Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-29 / 100. szám
a Képújság CSALÁD-OTTHON Különös lámpabúrák A hangulatos szobabelsők kialakításánál jelentős szerep jut a világítótesteknek. A készen kapható lámpák legtöbbje megfelel a világítási célnak, de szériajellegénél fogva nehezebben szolgálja az otthon barátságos jellegét. Vállalkozó kedvű, barkácsolni szerető olvasóinknak ezért néhány, munkaigényes, de egyszerű technikával elkészíthető lámpa- búrát ajánlunk. Az elsőnek említett búra alapanyaga kissé szokatlan: parafa dugó. Az amúgy talán hulladékba kerülő dugó olcsó és megmunkálása is könnyű. A belőle készíthető félgömb vagy háromnegyedgömb alakot mintázó lámpabúra igen eredeti hatású. Ha türelemmel, szépen illesztjük egymás mellé, még az ipar- művészeti alkotásokkal is fölveheti a versenyt. Miután a parafadugó mérete nem nagy, vásárolnunk kell belőle pár száz darabot vagy kicsit elhalasztva a kivitelezést, össze kell gyűjteni nagyobb mennyiséget. A lámpabúra csak akkor lesz szép, szabályos gömb alakú, ha a dugók egyforma nagyságúak. Gömb alakba való elrendezésüket a dugók külső alakja teszi lehetővé, mely minden esetben enyhén kúpos. A parafa dugókon kívül szerezzünk be Technokol-rapi- dot, esetleg Palma-rekord ragasztót, valamint a dugók átmérőjénél legalább 3—4 mm- rel kisebb keresztmetszetű fúrófejet. Érdekes fényáteresztő és hangulatos árnyékot vető lesz & lámpa, ha a dugókat tengelyvonaluk mentén átfúrjuk. Ezután nekiláthatunk a búra elkészítésének. Először kirakjuk a búra kezdő körét oly módon, hogy a dugókat szorosan egymás mellé illesztjük, ebből megláthatjuk, mekkora lesz majd a búra. Következő lépésben az egymással illeszkedő felületeket bekenjük ragasztóval, ehhez a művelethez használjunk pálcikát vagy ecsetet. Várjuk meg, amíg egy-egy összeillesztett szakasz megköt. A körkörösen egymás fölé helyezett parafák lassan kiadnak egy félgömböt, már ez az alakzat is esztétikus, a lámpakörtét is eltakarja, de ha kedvünk van, folytathatjuk a műveletet, immár a kezdőkörtől lefelé. A háromnegyed gömbnyi búrába alulról helyezzük el az elektromos szerelvényt (zsinór, foglalat, izzó) a zsinór, mellyel a függesztést is megoldjuk, legyen kör keresztmetszetű elektromos vezeték. A másik, kissé bohókásabb világítótest a spárgabúra. Első olvasásra tán merész állításnak tűnik, hogy akár a színes műrafia, akár a szőnyegfonal, esetleg vékony spárga is alkalmas lehet lámpabúra készítésére. Természetesen itt is nagy szerep jut a ragasztónak. Ez esetben a vízben oldható tapétaragasztónak — mert ezen keresztülhúzva válik alkalmassá a spárga a föltekerés- re — valamint egy hibátlan léggömbnek. A léggömböt felfújjuk és leheletfinoman átkenjük babaolajjal, majd az előkészített, ragasztón áthúzott spárgát körkörösen addig tekerjük a léggömbre,, míg azon egy-két négyzetcentiméternél nagyobb üres felület nem marad. A spárga fölte- kerésére két mód kínálkozik: az első esetben fölfüggesztjük a léggömböt és a spárgát rátekerjük, a második esetben két kezünk közé fogva, a luftballont igyekezzünk minél gyorsabban forgatni (úgy, hogy a spárga a gömb minden pontját egyenletesen fedje). A ragasztó száradására hagyjunk legalább másfél napot. Ezután a léggömböt leeresztjük és kihúzzuk az immár kemény, szilárd búrából. Vágással tetszés szerinti nyílást készíthetünk rajta az elektromos szerelvényeknek. Rajz, szöveg: CSÄKY IDA Férfiaknak Elsősorban negyven feletti férfiaknak ajánlja a divattervező a képünkön látható sportos összeállítást. Farmerből készült, de a farmerstílus túlzásai nélkül : kellemes, kényelmes viselet nyárra. Fotó: kz Habban sült tojás Személyenként két tojást felütünk. és különválasztjuk a fehérjét a sárgájától. A fehérjéből kemény habot verünk, belekeverünk egy kávéskanál tejfölt, megsózzuk, és kivajazott, tűzálló edénybe tesszük. Kanállal kis mélyedéseket készítünk benne, és .egyenként belecsúsztatjuk a tojássárgákat. Meleg sütőben, kb. 10 percig sütjük. 1978. április 29. Szállj ki és gyalogolj! Elkényelmesedtünk. A tévé órákig „leragaszt” a fotelhoz, közben finomságokat maj- szolgatunk. Eredménye: túlsúly, s az ezzel kapcsolatos betegségek sorozata. Az autó- tulajdonosok a kevésnél is kevesebbet mozognak, mert ugye, ha már van autó, akkor közlekedjünk mindenhova azzal. Az autósok egészsége védelmében született meg a „Szállj ki és gyalogolj!” jelmondat. Erre különösen szabad időben, hétvégeken van szükség, amikor a család együtt kirándul. Rengeteg módja van annak, hogy az autótúrát ösz- szekössük testet-lelket üdítő mozgással, hiszen * a mozgás is kellemes szórakozás. A kirándulás passzív formája, ha autóval megérkezünk a kirándulóhelyre, ott kiszállva hatalmas étvágy- gyal nekilátunk enni. Utána kényelmesen üldögélve kipihenjük az autóút „fáradalmait”. Mennyivel egészségesebb a kirándulás aktív formája, amikor a kirándulási cél előtt egy-két kilométerrel kiszállunk a kocsiból, gyalogtúrára indul a család és jó nagyokat szippantunk a friss levegőből. Megérkezés és étkezés után aztán remek sportjátékkal folytatódhat a kirándulás. Ilyen pl. a tol- laslabdázás, futballozás, kézilabdázás, labdajátékok gumilabdával, lábizom-erősítő gyakorlatok ugrálókötéllel, játékos fogócska, versenyfutás, kötélhúzás gumikötéllel, vidám családi sport ki mit tud stb. Sok helyen találunk erdei sportpályákat — használjuk ki. Értünk és egészségünkért létesítették. A szabadban történő sportolás hatását fokozhatjuk, ha a kiránduláshoz illően öltözködünk. Tehát olyan cipő le- gyeh a család minden tagjának a lábán, amelyben kényelmes, biztonságos a járás, a túrázás. Öltözködjünk rétegesen, hogy az időjárás, sportolás és a napszakok változása szerint le- és felvehessünk ruhadarabokat. Ne hagyjuk otthon a szükséges térképeket sem. Ne vigyünk magunkkal rádiót, magnót, a természetben nincs szükség hangos „zajládákra”. Ne zavarjuk más nyugalmát sem. Élvezzük az idegnyugtató csendet, hallgassuk a madarak énekét, figyeljük a bogarak, lepkék, állatok életét. Tanítsuk meg- gyermekeinket is az erdőmező lakóinak szeretetére. Vegyük észre a nyíló mezei virágokat, virágzó bokrokat, gyönyörködjünk benne, de ne tépjük le, védjük a természetet. Gyermekeinket is erre neveljük. Étkezés után ne hagyjunk szanaszét hulladékokat, a kulturált magatartás kiránduláson is kötelező. A természetjárás, az aktív sportolás után kellemesen elfáradva, de testileg-lelkileg új erőt gyűjtve ülhetünk be ismét a kocsiba, hogy kényelmesen hazavigye a családot, meggazdagodva egy szép kirándulás emlékeivel. Még csak annyit... A „Szállj ki és gyalogolj” mozgalom nemcsak az autósoknak szól, hanem mindenkinek, aki tömegközlekedési járműveken utazik (villamoson, autóbuszon). Szálljunk ki egy-két megállóval utazásunk célja előtt és gyalogoljunk néhány percet, mert a mozgásszegény életmód káros következményé nemcsak az autósokat fenyegeti, hanem a más járműveken közlekedőket is. Előzzük meg a betegségeket a hatásos „természetes gyógymóddal”, gyalogoljunk naponta — az egészségünkért... FÁSI KATALIN Törpeuizmü-tärsulat — Megint jelentkeztek négyen. Eleinte úgy gondoltuk a vezetőségben, hogy nem engedjük, de üsse kő, végül most rájuk számoljuk a pénzromlást, a késedelmi kamatot és a hasznot... — Apa, bemehetnék olvasni a szobába? — Micsoda?! — Olvasni szeretnék a szobában. — Nem lopom én az áramot, fiam, az pénzbe kerül. Kibírja Szilvia is, Attila is, te is kibírod! Tibor elhúzta a száját, ölébe ejtette a kezét, és nézte kövér, pirospozsgás apját. — Három éve a törpevíz- mű-társulat alapításakor nekünk tízezerbe került a bevezetés, ez a négy okos meg tizenhétezret fizet, ha mosdani akar... Mi van? Az asszony pár perce kisebbik fiát nézte, nem a férfit: — Tanulnod kellene? Ah- höz olvasnál? Tibor egy pillanatig hallgatott: nem, nem hazudok. — Csak olvasnék. — Még nem fejeztem be! — Dehogynem fejezted. — Honnan tudod? — Elmondtál mindent, nem? Egy percre csend lett a nagy-konyhában. A férfi kap- kódta a fejét, tekintete Szilvián nyugodott meg: — Kimerültél, kislányom? — Tessék? A lány felnézett, arcán még egy mosoly, az ölében tartott Rakéta újság visszfénye. — Olvass csak, olvass — mosolygott az apja. — Kell a kikapcsolódás napi tíz óra munka után. Én már rég szecskavágóba dugtam volna az összes fecsegő liba fejét. Szilvia megvonta a vállát: — Ti agitáltatok a fodrászatra, nem? — Ne búsulj Szilvikém, összejön a pénz az üvegházra, aztán két-három év, és saját szalont nyitunk neked. — Jó fej vagy te, apa. Hogy ott tizenkét órát dolgozhassak, mi? Annak a hasznából mit csinálnál? — Abból?... Hát neked!... csak a tied lenne... Te népi azt akarod, hogy mindened meglegyen a férjhez menéskor? — Hol? — Hogyhogy hol? Hát hogy legyen! — Melegházban, mi? Tudod, mit szeretnék én, apa? Viszontlátni a keresetemet és lelépni. Jó messzire. A férfi döbbenten bámult: — Szilvia! — Ha rám fér a pihenés, akkor hagyjál olvasni, jó? — hátradőlt, és tüntetőén felemelte a Rakétát. A férfi keserűen nézte. Felesége csendesen maga elé somolygott, de Tibor nem figyelt rá, simogatni kezdte hát maga előtt az abroszt. Csend ülte meg a konyhát. Az egy szál dróton lógó pléh- tányéros villanykörte elosztotta gyér fényét a három gyerek, a szülők, a búboskemence, a dikó, a gáztűzhely, az automata mosógép és a tévé között, félig árnyékban hagyta a két kicsi ablakot. Vajon miért szorozható a tömeg a sebesség négyzetével, töprengett Tibor. Az általános iskolában egyre azt verték a fejünkbe, hogy egy alma meg két körte az egy alma és két körte. Ha megszorozzuk, legföljebb két körtalma válna belőle, de közben ef- veszne egy darab. Szorozható kétféle valami egymással, ha a kukorica és a krumpli még hibridet se ad?... Magyarszor román az mamán vagy ro- gyar. Elvigyorodott — észrevette magát és lesütötte a szemét. Mindenki csendben van. Máskor fülsiketítő a zaj. Mégis csak éjszaka használhatják az új szárnyban a három szobát. A villanybojler is csak szombat déltől vasárnap reggelig működik. Ha olvasni kezdek, valaki úgyis félbeszakít. Vajon ki kezdi most? Apa begombolkozott, anya figyel, Szilvia elsüllyedt a folytatásosában, Attila magol. Anya vagy Attila fogja elkezdeni... Ma délelőtt azt mondta Sülé, hogy ha valakinek hamut szórnak a sörébe, berúg, mint a csacsi. Egy haverja úgy spórol, hogy egy korsó kőbányait jól megszór cigarettahamuval, attól rászáll a köd. Hogyan lehetséges ez? Az ital gondolatától megrázkódott — nem szerette, különösen, ha apa vagy Attila jöttek haza bűzölögve egy-egy kanmuriról. — István — szólalt meg halkan az asszony. — Mi az? — Mit szólnál hozzá István, ha átmennék a kertészetből a nylonüzembe? — Ott rosszul fizetnek! Mi a fenéért mennél?! — Tudod, mennyi baj van a derekammal. Mégiscsak fűtött helyiség, nyolcórás munka, ugyanolyan nyugdíj. — De tizennégy forint helyett csak tíz az órabér! — Engem nem érdekel István, jön a tél, nem bírom a derekamat, nem bírom a szabadban ! — És a veszteség?! — Mihelyt elcsórják a szögvasat, meglesz az üvegházunk. Ott behozom a különbséget. Elég nekem a hideg, elég két életre! A hálószobát se fűtjük. — Minek fűtenénk? — Mindegy István, én átmegyek a nylonüzembe. — Már el is intézted, mi?! — Hát, az az igazság, hogy elintéztem. — Nekem csak most szólsz?! Hát ki az úr a házban?! Attila felnézett, megropogtatta a csontját: — Ne ordítsatok már, tanulok. — Az úristenit, itt már mindenki rám szól?! Hát ki vagyok én itt!! Attila elhúzta a száját: — Az úr vagy itt, apa, de csak addig, amíg marad, akin uralkodjál. — Tartsd a szádat, mert!... — Én tartom, nekem nem sok van már hátra. A férfi kihúzta zsírpárnás, széles mellkasát, de nem szólt. — Hogy mondják azt, hogy szkarube, öcskös? — Micsoda? — Szka-ru-be. — Betűzd. — S-c-h-r-a-u-b-e! — Sraube, te dinnye! Minden söcöhö az sö. Mit jelent? — Csavar. Az apa ingerülten nézte, aztán kifakadt: — Azt hiszed, az endéká- ban jobb lesz, ott többet keresel? — Nem tudom, mennyit keresek, de jobb lesz. — Majmok! Külföldimádók! Hát hol keres annyit egy géplakatos, mint itthon, ha fusizik? Attila nem válaszolt. A férfi fújtatott, rágyújtott, és maga elé lövellte a füstöt. Tibor Szilvia duzzadó mellét nézte. Hogy törik érte magukat a palik. Még ővele is kedvesek, őt is megkörnyékezik, hogy a közelébe jussanak. Múltkor az a nagyképű, hírhedt Környei hirtelen felnyögött: „Micsoda didkója van a nővérednek!” Mit csináljon ilyenkor? Szájba vágja? összeverik. Szóljon Attilának? Az se hisz már a becsületmegvédő verekedésben. Szilviának senki nem elég jó itt a faluban. Vagy a falu nem elég jó... — Hallottátok?! Felriadt. Anyja körbehordozta tekintetét: —Azt kérdeztem, ki megy ki bezárni a baromfit? Lassan mind felnéztek. A főutca higanygőzlámpái megvilágítják udvarukon a bokáig érő sarat — erre gondol • tak. — Szilvia? — Hagyd már, eleget dolgozott! — mordult fel az apa. — Akkor menj ki te. — Én?! Miért én? — Ki megy ki bezárni a baromfit, mert nekem fáj a hátam! Egymást nézték. — Majd én — állt fel Tibor. — Nem! — csattant fel az anyja — Neked nincs csizmád! Szétmegy a papucsod, elkoszolódik a nadrágod, hogy mész holnap gimnáziumba? A fiú az ajtóhoz ment, mosolygott : — Felveszem apa csizmáját, az elég nagy. — Na, holnap moshatom! — Moshatod. Én megyek ki. — Engedd el a kutyát. — Miért tartjuk láncon?! — éledt fel Szilvia. — Hogy hamis legyen? Úgyse lopnak itt falun! — Rengeteg a tolvaj! — mordult fel a férfi. — Nem lopnak! — Háztól tényleg nem lopnak — avatkozott be nyugtatóan az asszony. Attila felnevetett: — A rengeteg tolvaj nem háztól lop, hanem házhoz. Üvegházhoz, például szögvasat. — Elég legyen! Tibor kilépett az udvarra, le a tornácról a sűrű latyakba. Hátulról röfögés, gágogás, kotkodácsolás hallatszott. A házak tévéantennás gerince fölött nedvesen csillogott a törpevízmű fémgolyóbisa. Kurucz Gyula:
