Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-21 / 93. szám
1978. április 21. ■%PÚJSÁG 5 Rémisztő baba - Hová menjünk ? - Giccsparádé A dombóvári Napsugár áruházban mindig találni valami olyasmit, ami máshol hiánycikk. Nem is csodálkozom rajta, hogy még délelőtt is zsúfolva van vásárlókkal. A lépcsőn az emeletre baktatók között némi riadalmat kelt a gyerek, aki ijedten csúszkál a lépcsőn visszafelé. Anyja mérgesen tájékoztatja a „közönséget”, semmi baj, csak a babától ijedt meg. És a rémisztő baba tényleg ott van, ki tudja mióta várakozik elalélt pózban a lépcső tetejénél, baloldalt. Eredeti küldetése valószínűleg az volt, hogy felhívja a figyelmet az áruházban kapható divatos ruhadarabokra. Nem tudom, ki hogy van vele, én szívesebben nézem akár egy vállfán is a legújabb pulóverfazonokat, mint egy ilyen, ütött- kopott, merev mosolyú, kifakult kirakati babán. „Aki” ráadásul meg sem áll a saját lábán. Jó pár hónapja találkoztam vele utoljára, akkor már ebben a bajban szenvedett: aléltan omlóban a föld felé. De semmi baj, ha egy nő vásárolni akar, nem tántorítja el a szándékától még az sem. ha lépcső másik oldalára is kerül egy kiszuperált baba. * A városatyák figyelmességével már sok városban találkoztam. Az út szélén, a város kapuiban szerény vagy díszes kivitelben tábla köszönti, illetve búcsúztatja az érkezőket, távozókat. Van, ahol csak magyarul, ott, ahol az idegenforgalommal is számolnak, idegen nyelveken is. Sőt, azt sejtem, hogy ez világméretű divat, Romániában például térplasztikák hívják fel az utas figyelmét a köszöntő szövegre. A dombóváriak is több nyelven üdvözlik a vendégeket, ami igazán kedves tűlük. Csak azon tűnődöm el, hogy érkeztem- kor mindjárt a Szász sörözőbe invitálnak, távoztamkor pedig oda várnak vissza. Ez lenne Dombóváron a legfontosabb látnivaló? Persze, értem én, a vendéglátóipar reklámjával van dolgom. De olyan reklámmal, ami kissé vegyes érzelmeket kelt. / * Néhány éve azokról a giccsekről írtam, amelyek lakásdíszként, ajándéktárgyként kelletik magukat az állami kereskedelemben. Akkor hívták fel a figyelmemet az egyik dombóvári üzletre. Beszéltem az üzletvezetővel is, aki elmondta, hogy a kisiparosoktól megrendelt dísztárgyak rendkívül népszerűek, és ugyan ő sem tűrné meg némelyiket a lakásában, de árusításukról nem mond le ... Azóta telt múlt az idő, arra jártam, gondoltam, megnézem, mi az új divat a giccspiacon. Mondjam, hogy nem csalódtam....? Volt ott tucatszám kalocsaiasan pingált fém(!) tányér, népies falitükör, az öntött műanyag díszekről nem beszélve. Amikor utoljára itt jártam, még a kovácsoltvas dísz volt a sláger. Mégis mozog a föld. — virág — Akció a szemetes, gazos Szekszárdért ? Az utinorház és sivár környéki Már megszoktuk, hogy egy újonnan épült lakótelep évekig sivár, lassan tűnik el az építkezés nyoma. Nehezen kerül a paneltömbök közé járda, park, játszótér. Bő hat év azért már kicsit soknak tűnik. Különösen akkor, ha a lakók felajánlják, hogy a parkosítást, faültetést elvégzik társadalmi munkában. Szek- szárdon, a Rózsamáj úti húszlakásos utinorház lakói ugyanis már többször jelezték az illetékeseknek, hogy társadalmi munkában rendbe tennék házuk tájékát, ha kapnának facsemetét, cserjét, fűmagot a parkosításhoz. De kérésük eddik süket fülekre talált. Nem túl messze, a városszéli utinorháztól, a Kadarka úti lakótelepen is hasonló állapot uralkodik. Szétdobált betonlapok, több halom szemét. Üres a játszótér. A jelek szerint a gyerekek nem érzik jól magukat a szemétteleppé változott játszótéren. Legyünk azért optimisták és bízzunk benne, hogy a következő 5—6 évben majd csak történik valami. — Komáromi — Szabad időben is rendőr Beilleszkedés - szembehelyezkedés Először a kapuügyeletnél találkoztunk. Valakit helyettesíteni ült be egy kis időre. Aztán a parancsnok unszolása kellett, hogy az újságíróval is leüljön beszélgetni, önmagáról. Magas, barátságos, de az arcából határozottság, ha kell szigor is sugárzik. Józsa Gergely zászlós valamennyi arcát ismerik a dombóváriak. Az utcán nagyon sokan ráköszönnek, de a rossz lelkiismeretűek száján akadozik az igaztalan szó, ha szigorú, mindenre figyelő tekintetével találkoznak. Hosszú út vezetett a pincehelyi gépállomástól a dombóvári közbiztonsági alosztályvezető-helyettesi székig, majd az Országház kupola- csarnokáig. Józsa Gergely egy kézfogás emlékét őrzi tenyerében, a huszonegy évi szolgálat elismerését ünnepi zubbonyán. Április 2-án az Országház kupolacsarnokában Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke adta át neki és öt társának a Kiváló Szolgálatért Érdemrendet. Ilyen magas kormánykitüntetése Dombóváron csak őnéki van. — Mit érzett, mire gondolt, amikor átvette? — Ilyen az ember életében egyszer adódik. Többször biztosítottam útvonalakat. LátJózsa Gergely tam Losonczi elvtársat elsuhanni autók ablakán keresztül, láttam amikor díszőrséget álltam, de most kezet fogott velem, a vadászteremben rendezett fogadáson elbeszélgettünk, szóval egészen más, felejthetetlen volt az egész. Egyik kitüntetett társam azt mondta, amikor bementünk a csarnokba, hogy ha nem kapunk semmit, akkor is nagy kitüntetés volt, hogy ide eljöhettünk. Huszonegy éve szolgálok. Amikor ötvenhétben rendőrnek jelentkeztem, nem volt életbiztosítás a rendőri szolgálat. Budapesten harcoltunk a még itt-ott garázdálkodó ellenforradalmárok ellen, aztán a zavarosban halászó bűnözőket gyűjtöttük be. Két évvel később kerültem Döbröközre, onnét hatvanban Dombóvárra. A közbiztonsági területen mindennel foglalkozunk. A bölcsőtől a sírig minden emberi probléma a mi asztalunk. És ez a szép benne. Ott mindent végiggondoltam, és azt hiszem, nem bántam meg az 1957-es választásomat. Szeretem az embereket és munkám biztosítja, hogy mindig velük foglalkozhassam. — Vezető beosztásban is van lehetőség a közvetlen, munkára, vagy inkább csak az ügyek aktáit ismeri? — Tény, hogy a bürokrácia nálunk is hódít. A törvénysértések elkövetőivel inkább a beosztottaim foglalkoznak. De a jelentéseiket, az intézkedéseket én vizsgálom felül. így közvetve azért eljut minden hozzám. A másik az, hogy én az utcán, a szabad időmben is rendőr vagyok. A feleségem sokszor mondja: neked mindent észre kell venned. Búcsúzáskor Józsa Gergely a kapuig kísér. Az előtérben már várnak rá. Egy kislány súlyos testi sértés miatt jött panaszt tenni. Kimondottan őt kereste... — Tamási — A SZABADSÁGVESZTÉSbüntetésből szabadult felnőttkorú személyek utógondozásáról szóló 1975. évi 20. sz. tvr. és az ennek végrehajtása tárgyában kiadott 3/1975. (XII. 15.) IM. sz. rendelet 1976. január hó elsején lépett hatályba. E jogszabályi rendelkezések szerint a felnőttkorú személyek utógondozása bírósági feladattá vált, amit társadalmi aktívák közreműködésével a megyei bíróság mellett működő hivatásos pártfogók látnak el. Az utógondozás célja, hogy a szabadságvesztés-büntetését letöltött személy visz- szaesését, ismételt bűnözését megakadályozza. A felnőttkorú utógondozás (a továbbiakban; utógondozás) fogalma magában foglalja a szabadságvesztés-büntetésből szabadultak esetenként előterjesztett kérelmeinek elintézését, valamint az ugyancsak szabadult, de a társadalomra különösen veszélyes, visszaeső bűnözőknek a bíróság által meghatározott időtartamra (1—3 év) elrendelt pártfogó felügyeletét. Az utógondozás, mint a bűnözés megelőzésének egyik eszköze, így szolgálja egyrészt a támogatás, segítés révén az egyén érdekeit, másrészt az ellenőrzésen keresztül a társadalom érdekeit. A szabadságvesztésből szabadultakat általában bizalmatlanság veszi körül. Tény, hogy az óvatosság nem árt, sőt szükséges is. A téves, általánosító szemléletből fakadó előítélet azonban erősen sújtja azokat is, akikben megvan a szándék a társadalomba való hasznos beilleszkedésre. Az ilyen embereknek lehetőséget kell biztosítani a bizonyításra. Ezek az emberek a bizonyítási kísérletükben nem hagyhatók magukra, meg kell könnyíteni, segíteni kell a társadalomba való visszatérésüket. Lehetővé kell tenni, hogy szakítsanak régebbi kedvezőtlen körülményeikkel: a rossz baráti körrel, a bűnözőkörnyezettel. Elő kell segíteni a jobb lakás- viszonyok, a békés családi otthon, a megfelelő jövedelmet biztosító munkaviszony megteremtésére irányuló törekvéseiket. Kezdeti nehézségeiket csak úgy tudják leküzdeni, ha segítjük őket, elismerjük egyenjogúságukat. Sem az egyéneknek, sem a munkahelyi és lakóhelyi közösségeknek nem szabad velük szemben hátrányos megkülönböztetést alkalmazni, s ami a legdurvább hiba lehet: nem élhetnek a kiközösítés veszélyes fegyverével. Az ilyen fogadtatás bizonytalanságot, társadalomellenes magatartást válthat ki a sza- badulókból, s „a most már minden mindegy” alapállásra helyezkedve, az ismételt bűnözés felé sodródhatnak. A BÜNTETÉSÜKET letöltött személyeknek a becsületes életbe való visszavezetése olyan társadalmi feladat, amelynek megoldása jogszabályi keretek között ugyan, de a társadalom tagjainak közreműködésével történhetik csak meg. Az utógondozás hatékonyságához ezért szükséges a még jelentkező előítéletek csökkentése, fokozatos megszüntetése, ugyanakkor azonban nem mellőzhető az ellenőrzés, a felügyelet. A továbbiakban konkrét esetek kapcsán kívánom bemutatni, hogyan sikerült egy utógondozottnak a társadalomba való beilleszkedése, egy másik utógondozott pedig hogyan került ismét szembe a társadalom erkölcsi normáival, az állam törvényei- vél. A beilleszkedés példáját L. R. utógondozottal kezdem, akit 1954-ben katonai bűn- cselekmény miatt a Budapesti Hadbíróság 8 évi szabadságvesztés-büntetésre ítélt. E büntetéséből feltételes kedvezménnyel 1960 februárjában szabadult. 1964-ben ismét bűncselekményt követett el, amelyekért összbüntetésül 12 évi szabadságvesztésbüntetésre ítélték. E büntetéséből 1976 májusában szabadult mint pártfogó felügyelet alá helyezett utógondozott. A szabadulása után segítséggel 1976. június 2-án állt munkába. Munkahelyén lassan már két éve jól és rendszeresen dolgozik. A munkahelyén működő társadalmi pártfogója véleménye szerint: „Munkáját mindig megfontoltan, felelősséggel végezte. Kommunista szombaton részt vett. 1977-ben öt alkalommal részesült pénzjutalomban. 1977 decembere óta tagja a szakszervezetnek, részt vesz annak rendezvényein.” L. R. a szabadulása óta rendezte családi körülményeit. Elvált felesége visszafogadta. Együtt gondoskodnak két kiskorú gyermekük eltartásáról, akik közül az egyik általános iskolába, a másik szakközépiskolába jár. Anyagiakban sem szenvednek különösebben hiányt, saját családi házban laknak, mindketten elfogadhatóan keresnek. EZ AZ EMBER a kapott segítséggel, s akaraterejével mindent újra tudott kezdeni, sikerült beilleszkednie a dolgozók társadalmába. Nem érdektelen, ha befejezésül hozzám intézett leveléből idézek: „A pártfogó felügyelet (utógondozás) jó és nagyon sok esetben hasznos, mert segítségére van főleg azoknak a börtönből szabadultaknak, akikkel nem törődik senki, s akiknek nincs kitől jó tanácsot kérni.” A másik utógondozottnál hiányoztak az olyan egyéni tulajdonságok, erények, mint az akaraterő, a társadalmi követelmények megtartásának szándéka, a segítség elfogadása. B. T., aki középfokú iskolai végzettséggel rendelkezik, 1976 júliusában szabadult húszezer forint rabkeresménnyel. A büntetésvégrehajtási intézetben labdát varrt, s részben a jó munkateljesítményének tulajdonítható az a nagyobb összeg, amellyel szabadulásakor rendelkezett. Szabadulása után kifejezetten azért jött Tolna megyébe, hogy itt az egyik ipari szövetkezetben folytassa a jó kereseti lehetőséget biztosító labdavarrást. A szövetkezet vezetőségénél kicsit hosszadalmas meggyőzés után sikerült elérni, hogy B. T. részére ezt a munkát biztosítsa. Többszörös ígéretek ellenére B. T. a szövetkezetnél nem jelentkezett a munka felvételére, sőt még a személyi igazolványát, munkakönyvét sem szerezte be. Rabkeresményéből munka nélküli, italozó életmódot folytatott, a pénzét rövid idő alatt eltéko- zolta. Újabb pénzszerzésre nem a becsületes munkát, hanem bűncselekmény elkövetését választotta. B. T. 1976 novemberében újból előzetes letartóztatásba került különböző bűncselekmények miatt, majd a bíróság 4 évi, fegy- házban letöltendő szabadság- vesztésre ítélte, és mint veszélyes bűnözőt szigorított őrizetbe helyezte. Ez azt jelenti, hogy B. T. a legkedvezőbb esetben is csak 6 év után kerülhet ismét szabadlábra. E KÉT KONKRÉT eset közül az első — és a többi hasonló eredmény is — ösztönzőleg hat az utógondozással kapcsolatos további munkára, míg a másodikban jelentkező,n kudarc a nevelő, segítő munji ka hatékonyabbá tételét sürgeti. öj DR. KATONA KÁROLY ics hivatásos pártfogó, ov Szekszárdi Megyei Bíróság jJf H Q. J
