Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-28 / 99. szám

Mai számunkból OTTHON LENNI A VILÁGBAN (3. old.) ÜJ TANTERMEK — ŰJ SZELLEM (4. old.) A SZAKSZERVEZETI JOGOK (4. old.) MÁSODIK HELYEN APARHANT (3. old.) Időkéregetők I ~~~~——"■"■""'"l kabarétréfaként fütyülné ki a Harmatgyenge közönség a szerző elképzelte je- llenptet amint néhány vállalati vezető áll az utcán, s kérleli a járókelőket, adakozzanak, csak néhány ezer munkaóra kellene a szegény vállalat­nak, csak néhány ezer... A szerző: az élet, s a jelenet nem kabarétréfa, hanem maga a valóság. Annyi kü­lönbséggel, hogy az irányítóposztok betöltői gyárkapun belül maradnak, s ott, onnét kérnek, óhajtanak, köve­telnek létszámot, munkaerőt, teszik ezt távolabbi ter­vek kialakításakor éppúgy, mint napi termelési prog­ramok egyeztetésénél. Teszik, annak ellenére, hogy adakozó — hosszú ideje — nincsen. Mert hátha, talán, mégis; csoda történik. Csodák nincsenek. A szocialista iparban a fizikai foglalkozásúak által teljesített munka­órák száma folyamatosan csökken, 1975 és 1977 között például az apadás mértéke 14 millió óra volt. Még 1976-ban, a vállalati középtávú tervek érté­kelésekor állapíthatta meg az Országos Tervhivatal, hogy a termelőhelyek többsége irreális létszámszükség­lettel társította termelésfejlesztési programját. Mégis, bár tavaly, az esztendő végén az iparban 15 ezerrel ke­vesebben dolgoztak, mint 1975-ben — ezen belül a fizikai foglalkozásúak táborának fogyatkozása 23 ezer főt tett ki, az eltérést az alkalmazottak számának bő­vülése magyarázza —, a termelés növekedett. A legjob­ban siránkozó vállalatoknál is, s a helyzetet tudomásul vevőknél még inkább. Látszólagos, vagy tényleges ellentmondás az előb­bi? Nem az egyenes válasz kerülendő, hanem a való­ságot tiszteletben tartó feleletünk az, hogy is-is. A vál­lalatok egy részénél nincs semmi elfogadható indoka az időkéregetésnek, ha csak nem tartjuk oknak a laza fegyelmet, a szervezettség alacsony színvonalát, az élő­munka pazarló fölhasználását. A termelőhelyek egy másik csoportjánál viszont valóságos a munkaerőhiány, s csak különleges erőfeszítésekkel, többletráfordítások­kal, tartalékaik teljes fölélésével tudták azt ellensú­lyozni, ami hosszabb távon aligha kínál biztonságos ha­ladást. Van tehát munkaerő, de nem ott, ahol — a munka társadalmi hatékonysága szemszögéből — a legeredményesebben dolgozhatna, illetve rossz haté­konysággal működő cégek a teljesítményhiányt a lét­szám duzzasztásával vélik mérsékelni, ami szintén jár­hatatlan út. Igaz, nem a lelkes elhatározás, hanem a tárca kez­deményezése nyomán a Nehézipari Minisztérium válla­latainak többsége felülvizsgálta a létszámfejlesztési, munkaerő-gazdálkodási terveit. Amint e munka minisztériumi összegezésekor kide­rült, éppen a dinamikusan fejlődő, az átlagos mértéken felüllévő termelőegységek határoz­tak úgy, hogy beérik kevesebbel az eredetileg számí­tottnál, új feladataikat munkaerő-átcsoportosítással oldják meg cégen belül. Az óhajok újrafogalmazása meg azoknál a vállalatoknál volt tapasztalható, ahol a tevékenység egésze akadozik, gondot baj követ, s bajt nehézség. Ez is, más tapasztalatok is arra intenek, na­gyon lassú a kívánatos változások — mind szemlélet­beli, mind gyakorlati változások — menete, s ebben a vállalati szervezet konzervativizmusának éppúgy szere­pe van, mint az ösztönzési, érdekeltségi nehézségeknek. Németh Károly, a Politikai Bizottság tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára az MSZMP Központi Bizottsá­ga 1977. október 20-i ülésén — a termelési szerkezet és külgazdasági politikánk hosszú távú fejlesztésének irányelveiről szólva — előadói beszédében így fogal­mazott: ..Céljaink elérése döntő mértékben függ a munkaerő-gazdálkodás színvonalának javításától. Az előttünk álló feladatok különösen szükségessé teszik, hogy a munkához való jog és a szabad munkavállalás változatlan biztosítása mellett szigorúbban érvényesül­jön a munkaviszonyból adódó kötelezettségek betartá­sa, az e kötelezettségüket nem teljesítők anyagi és er­kölcsi elmarasztalása.” Az egyetértéstől azonban a cse­lekvésig hosszú az út, s ott a baj, hogy a termelő­helyeken amilyen gyorsan létrejött az egyetértés álta­lánosságban, annyira lassan körvonalazódnak a konk­rét helyi intézkedések. Sőt, gyakran azt tapasztalni, a cégek. egymásra mutogatnak, kezdjék ott, csinálják ők, bár kézenfekvő, mindenkinek a maga portáján kell — kellene — körülnéznie. A gazdasági növekedés mai szakaszában törvény­szerűen csökken az iparban a munkaidőalap, s ez tar­tós folyamat. Az időkéregetés nem más, mint menekü­lés a tények tudomásulvétele elől, azaz olyan önáltatás, aminek következménye a késedelmes cselekvés. Ameny- nyivel halasztódnak a vállalati intézkedések, annyival mérsékeltebben működnek az eredményforrások; s a remélt haladás helyébe gondok lépnek. Ha csendben, ha mérlegbeolvasztásokkal, szervezeti összevonásokkal rejtve is, de néhány tucat kisebb és közepes cég létével fizette meg ennek árát; példájuk figyelmeztet. eléggé messzehangzó-e esetük, vagy más­fajta módon is — elsőként az ösztönzés és kényszerítés ésszerű elegyítésével —• erősí­teni szükséges a példákban rejlő következtetéseket. Meggyőződésünk: másfajta lehetőségekkel is élni kell a figyelem növelésében, mert az időkéregetés nem ok, hanem okozat, egyike a sokféle bizonyítéknak arra, hogy hatékonyságnövelő tartalékainknak általában ke­vés a becsülete. VERESS TAMÄS Szakszervezeti vendégeink Pakson Tegnap, Egyed Mihálynak, az SZMT vezető titkárának kíséretében Paksra látogat­tak a megyénkben tartózko­dó szakszervezeti vendégek, akik a prágai szakszervezeti világkongresszusról útban ha­za, néhány napot a SZOT vendégeként hazánkban töl­tenek. Délelőtt a Paksi Állami Gazdaságban tettek látoga­tást, ahol Nagy János igaz­gató fogadta a küldöttség tagjait, majd tájékoztató elő­adást tartott a gazdaság munkájáról, eredményeiről. Trapp László, a vállalati szakszervezeti bizottság tit­kára az szb tevékenységét is­mertette. A vendégek meglátogatták a gazdaság keverőüzemét és sertéstelepét, amely több mint évi húszezer hízott ser­tés kibocsátásával az egyik legnagyobb a megyében. A két telepen Gyén Gyula köz- gazdasági igazgatóhelyettes és Vígh József kerületigazga­tó kalauzolta a tíztagú dele­gációt. A vendégek elismerés­sel szóltak a látottakról. A Biritón elköltött ebéd után a Paksi Konzervgyár megtekintése következett. Örvös Ferenc igazgató a gazdasági munkáról. Kern János szb-titkár a szakszer­vezet feladatáról, szerepéről adott tájékoztatást. Mindkét tájékoztatót nagy figyelem­mel hallgatták vendégeink, az első kapcsán Andreas Yerasimou, ciprusi küldött elmondta, hogy a gyár ter­mékei hazájában is ismertek, és rendkívül kedveltek, kü­lönösen a dzsemek és befőt­tek — ellenben meglehetősen drágák. A szakszervezeti tá­jékoztatóból leginkább az ér­dekvédelem és érdekképvise­let, valamint a szocialista munkaverseny és brigádmoz­galom ragadta meg a látoga­tókat. Kitüntetett kollektívák Tegnap délután Szekszár- don a BHG épülő üzemcsar­nokánál rendhagyó ünnep­ségre került sor. A TOTÉV 14 tagú Ifjú gárda szocialis­ta brigádját köszöntötték abból az alkalomból, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére ki­bontakozott munkaverseny­ben elnyerték az MSZMP megyei bizottságának jubi­leumi oklevelét. Az ünnep­ségen megjelent dr. Szabópál Antal, a megyei párt-vb. tag­ja. a megyei tanács elnöke, Morhauser Ádám, az épí­tők szakszervezetének me­gyei titkára, Kobra József igazgató, Föglein János párt­titkár, Szehás Antal szak- szervezeti titkár. Lengyel András KISZ-titkár, vala­mint a vállalat több vezető­je, munkatársak. Az ünne­peiteket Szehás Antal üdvö­zölte, majd dr. Szabópál An­tal méltatta a jubileumi munka verseny jelentőségét. a brigád több mint tíz éves eredményes munkáját, és át­adta Hiszler András brigád­vezetőnek az oklevelet. Ez­után Kobra József igazgató, a Vállalat kiváló brigádja kitüntetést nyújtotta át a most már kétszeresen kitün­tetett kollektívának. * Tegnap Szekszárdon a Szekszárd-paksi Vízitársulat Bogyiszlói úti telepén is ün­nepségre került sor abból az alkalomból, hogy 1977-ben végzett kiemelkedő munkáju­kért elnyerték a vízgazdálko­dási társulatok országos ver­senyének harmadik helyét, és ezzel a Kiváló társulat meg­tisztelő címet. A 60. évfor­duló tiszteletére hirdetett versenyben a Közép-dunán­túli Vízügyi Igazgatóság te­rületi választmányának ver­senyében első, és a társulatok közötti versenyben is első he­lyen végeztek. Az ünnepségen megjelent dr. Szanati Henrik, az Or­szágos Vízügyi Hivatal fő­osztályvezetője, Császár Jó­zsef, a megyei tanács elnök- helyettese, Szabó Géza. a megyei pártbizottság osztály- vezetője, Váradi László, a vá­rosi pártbizottság titkára, Karászi Kálmán, a Közép­dunántúli Vízügyi Igazgató­ság igazgatója és Szalai Imre, a területi választmány titká­ra. A munkaversenyben el­ért díjakat Pataki László igazgató vette át dr. Szanati Henriktől, Császár Józseftől és Szalai Imrétől. Az ünnep­ségen Pataki László Kiváló munkáért kitüntetést, Huth József az OVH elismerő ok­levelét, 13-an pedig Társula­ti kiváló dolgozó jelvényt vettek át. * Tegnap délután ünnep volt a decsi művelődési ház kultúrtermében. A decsi há­ziipari szövetkezet vezetősé­ge és dolgozói átvették a „Könnyűipari Minisztérium kiváló szövetkezete” dicsérő oklevelet. Az ünnepségen megjelent Tatár Lajos, a szekszárdi já­rási pártbizottság első titká­ra, dr. Polgár Ferenc, a Tol­na megyei Tanács V. B: tit­kára, dr. Tóth József, az OKISZ szövetkezetpolitikai főosztályvezetője, dr, Nagy László, a HISZÖV elnöke. A „Könnyűipar kiváló dolgozója” kitüntetést kapta két szövetkezeti dolgozó: Tóth István és Széki Pálné. Kiváló dolgozó kitüntetés­ben 26 dolgozó részesült. A Könnyűipar Minisztéri­um dicsérő oklevelét dr. Nagy László adta át dr. Kal­már Józsefnek, a szövetkezet elnökének, aki megköszönte a szövetkezet dolgozóinak ki­váló munkáját. Folytatódott az ENSZ rendkívüli ülésszaka Az ENSZ-közgyűlés rend­kívüli, namíbiai ülésszaká­nak szerdai munkanapján a kormányaik állásfoglalását kifejtő felszólalók egyebek között az öt nyugati ország namíbiai rendezési javasla­tát elemezték, figyelembe vé­ve azt a tényt is, hogy Preto- na kedden a maga részérői elfogadta az „ötök” indítvá- nyát. A szónokok többsége erős fenntartásokkal fogadta az Egyesült Államok, az NSZK, Franciaország, Nagy-Britan- nia és Kanada rendezési el­képzeléseit. Fenntartásait hangoztatta a zambiai kül­ügyminiszter is; rámutatva, hogy a nyugati javaslat le­hetővé teszi a Vorster-kor- mánynak, hogy ő diktálja a Namíbiából való dél-afrikai kivonulás feltételeit. Csatla­kozott hozzá Omar Bongo Gabon kormányfője, az Afri­kai Egységszervezet elnöke is. A legkeményebb bírálatok egyike Kuba képviselője. Juan Almeida Bosqué állam­elnök-helyettes részéről hangzott el. CSarzonlcilcasolc Baktan Negyvenkilenc lakásos garzonház alapozását kezdték meg Szekszárdon a baktai város­részben a TOTÉV dolgozói. (Fotó: KOMÁROMI) Örtvös Ferenc igazgató bemutatja a konzervgyárat a vendégeknek

Next

/
Thumbnails
Contents