisztéria rabjai lettek, s nyíltan kijelentették, hogy az ellenség nem jobbra, hanem balra van. Ez siettette az egyértelmű állásfoglalást a népi demokráciák szociáldemokrata pártjai részéről is, ahol a szocialista forradalom előrehaladásának folyamata felgyorsult, s a tulajdon- viszonyok gyökeres átalakítása megkezdődött. 1947 novemberében—decemberében az SZDP baloldali vezetői megerősítették pozícióikat, s első lépésként szembe fordultak a jobboldal politikájával. Az egyesülés előestéjén A szociáldemokrata vezetőség megtisztítása a jobboldali elemektől megteremtette a lehetőséget a munkásmozgalom egységének mielőbbi helyreállításához. A munkástömegek, amelyek megelégelték a pártvitákat, meddő pozícióharcokat, messzemenően támogatták a két munkáspárt egyesülésének ügyét. 1948 januárjában—februárjában több tízezer, zömében munkás tag lépett át az SZDP-ből az MKP-ba. A „földcsuszamlás” néven emlegetett átlépési hullám kétségtelenné tette: az egyesülés feltételei érlelődőben vannak. Gyorsította az elhatározást, hogy ekkor már a román, a bolgár munkásmozgalomban létrejött a munkásosztály egysége, megalakult Németország Szocialista Egységpártja, a lengyel és a csehszlovák pártok pedig szintén foglalkoztak a kérdéssel. A szervezeti egység megteremtése egyébként egyik országban sem valamiféle előre kidolgozott munkaterv alapján valósult meg. A munkáspártok — bár figyelemmel kísérték a testvérpártok tapasztalatait — saját helyzetük ismeretében döntöttek arról, hogy milyen tervek alapján hozzák létre az egységes pártot. Az MKP vezetősége — többszöri vita alapján — nem az SZDP-nek az MKP-ba való beolvasztása, hanem a két párt fúziója mellett foglalt állást. Ennek szellemében a február 22-től március 15-ig elrendelt tagzárlatával segített lassítani az SZDP szervezeti szétesésének folyamatát. A szociáldemokrata mozgalomban az utolsó szót a párt 1948. március 6—8-án lezajlott XXXVI. kongresszusa mondta ki, amely elfogadta a kommunista párt egyesülési javaslatát. A döntésre az objektív nemzetközi és hazai társadalmi folyamatokkal, a demokratikus forradalomnak szocialista forradalomba való átnövésével összhangban, és — a magyar fejlődés sajátosságaként — már a proletárdiktatúra talaján került sor. Ezt követően már gyorsan peregtek az események A két párt összekötő bizottsága megszűnt, miután létrehozta a 9 tagú közös politikai bizottságot és a szervező bizottságot, amelyeknek irányításával mindkét pártban megkezdődött az egyesülés szervezeti, politikai előkészítése. A két párt vezetőiből létrehozott egységbizottságok döntöttek a tagok átvételéről; a helyi szociáldemokrata szervezeteket megtisztították a jobboldaliaktól, a kommunista szervezeteket pedig az oda nem való elemektől. Az ezt követő egyesülési taggyűléseken létrejöttek az egységes munkáspárt: a Magyar Dolgozók Pártja helyi, illetve városi és megyei szervezetei. A szocializmus útján Az egyesülés előkészítésének idején a Minisztertanács március 25-i ülésén fogadták el az MKP javaslatát a 100 munkavállalónál többet foglalkoztató gyáripari üzemek államosításáról. Még aznap a vasasszakszervezet székházában, közel 600 vállalatvezetőnek kiosztották a kormány felhatalmazását, hogy a kisajátított gyárat a magyar állam nevében átvegye. A bányaipar csaknem teljesen, a gyáripar négyötöd részben, a nagyüzemi közlekedés pedig teljesen az állam irányítása alá került. Nőtt a szocialista szektor aránya a nagykereskedelemben és a külkereskedelemben egyaránt. A gazdasági sikerekkel összhangban a munkásosztály a társadalmi élet egyéb területein is előnyomult, s fokozatosan megkezdte a burzsoázia végleges kiszorítását. A szocialista forradalom győzelmének betetőzéseként 1948. június 12-én került sor az egyesülés befejező aktusára, a két munkáspárt külön rendezett utolsó kongresszusainak tanácskozására, majd a küldöttek együttes ülésére, a Magyar Dolgozók Pártjának I. kongresszusán. Ezen elfogadták az új párt programját, szervezeti szabályzatát és megválasztották a vezetőséget. Az egyesült párt értékelte a múltat, kitűzte a szocializmus építésének feladatait. Az egységes párt több mint egymillió-százezer tagja ennek szellemében látott hozzá az új társadalom építéséhez. Az egyesülés — azóta már tudjuk — nem volt mentes a hibáktól. Ez mégsem homályosíthatja el azt a tényt, hogy ezzel a lépéssel a magyar munkásmozgalomban végleg megszűnt a testvérharc, az erőket szétforgácsoló elvi-politikai szembenállás, s ez igen nagy és kedvező hatással volt az egész nemzet további fejlődésére, a szocializmus építésére. STRASSENREITER ERZSÉBET Szakszervezeti küldöttség befejező programja A szakszervezeti vendégek a szekszárdi MEZÖGÉP-nél Korszerű gépek dolgoznak
