Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-29 / 100. szám
2 ^SÉPÚJSÁG 1978. április 29. Küzdjünk az enyhülésért, a fegyverkezési verseny megszüntetéséért! Mit várnak Brezsnyev bonni útjától? Szcovjet és nyugatnémet vélemények Mind Moszkvában, mind Bonnban rendkívül nagy figyelmet szentelnek Leonyid Brezsnyev jövő héten az NSZK-ban teendő hivatalos látogatásának. Az elmúlt hetekben számos hivatalos állásfoglalás és értékelés hangzott el a kétoldalú kapcsolatokról, a tárgyalások várható témáiról. MOSZKVAI VÉLEMÉNYEK Az MTI moszkvai tudósítója egy nappal a látogatás bejelentése után, 1978. április 5-én szovjet lapokat idézve rámutatott: Brezsnyev útja alkalmat ad arra, hogy a két ország vezetői ne csak az államközi kapcsolatokat vi. tassák meg, hanem tárgyaljanak a nemzetközi és ezen belül mindenekelőtt az európai helyzetről is. A tudósító felhívta a figyelmet arra, hogy miközben a szovjet sajtó határozott hangon bírálja mindazt, ami az NSZK politikájában ellentétes az enyhülés tendenciájával — a fokozódó militarizálást, az újfasiszta jelenségeket —, elismeri azt, hogy az NSZK kormányának fontos szerepe volt és van az enyhülés eddigi eredményeiben, illetve továbbfejlesztése lehetőségeinek kihasználásában. A Szocialisztyicseszkaja In- dusztrija, az SZKP ipargazdasági napilapja egyebek között rámutatott,' hogy az NSZK a Szovjetunió egyik legfontosabb kereskedelmi és gazdasági partnere. A kereskedelmi forgalom értéke 1977-ben meghaladta a 11 milliárd nyugatnémet márkát, és a kölcsönös áruszállítások értéke a 70-es évek eleje óta mintegy ötszörösére növekedett. A tőkés gazdasági válság napjaiban Bonn számára különösen fontos a szocialista országokkal folytatott kereskedelem, mert — nyugatnémet adatok szerint — ez biztosítja a munkát a foglalkoztatottak 10 százaléka részére. A TASZSZ hírügynökség április 14-i kommentárjában kiemelte, hogy a Szovjetuniót a Német Szövetségi Köztársasággal kapcsolatos politikájában mindig a jószomszédi viszony megteremtésére irányuló törekvés vezérelte és vezérli A két állam közötti szerződés 1970. augusztusában Moszkvában történt aláírása óta a szovjet —nyugatnémet kapcsolatok normálisan alakulnak, sikerült megteremteni a különböző területeken megvalósuló együttműködés kiszélesítésének és továbbfejlesztésének szilárd alapjait. BONNI MEGNYILATKOZÁSOK A nyugatnémet vezetők, köztük Helmut Schmidt kancellár, Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter és Willy Brandt, az SPD elnöke Leonyid Brezsnyev küszöbönálló látogatása kapcsán több nyilatkozatban foglalkozott a kétoldalú kapcsolatokkal, a látogatáshoz nyugatnémet részről fűzött reményekkel. Április 12-i sajtónyilatkozatában Helmut Schmidt, az NSZK kormányfője elmondotta, hogy a hivatalos tárgyalásokon elsőrendű szerepet szán a leszerelés és az enyhülés kérdéseinek. Emellett — mint mondotta — a világgazdaságban végbemenő folyamatok, az energiahelyzet és a nyugatnémet—szovjet viszony jövőbeli alakulása all a bonni kormány érdeklődésének homlokterében. Schmidt jelezte: nem számít arra, hogy sikerül aláírni a nyugat-berlini kérdés miatt még nyitva álló három megállapodást a tudományos-műszaki együttműködésről, a kulturális cseréről és a jogsegélyről. Genscher külügyminiszter április 17-én újságírók előtt úgy vélekedett, hogy Leonyid Brezsnyev látogatása „mindkét fél számára hasznos lesz”. „A cél az — mondotta Genscher —, hogy véleményt cseréljünk, a félreértéseket lehetőségek szerint felszámoljuk, és egyidejűleg haladást érjünk el a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésében”. Willy Brandt, az SPD elnöke az elmúlt napokban több ízben meggyőződését fejezte ki, hogy Leonyid Brezsnyev látogatása és Schmidt kancellárral folytatandó megbeszélései előrelépést hoznak a kétoldalú kapcsolatok terén és újabb ösztönzést adnak a kelet-nyugati kapcsolatok fejlődésének, elsősorban a bécsi haderő-csökkentési tárgyalásoknak. (összeállította: PIETSCH LAJOS) Munkaügyi miniszterek Huszár Istvánnál Huszár István miniszterelnök-helyettes fogadta a KGST- tagállamok munkaügyi minisztereit. A miniszterek a munkaerő- és bérgazdálkodás kérdéseiről tanácskoztak Budapesten. A képen Huszár István mellett Trethon Ferenc munkaügyi miniszter. (Képtávírónkon érkezett.) PANORÁMA BUDAPEST Pénteken elutazott Budapestről Vlagyimir Akszjonov űrhajós, a Szovjetunió hőse, a Szojuz—22 fedélzeti mérnöke, aki a szovjet küldöttség tagjaként részt vett a szocialista országok Interkozmosz szervezete földi erőforráskutatási munkacsoportjának ülésén. HANOI Hanoiban pénteken megkezdődtek a magasszintű vietnami—chilei párttárgyalások. A Le Duan, a VKP KB főtitkára és a Luis Corvalan, a Chilei KP KB főtitkára vezette küldöttségek baráti légkörű eszmecserét tartottak a két párt kapcsolatairól és más kérdésekről. RÓMA A PFSZ római irodája pénteken határozottan cáfolta azokat a kairói híreket, amelyek szerint a PFSZ és a „vörös brigádok” állítólag valamiféle kapcsolatban állnak egymással. A PFSZ közleménybén erősítette meg, hogy határozottan elítéli Aldo Moro elrablását és egyetért mindazokkal, akik szabadon engedését követelik. BUDAPEST Záró plenáris üléssel befejeződött Budapesten az olasz tudomány napjai rendezvénysorozat. A végső tanácskozáson a 11 szekcióülés elnöke beszámolt a szűkebb szakértői csoportok tapasztalatcseréjéről, az együttműködés értékeléséről, az újabb közös feladatokról. Államcsíny Afganisztánban Péntek esti hírmagyarázatunk. Afganisztában csütörtökön a fegyveres* erők megdöntötték Mohammed Daud kormányát. A legfrissebb jelentések ellentmondóak: a kabuli rádió szerint a nyugalom helyreállt, a hatalmat Abdul Kader tábornokkal az élén a fegyveres erők forradalmi tanácsa vette át. A Reuter angol hírügynökség viszont további lövöldözésekről és összetűzésekről számolt be. Ma még nehéz kihámozni a jelentésekből a fegyveres erők puccsának hátterét és mozgatórugóit. Bizonyos értesülésekből azonban arra lehet következtetni, hogy a kabuli őrségváltás az országban a haladó erők megszilárdulását hozza magával. Erre utal Kader tábornok első rádióüzenete, amelyben hangsúlyozta: Afganisztán történelmében először fölszámolják a feudális zsarnokság és önkényuralom maradványait. Az Afgán Köztársaság 1919. február 28-án vált függetlenné. Területe az időszámításunk előtti korokban — i. e. 550-től — a perzsa birodalom része, majd Nagy Sándor meghódítja. Később az arabok és a buharai emírek uralják. Az afgánokról először — avegana néven — a 6. században tesznek említést a krónikák. Az első önálló afgán állam alapításának éve 1747: a katonailag rendkívül erős afgánok jelentős hódításokra tesznek szert, uralmukat kiterjesztik á többi között Kasmírra, Beludzsisztánra, Pandzsábra és Sindre. Száz évig virágzik a kiterjedt afgán állam, mígnem visszaszorítják a hódítókat előbb a szikhek, majd a britek. Vitézül harcolnak az afgánok az angol gyarmatosítókkal szemben, sok csatát megnyernek, de 1880-ban a jól fölszerelt brit kolonialistákkal már nem bírnak. London Abd Ur Rahmant segíti az afgán trónra. Függetlenségének elnyerése után már 1921-ben aláírják az első szovjet—afgán egyezményt, s a két ország között megértő, korrekt kapcsolat jellemzi az elkövetkező évtizedeket A második világháborúban Afganisztán semleges marad, híven a szomszédos Szovjetunióval 1926-ban kötött szerződéséhez. Az ország függetlenné válása utón királyság, az 1964-ben elfogadott új alkotmány értelmében pedig alkotmányos monarchia volt. A tőkés jellegű fejlődés súlyos belső feszültségekhez és ellentmondásokhoz vezetett. Mohammed Daud kormányfő 1973. július 17-én katonai puccsal megdöntötte a monarchiát, kikiáltotta a köztársaságot, amelynek ő lett az elnöke és egyben miniszterelnöke. A hazánknál csaknem hétszerte 'nagyobb állam lakossága majdnem 18 millió, húsz nemzetiségre oszlik, amelyek közül a legnépesebb a pastu nyelvet beszélő afgánoké. Több mint kétmillióra becsülik a máig is nomád, illetve félnomád törzsek létszámát. Afganisztán mezőgazdasága dinamikusan fejlődik, állattenyésztése külterjes, ásványi kincsekben — főleg ólomban, cinkben, vasércben, aranyban, ezüstben és szénben — gazdag. Külkereskedelmének jelentős hányadát egy 1955- ben kötött egyezmény alapján a Szovjetunión keresztül bonyolítja le, s legfőbb partnere az exportban ugyancsak a szovjet állam. GYAPAY DÉNES Kambodzsai behatolás Vietnamba A VNA jelentése szerint kambodzsai csapatok éjjel Kien Giang tartomány északi részében átlépték a határt, és négy-nyolc kilométeres mélységben behatoltak vietnami területre. A vietnámi fegyveres erők ellentámadással visszaverték a betolakodókat. A kambodzsai alakulatok — mintegy 100 halott és sebesült hátrahagyásával — visszavonultak. A hírügynökség szerint Tay Ninh, An Giang és Kien Giang tartományok határmenti körzeteiben harcok folynak a behatolt kambodzsai csapatokkal. (TASZSZ) 1948: a fordulat eve A munkásosztály hatalomátvétele 1947-ben, 1948 első felében történelmi jelentőségű események játszódtak le hazánkban: a hatalom a munkásosztály és a vele szövetséges erők kezébe ment át, a tőkés magántulajdon nagy részét felszámolták, majd — történelmünk során másodszor — a két munkáspárt egyesülése útján helyreállt a munkásosztály egysége. A szocializmus korszakát megnyitó forradalmi fordulat a felszabadulás utáni, bonyolult körülmények között kibontakozó osztályharc következménye volt. Ezt a harcot azonban a forradalmi erőknek meg kellett vívniok. A népi demokrácia baloldala 1944 végétől 1946 végéig terjedő időszakban nemcsak megerősítette, hanem fokozatosan ki is terjesztette befolyását a tömegek körében, növelte pozícióit a hatalomban, a gazdasági életben, a társadalom minden területén, hogy megteremtse a szocialista átalakulás szükséges feltételeit. Az antifasiszta koalíció győzelme, a szovjet hadsereg felszabadító háborúja és jelenléte a háború után egy ideig balra tartó Európa kedvező hátteret biztosított a nemzeti összefogás politikájának, a polgárháború nélküli átalakulásnak, a forradalmi erők előretörésének. A hidegháború 1946 közepétől — összhangban a nemzetközi folyamatokkal — a népi demokratikus forradalom fejlődésének üteme felgyorsult. Európa nyugati részén felülkerekedtek az amerikai imperializmus befolyása alatt álló reakciós polgári erők. s támadásba lendültek a forradalmi átalakulást szorgalmazó munkáspártok, elsősorban a kommunista párt, és a népi demokrácia útjára lépett országok ellen. Churchill 1946. március 5-én, Fultonban elmondott beszéde „a hidegháború hadüzenete” volt, s jelezte az imperializmus új stratégiájának kezdetét. A beszédben Churchill leszögezte, hogy az egykori antifasiszta szövetség a múlté, s a kapitalista hatalmak legfontosabb feladata a kommunisták, a Szovjetunió elleni harc. A beszéd, bár folytatása volt egy már korábban elindult folyamatnak, fordulópontnak tekinthető, mert először hívott fel nyilvánosan a volt szövetséges, a Szovjetunió ellen. A hideg- háborús politika, amely 1946 végén—1947 elején fő irányzattá vált a nyugati világban, gyorsította az egymással szemben álló osztályerők polarizációját nemcsak a nemzetközi, hanem a nemzeti küzdőtereken is. A nemzetközi reakció fokozódó támadása növelte a ma-" gyár polgári-ellenforradalmi erők restaurációs reményeit, s eltökéltségüket, hogy megállítják a forradalmi folyamatot. Erre jó alkalomnak bizonyultak a Párizsban, 1946 második felében elkezdődött béketárgyalások, amelyektől a magyar reakció minden rendű és rangú képviselője azt várta, hogy megnyitják az utat a nyugati szövetségesek közvetlen és radikális beavatkozása előtt. Az intervenció reményének hónapjaiban az 1945-ös választásokon 57 százalékos többséget szerzett Független Kisgazdapárt és a mögötte felsorakozó, még befolyásos polgári körök a kapitalista rendszer támaszául szolgáló intézmények, valamint a nyugati tőkés körök gazdasági pozícióinak megőrzésére törekedtek. 1946 végén az ország válaszút elé került: a gyors ütemben mélyülő kormányzási-koalíciós válságot, amely már az egész népi demokráciát veszélyeztette, meg kellett oldani. Összeesküvés a demokrácia ellen A hazai reakció a nemzetközi stratégiával összhangban, szintén a kommunisták és más baloldali erők elszigetelésére a hatalomból való kiszorítására törekedett, majd távolabbi célként a polgári rendszer visszaállítását és stabilizálását tervezgették. A kommunista párt vezette forradalmi erők is készülődtek a végső összecsapásra, a polgári reakció számításainak meghiúsítására, a társadalmi átalakulás folytatásának biztosítására. Arra a kérdésre, hogy milyen irányba haladjon az ország, a magyar kommunisták 1946 szeptember végén— október elején ülésező III. kongresszusa adta meg a választ, amikor megállapította, hogy „a népi demokrácia — út a szocializmushoz”. A kongresszuson elfogadott határozatok tartalmazták az MKP-nak azon eltökélt szándékait, hogy a munkásosztályt és szövétségeseit a szocializmusért vigye harcba. 1946 végétől a kommunisták minden területen ennek érdekében dolgoztak. Az MKP 1946 végén napirendre tűzte a tervgazdálkodást bevezető hároméves tervet, amely az SZDP hasonló tervének egyeztetése után, a kormányterv alapja lett. A pártnak a gazdasági tervvel azonban messzemenő politikai célkitűzései is voltak: meggyengíteni a kisgazdapárt mögött felsorakozott és a továbbhaladást szabotáló reakció táborát. „Hároméves tervünk sikere nem gazdasági nehézségeken múlik: ezeket le tudjuk gyűrni”, — állapították meg a kommunista vezetők. „A fő nehézségek politikai természetűek... Újjászületésüknek és felemelkedésüknek politikai alap- feltételét kell mindenekelőtt megteremtenünk...” Az 1946 őszétől egyre fokozódó harc a népi demokrácia jobb- és baloldala között 1947 tavaszán dőlt el, amikor az osztály-erőviszonyokban lényeges átcsoportosulások mentek végbe. A baloldali erők szövetsége megszilárdult: a két munkáspárt egyeztetett hároméves gazdasági tervét a Nemzeti Parasztpárt is elfogadta; 1947 első napjaiban pedig a közvélemény elé tárták a köztársaságellenes, horthysta összeesküvést, amelynek fokozatosan ismertté váló tényei az ország haladó közvéleményét, elsősorban a munkások, a dolgozó parasztok, a kisemberek tömegeit, a régi úri világ képviselői ellen hangolták. 1947 tavaszán az MKP vezetősége egy sor olyan intézkedés bevezetését javasolta, amely a nagytőke gazdasági hatalma ellen irányult. Közöttük a legjelentősebb a négy nagy bank államosításának a burzsoázia elevenébe vágó követelése volt. Az MKP vezette forradalmi erők sorozatos támadása, a társadalmi előrehaladás szorgalmazása kiélezte az ellentéteket a koalíción belül, polarizálta az erőket a kisgazdapártban. Gyorsította a többségi kisgazdapárt széthullásának folyamatát az is, hogy május végén Nagy Ferenc lemondott miniszterelnöki posztjáról, s Svájcban maradt. Ezt követően a baloldal megegyezése alapján, a munkáspártok iránt lojális kisgazdapárti Dinnyés Lajos alakított kormányt, amely magáévá tette a hároméves tervet, s augusztus 1-vel megkezdte annak végrehajtását. Létrejött a tervhivatal, elkezdődött a nagyobb horderejű államosítási politika előkészítése. Az ország a tervgazdálkodás útjára lépett. Koalíciós harcok Az 1947 tavaszától megindult fordulat politikai sikereinek realizálását szolgálták á július közepén kiírt választások, amelyen a koalíciót alkotó négy demokratikus párton kívül még több más ellenzéki, kispolgári párt indulását is engedé-
