Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-27 / 98. szám

1978. április 27. “iIéPÚJSÁG 3 0 Etjén a szocialista nemzeti egység! Szakszervezeti vendégeink négy világrészből Ellenőrök a szövetkezetekben A SZOT vendégeként há­rom napig megyénkben tar­tózkodik tíz szakszervezeti vezető a világ négy részéből. Mindannyian küldöttek vol­tak a prágai szakszervezeti világkongresszuson. Vendégeink: az NDK-ból Horst Willim, az FDGB mun­kavédelmi osztályának veze­tője és Dorothea Metztin, az FDGB tagja, a Humbold egyetem szakszervezeti bi­zottságának elnöke; Angolá­ból Abilio Da Costa, az an­golai szakszervezetek gazda­sági titkárságának tagja, Joao De Cruz Casimiro, Ka- binda tartomány szakszerve­Hamar megjön az első vá­lasz, egy tanácsi dolgozótól: „Helikopterre! Van itt már rrjindenkinek mindene. Az autó sem cikk.” Ha utána­számolunk (Bogyiszló lélek- számát kereken 2700-nak vesszük) tényleg elég sok a 174 gépkocsi, amivel a falu­beliek rendelkeznek, mert az országos átlag: 47 jut ezer főre, itt pedig 64. Mint a be­szélgetésekből kiderül, mégis elég sokan vannak, akiknek az autó a dédelgetett vágyuk, arra gyűjtik a pénzüket. Van, aki érettségi ajándékként kap autót. Persze van, akinek alacsonyabban járnak az igé­nyei. Fiatal anya sétál az ut­cán, babakocsiban tolja ap­ró gyermekét. „Mire? Mi a fenére lehet gyűjteni 1700 forintból? Arra, hogy az uramnak tudjak zsebpénzt adni. Ö ugyanis katona, én meg GYES-en vagyok, és 1700 forint az összes jöve­delmünk. Másra nem is gon­dolhatunk, mint csak arra, hogy mind a hármónknak jusson, ami kell.” A községi tanács elnöke: „Itt Bogyiszlón ez a kérdés másabb, mint általában. A faluban az árvíz elpusztítot­ta a házak 80 százalékát, azok helyett újak épültek. A la­kásépítésre itt tehát nem sokan gyűjtenek. Inkább a lakások korszerűsítésére, el­sősorban a víz bevezetésére és a fürdőszobára. Hogy én személy szerint? Mi sem já­runk más cipőben, mint a többiek. Mi is a lakásunkat korszerűsítettük. Gyűjteni nem nagyon gyűjtünk, mert az OTP-részleteket fizetjük az építkezésre felvett kölcsön után.” zeti bizottságának tagja; Cip­rusról Andreas Yerasimou, a PFITU larnakai területének titkára; Chiléből Raul San­chez, a CUT bulgáriai kép­viselője; Franciaországból Jean Pierre Linocier, a CGT propagandaosztályának mun­katársa; Törökországból Ze- ki Acar, a nyomdaipari szö­vetség tagja. A vendégeket tegnap az SZMT vezetői fogadták. Egyed Mihály vezető titkár adott számukra tájékoztatást Tolna megye gazdasági, tár­sadalmi, politikai életéről, benne a megye szakszerveze­ti mozgalmáról. Ezután a vendégek Tamásiba utaztak. Az OTP-kölcsön aztán több helyen is előjön. Kinek a la­káskorszerűsítéshez, kinek az autóvásárláshoz, kinek hűtő­gép, bútor, színes ív megvé­teléhez kellett a pénz. A tolnai ÁFÉSZ pénzügyi előadója (a bogyiszlói üzlete­ket ők kezelik.): „1977-ben kis híján 18 millió forintot hagytak a bogyiszlóiak az üzleteinkben. Ebből 1,2 mil­liót számolhatunk tartós fo­gyasztási cikkekre, gáztűz­helyre, televízióra elsősorban. Különösen a színes tv vásár­lása indult meg. Úgy látszik, az lesz majd a divat.” (A postán 593 televízió- és 564 rádióelőfizetőt tartanak nyil­ván. Mind a két érték ala­csonyabb az országos átlag­nál.) A postán tudom meg, hogy a postai takarékbetét­állomány 13,7 millió forint. Ez az összeg nem túl magas, de mivel a faluban takarék- szövetkezet nincs, ígv Tolnán is, Faddon is tesznek pénzt a takarékba a bogyiszlóiak. Tamásiban a szakszerveze­ti delegátusokat, a Széchenyi Tsz központjában János Je­romos, a járási pártbizottság első titkára és Kovács Tiva­dar, a termelőszövetkezet el­nöke fogadta. János Jeromos a tamási járásról, Kovács Ti­vadar a termelőszövetkezet­ről adott tájékoztatást. Az ebédet szakszervezeti vendégeink Póriban költöt­ték el, utána ismerkedtek a pári nemzetiségi művész- együttes tagjaival, rövid mű­sorukban gyönyörködtek, majd megtekintették a szö­vetkezet szarvasmarha­telepét. „Nekünk is van betét­könyvünk — mondja egy fiatalasszony —, hétvégi tel­ket vásároltunk és most az épületre gyűjtünk, de autó is kellene, hogyha már lesz nyaraló, legyen mivel oda­utazni.” A presszó vezetőjével be­szélgetek, ők is hétvégi ház­ra gyűjtenek. „A forgalom az jó, elég nagy, tavaly majd­nem 2 millió 800 ezret csi­náltunk.” (Ugyancsak . az ÁFÉSZ-tól származó adat: 1977-ben Bogyiszlón 5 millió forint forgalmat csinált a 3 vendéglátó egység. Ez viszont magasabb az országos átlag­nál.) A postai nyilvántartások szerint 35-féle újságot fizet­nek elő 1200 példányban. Ve­zet a megyei lap (340 darab), aztán az RTV Újság (262), a Képes Újság (98), majd a Szabad Föld (86) és a Nők Lapja (74) a legnagyobb pél­dányszámban előfizetett új­ság, illetve képeslap. A vendégek nevében Horst Willim pohárköszöntő kere­tében köszönte meg a ven­déglátást, elismeréssel szólt a tapasztaltakról, majd And­reas Yerasimou beszélt a né­pek összefogásának szüksé­gességéről, hangsúlyozva, hogy a szocialista országok, köztük hazánk is, például szolgál a fejlődő országoknak és ajándékot adott át a pári nemzetiségi művészegyüttes vezetőjének. A pári látogatást követően a szakszervezeti delegátusok a Széchenyi Termelőszövet­kezet sertéstelepét nézték meg, majd visszautaztak a megyeszékhelyre. A kultúrházra vajmi ke­veset költenek, mert a ter­vezett saját bevétel a lako­dalmi terembevételekből te­vődik össze. A kulturális ren­dezvények bevétele minimá­lis. (Igaz, hogy a rendezvé­nyek száma is az.) A mozira sem sok pénzük megy el, bár a látogatottság a megyei átlagnál valamivel jobb, és jobb az országosnál is. Egy előadásra 78 néző jut. Vajon mire költ a tsz? „Mi jobban csak takarékosko­dunk. A fennálló rendelke­zések értelmében új beruhá­zásokba nem foghatunk. A megkezdetteket folytatjuk: gépműhely építése, fólia­telep és a szemestermény­szárító befejezése a felada­tunk. Természetesen lehető­ségeinkhez mérten mi is be­segítünk a községi tanács terveinek végrehajtásába.” A bogyiszlói forintos kis­tükörben így vetül elénk a gyűjtünk-költünk képe. Ér­vényes ez a kép más falvak­ra is, kisebb-nagyobb válto­zással. — czakó — Az elmúlt év végén a Mi­nisztertanács szabályozta az állami és a szövetkezeti el­lenőrzés időszerű feladatait, szervezeti kérdéseit és leg­fontosabb eljárási szabályait. A kormányrendeletek végre­hajtása a mezőgazdasági szö­vetkezetekben is megkezdő­dött. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa a napok­ban tűzte napirendjére a szö­vetkezeti belső ellenőrzés té­máját és állást foglalt a leg­fontosabb gyakorlati kérdé­sekben. Az ellenőrző tevékenység színvonalának javításához jó alapot biztosítanak az ellen­őrző bizottságok, a belső el­lenőrök, a vezetői ellenőrzés és a tsz-szövetségi ellenőrzési irodák működésének eddigi eredményei. Az elmúlt évek fejlődése nyomán lényegé­ben már kialakult és meg­szilárdult a szövetkezetek hivatásos és társadalmi belső ellenőrző rendszere. Nem új ellenőrző apparátusokat kell felállítani, hanem a meglé­vőkre építve, azokat a szük­séges szakemberekkel kiegé­szítve a munkastíluson, a módszereken, a munkameg­osztáson szükséges változ­tatni. A hivatásos belső ellenőrök foglalkoztatása mezőgazdasá­gi termelőszövetkezetek szá­mára is kötelezővé vált. Hosszú ideig, a mainál kisebb üzemi méretek mellett szin­te minden ellenőrzési felada­tot az ellenőrző bizottságok láttak el. Ma már a gazdasá­gok méreteit, szerteágazó gazdasági tevékenységüket fi­gyelembe véve, kizálóag a társadalmi erőkre építve nem oldható meg az operatív bel­ső ellenőrzés. Több mint 500 termelőszövetkezet saját el­határozásából ezért is alakí­tott ki belső ellenőri munka­kört. A további mintegy 900 —1000 gazdaságban egy éven Több mint félmillió tonna sertéshús-termelésre készül­tek fel idén a nagyüzemi gazdaságok, azzal a további feladattal, hogy a népgazda­sági terv előirányzata szerint a szakosított telepeken 8 százalékkal csökkentik az egy tonna húsra jutó takar­mány-felhasználást. A haté­konyság ilyen mértékű javu­lása annál is fontosabb, mert az állattenyésztésnek ez az ágazata használja fel az ab­raktakarmányok több mint felét, és az importeredetű fe­hérje 40—42 százalékát. belül alkalmaznak majd hi­vatásos belső ellenőrt. Az ellenőrzés tartalmi kö­vetelményeit illetően ugyan­csak összetett és igényesebb feladatok megoldása vár a szövetkezeti belső ellenőrzés valamennyi résztvevőjére, a vezetői ellenőrzést gyakorló több ezer szövetkezeti veze­tőre, az önkormányzati szer­vekre. Kívánatos az ellenőrző munka segítő, megelőző jel­legének erősítése. Jó lenne fokozatosan elérni, hogy megszűnjön az ellenőrzés he­lyenként még tapasztalható kicsinyes, kizárólag hibake­reső és megtorló jellege. Az ellenőr és az ellenőrzött kap­csolatát jellemezze inkább az együttműködés, mint a szemben állás. Az ellenőrök­nek helyénvaló a jó tapaszta­latokat is feltárni, elterjesz­teni. Az ellenőrző szervek mun­kaprogramjaiban nagyobb figyelmet érdemes fordítani a gazdálkodás lényegi kérdé­seire, a gazdaságosság, a technológiai fegyelem érvé­nyesülésére, a gazdálkodás külős és belső feltételeinek összefüggéseire. Csak így ér­hető el, hogy az ellenőrzés érdemi segítséget nyújtson a vezetéshez, a döntések meg­alapozásához, az üzem- és munkaszervezés fejlesztésé­hez. Az új ellenőrzési jogszabá­lyok fontos irányítói jogkört és szakmai segítségnyújtási feladatkört biztosítanak a szövetkezetek területi és or­szágos érdekképviseleti szer­vei számára. Munkájuk hom­lokterében a szövetkezeti-bel­ső ellenőrzés öszehangolt működésének előmozdítása, az üzemi feladatok helyes megoldásának rendszeres se­gítése áll. RADNÓTI HUBA TOT-tanácsos A hústermelés gazdaságos­ságára törekvést az is jelzi, hogy negyedével több takar­mányellenőrzésre kaptak megbízást a gazdaságtól ápri­lis közepéig a takarmány­vizsgáló laboratóriumok. A laboratóriumok útmuta­tásait mind több helyen hasznosítják. A pontos ada­tok ismeretében állítják be idén a takarmány összetéte­lét az állami gazdaságok te­lepein és mintegy 150 tsz- telepen is áttértek a vegy­szeres és biológiai vizsgála­tok eredményeinek gyakorla­ti alkalmazására. Bogyiszlói kistükör Mire gyűjtünk, mire költünk? Kevesebb takarmánnyal A Dugó, a kampósbot és az őrök A sötétben csak egy alak árnyképe látható, amint jó­kora botra támaszkodva fi­gyeli jöttünket. Késő estére jár. A telep kihalt. Sárga fényű lámpa nyikorog a magas dú­con. Gyér fénye még söté­tebbé teszi az estét. Félve meresztjük szemünket a két kutyára, a botos ember lába mellett hasalnak, ugrásra ké­szek. Köszöngetünk, s minél hangosabban; hallja az őrző, fogja vissza vicsorgó szolgá­it. Hamar eloszlatjuk a kéte­lyeket afelől, hogy esetleg egy-két bikát szeretnénk „el­csenni” a kapospulai tsz is­tállóiból. Az ebek „felszabadultan” szimatolgatják nadrágunk szárát. Mi is felszabadultab- bak vagyunk ... Bajnóczi Ferenc éjjeliőr a telepen. Elmagyarázza, hogy az a félelmetes bot tulajdon­képpen két célt is szolgál. — Nemrégiben akartak el­hajtani két bikát — meséli. Bár nem kellett használnunk ezt a fegyvert, de már a lát­ványa is lemondásra kész­tette a tolvajokat. — No, meg itt van Csöpi és Dugasz, a két kutya. Ezek is időben jelzik, ha idegen járkál az istálló körül. A botra azért is szükség van, ha esetleg elszabadul egy ál­lat, akkor azzal könnyebb visszahajtani a helyére. — No, akkor még maguk­nak is kellene jönni segíteni — mondja Bíró Mihály, a másik éjjeliőr. Elképzelem, milyen lehet egy dühös bika éjnek idején. Megérkezik harmadik tár­suk, Tarsoly Antal. Ö a leg­idősebb hármuk közül, 64 éves, régen a vasútnál dol­gozott, onnan is ment nyug­díjba. A tsz-nél négy éve dolgozik. Bíró Mihály 54 éves, 10 éve minden éjszaká­ját a telepen tölti, előtte ta- karmányos volt. — Én vagyok a leggyere- kebb — mondja Bajnóczi Ferenc. Most leszek 45 éves. Még csak két hónapja vi­gyázom az állatokat, előtte kanász voltam. — Jöjjenek be, ne itt ácso- rogjunk. A kutyák úgyis szólnak, ha jön valaki. Az őrök pihenője egy dön­gölt padlójú, nem éppen ba­rátságos szobácska. A foga­son munkásruhák lógnak, a sarokban téglákon álldogáló „békebeli” kályha. Pihenés­re tulajdonképpen csak egy kopott pad szolgál, ahová éj­szakánként leülhetnek egy kicsit beszélgetni, melegedni az emberek. Alvásra — ez érthető — nincs lehetőség. — Állandóan figyelni kell az állatokat, — folytatja a beszélgetést Bajnóczi Ferenc. — A múltkor is „vissza­fordult” a nyaka egy üsző­nek. — Az mit jelent? — Hát az olyan, mint ami­kor egy emberen fordítva van a kabátja. A gombjai a hátán vannak, a feje meg előre néz. Annak az üszőnek beakadt a szarva a jászolba, és úgy fordult meg a hátán. Ha nem segítünk, akkor el is pusztulhatott volna. — Hány állat van itt, a te­lepen? — 210 tehén, meg vagy 40 bika. Vannak lovaink is. Szóval, sokmillió forintra vi­gyázunk mi hárman. Rágyújtunk egy cigarettá­ra. Tarsoly Antal megnézi, ég-e a kályhában a tűz, az­tán dob rá pár darab fát. A lángok megvilágítják arcát, fehér bajsza rőtre változik. Keretet képzelek köré, akár egy régi parasztfestmény modellje is lehetne. Jól esik hallgatni ízes be­szédét, ahogy formálja a sza­vakat. — Nagyváradon éltem so­káig, egészen addig, amíg Romániához nem csatolták. Egyébként az Alföldön szü­lettem, ott is nevelődtem. Szívesen mesélnek múlt­jukról, családjukról és a munkájukról. Titkon örülnek is látogatásunknak — úgy érzem. Mielőtt elbúcsúznánk, megmutatják az egyik tehén­istállót. Álldogálnak az ál­latok, bizonyára nem örül­nek a zaklatásnak. Az istál­lóból nyílik a fejőszoba, ahol a gépeket tartják. A fe- jést már rég nem kézzel végzik. Ez a munka már a hajnalban érkező dolgozók­ra vár. „Eldicsekszenek” a nemré­giben született kiscsikóval, amely a fuvaroslovak istálló­jában bóbiskol anyja mellett. — Ez a Sárga, ez a Rudi... — sorolják a lovak nevét. Bajnóczi Ferenc zsebéből kockacukor is előkerül, ame­lyet szalvétába csomagolva tart. — Üres kézzel nem illik látogatni — mondja. Elbúcsúzunk a három éj­jeliőrtől. Nagynehezen kike­veredünk a hosszú, fehér fa­lú istállók közül a műútra. Pár perc múlva a kis telepet elnyeli a sötétség. Áthajtunk az alvó Kapospulán, a távol­ban már Dombóvár fényei látszanak. SOLYMÁR ÁKOS Bogyiszló a víztükörben Menjünk moziba? Nem­igen megyünk moziba!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents