Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-21 / 93. szám
1978. április 21. «ÉPÚJSÁG 3 Köszöntjük a munkában élenjárókat Rábeszélni kevés MÁRMINT bárkit arra, hogy a keze alól kikerülő termék minősége megegyezzen az előírásokkal. A pontosság kedvéért másként fogalmazva: csak rábeszélni, csak szavakkal szorgalmazni a termékminőség javítását, nem elég. Azt, hogy napjainkban mind a bel-, mind a külföldi eladásoknál gyorsan növekszik az áru milyenségének szerepe, s döntővé lép elő, különösebben nem szükséges bizonygatni, mert gazdag tapasztalataink vannak erről. Vásárlóként is, eladóként úgyszintén, s hogy mekkora tartalékok rejlenek itt, arra egyetlen példát. A könnyűipar exportjának árbevételét 15—20 százalékkal lehetne növelni — állapította meg a minisztérium részletekbe menő vizsgálata —, csupán a tervezettel egyező minőségű, s határidőre leszállított árukkal! Azzal tehát, amihez nincs szükség különösebb befektetésre, többlet ráfordításokra; elegendő lenne —, de sajnos, csak lenne, a pontos munka, a következetes ragaszkodás a szerződésekben foglaltakhoz és a szabályok betartásához. Föltételezhetjük, sem a könnyű-, sem más iparban nem akadnak seregestől olyanok — mert néhány nemtörődöm ember mindenütt meglelhető —, akik szántszándékkal a kívántnál rosszabbat készítenének", legyen az szövet, cipő, bútor, szerszámgép vagy cement, motorbenzin, hengerelt acél. Mégis, a gyengébb minőségű termékek seregestől áramlanak a termelői és a lakossági felhasználásba, így például a bútorok 25—30, a burkolólapok 22—26, az acél. lemezek 18—20 százaléka hibás, nem egyezik a szabvány megjelölte áruosztály» követelményeivel, azaz az elsőből másod-, a másodból harmadosztályú lesz vagy éppen szabványon kívüli. Pedig dolgoztak azzal is, fölhasználták hozzá az anyagot, az energiát, s mégis... Igen, csak rábeszélni a jobb minőségre, nem elég. Az előírt termékminőség megtartásának, s még inkább a termék- minőség javításának bonyolult feltételrendszere van, ami a technikai, technológiai tényezőket éppúgy magába foglalja, mint a szervezési, ellenőrzési intézkedéseket, az erkölcsi és anyagi ösztönzést —, s ezek ellentétét, a kényszerítést —, s nem utolsósorban a tudati, szemléleti hatásokat. Ezek együtt alkothatnak csak olyan környezetet, amelyben természetes igény a jó, s a még jobb olyan légkört, ahol szégyen a rossz, a piac által leértékelt, s ahol ezért kö_ zösnek érzik a sikert éppúgy, mint a kudarcot. Érdekes elemzésre vállalkozott a nehézipari tárca, több tudományos intézettel összefogva. Azt kutatták a kiválasztott cégeknél, vajon milyen tényezők, mekkora súllyal hatnak a végső termékkibocsátás minőségére, hol lelhetők a leggyengébb pontok? SOMMÁS megállapítássá tömörítve a sok ágra bomló vizsgálati eredményeket, azt mondhatjuk, a legtöbb buktató a gyártás-előkészítésben található. Abban a szakaszban tehát, amikor a termék még nem megfogható valami, hanem terv, szavak szövevénye a műveleti utasításban, tőmondat az anyagvagy szerszámigénylési lapokon, napi feladatkiadás a gépbeállítóknál, karbantartóknál. Az már nem is meglepő ezek tudatában, hogy a vizsgált vállalatok egy részénél rendkívül gyenge a műszaki dokumentáció — termékek sora készül például szóbeli technológiai utasítások alapján —, szervezetlen a fölszerszámozás menete, kidolgozatlanok a minőségellenőrzés objektív mércéi. Le a kalappal a tárca igazságföltáró erőfeszítései előtt, mivel hasonló vizsgálódást folytattak a termelékenységi mutatók nemzetközi összehasonlításával —, mert legalább a diagnózist megállapíthatták, amit másutt még nem mondhatnak el. A diagnózis: első lépés a baj gyógyításához, esetünkben a jobb termékminőséghez. S ezek a lépések természetszerűen állítanak előtérbe olyan, külön-külön esetleg nem nagy súlyúnak tetsző tényezőket, mint az alapanyag állandó minősége, a műveletközi ellenőrzés, a célszerszámok alkalmazása, a következetes etalon-vizsgálat, a technológiai utasításokért viselt személyes felelősség. Ami bármennyire is esetleges fölsorolás, érzékelteti: a jobb termékminőség bonyolult feltételrendszerhez kötődik, s nem elég annak egy-egy részletet megteremteni, hanem éppen az összefüggésekre, az úgynevezett lánchatásokra jut a hangsúly. Tisztességes szándékot, becsületes igyekezeteket tehet nevetségessé az, ha a szavak mögül hiányoznak az elengedhetetlen feltételek, ha a címzettek úgy érzik, azt várják tőlük, ami megoldhatatlan. Szellemes és igaz mondás, ami az üzemekben járja: jobb árut nem szájjal kell csinálni. Azaz, nem úgy válik értékesebbé valami, hogy amikor elkészült, ugyan gyatra, de addig dicsérik, míg jobbnak látja a vevő... Van példa erre, mint ahogy a minőség következetes számonkérésére szintén, azaz az iparban egyszerre van jelen az, ami e területen visszahúz, s ami előre lendít. BESZÉLNI mindenki beszél a minőség javításának szükségességéről, de a cselekvők tábora szerényebb. Ez alighanem a leglényegesebb magyarázata annak, hogy a ráfordításokhoz mérten miért aránytalanul nagy a közepes vagy annál gyengébb minősítésű áruk aránya az össztermelésen belül, miért marad el a lehetségestől a jövedelmezőség. MÉSZÁROS OTTÓ Április 21-től 30-ig Megyei munkásművelődési napok Új, éppen ezért vonzó a jelentéstartalma annak, hogy a Szakszervezetek Tolna megyei Tanácsa és a Babits Mihály Művelődési Központ a munka ünnepét, május elsejét megelőzően, április 21—30-a között rendezi meg a megyei munkásművelődési napokat. A me- gyeszerte gazdag eseménysor ünnepi megnyitására ma, április 21-én, Szekszárdon, a TOTÉV nagytermében kerül sor, ahol délután ötkor, a Szekszárdi Néptáncegyüttes és a Liszt Ferenc Pedagóguskórus ad ajándékműsort a házigazdáknak, a TOTÉV dolgozóinak. Vasárnap, 23- án, • a műszergyár KISZ- szervezetének fiataljai kiránduláson ismerkednek a Sárközzel és aligha találhattak volna ehhez jobb idegenvezető? Bogár Istvánnál. Ezt követően, 24-én, hétfőn Horváth Ede igazgató nyitja meg az MMG AM dolgozóinak saját készítésű munkáiból rendezett hobbikiállítást az üzem ebédlőjében. A mi- nikönyvgyűjtők klubja a Papír- és Nyomdaipari Műszaki Egyesület szekszárdi csoportja és a Szekszárdi Nyomda szervezésében rendez 22—24 között minikönyv- kiállítást a nyomda kultúrtermében. A TÁÉV — később a TOTÉV — szakmunkástanulói ellátogatnak a Babits-emlékházba. a levéltárba és a zeneműtárba 24én. A művelődési központ Kísérleti Színpadának és a Garay Gimnázium irodalmi színpadának tagjai mutatkoznak be április 24-én este hét órai kezdettel, a TOTÉV tanulószállásának klubtermében. Művelődéspolitikánk időszerű kérdései az üzemekben címmel tart előadást a bőrdíszmű klubjában április 25-én Király István, a SZOT munkatársa a vállalati művelődési bizottságok elnökei és titkárai részére. Másnap, a Babits Mihály Művelődési Központ kistermében, a megye üzemeinek képviseletében meghívott értelmiségiek részére tart előadást délelőtt 10-től Kárpáti Sándor, a SZOT kulturális, agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetője. E konzultációs lehetőségeket is kínáló előadásának a tárgya az értelmiség munkahelyi művelődésben betöltött szerepének elemzése lesz. A szocialista brigádok hatása a környezetre, a brigádok közéleti tevékenysége címmel szocialista brigádvezetők részére tart előadást, a TIT klubjában Horváth István, a SZOT munkatársa. A munkásművelődési napok során Fadd lesz a vendéglátója, a szocialista brigádvezetők III. megyei találkozójának, amit méltán előz meg várakozás. A megyei munkásművelődési napoknak a fentieken kívül számos, nem csak helyi érdekességű eseménye lesz Pakson, Bonyhádon, Tamásiban és több nagyobb településünkön. Van ezek között az események között csak pihentető szórakozást ígérő esemény is, de a legtöbb közülük azt demonstrálja, milyen érdeklődéssel, igényekkel kell szembenéz- niök azoknak, akik — ha úgy tetszik — előmunkásai a' munkásművelődés ügyének szűkebb hazánkban. Pakson 24-én nyílik kiállítás a konzervgyár klubjában a szocialista brigádok életéről. Ugyanitt, a járási könyvtárban találkoznak azok, akiket érdekel a felszabadulás utáni magyar költészet munkásábrázolása. Deli Sándor, az SZMT titkára izgalmasnak ígérkező fórumot tart az üzemi demokráciáról a Munkás étteremben április 27-én „Ki, mibe szólhat bele??’ címmel. Bonyhádon, a cipőgyáriak saját klubjukban találkoznak Kulcsár Ödönnel, a Brigádélet című lap munkatársával. A műn- kásművelődési napok rendezvénysora május 1-én azzal az ajándékműsorral ér véget, amit a város szocialista brigádjainak tiszteletére rendeznek. Tamásiban emlékkiállításon mutatkozik be a Tamási Vegyesipari Szövetkezet, Tolnán a művelődési Központban a Se- lyemgyá.r és a PATEX szocialista brigádjainak életéről nyílik kiállítás. Kitüntetettjeink Vasutasok, gépszerelők, cipőgyártók A dombóvári vasútállomás kocsirendező brigádja elnyerte a szocialista címet. Az elmúlt évben a John Deere traktorok javításánál 121 ezer forintnyi anyagot takarítottak meg. A csőtörőhengerek házi felújításával 126 520 forint lett a haszon. Lehetne sorolni tovább a brigád tavalyi tevékenységét, Hárman a szazötbol. Három Tolna megyei brigád a jubileumi munkaversenyben sok ezer társa előtt elnyerte az MSZMP KB dicsérő oklevelét. Antal mezőgazdasági gépszerelő. Rendkívül jól összeszokott, idős szakemberekből áll a brigád. Ezért is kiemelkedő náluk a munkaidőn túli tevékenység. Járnak könyvtárba, filmklubba, színházba. Eddig már négy brigádtag épített házat és szinte természetes, hogy a kollektíva minden tagja részt vett az építkezésben. NAPONTA 1004 PAR CIPŐ Miklós Mihály, a Munka Érdemrend ezüst fokozatával kitüntetett szocialista brigádvezető pillanatok alatt összehívta a brigádot, hogy a fényképezőgép lencséje elé álljanak. így lehetett ez tavaly is, mikor a csepeli munkások felhívása megjelent. Természetes, hogy ők csatlakoztak először és ennek a brigádnak felhívása alapján alakult ki a jubileumi munkaverseny a bonyhádi cipőgyárban. Az Április 4. brigád 1969- ben alakult, de már 1970- ben elnyerték a szocialista címet és azóta évenként emelhj—gk A GUR1TÓDOMBON ÜNNEP VAN A dombóvári állomás kollektívái már sokszor felhívták magukra a figyelmet. Pontos, fegyelmezett, áldozatkész munkájukkal joggal vívták ki mindenki tiszteletét. A Kulich Gyula brigád 1965- ben alakult, évek hosszú során keresztül érték el a címeket: MÁV Kiváló Brigádja, bronz-, aranykoszorús jelvények vannak már birtokukban. Tavaly a csepeli felhíváshoz elsőként csatlakoztak. Munkakörüket példásan látták el. Feladatuk: az állomás forgalmi tevékenységének irányítása, szervezése, operatív intézkedések és feladatok végrehajtása (forgalmi szolgálattevő, vonatme- nesztő, térfelvigyázó, váltókezelő és kocsirendező). Elsőként csatlakoztak a „Dolgozz hibátlanul és balesetmentesen” mozga’omhoz. A Kulich Gyula szocialista brigád szakvonali tevékenysége mellett aktív kezdeményező tevékenységet fejtett ki: vasgyűjtési akció, anyag- és energiatakarékosság, nagy terhelésű vonatok összeállítása, induló és érkező gépek állási idejének csökkentése és még lehetne sorolni tovább a tevékenységeket. De helyette álljon itt a brigád névsora, akik megérdemelten nyerték el a megtisztelő címet: Aradi László, Hadi László, Csizmadia István, Hengerics Ágoston, Farkas István, Szabó II. János, Otterbein Adolf, Horváth VIII. István, Fekete József, Aradi Lászlóné. A JOHN DEERE MESTEREI A Hőgyészi Állami Gazdaság Mátai Antal gépszerelő brigádja már tíz alkalommal Ez a brigád, Miklós Mihály vezetésével egy műszakban több mint ezer pár cipőt készít melyért elnyerték a dicsérő oklevelet. A névsor: Ramecz János brigádvezető géplakatos, ív- és lánghegesztő; Wé- ber Henrik szerelő, ív- és lánghegesztő; Tanner Simon szerelő és hegesztő; Tompái Gáspár szerelő, hidraulikajavító, karbantartó szerelő, hivatásos gépkocsivezető; Ament József mezőgazdasági gépszerelő, hűtőgép-karbantartó szerelő; Kántor József szerelő, hidraulikajavító és karbantartó szerelő, hivatásos gépkocsivezető; Läufer Mihály betanított munkás; Spoljár József mezőgazdasági gépszerelő; Stefán Károly vízvezeték-szerelő; Sebestyén Béla mezőgazdasági gépész, technikus; Martonvári István műhelyadminisztrátor, de 1977. november 1-gyel tűzvédelmi felügyelőnek nevezték ki a gazdaságban: Beck kedtek a „ranglétrán”, így természetes, hogy a Központi Bizottság oklevelét ők nyerték el. Tavalyi tervüket 5,7 százalékkal túlteljesítették. Kulturális, társadalmi tevékenységük nagy tiszteletet vívott ki a gyárban. A szalagon dolgozók mindenkor elvárhatják a kollektíva segítségét, támogatását. Nagy gondot fordítanak szakmai, általános és politikai ismereteik fejlesztésére is. Rendszeres könyvtárlátogatók, évről évre részt vesznek a „Szakma ifjú mestere” versenyen. A brigád tagjai, akik büszkén viselhetik a szocialista brigád jelvényeit: Miklós Mihály, Gregán Gyula, Láng János, Szakács Antalné, Polecsák Jánosné, Galambos Rozália, György Antal, Steib Ferenc, Kecskeméti Péter, Erdős Lajos, László Mária, Fodor Miklós, Tornai Istvánná, Tatai Tibor, László István, Kaufmann János és Herbszt Ke- resztélyné. Miklós Mihály kollektívája már ebben az évben is komoly feladatot kapott a gyártól. Az új technológiára — ragasztott cipők — kellett ráállni a gyárban. Az Április 4. kollektíva már eddig is mindent megtett annak érdekében, hogy az átállást megkönnyítsék és a termelés folyamatosságát biztosítsák. Hírnevükhöz méltóan dolgoznak tovább 1978-ban is. Hárman o százötböl. Három Tolna megyei brigád a jubileumi munkaversenyben sok ezer társa előtt elnyerte az MSZMP KB dicsérő oklevelét. A Hőgyészi Állami Gazdaság traktorszerelő szocialista brigádja
