Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-21 / 93. szám

a Képújság

1978. április 21.

A közművelődés kérdései , '

Tevékenység és produkció

Vita a színjátszó mozgalomról

A megye amatőr színjátszó mozgalmának helyzetéről, problémáiról írtunk a közelmúltban, majd közöltük azt az írást, amelyet a siófoki balsikerű minősítés után írt Németh Károly, a szak- bizottság vezetője. Azóta több hozzászólás érkezett erre a cikkre. Megírták véleményüket az elmarasztalt zsűri tagjai is. A hozzászólások tanulságosak,

ezért közöljük őket. Reméljük, ki-ki levonja a szükséges következtetéseket a vitából, amelyet a magunk részéről befejezettnek tekintünk. Javasoljuk és kívánjuk, hogy a vitában felvetődött gondolatoktól is felfrissülve, tovább folytassák útkereső próbálkozásaikat azok a színpadok, amelyerői most szó esik, és azok is, akiket közvetve érint a vita.

Ki a tévedhetetlen ?

Az egész cikkhez két reflexióm van csupán. Az egyik, hogy a szerkesztőség véleményével értek egyet, „talán nem árt az önvizsgálat — színjátszók és vezetőik számára sem.” A Németh Károly tollából közölt cikkben azonban nyomaiban sem fedezhető fel az önvizsgálat. Úgy tűnik mintha csak a zsűri véleményében lenne hiba. Az egy eléggé jellemző, de nem elfogadható álláspont.

A másik: személyemet idézik, mint akinek egy másik rendező másik produkciójáról dicsérő szavaim voltak. Így igaz. Az ugyanis egy jó előadás volt, a Brecht- műsor viszont nem. A színjátszásban a fejlődés nem matematikai haladvány: jó produkciót követhet rossz, s rosszat jó. Ugyanazon együttesen belül, ugyanazon szeA jelenlegi minősítési rendszer nem hibátlan, hogy a minősítés során különböző problémák merülnek fel, ez köztudott. Az Országos Színjátszó Tanács éppen emiatt tűzi napirendre ezt a kérdéskört következő ülésén, gondolom, megnyugtató

eredménnyel.

Ezzel együtt nem kétséges az, hogy a minősítés jelenlegi formája is alapvetőnek véli a bemutatott produkció mellett a csoport közművelődési munkáját, ha úgy tetszik „múltját”. Mellett, írom és nem helyett! Ugyanis nem mindegy hogy milyen minőmélyekkel, sőt, ugyanazon rendezővel is. Ez hivatásos területen is előfordul.

A művészi eredmény nem mennyiségi kérdés. Nem szükségszerű hogy több próbával, jobbat produkálunk. Bár általában így van, de nem törvényszerű. A Siófokon látott Brecht-összeállí- tás, bármennyi időt fordítottak is rá, átgondolatlan, következetlen és ügyetlen produkció volt Míg az 1977-ben dicsért műsor átgondolt, következetes és gazdag színházi hatású volt. Nem tehetek róla. A véleményemet pedig, akár kedvező, akár kedvezőtlen, kötelességem elmondani. Bár nem tartom magam tévedhetetlennek. Még annyira sem, mint a megküldött cikk szerzője.

MÁTÉ LAJOS, a Népművelési Intézet főmunkatársa

ségű, esztétikai és szakmai szintű az a produkció, amivel a színjátszó csoport közönségére — és tagjaira — hatva végzi ezt a munkát. És itt a következő probléma: a zsűri végső ítéletében — mint szuverén testület — határoz arról, hogy milyen fokozatot ad a csoportnak közművelődési, belső nevelő, stb. tevékenysége és a látott produkció alapján. A zsürj viszont, a szakmai vita, tehát beszélgetés és nem ítélethozatal során, egyénenként — nem testületileg — kritikát gyakorol, nem az együttes tevékenységéről, hanem a látott előadásról. És teszi ezt azért, mert nincs külön szakmai-kritikai fóruma az amatőr színjátszásnak, mint ahogy a hivatalos színjátszásnak van. Teszi azért is, mert az éles, szembe mondó, nem kertelő és szakmailag megalapozott elemző kritika csak — lehet, hogy rövid távon nem, de hosszú távon biztos — hasznos egy csoport életében. Jóval hasznosabb, mint a lekerekítő, „jószívű”, elkenő és éppen ezért hatástalan, illetve rossz hatású kendőzés Ezek előrebocsátásával, nem értek egyet lapjukban megjelent cikk kivételeivel.

1. A „Kísérleti színpad” műsorát bírálva semmiképpen sem vehettem tekintetbe a csoport korábbi munkáját, addigi műsorait, ugyanis az akkor látott — a többi csoport tagjai, a többi zsűritag és a közönség által látott — produkció szakmai, esztétikai véleményezése volt a feladatom. Bíráló szavaim nyílt fórumon hangzottak el, ahol egyet nem értésének bárki hangot adhatott. Természetesen szintén szakmai, esztétikai szempontoktól indíttatva. Egy produkció kemény bírálata nem kérdőjelezheti meg a csoport addigi egész tevékenységét. A színházban is egymást válthatják a sikerek és a bukások, anélkül, hogy ez a színház létét megkérdőjelezné. (Meg kívánom jegyezni azt is, hogy egyébként sem biztos az> hogy egy kezdő csoport sikertelenül mutatkozhat csak be, mint ahogy a több éve működő csoportok sem mutatnak fel állandó sikerszériákat.)

2. Nem tartom etikusnak azt, hogy Máté Lajos egy más rendező más produkciójáról elmondott véleményét próbálják szembesíteni a Siófokon elhangzott véleményével.

3. Nem garancia a mennyiségi munka a minőség eléréséhez, ezért lehetséges az, hogy „három szinttel nagyobb” a különbség egy együttes két produkciója között. Az egyenletes munka valóban erény, de nem az egyetlen biztosíték egy produkció szakmai sikeréhez.

4. Bicskei Gábor akkori szakvéleményének citálása a fent említett produkció ürügyén — szintén etikátlan. Hangsúlyozom, bírálatom nem a csoportot illeti, hanem á Siófokon látott Brecht- összeállítást.

Összegezve: nem tartom etikusnak tehát, hogyha valaki egy szakmai, esztétikai szempontokból kifejtett minősítő bírálatot mozgalmi, köz- művelődési — tehát merőben

A minősítésen olyan együttesek is szerepeltek, melyeknél alapvető színpadtechnikai fogyatékosságok merültek fel (hibás beszéd, szövegtévesztések, a kellő hangerő hiánya, elhibázott rendezői értelmezések, stb.), ezekután végképp lehangoló volt a zsűri sommázó, egy sorba állító véleménye. S most pár szót csak a zsűriről. A zsűrizés munka, melyet ez a zsűri is készséggel elismert. Ha komolyan veszik és felelősséggel végzik. Még „munkaruhában” — farmerban — is az. Mármost ha valaki unja az előadásokat és terhes neki a „vidéki bohóckodás”, ne vállalja el. S itt nem mentség az ismert objektív vádra való hivatkozás sem (hogy ti. a vesztesnek a zsűri mindig rossz). A futballbíró és a zsűritag is tévedhet, s jóindulatát mégsem firtatjuk. Ám ha

4—5 zsűritag egyenként szélsőségesen szubjektív véleményét objektív ítéletté avanzsálják — ez merészség. S a stílusról már nem is szólok; ezért nem visszük magunkkal

más kategóriájú — érvekkel kíván kivédeni. Ezt tartom felelőtlenségnek és nem a bírálatom módját. Ismétlem, a kritika jogosult volt, a produkciót bírálta és ezt a jelenlévők közül senki nem cáfolta. A színpad közművelődési tevékenységéről, „múltjáról” a kritikában nem esett szó. Nem is állt szándékomban őket ebben bírálni, nincs is miért. Viszont szándékom, hogy a színpad vezetője, tagjai végiggondolva produkciójuk hibáit, amelyek az előadás esetlegességét, hatástalanságát és érdektelenségét okozták, levonva a tanulságokat, szakmailag, művészileg — egyéb, külső szempontból származó támogató „jószándékot” nem igénylő — érettebb produkciókra serkentsem a jövőben. Éppen közművelődési munkájuk erősítésének céljából.

DR. SZÖDY SZILÁRD, a Kulturális Minisztérium munkatársa.

a diákokat a szakmai értékelésre; legalább is deheroizáló és pszichésen káros, amit ott hallanak; nem tudom, miért jó az, ha az előrelépést szolgáló szakmai megbeszélés sér- tegetősdivé fajul, s abban a prímet a zsűri tagjai viszik. Van, akinek egy életre elmegy a kedve az egésztől, s az baj, ha egy csoportnak is. Amíg máson röhög valaki (tehát a szakmai tanácskozás közönsége), addig élvezetes poénkodás és roppant szórakoztató; mihelyt az illetőre kerül a sor, rádöbben, hogy az egész csak lefitymáló élcelődés, kellemetlen színjáték (elegáns emberek nyelvi bemutatója), végezetül pedig: sértő Arról nem is beszélve, hogy az ott élcelődő gúnynak kitett személyeket a fenntartó szervek „otthon” bizony kérdőre vonják a sikertelenség miatt, s a két malomkő közötti tehetetlen őrlődéssel fizet az, aki lelkesedéssel, naív hittel elkezdett valamit...

DRESCHER ATTILA

irodalmiszínpad-vezető

Az elemző kritika

Az élcelődés utózengése

Balaton

Szezonnyitó

előtti

körkép

Egy hónap múlva megkezdődik az üdülési idény a Balatonnál. Az irányító, az ellátó és a szolgáltató szervek az idén is számottevően fejlesztették az üdülővi- déki hálózatukat. Nagy, látványos beruházások nem kezdődtek, az üdülőtelepeknek azonban csaknem mindegyike tovább fejlődött, gazdagodott.

A tó keleti kapujában, Balatonakarattyán, új víkendtelep épül. Alsóörsön autóskemping készült el.

Balatonfüreden látványosan terebélyesedik az új Kisfaludy üdülőtelep. A magánnyaralókon kívül számos több szintes vállalati üdülőház is épül.

Tihanyban tovább „kozmetikázzák” a félszigetet és az alsóparti út mentén élő sövényt telepítettek. A szezon elején újra megnyitják a felújított motelt. A kempinget faházakkal gazdagítják.

Hévízen a Hotel Ther- mál gyógyüdülőszálló saját fedett fürdővel bővül.

A déli parton 20 millió forintot költenek a kempingek fejlesztésére. Előrehaladtak a siófoki Arany-part előkészítésével. Itt már minden rendelkezésre áll az új nagy üdülőházak építésére.

A SZOT és a vállalati üdülőházak többségét felújították és sok helyen új bútorokkal berendezett szobákban várják a beutaltak első csoportját.

(MTI)

Néhány adat a magyar idegenforgalomról

1977-ben Magyarországra látogató külföldiek összesen:

12 45 millió fő Jugoszlávia 13,9

Csehszlovákia 41,7

Bulgária 3,8

Ausztria 3,9

Ausztria 1,9 Bulgária 4,9

Csehszlovákia 41,8

Lengyelország 16,9

NDK 7,9

NSZK 3,3 Olaszország 0,7 Románia 3,4 Szovjetunió 2,9 A többi ország 1,6 ■

A többi ország 1,5 Szovjetunió 3,9

Románia 8,8 Olaszország 0,9 NSZK 1,8

NDK 6,9 Lengyelország 10,7

Jugoszlávia 16,9

1977-ben külföldre látogató magyarok összesen:

*-•-•-»»■•••-■»■•■-■.•■•—»-■ •••«■.'.•■•a . ^ •».*. ••.■-•» ........... .

4

, 68 millió fő

Az Országos Idegenforgalmi Tanács tájékoztatása szerint az év első két hónapjában 779 ezer külföldi érkezett hazánkba, 181 ezerrel több, mint az előző év azonos időszakában. Az idegen- forgalomból származó devizabevétel 426 millió forint volt, ebből rubel elszámolású 270 millió forint, a konvertibilis bevételek összege pedig 156 millió forint.

1977-ben 2,5 millióval

több külföldi járt hazánkban mint 1976-ban.

A devizabevétel 14—15%- kal volt magasabb az 1976. évinél, körülbelül 6,2 milliárd forintot tett ki.

Az elmúlt évben 30%-kal több magyar állampolgár járt külföldön, mint 1976- ban. A szocialista országokat a kiutazók 93%-a kereste fel. A tőkés országokba utazók száma az előző évhez képest 16%-kal növekedett, utazásaikhoz 3,4 milliárd forint értékű devizát használtak fel. — TERRA —

Mostanában sok régi regény új kiadását vásároltam meg. Olvasás közben elgondolkoztam: nem lenne helyes a regények néhány mondatát a mai generáció számára egy kicsit átalakítani? Valahogy így:

Taxi (részlet a régi regényből:) „A férfi kirohant a kapun és intett egy arra haladó taxinak. Üldözője egy másik taxiba ugrott, és dupla pénzt ígérve, utasította a sofőrt, hogy kövesse az előtte haladó gépkocsit”.

(Mai formában:) „A férfi kirohant a kapun, beszaladt egy dohányboltba, tantuszt kért és tárcsázta a 222—222- őt. A város másik végéből ígértek taxit. Üldözőjével közölte a taxi vállalat, hogy bár megdrágult a taxi, most rossz az idő, pillanatnyilag nincs kocsi. Amikor a férfi kijött a dohányboltból, éppen arra ment egy taxi, de valaki megelőzte. Az üldöző erre megkérte az illetőt: engedje meg, hogy felesben használhassák az autót”.

Kávéház (részlet a regényből:) „Elek felhörpintette a cseresznyepálinkát, egy koronát akart az asztalra dobni, de rájött, hogy könnyelműség lenne, és csak három húszfillérest tett le. Azután

kirohant a nő után. Nem is látta, hogy a pincér mélyen meghajolva vágja zsebre a pénzdarabokat, mert a pálinka csak harminchat fillérbe került”.

(Mai formában:) „Elek megitta a cseresznyepálinkát, pénzt dobott az asztalra és kirohant. A pincér az ajtóban elcsípte és figyelmeztette a vendéget, hogy a fél deci ital náluk nem öt forint, hanem tizenkettő.”

Hídpénz: „Flóriánnak éppen csak annyi pénze volt, hogy a Lánchíd pesti oldalán bedobja a hídpénzt a perselybe”.

(Mai formában:) „Flórián a megengedettnél nagyobb sebességgel kanyarodott rá a Lánchídra. A közlekedési rendőr elvette betétlapját. Száz forint”.

Még egy kávéház (Regény- részlet.) „A pincér doktor úrnak szólította Kázmért, feketét hat pohár vizet, tíz napilapot és húsz képeslapot tett a hatalmas márványasztalra”.

Ma: „A pincér öt eszpresz- szó-vendég közé hetediknek beszorította Kázmért és megkérte, hogy tartsa kézben a duplát, mert nem fér el az asztalon. Azután elkérte Kázmér újságját, mert kíváncsi volt a lottóhúzásra.”

Gardedám. (Regényrészlet.) „Nusit, mint mindig, ezúttal is Jolán néni kísérte a színházba.”

Ma: „Nusi kétnapos csónakkirándulásra ment Ferivel azután egész nyáron vele ment weekendre”.

Csengő a moziban. (Regényrészlet.) : „Egy perccel a film befejezése előtt, mielőtt kivilágosodott volna, diszkréten megszólalt a figyelmeztető csengő. A tizenhét éves fiú, aki a tizenhat éves lány kezét szorongotta, gyorsan arrébb húzódott.”

Mai forma: „Mielőtt a mozi kivilágosodott volna, a tizenhét éves férj gyorsan haza sietett tizenhat éves feleségével. Tizenegy óra felé járt az idő, meg akarták takarítani a kapupénzt.”

A mindenes. (Regényrészlet.) „Mari takarított, mosott, főzött és a gyereket elvitte az iskolába. Karácsonyra a naccsága régi szoknyáját kapta ajándékba.”

Ma: „A bejárónő kijelentette, hogy amíg a porszívót nem javítják meg, nem takarít. Húsvétra régi, de még sézp nercbundát kapott. Megígérték neki, hogy májustól kezdve autó hozza és viszi haza.”

PALÁSTI LÁSZLÓ