Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-26 / 97. szám

a ‘Képújság 1978. április 26. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Öregségi nyugdíj Borsodi Józsefné Szakosról írt szerkesztőségünknek, és arról érdeklődik, hogy hány ledolgozott év után jár öreg­ségi nyugdíj? Levelét továbbítottuk a szekszárdi társadalombizto­sítási igazgatóságra, ahonnan Heitzmann Frigyes h. igazga­tó az alábbiakat válaszolta: .. öregségi nyugdíjra az jogosult, akinek tíz év figye­lembe vehető szolgálati ide­je van. Enélkül nyugdíj meg­állapítására lehetőség nincs. Az igazgatóságunknál lévő iratanyagból megállapítható, hogy 1929. március 1-től 1947. szeptember 30-ig mezőgazda- sági munkásként dolgozott, ezt követően munkaviszony­ban nem állt, majd 1962. jú­lius 2-től 1966. augusztus 5- ig megszakításokkal összesen 41 napot dolgozott. 1966. augusztus 6-tól bejelentett ideje nincs. Levele és az igénybejelentése szerint 1960- tól 1973-ig a termelőszövet­kezetben besegítő családtag­ként dolgozott. Ezzel szolgá­lati időt szerezni nem lehet. Az 1975. évi II. T. 54. parag­rafusa értelmében szolgálati idő a mezőgazdasági szövet­kezetben tagként eltölött idő. ön nem volt tagja a terme­lőszövetkezetnek, így annak ellenére, hogy ott munkát végzett, nyugdíjjogosultság szempontjából vehető időt nem szerzett. Igazgatóságunk öregségi nyugdíj igényét helyesen, az érvényben lévő rendelkezé­seknek megfelelően bírálta el. Szolgálati idejében egyhu­zamban öt évet meghaladó T elefonszámunk: 129-01, 123-61. megszakítás van, és a meg­szakítást követően nem szer­zett újabb 5 évi szolgálati időt, így az 1975. évi II. T. 56. paragrafusa értelmében a megszakítást megelőző szol­gálati idejét figyelembe ven­ni nem lehet. Vizsgáltuk azt is, hogy 1966. utáni időben állt-e kórházi ápolás alatt. Kórházi zárójelentést csak 1974. évről küldött, így az 5 évet meghaladó megszakítást ezzel sem lehetett áthidalni. öregségi nyugdíjra csak ak­kor lesz jogosult, ha újabb 5 évi szolgálati időt szerez, ebben az esetben a már iga­zolt idejét is figyelembe le­het venni. Tájékoztatjuk, amennyiben megélhetését biztosítani nem tudja, rend­szeres szociális segélyért a községi tanácshoz forduljon.” Köztisztaság Tévéiről egy névtelen beje­lentés érkezett. Névtelen le­velekkel ugyan nem foglalko­zunk, de a bejelentés közér­dekű volt, ezért elküldtük az illetékes tanácsnak. Levél­írónk azt panaszolta, hogy a községben a mellékutakon el­hullott kisállatok tetemei ta­lálhatók, s senki nem intéz­kedik azok eltakarításáról. Tevel községi Közös Ta­nács elnöke, Kiss Miklós a következő választ adta: „... A problémát ismerjük. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a köztisztaság helyzete az utóbbi időben javult. Évekkel korábban — észlelve a köz- tisztaság területén mutatko­zó problémákat: nem a kije­lölt helyre rakták a szemetet, elszórták az elhullott kisálla­tokat, kiengedték a mosóvi­zet — a tanács „köztisztasági szabályrendeletet” hozott. A rendelet betartását el­lenőriztük a tanácsi bizottsá­gokkal, köztiszteletben álló társadalmi aktívákkal, körze­ti orvossal együttesen tartott, úgynevezett faluszemléken. A hiányosságokat feljegyez­ve felszólítottuk a mulasztó­kat. Az előírások betartását ellenőriztük, és még nap­jainkban is évente többször ellenőrizzük. Elfogadjuk a bejelentő megállapítását, hogy jelenleg sincs minden rendben községünkben, ugyancsak a társközségekben sem. A lakossággal hangos híradón ismertettük a sza­bályrendelet legfontosabb előírásait. Minden lakóház és ingatlan tulajdonosnak írás­ban megküldtük, hogy a köz­ség területén hol van kijelölt szemétlerakóhely. Az állati hullák megsemmisítésére dögkút áll a lakosság és a tsz rendelkezésére. A köztiszta­sági szabályrendelet megsze­gőivel a jogszabályi előírá­soknak megfelelően járunk el, továbbá propagáljuk, hogy a rendelet betartásával saját környezetünket, egészségün­ket védjük. Életbiztosítás Kasler Györgyné bonyhádi olvasónk arról érdeklődik, hogy ha megszakítják az élet- biztosítás fizetését, mennyi pénzt kapnak vissza az Álla­mi Biztosítótól. Levelére Lux Sándor, az Állami Biztosító Tolna me­gyei Igazgatóság igazgatója az alábbi választ adta: „A birtokukban lévő köt­vény és az Életbiztosítási Szabályzat is tartalmaz ren­delkezést arra vonatkozóan, hogy 3, illetve 2 évi díjfize­tés megszüntetése után a szerződő biztosítottnak vá­lasztási lehetősége van az alábbiak szerint: 1. Visszavásárlásra, amikor a kötvényen szereplő táblá­zat szerinti összeget fizeti a biztosító, s ezzel egyidejűleg a biztosítás megszűnik. A visszavásárlási összeg mindig kevesebb a befizetett díjnál. Ez azért van, mert a költsé­gek levonásán kívül egy eset­leges tartamközbeni halál esetén a teljes biztosítási ösz- szeg kerülne kifizetésre ak­kor is, amikor csak pár ha­vi, illetve évi díj került be­fizetésre. Ennek — a befize­tett összegnél lényegesen magasabb összeg — fizetésé­nek fedezetét szolgálja a be- fizetettnél kisebb összegű visszavásárlás. 2. Díjmentesítésre, illetve tőkésítésre, amikor nem a biztosítás megszűnésével já­ró visszavásárlási összeg ke­rül kifizetésre, hanem az ugyancsak a kötvénytáblá­zat alapján számított csök­kentett azaz díjmentesítésre a biztosítási tartam lejárta után. Férje — gondoskodás — nagy életbiztosítására 5 évi és egy havi díjat fizettek be. A kötvény táblázata alap­ján számítva a visszavásár­lási összeg 2703 forint, a díj­mentesítési összeg 5420 forint lenne. Ettől a számítási módtól a fent írt indokok alapján eltérni nem tudunk. A kötvényben lévő táblázat­ból is kitűnki, hogy minél hosszabb időre fizetik a dí­jat, annál magasabb lesz a kifizetésre kerülő összeg.” Ml VÁLASZOLUNK Az elmúlt héten szélesebb körű érdeklődésre számot tartó új jogszabály nem je­lent meg, így ez alkalommal a leltárhiánnyal és az azért való felelősséggel foglalko­zunk, mint olyan kérdéssel, amely a kereskedelem és vendéglátás dolgozói, vala­mint a raktári dolgozók ér­deklődésének homlokterében áll. A kereskedelem és vendég­látás dolgozóinak leltárhiá­nyért való anyagi felelősségé­ről szóló 2/1968. (I. 16.) Korm. sz. rendelet szerint: „Leltár­hiány a kezelésre átadott és átvett társadalmi tulajdont képező anyagokban keletke­zett — a természetes meny- nyiségi csökkenés és a keres­kedelemben, vendéglátásban a kockázat mértékét megha­ladó — az a hiány, amelynek okát megállapítani nem le­het.” A raktári dolgozók lel­tárfelelősségéről szóló 18/1970. (VI. 4.) Korm. sz. rendelet is az „ismeretlen okból” kelet­kezett hiányt tekinti leltár­hiánynak. A leltárhiányért megállapított felelősségi sza­bályok tehát csak olyan hiá­nyok esetén alkalmazhatók, amelyeket okaikra visszave­zetni nem lehet. Természetes, hogy a leltárhiánynak is van­nak okai, csak éppen ezek az okok, tehát a hiányt tény­legesen előidéző körülmé­nyek, események nem álla­píthatók meg. A kívülálló ha leltárhiány­ról hall, hajlamos azt egyet­len okra, az érintett dolgo­zók le nem leplezett vissza­éléseire visszavezetni, holott ez az ok csupán egy a sok közül. S itt utalnunk kell a vásárlók visszaéléseire, a bolti dolgozóknál a szakmai ismeretek hiányára, a hely­telen árazásra, az áruk ösz- szecserélésére, a hibás szá­molásra, a téves blokkolásra, az élelmiszerüzletekben a til­tott fogyasztásra, nem utol­sósorban az áruszállítók visz- szaéléseire, amikoris nagy forgalmú napokon érkezik a túrajárat, a vezető siet az át­vétellel, s a szállító távozása után észlelt minőségi vagy mennyiségi eltérés miatt rek­lamációnak már nincs helye. Gyakran tapasztalható az is, hogy a raktározási feltételek nincsenek biztosítva, a rak­tárak nincsenek biztonsági zárral ellátva, az üzlethelyi­ségek eladótere szűkös, az önkiszolgáló egységben az eladóhely túlzsúfolt, áttekint­hetetlen, ami a vásárlóknak visszaélésre ad lehetőséget, s mindez leltárhiányhoz ve­zet vagy legalábbis vezethet. A kereskedelemben és vendéglátóiparban a szabad- kasszás egységek dolgozói — leltárhiány esetén — a hi­ányt teljes egészében, vagy a munkaszerződésükben meg­határozott mértékben köte­lesek megtéríteni. A szabad- kasszás egységek dolgozói te­hát fizetésre kötelezhetők (s kötelezik is őket). A szoros elszámolású egységek dolgo^ zói, ha leltáreredményük hiánnyal zárul, részben vagy egészben megfoszthatok azoktól a juttatásoktól (pré­mium, jutalékkiegészítés, év­végi részesedés), amelyek őket egyébként, egyező lel­táreredmény esetén megillet­nék. őket tehát nem kötele­zik fizetésre, hanem jutta­tásokat vonnak meg tőlük. A raktári dolgozók fele­lősségét a leltárhiányért a jogszabály csak az alapelve­ket illetően szabályozza, a felelős személyek körének, a felelősség mértékének és ér­vényesítése módjának sza­bályozását a kollektív szer­ződésre bízza. DR. DEÁK KONRAD, a TIT városi-járási szervezetének elnöke Tengernyi tó A Bajkál-tóhoz látogató idegennek a vendéglátók mindig elmondanak egy régi mesét. „Az öreg, szürke sza­kállas Bajkál apónak 333 szorgalmas fia volt. Ezek a fiúk nagy gazdagságot gyűj­töttek össze szorgalmukkal, jóságukkal. Megszámlálhatat­lan volt a kincs, amit a kör­nyező hegyekből nap mint nap hoztak. De a kincs gyor­san fogyott, mivel volt az öreg Bajkálnak egy leánya is, aki szertelenségével, köny- nyelműségével, költekezésé­vel sok bánatot okozott. A leányt Angarának hívták. Egy alkalommal fekete si­rályok érkeztek, akik elmond­ták, hogy él a hegyek mögött, a végtelen tajgán túl egy szép ifjú, kinek a neve Je­nyiszej. Bár Angara az ifjút soha­sem látta, az elbeszélés alap­ján rögtön beleszeretett. Sze­relme olyan erős volt, hogy azon nyomban elhatározta: eljut Jenyiszejhez. Legyőzte a hatalmas hegyeket, melye­ket az öreg Bajkál gördített elébe. Egyetlen éjszaka el­jutott hozzá: a találkozásból szerelem lett, a szerelemből házasság, nagy család. A családot egész Szibéria is­merte, tudták mikor, merre vándorolnak, és hogy ván­dorlásuk során eljutottak egészen a tengerig...” Bajkál, a mesebéli öreg harmincmillió éve gyűjtögeti saját és az emberek vagyo­nát, a vizet. Olyannyira,, hogy itt található a világ édesvízkészletének húsz szá­zaléka. Pedig a tékozló lány, Angara másodpercenként két­ezer köbméterrel pazarolja szét a nagy vagyont. Csodálatos, titokzatos ez a táj. Már a tó méretei is me­sébe illők. A víztükör 636 kilométer hosszan, néhol 70 kilométer szélesség ragyog a szibériai éjszakában. Az ed­dig mért legnagyobb mély­ség 1620 méter, versenyre kel tengerekkel, óceánokkal. Faházak és fenyvesek A lisztyjankai Bajkál-kutató intézet és múzeum Különös errefelé az éghaj­lat is. Mintha a természet újabb és újabb titkokat állí­tana az emberek elé, nem adja meg magát egykönnyen. Június végén csak plusz négy­fokos a tó vize, de a legme­legebb időszakban sem lesz a hőmérséklet 12—14 foknál több. Talán ez is a magya­rázata annak, hogy a tó vize olyan tiszta, hogy minden tisztítás nélkül is iható. A Bajkál-kutató intézet mú­zeuma érdekesen mesél a környék természet- és állat­világáról. Az érintett erdők vad, talán ember nem járta fenyveseiről, az omulról, a tó egyetlen elevenen szülő ha­láról, a cobolyról, a nyestről és az ezüstrókáról. A kikötőben éppen leszál­lásra készen várnak a búvár­harangok. Segítséget nyújta­nak a tengernyi tó mélységes mélyen lapuló titkok kibogo­zásához. Télen, fél esztendőn át jégpáncél parancsol meg­álljt a kutatói kíváncsiság­nak, amikor a metsző szél­ben csak a bajkáli fókák kiabálása hallatszik. A ha­talmas erejű szélviharok, a Szárma és a Górni pedig el­simítják a méteres hóban a medvék, farkasok nyomát. Azonban e hideg, vad vi­lág elcsendesedik a vastag falú, fekete faházak szobái­ban, ahol teát kortyolgatva kellemes elnyúlni, élvezni a tea és az áfonya illatát, hall­gatni a fák jajongását és gyönyörködni az ablak mö­götti, jégpusztasággá változó Bajkálban. A kristálytiszta víz jobb, mintha a csapból folyna Mint a tenger... Itt is van délibáb!

Next

/
Thumbnails
Contents