Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-23 / 95. szám

1918. április 23. Évek óta szépen fejlődik a kisállattenyésztés, például a húsgalamb-előállítás. A nagy testű húsgalamb te­nyésztési és tartási techno­lógiáját a Kaposvári Mező- gazdasági Főiskolán dolgoz­ták ki. Az ócsai tsz elnöke ismertette a vitaülésen a szövetkezet termelésszerve­zési módszereit. A fejleszté­si programban száz vagon élő galamb előállítását terve­zik a következő évtized első éveiben. A szükséges épület tíz százaléka a szövetkezet tulajdonát képezi, itt állít­ják elő a törzsállományból a szülőpárokat, melyek kike­rülnek a háztáji gazdaságok­ba. A teljes felfutás évében a tőkés export vágott ga­lambból nyolcvanmillió fo­rint lesz. A beruházás teljes megtérülése másfél év. Ta­valy tíz tonnát értékesítet­tek exportra. Ha a szövet­kezet közös beruházással alakítaná ki a férőhelyeket, ez a járulékos beruházások­kal együtt százhetvenmillió forintba kerülne. Az egyik Budapest kör­nyéki tsz elnöke új vonás­ként szól a hobbi-állattartás­ról. Sokan kedvtelésből, hasznos időtöltésként foglal­koznak kisállattenyésztés­sel, természetesen az effajta tevékenységet segítő, szer­vező vállalatoknak figyelni ,keU arra, hogy a jövedelme­zőség is meghatározó. A szarvasmarha-tartással foglalkozó gazdák száma év­ről évre csökken, sok szak­ember úgy véli, ezt nem le­het megakadályozni. A ház­táji és kisegítő gazdaságok által termelt tej mennyisé­gének apadását azonban meg lehet állítani. A tavalyi év ezen a területen is termelés- növekedést hozott. Ennek áz a magyarázata, hogy a te­héntartással foglalkozók kö­pött többen vállalkoztak több állat tartására. A szomszédos Baranya megyei Baksa község terme­lőszövetkezetének elnöke a háztáji gazdaságok szervezé­sével kapcsolatban saját ta­pasztalatait ismertette A kisgazdaságok tevékenységé­ben a jelenlegi szinten meg­határozó a nagyüzem, és a jövő útja csak az lehet, hogy a nagyüzemi termelésbe még szorosabban integrálódjanak a kisüzemek, csak így érhe­tő el az egyenletes terme­lés, a jobb szervezés, a fel­vásárlás, az előállított ter­mékek biztonságos átvétele. A korszerű nagyüzemi termelés kultúráltságát át kell vinni — mind nagyobb mértékben — a kisgazdasá­gokba. Nyitás a korszerű technika, technológia felé, hogy minél inkább közelít­sen a nagyüzemi módszerek­hez. A nemzedékváltás itt is érzékelhető; egyre több fia­tal foglalkozik — főként fa­lun — hízóneveléssel, kis­állatok tenyésztésével. Erre a váltásra is figyelni kell. Ezek a fiatalok főként kor­szerű nagyüzemekben dol­goznak, szakmunkások, szak­emberek. Nehezen képzelhe­tő el, hogy ha valaki nap­közben Rába-Steigerrel szánt, az otthon a háztáji­ban szívesen fogja a kapát, de egy kistraktorra készsé­gesen átnyergel. Sürgető te­hát a kisgazdaságok jobb műszaki ellátása. Elsőrendű feladat a nagyüzemek gépe­sítése, de a háztáji udvarok is milliárdokat jelentenek. Két időszerű kérdés is adódott erre a hétre, s mindkettőre Orbán Györgytől, a Szekszárdi Városgazdálkodási Vállalat igazgatójától kértük a választ. Az egyik: a megyeszékhelyt éppen egy éve beborította a füst. Begyulladt a Keselyűsi úti szeméttelep, s a szél a vá­ros fölé hajtotta a fekete füs­töt. Történt-e változás azóta? Számítanunk kell-e ezután is hasonló kellemetlenségre? A másik: a napokban ért véget hivatalosan a fűtési idény. Az ősz óta nem egyszer félősen figyeltük a Meteoro­lógiai Intézet jelentését, tud­va, hogy a késve készült be­ruházás miatt a déli fűtőmű nem tud megbirkózni igen komoly hideggel. Az időjárás kegyes volt, a telet megúsz- tuk, de nem kell-e hasonló okok miatt a nagy hidegtől tartani az elkövetkező évek­ben is? — Hadd kezdjem a rég­múlttal. A vállalatot Ingatlanközvetítő és Kezelő Vállalat né­ven 1951-ben alapították. Azóta több átszervezés, gazdacsere után a réginek hússzorosára nőtte ki magát. Évi százmilliós tevékenységünk hatvan százaléka a távfűtésből, hat a köz- tisztaságból adódik, s egyharmada jut az ingatlankezelésre. Az arányok azonban nem tükrözik sem a létszám elosztását, sem munkánk egyes ágazatainak fontosságát. Legkisebbnek — a számok alapján — a város tisztasága érdekében végzett munkánk tűnik, ám fontosságát tekintve az élen áll. Az elmúlt év során nagyot léptünk előre. Tízéves fejlődés eredményeként sikerült a lehetőségekhez képest tökéletesen megteremteni a városhoz méltó köztisztasági szintet. Ennek technikai feltételeit az utóbbi négy év során fokozatosan te­remtettük meg, s talán ennél is lényegesebb az a szemlélet- változás, ami vállalatunknál az elmúlt tavasz óta ment végbe. Tavaly áprilisban többször is volt tűz a Keselyűsi úti szeméttelepen. Az utolsó olyan méreteket öltött, hogy el­fojtásához a tűzoltóság segítsége mellett a vállalat szinte va­lamennyi dolgozójának közbeavatkozására szükség volt. Ak­kor értettük meg valamennyien, hogy mennyire fontos a sze­méttelepen a rend megteremtése. Azóta gyökeres technológiai változásokat is megvalósítottunk. A kiszállított szemetet azon­nal eltakarjuk földdel, s így kizárt tűz keletkezése, s korsze­rűbb a tárolás is. A tanács segítségével sikerült a szükséges technikai feltételeket is megteremteni, s elmondhatjuk; meg­felelő gépi erőkkel is rendelkezünk, ami a szemét összegyűj­tését, elszállítását és raktározását is napjaink igényeinek meg­felelően lehetővé teszi. A másik igen fontos tevékenysége vállalatunknak, a táv­hőszolgáltatás. Az elmúlt őszön komoly gondjaink voltak. A város fejlődése meghaladta a fűtőmű kapacitását, s valóban félő volt, hogy kemény tél esetén korlátozásokat kell életbe léptetni. Ez azt jelentette volna, hogy először a melegvíz­szolgáltatást, majd, pontosan kidolgozott program szerint, a közintézmények fűtését kellett volna korlátoznunk. Szeren­csére a tél enyhe volt, s erre nem került sor. Időközben a tervezett bővítés is megvalósult, elkészült két új kazán, mely a hozzá tartozó berendezésekkel 1980-ig biz­tosítja a város lakásainak, közintézményeinek fűtését, vala­mint a melegvíz-szolgáltatást. Jelenleg 2180 lakásban „fűtünk”, ám ez a szám évről évre emelkedik. A növekedést figyelembe véve 1980-ra két új ka­zánnal növeljük a déli fűtőmű kapacitását. Ezek közül egyik­egyik akkora teljesítményű lesz, mint a most meglévő vala­mennyi összesen. Addig azonban fejleszteni kell a csőhálózatot. így az idén meg kell építeni az új csőpárt az Ocskó László utcában, ami a baktai lakások fűtését teszi lehetővé. Ezután más nyom­vonalon is épülnek új csővezetékek, amelyeken a Tartsay lakó­telepen és környékén, valamint a város régebben épült lakó­telepein lévő és az ezután épülő lakások, intézmények kapják a meleget. A fűtésnél súlyos gondot jelent a víz minősége. A fűtő, hőátadó berendezések elszennyeződése, valamint a radiátorok gyakori lyukadása, sokszor a nem megfelelő minőségű víz következménye. Most a Budapesti Műszaki Egyetem épület- gépészeti tanszéke és a Dunaújvárosi Vasmű Radiátorgyára szerződést köt vállalatunkkal, ennek alapján a biztonságosabb fűtés lehetőségeinek megteremtése érdekében közösen végzünk kísérleteket. Ennek során speciális körülmények között üze­meltetünk dunaújvárosi lemezradiátorokat, illetve másutt ve­gyi anyagot keverünk az áramoltatott meleg vízbe, s folya­matosan vizsgáljuk, a csövekben, hőcserélőkben lerakodott szennyeződés mennyiségét, illetve a radiátorok korrodálását. A következő fűtési idénynek tehát sokkal nyugodtabban nézhetünk elébe. Rendelkezésünkre áll megfelelő nagyságú fűtőmű, s emellett külön előny, hogy megkezdhetjük azt a több évig tartó munkát is, melynek eredményeként biztonsá­gosabbá tehetjük a hőszolgáltatást azzal is, hogy majdan ve­gyi anyagok használatával csökkentjük a radiátorlyukadások, s a fűtőberendezések meghibásodásának számát. Végezetül néhány szót az ingatlankezelésről. Itt főleg em­beri vonatkozásban szükséges javulás. Van amin minekünk kell változtatni, de sokat várunk a lakóktól is. Tapasztalhat­tuk ugyanis, hogy a város gyors fejlődése, a lakáskörülmé­nyek kedvező változása gyorsabb ütemben történik, mint a lakók szemléletének fejlődése. Legfontosabb, hogy óvják és becsüljék otthonaikat. A mi munkánk javításához a szétszórtság megszüntetésé­re lenne szükség. Vállalatunk szakemberei ugyanis ma még több mint 20 helyen, szétszórt műhelyekben, öltözőkben van­nak. ígéretet kaptunk, hogy a TOTÉV az idén megkezdi a déli fűtőmű mellett a központi telep műhelyeinek, szociális létesítményeinek építését. Ha ez elkészül, vállalatunk a javító­karbantartó tevékenységet a jogosan elvárt színvonalon vég­zi majd. összegezve: mindkét kérdésre kedvező választ adhatok. Jövő évben már biztosított a lakások, közintézmények fűtése a legnagyobb hidegben is, s a technikai, technológiai felté­telek megteremtése és a vállalat dolgozóinak gondolkodás- módjában végbement kedvező szemléletváltozás garancia ar­ra, hogy Szekszárdon többet nem lesz tűz a szeméttelepen. — szepesi — getvárnak. Panaszunk jo­gosságának bizonyítására nyújtották be a szigeti kapi­tánynak a katonái által írt fenyegető levelet, 1559 ápri­lis 17-én. Ez a levél arról ad képet, hogy miként hajtották be egykor az adókat. Idézünk egy rövid részletet: „Ti polgárok, ti azt, hogy egynéhányszor izentem ti- néktek, hogy ti énhozzám jönnétek, de ti mindezt si- ketségre vettétek de hagyom és parancsolom én tinéktek, hogy ez levelet látván ezen vasárnapra ti engem megke­ressetek és hozzatok 40 fo­rintot, egy papucsot, mert ha ti ezt siketségre veszitek, bi­zony, mind fölégetlek ben­neteket ....” (A fenti dokumentumok az Évszázadokon át — Tol­na megye története olvasó­könyvének első kötetében a közeljövőben megjelennek.) K. BALOG JÁNOS Ozora 1426 április 22-én fejlődésének új szakaszához érkezett: a község mezőváros lett. Ozorai Pipo adományoz­ta ezt címet, rangot a köz­ségnek. Abba az állapotba jutott Ozora, amikor a job­bágyoknak lehetőségük nyí­lott arra, hogy lazítsanak a földesúrhoz való kötődésen. A mezővárosban volt a job­bágynak a legnagyobb füg­getlensége. Belső önkor­mányzattal rendelkeztek. A város lakói egy meghatáro­zott összegben fizették adó­jukat, nem telkenként, ha­nem a város egésze állt kap­csolatban a földesúrral. - Ozora tehát mezővárosi rangot kapott. Ozorai Pipo hosszú kiváltságlevelet adott ki ebből az alkalomból, amelyben részletesen rögzíti, hogy mit jelent ez az ozorai­aknak, milyen szolgáltatá­sokkal tartoznak a mezővá­ros lakói a földesúrnak. Azért rögzítik oklevélben a mezővárosi jogot, a szolgál­tatás mértékét, hogy „az szi­lárdan sokáig megmaradjon, különösen azért, mert a fel­jebb való körültekintésével azért alkalmaznak az alatt­valók számára valami gyógy­írt, hogy ezáltal a nép bősé­ges jótéteményektől felajzva számban és hűségben folyton növekedjék. És mivel a vál­tozó világ időleges állapota a megtörténtekre való rövid emlékezés, valamint az em­berek nem sokáig tartó éle­te miatt az ésszel párosult szorgalom feltalálta, hogy mindazt, ami idővel lezajlik az oklevelek tanúbizonysá­gára kell alapozni, nehogy az idővel együtt az is elmúljék.” S amint Pipo rendelé, most több mint ötszázötven évvel később ebből az oklevélből tudjuk, milyen volt Ozora jogállása, milyenek voltak jogai és kötelezettségei. S most idézzük az oklevél ren­delkező részét: „Elhatároztuk tehát tiszta szándékú bőkezűséggel és komoly szándékkal, hogy minden egyes támadástól, gondtól és tehertől, bírósági eljárástól, patvarkodástól és bírságbehajtástól, amelyek­kel őket elődeink idejében az említett várunk, Ozora vár­nagyai — miként beszámol­tak róla — terhelték és nyúzták, megóvjuk, sőt ezen oklevelünk érvényével óvjuk meg. kítás és vérontás, valamint valamennyi más ilyen ügyet és visszatérő bűnügyet, amelyek halálos ítélettel, vagyis büntetéssel szoktak járni, ezeket a mindenkori ozorai várnagynak, vagy várnagyoknak tartottuk és tartjuk fenn úgy, hogy ezen mezőváros bírójával és es- küdtjével és a többi polgá­raival együtt, ítéljenek, íté­letet hozzanak és szabjanak ki büntetést”. Az oklevél további részé­ben arról van szó, hogy a halálra ítélt személy vagyona a várnagyoké lesz, kivévén belőle a törvényes örökösök részét. „Nem hagyjuk azt sem ki, hogy ha valamikor mi és fe­leségem úrasszony Ozorára megyünk, akkor egyszer egy évben és -nem többször, nem többet mint egy napi élelmet nekünk, vagy feleségünk úr­asszony számára, a kísérete­inknek és is lovainknak is elegendőt adni tartoznak”. A kiváltságlevél arról is rendelkezik, hogyha a vá­rosban az odaérkezők az évi és heti vásárok alkalmával megzavarják a közbiztonsá­got, akkor el kell fogni őket, és a várnagyok ítélkeznek fe­lette a város bírájának és es- küdtjeinek közreműködésé­vel. Az oklevél zárórendelkezé­se így szól: „Elhatároztuk, azt is meg­állapítjuk, hogy ezen okle­velünket az ozorai vendégek és lakosok számára az álta­lunk állított és állítandó mindkori ozorai plébános őrizze mindig és mindörökre. A dolog örök emlékezeté­re és érvényességére jelen oklevelünket ezen pecsétünk erejével megpecsételten ad­juk. Kelt Ozorán Szent György vértanú ünnepe előtti hét­főn, az Ür 1426-ik esztende­jében. Az ozoraiak örvendeztek az oklevélnek, az őcsényiek- ben viszont félelmet, szoron­gást váltott ki az a levél, amely retteneteket ígér, ha a község nem fizet adót Szi­Elrendeljük, hogy az ozo­rai népeink és vendégeink ko­rábbi szokásuk szerint min­den évben ötven az időtájt ér­vényes új királyi forintot, tudniillik huszonöt forintot ebből Szent György vértanú ünnepén és a többi huszon­öt forintot ebből Szent Mi­hály arkangyal ünnepén, vagy az azt követő határna­pokon tartoznak adni és fi­zetni. Beleegyezünk abba is, hogy az ozorai vendégeink a sza­bad városok mintájára min­den egyes évben bírót és esküdteket, akit csak akar­nak, választhatnak és állít­hatnak közösen. Megengedjük és elrendel­jük számukra azt is, hogy minden egyes ügyben, amely akár köztük, az ozorai népek és vendégek között, akár idegenkkel a városban kelet­kezik, a bíró az esküdtekkel és a mezőváros más polgá­raival együtt dönthet, íté­letet hozhat és büntetést szabhat ki, kivéve mindazon­által a gyilkosság, lopás, útonállás, gyújtogatás, cson­A ház körüli munkát segítő gépek minden kiállításon nagy érdeklődést váltanak ki. A szekszárdi tavaszi ki­állításon ötven vásárló iratkozott fel, igényüket talán az idén kielégítik. Képünket az AGROMASEXPO tavaszi kiállításán készítettük. okakat érintő témáról rendeztek vitaülést a múlt héten Kaposvá­rott. A témakör a ház­táji és kisegítő gazdaságok termelésének szervezése volt. A múlt évben több mint egymillióan adóztak mező- gazdasági tevékenység után az országban. Az általuk megtermelt grték nagyság­ban azonos azzal a tétellel, ami mezőgazdasági exportra került, ez pedig igen jelen­tős mennyiség. A vitaülésen főként a kisgazdaságok ál­lattenyésztésének fejlesztése volt a központi témakör. Legnagyobb fellendülés, a legnagyobb tenyésztési kedv a sertéstenyésztés vonalán van. Kielégítő a tápellátás, a kocakihelyezéssel, meg­szervezett apaállat-ellátás­sal, a mesterséges megter­mékenyítés terjesztésével, új fajták bevonásával, jó irányban halad a tenyész­tés, és nem utolsó sorban a kedvező közgazdasági hát­tér hatására emelkedik a termelés a kisüzemekben is. Egyik további feladat a cik­likusság, a termelés egye­netlenségének, hullámzásá­nak megszüntetése, a fel­vásárlás még jobb megszer­vezése. Ez a nagyüzemek, vállalatok feladata

Next

/
Thumbnails
Contents