Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-01 / 77. szám
1978. április 1. "rfepÚJSÁG 3 Testvérmegyénk küldöttsége elutazott Tolna megyéből Kapcsolataink példásan alakulnak Tanácsok és ügyfelek Interjú Siegfried-Loreose első titkárral Befejezéséhez közeledik a Német Szocialista Egységpárt Karl-Marx-Stadt megyei Bizottsága küldöttségének magyarországi látogatása. A vendégek pénteken délelőtt a megyeszékhely nevezetességeivel ismerkedtek, majd K. Papp József és Siegfried Lorenz, a megyei párt- bizottságon aláírták, az 1978— 79. évre szóló együttműködési szerződést. Délben Budapestre utaztak, ahol a fővárossal ismerkednek és szombaton elutaznak hazánkból. A Tolna megyében töltött utolsó nap kértük meg a küldöttség vezetőjét, Siegfried Lorenzet, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagját, a Karl- Marx-Stadt megyei pártbizottság első titkárát, hogy szíveskedjen néhány kérdésünkre válaszolni. — Lorenz elvtárs első ízben jár Tolna megyében. Milyen benyomásokat szerzett? — Való igaz, delegációnk valamennyi tagja most járt először Tolna megyében. Ez alatt a rövid idő alatt, úgy hisszük, sikerült egy átfogó képet kapnunk testvérmegyénkről. Mindenekelőtt azért, mert nagyon sok helyen megfordultunk, jártunk üzemekben, téeszekben, falvakban és városokban. Sok Tolna megyei emberrel találkoztunk, beszélgettünk közöttük üzemi munkással, termelőszövetkezeti paraszttal, tanácsi tisztségviselővel és pártfunkcionáriussal. Mondhatom, kitűnő benyomásokkal utazunk vissza a Német Demokratikus ^Köztársaságba. Különösen nagy hatást tettek ránk azok a szép eredmények, amelyekről alkalmunk volt meggyőződni. Nagyon megnyerte tetszésünket például az, hogy a mező- gazdasági terméseredmények milyen magasak, különösen a fő mezőgazdasági kultúrákban. A dombóvári Alkotmány Tsz-ben láttuk az állattenyésztés nagyszerű eredményeit, megítélésünk szerint ez egy nagyon jól vezetett szövetkezet. Hasonlóan sokat tudok mondani, az ipari üzemekben szerzett benyomásokról. Bármelyiket példaként hozhatnám, de legfrissebbek az élményeim, a tolnai PATEX-ről. Itt különösen tetszett, hogy milyen céludatosan munkálkodnak a jelen és a jövő feladatain. A célszerűség áthatja a gazdasági vezetők, a pártszervek és a munkások kapcsolatait. Meggyőződhettünk arról, hogy miként változnak a dolgozók életkörülményei, hogyan javulnak lépésről lépésre. Ez különösen Pakson volt szembetűnő, de jól lemérhetjük a kisebb településeken, falvakon is a sok építkezésen. Nagyon megnyerte tetszésünket, ahogy a népművészeti hagyományokat őrzik, ápolják és továbbfejlesztik. Decsen ismerkedtünk meg ezzel. Külön figyelemre méltónak tartjuk azt, hogy már az általános iskolákban elkezdődik a tehetségek kiválasztása, mondhatnám velük együtt nő fel a nép- művészeti hagyományok sze- retete, tisztelete és továbbfolytatásának igénye. Említettem, hogy Tolna megye fejlődéséről képet kaptunk. Erre a gondolatra még egyszer vissza kell térnem, nevezetesen a paksi építkezések kapcsán. Óriási élmény volt számunkra látni ezt a nagyon sok szakértelmet igénylő munkát, amelyet az egész építkezésen, de különösen a biztonsági berendezések készítésénél végeznek. Ezt az építkezést azért is kísértük megkülönböztetett figyelemmel, mert várhatóan nekünk is lesz hasonló feladatunk. — Hogyan ítéli meg a megyéink között kifejlőcLött kapcsolatok emberi oldalát? — Erről is csak a legjobbakat tudom mondani. Közvetlen baráti, elvtársi légkörben zajlott le találkozásunk K. Papp József elvtárssal, a megyei pártbizottság titkáraival, a megye vezetőivel. Ugyanez a közvetlen hangulat volt jellemző a többi találkozásainkra is. Az eredmények mellett senki sem hallgatta el a nehézségeket, a feladatokat. Ügy mondhatnám, hogy az emberi kapcsolatok kitűnően alakulnak, ahogy annak lennie kell. — Hogyan folytatódik a testvérmegyei kapcsolat? — A szekszárdi tartózkodásunk utolsó napján aláírt 1978—1979. évre szóló együttműködési terv vezérgondolata, hogy folytatni kívánjuk a hagyományosan jó kapcsolatainkat. Hangsúlyozzuk, hogy ennek mindig tényszerűnek, élőnek, a sematizmustól mentesnek kell lennie. Folytatnunk kell a szocializmus építésében szerzett tapasztalataink kicseréléseit, hiszen azonosak a feladataink és azonosak a gondjaink. Folytatni és szélesíteni kívánjuk a tapasztalatcserét, munkások, parasztok és az értelmiségiek között, és keressük annak a módját, hogy az azonos profilú munkahelyen dolgozó német és magyar szakemberek közvetlen kapcsolatba is kerülhessenek. Őszinte szívvel mondunk köszönetét azért a fogadtatásért, amelyben Tolna megyében részesültünk, további sok sikert kívánunk testvérmegyénk dolgos népének azzal, hogy valamennyien szívesen látott vendégek lesznek bármikor Karl-Marx- Stadtban. 1977 a vörös borok évjárata volt Nagy test, hosszú zamat Mi szükségeltetik egy borversenyhez? Néhány gyertya, kellő mennyiségű kifli, egykét kiló sajt, vékony szeletekre szelve, négybe vágott alma ugyancsak pár kiló, kellő számú és kellő felkészültségű szakember (nem borissza, hanem szakember!) és legfőképpen bor, sőt borok. Itt mindez adva van. Gyertya — öt asztal lévén — kilenc szál, minden asztalon tányérokban a kiflik, sajtszeletek és almadarabkák, szakemberek — élén az elnökkel és társelnökkel — húsz, bor pedig 87 vörös és 87 fehér. Mindez a szekszárdi történelmi borvidékről, amely kezdődik Bátán és befejeződik valahol Tolnával szemben. Mi a célja a borversenynek? Erre a zsürielnök, dr. Diófásy Lajos ad választ: „Megtudni, hogy az 1977-es kiemelkedően nagy terméshez kiemelkedő minőség is párosult-e? Felkészülés a megyei és az országos borversenyre.” Néhány érdekes mondat az elnöki eligazí- tóból: „Az kisebb hiba, ha egy gyengébb bor magasabb Az előkészítés. Innen kerülnek a borok a zsűri elé. minősítést kap, mintha egy kiváló bor, a félreértett szigorúság miatt, kiesik. Vissza kell állítani a száraz borok becsületét. A pecsenye- és asztali borok is minőségük szerint értékelendők, nem szabad lebecsülni ezeket sem. A tisztaság maradjon a tisztaság fogalmánál, nem feltétlenül kell ragaszkodni a tük- rösséghez.” A zsűri négy csoportra oszlik, négy asztal mellett foglalnak helyet a tagok, az ötödik asztal az elnököké. Meggyújtják a gyertyákat, s a segédkező lányok behoznak egy bormintát. Mindenki elé kristálytiszta decis pohárban kerül a bor. Megkezdődik a szertartás. A bírálók a gyertya elé tartják a poharat. Ez a tisztaság- és színvizsgálat. A bírálólap első rubrikájába bekerül a bejegyzés. Ha kiváló: 0, ha nagyon jó 1, ha jó: 4, ha megfelelő: 9 mínusz pontot kap a bor. Ezután szaglással döntenek a bor illatáról, annak intenzitásáról és minőségéről. A megfelelő rubrikákba megint bekerül a megfelelő bejegyzés. Egy közbevetés, miért kell különválasztani az intenzitást és a minőséget: hiába intenzív egy illat, ha az nem kellemes, a kettő összhangja az értékes. Az íz, zamat megítélése az előbbiekhez hasonlóan történik, majd mindezek összegzéseként, az összhang, harmónia ítéltetik meg. A zsűritagok véleményét ösz- szegzik és ez kerül a jegyzőkönyvbe. Ha tíz, vagy ennél kevesebb hibapontot kap egy bor, akkor arany-, ha húsz, vagy ennél kevesebbet, akkor ezüst-, ha 40, vagy ennél kevesebb hibapontot, akkor bronzérmes. Az első bor megítélése — az elnök szavait idézem: a „belövő” boré, örvendetesen egységes volt, s ezt lehetett tapasztalni az egész borbírálat folyamán. A laikusoknak ismeret- terjesztés képpen: Nem folyik itt ivászat, hiszen sokan le se nyelik az ízlelt bort, hanem kiköpik, aki lenyeli, az is csak gyűszűnyit vesz a szájába. Minden bor után harapni kell valamit, vagy a kifliből, vagy a sajtból, akinek az ízlik jobban, az almából. Dohányozni tilos, a tagoknak is, az esetleges vendégeknek is. A borok tulajdonosát senki sem ismeri, minden palack csak egy számot visel, a tulajdonos nevét egy számmal ellátott, lezárt boríték rejti. A pártatlanság tehát adott. Próbáljuk összegezni a tapasztalatokat dr. Diófásy Lajos segítségével: — 1977 a vörös borok évjárata volt. Ritkán adódik ilyen jó vörös bor, mint ebben az évben. Sok színű, sok arcú, sok za- matú borokkal találkoztunk. Nagy test, hosszú zamat, finom csersavak — ez volt a jellemző. A fehér boroknál az illatos fajták értek el sikert. Ezek általában korai érésűek. Beigazolódott, hogy a korai érés, termeléspolitikai szempontból is, felbecsülhetetlen előny. S hogy teljes legyen a beszámoló, álljon itt az aranyérmes vörös borokat termelők neve: Tóth József, Poll- ner Károly, Budai József, Schneider Sebestyén, Pintér A zsürielnök elégedett József, Méth János, Németh Antal, Fogarasi Márton, Szabó Imre, Szekszárdi Állami Gazdaság, Rochi József, Szekeres Gyula, Bors István, Bukli István, szekszárdi Aranyfürt Tsz, Farkas István, Pálinkás Pál, Nagy Sándor, Nagy Ferenc, decsi Egyetértés Tsz, Roltkai Gyula, Kemler András. Fehér borok: Szekszárdi Állami Gazdaság, Steiner József, Jantner Ferenc, Egyed Dezső, Mézes Nándor, Majer Mihály, Tóth János, szekszárdi Aranyfürt Tsz, Rochi József, Hamvas Ferenc, Németh Ferenc, Kaposi István, Sekura Lajos, Halász László szekszárdiak, Daru József Sióagárd, Lovas István Öcsény. LETENYEI GYÖRGY Fotó: GOTTVÁLD KÁROLY Milyen a szín, íz, illat és zamat? Amikor néhány évvel ezelőtt megjelent a főváros VII. kerületi tanácsának kapuján a kézzel írott papírtábla: „Ügyfélszolgálat: fszt. 9-es szoba” — nem is hittük volna, hogy a tanácsok és a lakosság, a hivatal és az ügyfelek kapcsolatának új szakasza kezdődik. Ma is emlékszem, mekkora visszhan. got keltett az erzsébetvárosiak kezdeményezése a napi sajtóban. Méghogy ilyet! — ámuldoztak az újságírók és -olvasók: nem kell ezután hónapokig futkosni különböző igazolások után, mert minden ügyfél előre megtudhatja, milyen iratok szükségesek a beadványához?! Nem kell többé egy hagyatéki eljárás, egy használatbavételi engedély vagy gyámügyi probléma miatt 3—5 napot elkótyavetyélni az értékes évi szabadságból, s nem küldözgetik az ügyfeleket ide- oda?! Egy fecske nem csinál nyarat — tartja a közmondás. Szerencsére ebben az esetben, nem volt igaz. Ezt a pesti fecskét egymásután követte a többi, előbb a fővárosban, majd vidéken. S ami ugyancsak örvendetes, a jó ötleteknek ez alkalommal hamar híre ment, s másutt egy-kettőre „lekoppintották”. Emlékszem, két hónappal a népesedéspolitikai kormány- rendelet kibocsátása után, a pilisi tanácsházán felirat adta tudtul, hol és mikor lehet megjelenni a házasság előtti kötelező egészségügyi tanácsadáson. Két hét múlva a pilisi vonalon, Vecséstől Abonyig mindenütt követték a jó példát. AHOGY A LAKOSSÁGNAK JOBBAN MEGFELEL A járási hivatalok sem akartak kimaradni a sorból. Amolyan „ha a hegy nem megy Mohamedhez” megoldással, Mohamed ment a hegyhez: először a Dunántúlon történt meg, hogy némelyik járási hivatal illetékes képviselői helyszíni fogadóórát tartottak a nagyobb ipari üzemekben, intézményekben. Példájukat másutt is követték, s így esett, hogy egyre több nagyüzem, vállalat dolgozóinak építési engedély kérelme, adóügye, in- gat'anátírási gondja jutott közelebb a megoldáshoz vagy egészen nyugvópontra. A következő — mondhatni forradalmi — lépés az volt, amikor bevezették a váltakozó félfogadást: bizonyos napokon délelőtt, bizonyos napokon délután várják ügyfeleiket az ügyintézők. Ezt az intézkedést nemcsak az állampolgárok fogadták jogos örömmel, hanem a gazdasági vezetők is! Ök a megmondhatói ugyanis, hány értékes munkaóra esett ki havonta a termelésből, amiatt, hogy a dolgozók kilépőt kértek ügyes-bajos dolgaik intézéséhez. Az ügyfél fokozott megbecsülésének, a tanácsok és az állampolgárok egyenjogúságon alapuló, jobb együttműködésének jeleként üdvözölhettük a „nyelvújítás hullámát” is, azt a törekvést, hogy a közigazgatásban országszerte használatos idézéseket, felszólításokat, ilyen-olyan nyomtatványokat megmagva- rítsák, bürokratikus argóját közérthető nyelvre, utasítga- tó stílusát udvariasra fordítsák. Az egyik Csongrád megyei városban a tanács a pedagógusokat kérte fel a nyomtatványok, hivatalos szövegek átfogalmazására, melyet a nyelv és a stílus szakemberei társadalmi munkában vállaltak. Szükség is volt már a „műfordításra”, mert a „szolgalmi jogban” vagy az „apaság védelmében” amúgy is járatlan állampolgár sokszor már azt sem értette: most éppen megbüntetni akarják-e, vagy kitüntetni. ELNŐIESEDETT PÁLYA?! Illetékesek időnként félre verik a harangot, amikor egy- egy pálya elnőiesedéséről beszélnek. Ide sorolják manapság a gyógyszerészi, a pedagógusi, a kereskedői pályát, s ide sorolják lassanként a tanácsi ügyintéző munkakört. Az utóbbiaknak országosan a fele, a főváros kerületeiben pedig háromnegyede — nő. Ez a helyzet — érdekes módon — senkit sem ejt kétségbe, ellenkezőleg: illetékesek véleménye szerint a tanácsok elnőiesedése a lakosság szempontjából előnyös. Az ügyfelekkel való érintkezésben ugyanis a nők türelmesebbek, alaposabbak a férfiaknál; felelősségérzetük, pontosságuk, problémaérzékenységük ugyancsak hasznos tulajdonság ebben a munkakörberi, hiszen nem túlzás, ha azt mondjuk: a megoldatlan társadalmi és egyéni gondok legtöbbje a tanácsoknál csapódik le. Itt várnak orvoslást az emberek ezerféle bajukra, a birtokháborítástól a lakhatási engedélyig. a megszegett eltartási szerződéstől a szociális gondozásba vételig. VAN MÉG JAVÍTANI VALŐ Mindez azt jelentené tehát, hogy társadalmunkban megvalósult a magas fokú szocialista demokrácia, hogy zavartalan a tanácsok és ügyfelek kapcsolata? Jó volna, de nem így van. Gépkocsitulajdonosok órákig mesélhetnék kálváriájukat a helyi tanácsok adóügyi csoportjával, a rég befizetett előző évi adó másodszori követeléséről; magam is mesélhetnék az egyik járási hivatal packázá- sairól: noha visszautasítottam az egyhatodnyi örökséget, még hat év múlva is követelték rajtam az utána fizetendő községfejlesztési hozzájárulást! Akadnak még példák a törvény szellemével ellenkező. betűjéhez annál merevebben ragaszkodó döntésekre. a lélektelen ügyintézésre; ki-ki volt már szenvedő alanya egvik-másik tanácsi tisztviselő indokolatlan ..szigorának”. rossz hangulatának. Szomszédommal nemrég megesett, hogv szabálysértési eljárást kezdeménveztek ellene sosemvolt kutvája ..kihágásáért” ; régi ismerősömet pedig azzal lepték meg a múltkor, hogy másnak is bérbe adták tíz éve használt, s egyszer már készpénzzel is megváltott, lakótelepi garázsát. Nem véletlen, hogy az ilyen eseteknek gyorsan híre megy: ezek ugyanis a kirívóak. a megszokottól eltérőek. Mi hát a megszokott? Az, ami egyre inkább tért hódít a helyi tanácsoknál: az állampolgár érdekeinek tiszteletben tartása, az udvariasság, a segítőkészség. Annak felismerése, hogy a tanács nemcsak az államhatalom szerve, hanem egyszersmind a társadalmi önkormányzaté is. S ez szabja meg feladatait. NYÍRI ÉVA Elnökségi ülés a TESZÖV-nél Tegnap tartotta soron következő ülését a Tolna megyei Mezőgazdasági Szövetkezetek Szövetségének elnöksége. Az elnökség lejárt határidejű határozatainak végrehajtásáról Horváth József, a szövetség titkára tett jelentést. Tájékoztató hangzott el a mezőgazdasági szövetkezetek földnyilvántartási és föld- használati helyzetéről, valamint a szövetkezetek múlt évi termelésének, gazdálkodásának és az 1978. évi terv készítésének tapasztalatairól.
