Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-28 / 99. szám
A “uÉPÜJSÁG 1978. április 28. A közoktatás kérdései Új tantervek - új szellem Kórusmuzsika a várpalotában A várpalotában — vasárnaponként — a Nemzeti Galéria és a KÓTA rendezésében „vasárnapi kórusmuzsikával” szórakoztatják a képtár látogatóit. Képünkön: a szentendrei Városi Kórus és a Tinódi Kamarazenekar. A Tolna megyei Pedagógus Továbbképzési Intézet az idén hatodik alkalommal rendezte meg a pedagógiai napokat. A négy napig tartó eseménysorozat jelentőségéről Werner Andrással, az intézet igazgatójával beszélgettünk. — Hány pedagógust érintett a továbbképzés? — Körülbelül 1800-at, vagyis a megye összes pedagógusának mintegy 65 százalékát. Ez a szám kicsivel magasabb a tavalyinál. Azok a pedagógusok, akik valamilyen egyéb szervezett továbbképzésben vesznek részt, például most végzik a főiskolát — továbbá a gyermekgondozási segélyen lévők, természetesen nem jöttek el Szek- szárdra. — Van-e visszajelzés arról, hogy a résztvevők hogyan értékelik az előadásokat? — A hatást csak közvetett úton-módon lehet lemérni, de tudomásunk szerint a pedagógusok elégedettek a 84 neves előadó munkájával. Feltétlenül hasznos, ha szak- tekintélyek és az oktatáspolitikai határozatok megvalósítását országosan irányító vezetők szólnak a pedagógusokhoz. — Tehát a pedagógiai napokon elsődlegesen a tájékoztatás a cél? — Igen. Az 1972-es oktatáspolitikai párthatározat célul tűzte Ki a pedagógusok rendszeres tájékoztatását. Jó volna, ha a kérdések felvetésére, a viták kialakulására több lehetőség nyílna, de ez éppen a résztvevők magas száma miatt nem oldható meg. Más a helyzet a tanfolyamokon, amelyek háromlépcsős szervezésben zajlanak. Az új dokumentumokkal kapcsolatban az Országos Pedagógiai Intézet munkatársai először a továbbképzési intézet dolgozóit és a megyei szakfelügyelőket tájékoztatták. akik továbbadták ismereteiket az iskola- igazgatóknak és a munkaközösségek vezetőinek. Ök aztán iskolán belül mindezt megtárgyalták a többi pedagógussal. A száz fő alatti szakmai csoportok részére pedig megyei tanfolyam indult. — A pedagógiai napok gerincét szintén az új tantervekről szóló előadások alkották. A dokumentumok bevezetésével milyen feladat hárul a pedagógusokra? — A legfontosabb, hogy valamennyi pedagógus tisztában legyen azzal, hogy az új tantervek új szellemet is kívánnak. Az oktatás mellett nagyon nagy hangsúlyt kap az iskolákban a nevelés. A módszertani szabadság szintén óriási felelősséget jelent, mert csak jó szándék és biztos szakmai tudás birtokában válik gyümölcsözővé. — Az előadások szünetében jó néhány pedagógustól érdeklődtünk, hogyan vélekednek a pedagógiai napokról. Kivétel nélkül helyeselték a továbbképzésnek és az önképzésnek ezt a szervezett formáját, de egyesek fárasztónak találták a kétnapos utazgatást, sőt olyan megjegyzést is hallottunk, hogy jó dolog, szép dolog a továbbképzés, de éppen a tavaszi szünetből veszi el az időt... — Ezek a gyakorlati problémák valóban felmerültek, csak hát tanítási időszakban nem vonhatunk ki 1800 pedagógust a munkából. A két nap szükséges, mert egyetlen napba nem sok minden sűríthető. A szállást igénylőknek — főleg a távolabb lakóknak — tudunk biztosítani szállást, hiszen a középiskolai diákotthonok a tavaszi szünetben majdnem üresek. Ezzel szemben csupán 40—50 szállásigénylőnk volt. A jövőben egyénenként változatlanul a két napnál maradunk, de fontolgatjuk, hogy 5—6 napra osztjuk be az összes előadásokat. így nemcsak a menetrendszerű autóbuszok és vonatok zsúfoltságán enyhítenénk. hanem a tererhhiány gondján is. — Mit emelne ki az idei pedagógiai napok rendezvényei közül? — Számos kitűnő előadás hangzott el, nehéz köztük választani, de valószínűleg sokáig fogunk emlékezni Gazsó elvtárs előadására, amelyet a társadalmi művelődési hátrány pedagógiai összefüggéseiről tartott. Szeretném hangsúlyozni az oktatástechnikai program fontosságát is. Az elnevezés talán egy kicsit megtévesztő, mert a középpontban nem az eszközök, hanem az ismerethordozó anyagok állnak. Magyarán; oktatástechnikai program címén nem technikai csodákkal fájdítjuk az érdeklődők szívét, hanem bemutatjuk, hogy a meglévő eszközökkel milyen anyagokat használhatnak fel az oktatás és a nevelés folyamatában — illetve, hol szerezhetők ezek be. Egyúttal fórumot teremtünk a megye alkotó pedagógusai számára és a központi anyagok (pl; hangosított kisfil- mek) bemutatására is. — Köszönjük a beszélgetést! K. M. A magyarországi németek népművészete címmel pályázatot hirdet a Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége, a Népi Iparművészeti Tanács és a Neue Zeitung Szerkesztősége a szövetség V. kongresszusa tiszteletére. A pályázat célja: a magyar- országi német nemzetiség népművészetének, hagyományainak felkutatása és megőrzése, valamint alkalmazása napjaink tárgyi kultúrájában. A beküldött legszebb régi tárgyak és az új alkotások a szövetség V. kongresszusa tiszteletére rendezett kiállításon kerülnek bemutatásra. Pályázati kategóriák: I. Hagyományőrző: népviselet, hímzés, szőttes, cserép, fafaragás kismesterségek, háztartási eszközök, gyermekjátékok. II. Mai alkotások: a magyarországi német nemzetiség népművészeti hagyományainak olyan jellegű fel- használása, amelyek mind művészeti, mind használati szempontból a mai igényeknek megfelelnek. Pályázni csak régi tárgyakkal. ill. mai, kész alkotásokkal lehet. A hagyományőrző kategóriában, amennyiben a pályázónak lehetősége van, 1—3 oldalas terjedelemben német vagy magyar nyelven írja le a beküldött tárgy elnevezését, funkcióját és rövid ismertetését. A mai alkotásoknál kérjük, amennyiben a kivitelező személy nem azonos a tervezővel, megjelölni mindkét nevet. Egy pályázó kategóriánként és szakáganként legfeljebb 5—5 tárgyat küldhet be. Pályadíjak kategóriánként: 1. díj — 2000 Ft, 2. díj — 1500 Ft, 3. díj — .1000 Ft. A pályaműveket kérjük 1978. szeptember 1-ig az alábbi címre beküldeni: Magyarországi Németek Demokratikus Szövetsége. Budapest, VI. Nagymező u. 49. (1396 Pf. 485.) Űj köntösben Űj köntösbe öltöztetik a kőszegi Jurisics várat. A művelődési központként működő, többféle stílusjegyet magán hordozó középkori, zömök épületet az Országos Műemléki Felügyelőség és a városi tanács tataroztatja. 1963-ban történt helyreállítása óta ez az első munka rajta. Északnyugati homlokzata, egyik tornya és belső udvara már megszépült. Jelenleg az északi tornyon dola Jurisics vár goznak a mesteremberek. Még az idén elkészülnek a főhomlokzattal, s akkor ismét teljes szépségében látható a nevezetes, 700 éves történelmi épület. A várossá nyilvánításának 650. évfordulóját idén ünneplő Kőszeg másik ismert, és városképileg jelentős építménye, a Hősölí'törnya is megszépül. Tatarozzák szépen ívelt „kapuját”. Közös akaratunk megnyilvánulási formái n szakszervezeti fogok Népköztársaságunk alkotmánya, szocialista államunk törvényei, a Munka Törvénykönyve és számos más rendelkezés széleskörűen kiterjedt jogokat biztosit a szakszervezeteknek feladatuk elvégzéséhez. Ezek a jogkörök a párt szakszervezeti politikája eredményeképpen fejlődésünk követelményeihez igazodva folyamatosan bővülnek. Látható ez pl. a Miniszter- tanács és a SZOT 1969-ben megjelent közös irányelvéből, amely a gazdasági vezetők tevékenységének megítéléséről szól; az 1976. májusi határozatból, amely a szakszervezeti bizalmiak szerepének, felelősségének, hatáskörének a kibővítését tartalmazza; az MSZMP Politikai Bizottsága, 1977. áprilisi határozatából, amely az üzemi demokrácia erősítésére, továbbfejlesztésére vonatkozik. Fontos hangsúlyozni és jól érteni, hogy szakszervezetek jogai nem a választott vezető testület vagy valamely funkcionárius, hanem mindig a munkások, a bérből és fizetésből élők jogait jelentik. A vállalatok szakszervezeti szerveit úgy kell tekinteni, mint az összes, foglalkoztatottak érdekvédelmét, képviseletét ellátó szerveket. A szakszervezetek törvényben biztosított jogai tehát politikai jogként értendők, amelyekkel, ha helyesen élnek, akkor a párt politikájának, a dolgozók törekvéseinek a megvalósítását segítik. NEM CSUPÁN JOGOK KÉRDÉSE A jogszabályok fontosak, de nem tartalmazhatják a társadalmi, politikai életben jelentkező valamennyi eseményre, jelenségre érvényes jogi formulákat. A jogi szabályozás szükséges, hangsúlyt ad a szakszervezetek munkájának, irányt jelöl, az állami és szakszervezeti szervek együttműködésének kereteit, szabályait adja, de nem tartalmaz mindenre kiterjedő taxatív felsorolást. A szak- szervezeteknek a jogszabályokat be kell tartani, de nem bürokratikusán, hanem szellemük szerint, elvi alapon kell állást foglalniuk, a lényeget, mindig a dolgozók érdekeit messzemenően szem előtt tartva. Egyes helyeken tapasztalható olyan nézet, hogy minden kérdés és feladat megoldásának kulcsa a jogkörök bővítése és újabb jogszabályok kibocsátása. E nézetet vallók úgy vélik, így köny- nyebben lehetne dolgozni, hiszen csupán a rendelkezésekre, előírásokra kellene hivatkozni, s így a tennivalók emberről emberre történő megmagyarázása, megértetése nélkül is biztosítható lenne a végrehajtás. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen gyakorlat a szakszervezeteket, utasításokat készítő és ellenőrző hivatalokká alakítaná át és degradálná, hiszen éppen a legfontosabb funkciójától fosztaná meg őket, az iskola- és nevelő szereptől. Csupán a jogok hangsúlyozása a szak- szervezeti mozgalmi, politikai munka, a sajátos és sokoldalú arculatú tevékenység elsekélyesedéséhez vezetne. A szakszervezeti jogok helyes értelmezésének lényeges része a jog gyakorlásáért érzett és vállalt politikai felelősség. A szakszervezetek fő célja a szocializmus építésének elősegítése, a dolgozók munka- és életkörülményeinek rendszeres fejlesztése, a dolgozók nevelése. A jogok gyakorlása során ezt sohasem téveszthetik szem elől. Döntéseikért, állásfoglalásaikért mint önálló, de politikailag egyértelműen elkötelezett szakszervezetek felelősek a dolgozóknak, választóiknak, a pártnak. A szak- szervezeti jogok tehát mindig kötelességek is. Ez azt jelenti, hogy kötelességsze- rűen élniük kell a törvényekben biztosított jogaikkal. Kötelesek bizonyos előfeltételeket teremteni annak érdekében, hogy a jogokkal élni lehessen. A szakszervezeti jogok kollektív jellegűek. A jogok gyakorlása során biztosítani kell az üzemi demokrácia széles körű érvényesülését. Ez a követelmény a gyakorlatban azt jelenti, hogy a jogokat elsősorban a szakszervezetek választott vezető testületéi és funkcionáriusai gyakorolják. Ezek a szervek és testületek lehetőséget teremtenek minden szinten a dolgozóknak és az alsóbb szinten dolgozó szakszervezeti szerveknek arra, hogy minden fontos kérdésről — még a döntés előtt — közvetlenül elmondhassák a véleményüket. A BIZALMIAK SZEREPE A szakszervezeti bizalmi hálózatban is kollektív jellegűek a jogok, hiszen a bizalmi a csoportja nevében, velük együtt és értük lép fel, és él a jogok adta lehetőségekkel. Az 1976-os határozat szerint a szakszervezeti bizalmiaknak egyetértési, véleményezési, javaslattételi, ellenőrzési, képviseleti és vétójogai vannak. A leglényegesebb változás az egyetértési jogkör bővülésében van. Ennek megfelelően munkabért, jutalmat és számos anyagi, szociális juttatást, erkölcsi elismerést ma már csak a szak- szervezeti bizalmival egyetértésben állapíthatnak meg a vállalati gazdasági vezetők. Vagyis a szakszervezeti bizalmiak nélkül vagy ellenükre nem történhet elöntés. A bizalmiak egyre jobban, magabiztosabban élnek jogaikkal, ami a határozat realitását igazolja. Az egyetértési jog lehetővé teszi az esetleges feszültségek, ellentmondások feloldását, a társadalmi és egyéni érdek közötti összhang személyekre szóló jobb megteremtését. Érezhetően kezd megváltozni egyre több helyen a szakszervezeti tagság viszonya. Elvárják, hogy konkrétan és folyamatosan kapjanak tájékoztatást az ügyek alakulásáról. Aktívabbá válnak a munkahelyi közügyek iránt. Követelményeket támasztanak a bizalmiakkal szemben. Mindezek örvendetes pozitívumok, bár a teljes kibontakozásnak csak kezdetén vagyunk. NÉHÁNY FÉLREÉRTÉS Fel-felbukkannak még téves nézetek, amelyek a vonatkozó határozat nem megfelelő mélységű ismeretét, vagy a felületességet jelzik. Pl. „több joga lesz a szak- szervezeteknek, mint a pártnak?” stb. A kérdést így feltevők nem értik eléggé, hogy az említett jogok lényegében ha jól értelmezik, és elveink szerint alkalmazzák, és gyakorolják, az végső soron a pártalapszervezet „kinyújtott keze” a párt politikája végrehajtásának egyik eszköze. Minden érvényben lévő szak- szervezeti jogkörtől szélesebb körű a pártalapszervezetek joga olyan értelemben, hogy nincs és nem lehet olyan ügy az üzemben, vállalatnál, amelyhez nem lenne joga beleszólni, hozzászólni, megoldását politikai eszközökkel segíteni. A pártszervezetek minden esetben, minden lényeges kérdésben — a párt vezető szerepének birtokában és megfelelő hatáskör szerint — magasabb szinten döntenek, állást foglalnak a működési területüket érintő legfontosabb politikai, gazdasági, kulturális, szociálpolitikai, kommunális kérdésekben. Pl. az üzem távlati terve, éves terve, kollektív szerződés, stb. Tehát mindenben, amelyekben szükséges a kommunisták által egységesen követendő álláspont, cselekvési egység kialakítása, így pl. az üzem éves bérpolitikáját illetően is politikai döntést hoznak. A bizalmi a felső politikai döntés alapján — amelyet a vállalati szak- szervezeti szervek is képviselnek — „lebontva” az adott dolgozók személyi bérére vonatkozóan gyakorolja törvényben biztosított jogát. Ezzel egyes személyekre lebontva a kialakított bérpolitikát érvényesíti és biztosítja megvalósítását. Amikor tehát tevékenységük során fellépnek a törvényesség megtartásáért, amikor védik a dolgozók, a szakszervezeti tagok jogos érdekeit, ha bírálnak és ha valóban reális követelményeket támasztanak, akkor a párt politikáját képviselik, a párt és a dolgozók kapcsolatát építik, végső soron a munkáshatalmat erősítik. A párt irányító szerepe élcsapat jellege, a párt tagjainak felelőssége nem annyit jelent, hogy minden kérdést közvetlenül a pártnak, a pártszervezeteknek kell megoldaniuk. A társadalom politikai szervezetei, köztük a szakszervezetek is összehangoltan tevékenykednek. A párt nagy gondot fordít a megfelelő munkamegosztásra. A fenti példa kapcsán a pártcsoport-bizalmiak kötelessége jelezni — tegyük fel, ha az adott esetben a bizalmi jogait nem rendeltetésszerűen alkalmazza, vagy az nincs szikronban a pártalapszervezet döntésével, a helyileg kialakított, alkalmazott bérpolitikával. Ugyanakkor nincsen olyan ügy a szak- szervezetek vonatkozásában sem, amit a dolgozók oldaláról, érdekükben ne tárhatna fel, ne tehetne javaslatot a pártalapszervezetnek. Vagyis nem jogi, hanem módszerbeli kérdés az együttműködés, az, hogy konzultáljon-e egymással a pártcsoport- és szakszervezeti bizalmi. A szakszervezeti bizalminak objektíve szüksége van erre. A hitelt érdemlő „kiálláshoz” kell ez a háttér. A jogok gyakorlása nem könnyű feladat. A pártcso- port-bizalminak pedig politikai érdeke, hogy érvényesüljenek a jogok. A pártszervezeteknek éppen ezért kötelességük ösztönözni, biztatni a szakszervezeti szerveket arra, hogy egyre jobban megtanulva alkalmazzák a biztosított jogokat. Valamennyi jog alkalmazása nagy politikai felelősséggel jár. Ezért kell hangsúlyozni, hogy a jogok szükséges keretek, de tartalmi vonatkozásban, a konkrét esetek során mindig politikai megközelítést igényelnek. MOLDOVÄN GYULA, az MSZMP KB munkatársa
