Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

1978. április 26. «ÉPÚJSÁG 3 Előre az 1978. évi népga zdasági terv sikeres megvalósításáért! Paks, atomerőmű-építkezés A Minisztertanács tárgyalta Kialakították a beruházás munkaverseny-rendszerét paksi atomerőmű-be­ruházás párt-végrehaj­tó bizottsága legutóbbi ülésén a beruházás munkaverseny-rendszerét tárgyalta. Időszerűvé tette a kérdés napirendre tűzését az, hogy most már nagyon is kö­zeledik az első reaktoregység üzembe helyezésének határ­ideje és ennek eléréséhez a szerződéses kapcsolatokon túlmenően szükség van a szocialista versenyben lévő tartalékok feltárására-fel- használására is. Sőt, ez nél­külözhetetlen. A szocialista verseny hely­zete — mint az a szakszerve­zeti intéző bizottság beszá­molójából és a vitából kitűnt — nagyjából hasonló más vállalatokéhoz. Folyik szinte mindenütt a verseny, egyes helyeken jól szervezik, a szakmai vezetés végrehajtja a tavaly megjelent Miniszter- tanács—SZOT—KISZ KB közös határozatot, ami a munkaversenyről szól. Van­nak úgynevezett „gyenge pontok” is. Több helyütt nem fogalmazzák meg pontosan az egyes munkahelyek, brigádok feladatait, nem adja meg a szakmai vezetés, hogy mit vár el a kollektíváktól, ami­re aztán vállalásokat tehet­nek, nem bontják le a ter­veket. A legtöbb helyen a gazdasági vezetés megbíz egy versenyfelelőst, akinek ha­tásköre nincs arra, hogy kü­lönféle intézkedéseket is te­gyen. A mozgalmi szervek is tudomásul veszik ezt és a versenyfelelőstől kérik szá­mon a munkaversenyt. Arra kevés a példa, hogy a gaz­dasági vezetőtől kérték vol­na számon a munkaverseny helyzetét és határozták volna meg számára az ezzel kap­csolatos további feladatokat. Az atomerőmű-beruházá­son a versennyel kapcsolat­ban felmerülnek különleges, csak itt jelentkező problémák is. Míg vállalati kereteken belül egyértelmű, hogy a vál­lalati tervvel összhangban kell kidolgozni a verseny irányelveit, a vállalat vezeté­se határozza meg, hogy mely területen milyen célokra kell irányítani a dolgozók, a kol­lektívák vállalásait, kezde­ményezéseit. És ennek meg­felelően nyilvántartani, me­netközben ellenőrizni, érté­kelni és erkölcsileg, anyagi­lag elismerni. A paksi beru­házáson azonban nincs ilyen, mindent összefogó vállalat. Az Erőmű Beruházási Válla­lat szerződéses kapcsolatban van a kivitelezőkkel, eszkö­zei e vállalatok, vállalati részlegek utasításához, és a jó teljesítmények anyagi el­ismeréséhez nincsenek. Már­pedig vállalati szinten — ahol megfelelően kidolgozták, a vállalaton belüli cél- és el­ismerési rendszert — a fel­adatok „súlyozása” a vállala­ti érdekeknek megfelelően történik. Előfordulhat, mini ahogy elő is fordult nem egy­szer, hogy más a fontos, sőt a legfontosabb a vállalatnak, amelynek egy részlege dolgo­zik csak itt és más a fontos a beruházásnak. Egy-egy itteni kivitelezési részfeladat ha­táridőre és jó minőségben való elvégzésétől függ a be­ruházás határidőre való üzembe lépése. Vállalati ke­reteken belül esetleg ez csak tizedrangú kérdés. , Az összehangolásra, a be­ruházáson folyó szocialista verseny cél- és elismerési rendszerének kialakítására már tavaly megtörténtek a kezdeményezések. December­ben az atomerőmű kormány- bizottság megtárgyalta és el­fogadta a tervezetet és el­juttatta az érdekelt vala­mennyi vállalathoz. Ezek szerint a népgazdasági érde­keknek megfelelően alakítot­ták ki részletesen kidolgozva, a feladatokat, melyik válla­latnál milyen területen mit kell, mikorra elvégezni, en­nek megfelelően lehet a ki- sebb-nagyobb részlegek, kol­lektívák kezdeményezéseit, vállalásait kérni. A kormánybizottsági dön­tés után állította össze a be­ruházás versenybizottsága — tulajdonképpen ez a szerv látja el az „összvállalati” funkciót a versenyben — ki­dolgozta a beruházás 1978. évi legfontosabb feladatait, vállalati bontásban. Például a 22. sz. Állami Építőipari Vállalatnak huszonhat „téte­le”, ehhez kapcsolódó határ­ideje van. A reaktorboksznál négy. Itt is — mint a többi­nél is — megjelölték, hogy milyen vállalatokkal, miben kell együttműködnie. A re­aktorboksznál a GYVV-vel, a BUDOSTAL-lal, a VEGYÉP- SZER-rel. Kialakították az elismerés formáit is. A verseny leg­jobbjai jutalmat kapnak. Egyének a „Paksi Atomerő­mű Építéséért” emlékplaket­tet, 1500 forint jutalommal, munkakollektívák „A Paksi Atomerőmű Építésében Ki­emelkedő Brigád Munkáért” zászlót és fejenként 800 fo­rint pénzjutalmat. A verseny elismeréséhez az anyagi alapot a vállalatok biztosítják. A plakettek, zászlók elkészítéséhez össze­adják a pénzt, a jutalmakat pedig — a beruházás ver­senybizottságának javaslata alapján — saját alapjaikból fizetik ki az egyéneknek, bri­gádoknak. ■ munkaverseny cél- és elismerési rendszeré­nek ily módon történt kialakítása hozzásegíti a vállalatokat ahhoz, sőt egyenesen ösztönzi őket arra, hogy saját, vállalati szinten kialakított versenyfeladatai­kat a beruházáséval össz­hangban dolgozzák ki. Orsingos mérleg A VIT-müszak eredménye Egymillió ember vett részt a KISZ hívó szavára az áp­rilis 22-re meghirdetett VIT- műszakon. Országszerte nagy sikerrel zárult az ifjúkommunisták kezdeményezte rendkívüli műszak. A gyorsmérleg sze­rint a felajánlás a VIT-alap gyarapítására megduplázza a VIT-számla jelenlegi 13 és fél milliós összegét, örvende­tes, hogy az áldozatkész fia­talok lelkesedése magával ra­gadta a vállalatok, az intéz­mények, a szövetkezetek idő­sebb dolgozóit is, akik az if­júsággal karöltve vállalták szombati pihenőnapjukon a munkát. Ezen a napon a munkahelyeken a dolgozók 300 millió forintnyi termelé­si értékkel mozdították elő a népgazdasági terv teljesíté­sét. A társadalmi célokra az egynapi munkabér alapján felajánlott 60 millió forint­nyi összegnek egy része a he­lyi gyermekintézmények és más szociális létesítmények tető alá hozatalát szolgálja majd. A VIT-műszakban fia­talok ezrei dolgoztak a váro­sok és falvak parkjainak rendbehozatalán, gyárak kör­nyékének csinosításán. Folyékony aranyunk Nem dúskálunk a termé­szeti kincsekben, de van va­lamink, amelyben viszony­lag annyira gazdagok va­gyunk, hogy még pazarlásra is jut belőle. Folyékony ara­nyunk: a gyógyvíz. Balf, Bükfürdő, Gyula, Harkány, Hajdúszoboszló, Hévíz, Zala- karos neve már-már túllé­pett országhatárainkon, ha­zánkban pedig fogalommá váltak. Közülük egyik-másik néhány éve -lépett a rangos fürdők sorába. Ha nem is ennyire, de meglehetősen széles körben ismert a Dom­bóvár melletti Gunaras vagy Tamási termálvize is. A kormány legutóbbi ülé­sén fontos napirendi pont­ként szerepelt a népi ellen­őrzési vizsgálat témája: gyógyvizeink idegenforgalmi hasznosítása. A vizsgálat fontos terüle­tet érintett: az adottságok, a lehetőségek kihasználását fürkészte. Az, hogy a vizsgá­lat tapasztalatait a kormány vitatta meg, s a Miniszter- tanács határozatot hozott a további tennivalókra, külö­nösen utal a probléma orszá­gos, népgazdasági méreteire. A kormányülés hangsú­lyozta: amikor az idegenfor­galmi hasznosításról beszé­lünk, ezen nemcsak a gyó­gyulni és szórakozni, pihenni vágyókat vagy a külföldie­ket értjük, hanem a belföldi, a hazai érdeklődés kielégíté­sét, a betegek gyógyítását is. A magyarországi gyógy­vízkincs egyre fontosabb ha­zai és nemzetközi idegenfor­galmi tényező. Különféle be­tegségek és megbetegedések gyógyítására alkalmasak, kü­lönösen a mozgásszervi, a bőrbetegségek, a gyulladásos női bajok ellen hatásosak. A gyógyfürdők jelenlegi napi 56 ezer vendég, évi 12 millió fürdőző befogadására képe­sek. Egy 1969-es kormányhatá­rozat már előírta e fürdők fejlesztését, a megvalósítás azonban késik. Nem készült megfelelő fejlesztési koncep­ció, így az ötödik ötéves terv sem foglalja magába népgaz­dasági feladatként. Inkább a megyei tanácsok, a szakszer ­Épül, szépül Dombóvár üdülőtelepe, Gunaras. A tél ele­jén átadott gyógyfürdő bővítése folyik, és ezekben a na­pokban fedik be a tanács költségvetési üzemének dolgozói mozaik burkolattal a bejárat melletti falfelületeket. Per­sze, a szépítésen kívül akad más munka is. Május elsején ugyanis megnyitja kapuit a gunarasi strand. Fotó: Sz. L. vezetek tettek sokat a ma­guk erejéből a gyógyvizek kellő hasznosítása érdekében. A potenciális lehetőségek oly nagyok, hogy azok ki­használásával tulajdonosi gondossággal kell törődni. Ennek előfeltétele, hogy az illetékesek megfelelő távlati fejlesztési koncepciót dolgoz­zanak ki, amely népgazdasá­gi keretbe illeszthető, s már a hatadik ötéves terv során lendületesebb lehet a hasz­nosítás. Mindenekelőtt a gyógyszolgáltatások bővítésé­vel, korszerűsítésével kell többet törődni, mert ha való­ban bővében vagyunk is a folyékony aranynak, nem en­gedhetjük meg a pazarlást, pocsékolást. Azt sem példá­ul, hogy a közfürdői strand­medencéket is értékes gyógy­vízzel töltsék fel ott, ahol a közönséges víz is megfelel. Egyáltalán, vonzóbbakká kell tenni ezeket a télen- nyáron használható gyógy­helyeket azzal is, hogy min­denütt létrehozzák a szüksé­ges infrastrukturális, kultu­rális hátteret, a sportolási, szórakozási lehetőségeket, jó szálláshelyeket, általános ide­genforgalmi szolgáltatásokat. Ma a turisták, üdülőven­dégek Magyarországról hall­ván úgyszólván kizárólag Bu­dapestre és a Balatonra gon­dolnak. Még nem ismerik ál­talánosan gyógyhelyeink nagy értékeit és lehetőségeit. De nem ők ezért! hibáztathatok S. I. 1+9 millió az 1Q millió Simontornyai „recept” Olvasták a településfejlesz­tési verseny díjainak odaíté­léséről szóló szűkszavú tudó­sítást, közrefogták Szabó Sándort, a simontornyai Nagyközségi Közös Tanács elnökét vezetőtársai a tenge- lici továbbképzési intézetben. — Azt mondd meg, Sándor, mit csináltok ti otthon, hogy már megint viszitek az első díjat, vele az egymilliót? A tréfás-komoly vallatóra fogás vége felé egyik, szintén nagyközségi tanácselnök oda­bökte a kérést: — Legalább a receptet sok­szorosítanátok, hogy más is labdába rúghasson. — Recept? — tűnődött ki­csikét Szabó Sándor — van is, nincs is. Jó kapcsolat kell a nem tanácsi szervekkel. Na meg hát, a lakosság min. den rétegével. Néhány arc megnyúlt kis­sé a hallgatóság körében. A csalódástól. Az volt rájuk ír­va. hogy „csak ennyi az egész?” Ennyi Hát persze, roppant bonyolult és hosszadalmas munka eredménye az, ami­kor a fejlesztés problémáit a nem tanácsi szervek vezetői nem akarják már csak a ta­nács vállára pakolni, s a la­kosság körében sem a sültga- lambvárás pozíciója a termé­szetes, hanem az, hogy a ta­nács mellé állva mit lehet gyorsan és — részt vállalva benne — olcsón megcsinálni. Aztán... még akkor sem egyszerű tovább szervezni a fejlesztés munkáját, amikor az összefogásnak megszület­nek az első impozáns ered­ményei, mert akkor meg a pontosság követelménye lép előtérbe. Meg kell tervezni minden olyan cselekvést, aminek a célja közhasznú ... Simontornyán minden év elején elkészül — a soros fejlesztési tennivalók sorának ismeretében -«» a társadalmi munkavállalások terve is. Ennek — bármi meglepő — a nagyközség párttitkára, id. Deli György a fő felelőse, aki napra tudja, ki, mivel adós. Nagy tisztelettel így emlege­tik: „az.öreg Deli”. Ebben benne van az is, hogy nem áll meg előtte az, aki vét a munkavállalás fegyelme el­len. Simontornyán tavaly fe­jezték be a 20 milliós költsé­gűre tervezett víműépítést, kereken négymilliós megta­karítással. Amj társadalmi munkában készült, annak az értéke 4 millió 200 ezer fo­rint volt. Egy főre a nagy­községben 1416 forint jutott 1977-ben Két évvel koráb­ban — 1975-ben — amikor a simontornyaiak nem ismerték még fel az összefogás min­den túlzás nélkül varázslatos erejét, nem nagyon dicseked­hettek azzal a 260 forinttal, ami egy lakos „penzuma” le­hetett. — Benne lesztek a kutya­szorítóban, Sándor! — vélte az egyik elnöktárs a beveze­tőben említett alkalommal. — Kész a vízmű, 1978-ban nem tudtok akkora mozgást csinálni. Viszik a vándorzász­lót 1979 tavaszán. így lesz-e valóban? Nehéz elhinni, mert épülőben a 10 milliós költségű bölcsőde. S itt következhet a felcím ösz- szeadásának a magyarázata. Az egymillió, a településfej­lesztési verseny első díja. A# kilencmilliót Simontornya gazdálkodó szervei adták át a tanácsnak. December végé­re ezért készülhet el a böl­csőde, s nyithat kaput jövő tavaszon áz apróságoknak. Azért csak akkor, mert be­rendezésére nem lesz hama­rabb pénz. Hacsak... ha­csak .. De ezt ne kiabáljuk el. A simontornyaiaktól kite­lik, hogy hamarabb nyitják a bölcsődét. Jó a „receptjük”. Ezt a jó „receptet” is ün­nepelték tegnap délután ün­nepi tanácsülésükön, amelyen Császár József, a Tolna me­gyei Tanács általános elnök- helyettese adta át a telepü­lésfejlesztési verseny első dí­ját a nagyközségi közös ta­nács elnökének. A Miniszter- tanács Kiváló Társadalmi Munkáért kitüntetésében Gei­ger István, a DÉDÁSZ kiren­deltségvezetője és Szűcs György nyugdíjas mozdony- vezető . részesültek. Kívülük számosán kapták meg a Ha­zafias Népfront kiváló és ér­demes társadalmi munkáért kitüntetését. — li — Fotó: KZ Tavaly elkészült a vízmű. Idén a bölcsőde építése fejező. dik be.

Next

/
Thumbnails
Contents