Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)

1978-04-20 / 92. szám

1978. április 20. Képújság 3 Munka után ünnep Folytatják az útépítést Gyepgazdálkodás A takarmányozásnak fon­tos része a gyepgazdálkodás, így írják a nagykönyvben. Sok országban így is van. Nem úgy nálunk. Idősebb szakemberek úgy huszonöt évre becsülik azt az időt, mi­kor a gyepgazdálkodás kér­dése fontosnak minősített. Azóta minden évben komoly elhatározások születnek a gyepgazdálkodás megrefor­málására ..., aztán minden marad a régiben. A progra­mok, amelyeket később hir­dettek meg, de már befeje­ződtek, ezen a területen azonban évek, sőt évtizedek óta helyben járás tapasztal­ható. Pedig, ha a termésát­lagot csak egy mázsával si­kerülne növelni, akkor a többlettermés széna har­mincezer -— hús hasznosítá­sú — szarvasmarhának és szaporulatának egyévi takarmányszükségletét fe­dezné. Nem kis dologról van tehát szó. Az idei év a takarmányo­zás éve. Részletesebben elemzik, mint az állatte­nyésztés egyik alapvető té­nyezőjét, többek között szak­mai tanácskozásokon is. Egy ilyen tanácskozás és bemu­tató színhelye volt a múlt héten a bátai November 7. Termelőszövetkezet. A fejlesztés egyik gátja, hogy a sok más termesztési ágazathoz viszonyítva a gye­pek nagyüzemi módszerek szerinti hasznosítása még korántsem elterjedt. Az elő­relépés akadálya például, hogy a gyepek fele nagyon tagolt, az országban hatvan­négyezer hektár a tíz hektár­nál kisebb rét és legelő. A megyében például összesen kilencezer hektár az intenzí­ven, nagyüzemileg művelhe­tő gyep. A másik két fő té­nyező a tápanyag és a víz. Műtrágyázással és öntözéssel egyik évről a másikra meg lehet duplázni, vagy három­szorosára emelni a termés­átlagot. Az öntözött terület minimális, ami pedig a mű­trágyát illeti, ötven kiló alatt van a vegyes hatóanyag­felhasználás hektáronként. Mindezek „eredménye”: a múlt évben 18 mázsa termés a megye átlagában. A nega­tív jelenségek között szere­pel a hasznosításban a legel­tetés módja is; szabad legel­tetéssel hasznosítják a lege­lők nyolcvan százalékát, úgy ahogy őseink tették a hon­foglalás idején például... Szemléletváltoztatásra van tehát szükség, vagy leg­alábbis lenne. Jó példákkal is lehet segíteni. Az említett tanácskozás házigazdája, a bátai téesz bemutatta minta­legelőjét és a tapasztalatok­ról is szólt a tájékoztató. A téeszben hagyományai van­nak a gyepgazdálkodásnak, hiszen a közös gazdaság földjei részben a Duna árte­rében vannak. Az itteni le­gelőkön alapozták meg a szarvasmarhatartást. Ezek területe a Duna szabályozása után csökkent, de a szövet­kezet megalakítása után tíz évig nagyrészt kaszálással hasznosították ezeket a réte­ket. Időközben a gazdaság­ban tízmillió forintot fordí­tottak belvízrendezésre, melynek következtében sok rét biztonságos szántóvá vált. Jelenleg négyszáz hektár rét és legelő van nyilvántart­va. Ennek fele hagyományos legelő — háztáji —, illetve elvadult rét. A másik fele in­tenzív gyepterület, melynek kialakítását 1964-ben kezd­ték meg. Az öntözés és kellő tápanyag-visszapótlás hatá­sára ezeknek a gyepterüle­teknek a hozama vetekszik a lucernával. Tavaly decem­berben az intenzív gyepet fejtrágyázták, kétszáz kiló hatóanyag dózissal. A lege­lőket sávos legeltetéssel hasznosítják. Példa — ezen­kívül még jó néhány — tehát van a megyében. Csak eh­hez cselekedni kellene, mert rendeletektől még nem lesz zöldebb a legelő ... — S I — Tegnap délután ünnepi ta­nácsülést tartott Tengelicen a közös községi tanács. Azért ünnepit, mert István József, a Tolna megyei Ta­nács elnökhelyettese ez alka­lommal adta át a Tiszta, vi­rágos Tolna megyéért tele­pülésfejlesztési verseny 1977. évi értékelése alapján a köz­ségek kategóriájában másod­ízben is első helyezést elért tengelicieknek az 500 000 fo­rintos első díjat. A győztesek vándorzászlaját nem kellett átadni, mert az az értékelés szerint megmarad Tengeli­cen, ahol az egy főre jutó társadalmimunka-érték ta­valy meghaladta az ezer fo­rintot. A Kiváló Társadalmi Munkáért érmet — amit a Minisztertanács alapított az e területen kiváló tevékeny­séget végzők számára — első ízben Martos István, a ter­melőszövetkezet elnöke Ve­hette át a megyei tanács el­nökhelyettesétől. A Hazafias Népfront Kiváló Társadalmi Munkás kitüntetését hárman, az Érdemes Társadalmi Mun­kás kitüntetést pedig nyolcán vették át. Mióta ismertté vált, hogy a Tiszta, virágos Tolna megyé­ért településfejlesztési ver­seny 1977. évi győztesei mely Pénz van, vállalkozó nin­csen. Tömören ez jellemzi a gyönki „Elegancia” Ipari Szövetkezet beruházási ter­veit. Szeretnék kibővíteni, korszerűsíteni a szövetkezet varrodáit, de nem akad vál­lalat, amelyik elvállalná eze­ket a munkákat. Pedig erre a célra hét és fél millió forin­tot „szánnának”. Szükség lenne az új épületekre, mert a hely szűk, a munka sok. Százhatvanan dolgoznak két műszakban, egy szalagon. A szövetkezet múlt évi ter­melési értéke 12 millió 500 ezer forint volt. Idén ezt 500 ezer forinttal szeretnék nö­velni. Termékeik bel- és kül­földön egyaránt keresettek. A jó termékválasztás azt eredményezte, hogy a gyön- kiek alig győznek eleget ten­ni azoknak a megrendelések­nek, amelyeknek jó részét a Váci Kötöttárugyár „közvetí­települések lettek, a tengeli- ciek ismét az érdeklődés kö­zéppontjába kerültek. Soka­kat foglalkoztat, miként si­került megtartaniok koráb­ban kivívott elsőségüket, pe­dig, mint azt Tengelicen a tanács vezetői és a tanáccsal együttműködő, nem tanácsi szervek vezetői mondják, a válasz roppant egyszerű. „Csak” folytatták amit ko­rábban megkezdték, s ennek eredményeként ismét nőtt a szilárd burkolattal ellátott ut­cák száma a székhelyközség­ben és kint Szőlőhegyen is. Mikor a község lakói hozzá­láttak ehhez a munkához, a mainál sokkal szegényebbek voltak azok az ismeretek, melyek biztosíthatták a zök­kenőmentes előrehaladást. Az útért ugyanis mindenki lel­kesedett, a szóban megaján­lott 200 óra társadalmi mun­ka elvégzéséért az építés so­rán már nem mindenki. A „nem mindenki” kategóriába sorakozók közül számosán sértődtek meg, amikor a meg­ajánlott és a ledolgozott órák összegének különbözeiét be kellett fizetniök közműfej­lesztési hozzájárulásként. 1977-ben ilyen problémák már nem voltak, szinte egy­mást sürgették az emberek. ti” számukra, önmagában persze nem elég elhatározni, kiválasztani a „piacérett” ter­méket. Ettől még nem érkez­nének százezres megrendelé­sek a Szovjetunióból' vagy több tízezres exportigény Hollandiából. A minőség, amely ha nem válik termelési közhellyé, ha­nem a termelő üzemekben élő gyakorlattá alakul, bizto­sítja az előrelépést, a fejlesz­tés anyagi fedezetét. Jelenleg az ilyesfajta köve­telményeket szem előtt tart­va készülnek a kis üzem sza­lagjain a Szovjetunióba szál­lítandó divatingek és a Hol­landiába szánt overállok. Na­ponta megközelítőleg 1000 ing és 300 overall készül. A tárgyi hiányosságok elle­nére a szövetkezet folyama­tosan gyártja jó minőségű termékeit. így készült el a Gindli utca 514 méterének, kint Szőlő­hegyen a Hunyadi utca még hiányzó 400 méterének és a Dózsa György utca 350 méte­rének szilárd burkolása. Sző­lőhegyen a ravatalozó is ta­valy készült el. Csupán ebben a vállalkozásban 209 ezer forint a társadalmi munka értéke. Hogy a településfejlesztési verseny értékelését végzők­nek csöppet sem kellett rész­rehajlóknak lenniök a tenge­lyiek javára, azt jól érzékel­teti néhány számadat. A ver­senyben részt vevő települé­sek lakossága 1977-ben össze­sen 93 millió értékű társadal­mi munkát végzett Tolna me­gyében. Tengelicen az útépí­tésre mozgósított lakosság 1976-ban még „csak” 2 385 545 forint, 1977-ben viszont 3 470 966 forint értékű társa­dalmi munkát teljesített. A település fejlődésében rendkívül jelentős vállalko­zás természetesen nem ért még véget. A székhely- és a társközségben folytatódik az útépítés. Négy méter széles­ségben 420 méteres szakaszon fejeződik be az Aradi utca burkolása egészen az utca végéig. Onnan kétméteresre szűkül a szintén burkolásra váró út 300 métere a ravata­lozóig. Szőlőhegyen a József Attila utca és az Óvoda utca kapja még meg vízelvezetés­re is alkalmas szilárd burko­latát, összesen 890 méteren. Jánosmajorban betonlapos járdát építenek. Egyébként, mint azt Tenge­licen hallhattuk, a termelő- szövetkezet — mind a kettő — igen jelentős részt vállalt az útépítésben a helyi ta­náccsal kötött megállapodás alapján. Elvégezték az összes gépi munkát. Derekas mun­kát végeztek a szocialista bri­gádok is, Szőlőhegyen pedig a tanácstagi csoport. Nem árulunk el titkot, ami­kor arról tudósítunk, hogy a tengeliciek ebben az évben is úgy kívánnak dolgozni, hogy megőrizhessék a vándorzász­lót és elnyerhessék a közsé­gek kategóriájában kiírt dí­jak valamelyikét. Tudniillik már annak a pénznek is meg­van az eltervezett helye. Van remek sportpályájuk, de nincs az iskolának tornater­me. Azt akarnak építeni. — li — Fotó: K. Z. Fásítási ankét (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Megyei fásítási ankét volt Dombóváron. Barsi Mihály, a Tolna megyei Tanács mező- gazdasági és élelmezési osz­tályának vezetője mondott megnyitó beszédet, majd Mé­szöly Győző, a MÉM erdésze­ti főosztályának vezetője tar­tott előadást a tavaszi fásí­tások jelentőségéről. Az ankét végén sor került az emléklapok és plakettek átadására, amelyekkel azokat jutalmazták, akik a fásítás­ban kiváló munkát végeztek. Az ankét után a mintegy 75 résztvevő ellátogatott a Béke-parkba, ahol Mészöly elvtárs emlékfát ültetett. Megtekintették a Gunaras melletti KISZ—Komszomol- parkot is, amely része annak a 60 hektárnyi zöldterület­nek, melyet Dombóváron a fásítási időszakban telepítet­tek be. Lászlóné Szilvási Sarolta Fejlődik az „Elegancia” Ingek a Szovjetunióba, overállok Hollandiába A tomerömű-építkezés Turbinaasztal, födémcella, tetővilágítás A paksi atomerőmű gépházában lengyel szakmunkások dolgoznak az 1. és a 2. turbinaasztal készítésén. Az igen magas „lábakon” álló asztalok tartják majd a gépeket, a terep megfelelő feltöltése után kezdődhet a szerelés. A BUDOSTAL vállalat szakmunkásai saját berendezés­sel végzik a speciális betonozást. A gépház tetején, több mint 40 méter magasságban már készítik a tetővilágítást. Deflektorszerelésnek nevezik a munkát. A tetőn egyébként a szigetelés is folyik. A hófogókat, a méternyi magas betonkerítéseket már el­készítették, a tető teljes szélességében, több helyen. Ez azért szükséges, mert a csaknem 250 méter hosszú gépház tetején annyi havat tudna összehordani a szél egy helyre, hogy túlterhelés keletkeznék. Az 1. számú reaktorblokkban a plusz hatméteres szintre jutottak a szerelők: úgynevezett födémcellákat helyez­tek el. Ezek a vasszerkezetek alkotják a reaktort körül­vevő vastag betonfal külső részének vázát, más szerke­zetekkel együtt. A magasról készített felvétel jól mutat­ja a reaktor helyének belső vonalát, a kör alakú acél­falat is. Ez és a külső betonfal között kétméteres vas­tagságú nehézbeton fal készül. (gemenci) Fotó: GOTTVÁLD KÁROLY Az Aradi utca két méter széles szakaszának építése e2 évi feladat

Next

/
Thumbnails
Contents