Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-19 / 91. szám
A KÉPÚJSÁG 1978. április 19. ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 „Vándorcirkusz” Hermész Lajosné paksi olvasónk küldte a következő levelet: „...Mélységes felháborodásunkat kívánom kifejezni magam és a paksi lakosok nevében. Nagyközségünkben egy vándorcirkusz tartott előadást. Ha azt írom, hogy vándorcirkusz, akkor nagyon megtisztelem azt a -kócerájt«. Nem értjük, hogy ilyen — az alapvető követelményeknek egyáltalán nem megfelelő — »társulatnak« miért adnak működési engedélyt? Hallottunk már arról, Hogy más, képzett művészeknek milyen nehéz — bizottság előtt — működési engedélyt váltani. Hát ezt a műsort, azt hiszem, semmilyen bizottság nem vizsgálta felül.. ” Panaszosunk levelét továbbítottuk a Paks nagyközségi Tanács elnökének, Oláh Mihálynak, aki a következőket válaszolta: „A Népújság szerkesztőségéhez írt levelével — melyben a Pakson március 18-án szerepelt vándorcirkuszról fejti ki véleményét — teljesen egyetértünk. A társulat képviselője március 18—19- re közterület-foglalási engedélyt kért, melyet érvényes működési engedélyük alapján építési csoportunk jogszerűn adott ki 1978. március 17-én. Az engedély kiadásának időpontjában a társulat még nem tartózkodott Pakson, megjelenésük esztétikáját ezért nem vizsgálhattuk (megjegyzem, hogy jelenleg nem is feladatunk). Mint előzőleg említettük, közterület-foglalási engedéTelefonszámunk: 129-01, 123-61. lyüket március 18—19-re kérték, de a jóérzésű paksi lakosok megnyilvánulásai alapján a 19-i előadást már nem tartották meg Értesüléseim szerint 19-én Dunaföld- váron váltottak ki hasonló érzelmeket az ottani lakosokból. őszintén sajnáljuk, hogy a Budapesti Artista Varieté minősítő bizottsága ezen társulat részére működési engedélyt adott ki. Megkeressük azt a jogi lehetőséget, amellyel a jövőben megakadályozhatjuk a nívótlan, alacsony színvonalú, hamis reklámé műsorok bemutatását. Ezen levelünkkel egyidejűleg felkértük a Budapesti Varieté vezetőit, hogy artistacsoportjainak működését az egyre növekvő igények figyelembevételével engedélyezze. ..” „Fizetésrendezés” Nagy Gyuláné kölesdi lakos levelében írta: „...1974-ben mentem szülési szabadságra, három évig. Előtte a kölesdi ÁFÉSZ-nél, a 74. számú ruházati boltban dolgoztam. A szülési szabadság leteltével — mivel időközben fizetésrendezés volt — kértem az ig. elnöktől, hogy utólag emeljék a fizetésemet, de ő azzal utasított el, hogy 1977. január 1-én egyesülünk a Szekszárd —Sárköz és Vidéke ÁFÉSZ- szel, s kérjek onnan. Időközben, ez évben fizetésemelési kérelmet nyújtottam be az AFÉSZ-hez, Szek- szárdra, ahonnan azt a választ kaptam, hogy egyenként nem foglalkoznak fizetésrendezéssel és amit a kölesdi ÁFÉSZ 8 év alatt elmulasztott, ők egy év alatt nem tudják helyrehozni...” Nagy Gyuláné levelét továbbítottuk a Fogyasztási Szövetkezetek Tolna megyei Szövetsége elnökének, Somi Benjáminnak, aki közölte velünk, hogy a panaszos 350 forint bérrendezésben részesült. T ermészetvédelem Domokos Lajos MÁV- nyugdíjas Bonyhádról írt szerkesztőségünknek. Levelében segítségünket kéri, egy gólyapár részére. „...Harminchárom éve figyelem a kérdéses gólyapár sorsát. Zombáról Kétyre menet, Kéty előtt a réten, egy telefondúcon volt lakásuk. Most a posta dolgozói leverték fészküket. Miért? Egy kis jóindulattal meg lehetett volna fészküket menteni. Nem tudom, hogy oldják meg Tolna és Dombori közt a vezetékcserét, de ott több fészket lehet látni a dúcon.” Panaszosunk levelét továbbítottuk a Tolna megyei Távközlési Üzemhez, ahonnét Cziráki János üzemvezető a következő választ adta: „A természet- és madár- védelem szükségességével mi is egyetértünk, azt messzemenőkig támogatjuk. Ezt számos példa bizonyítja, mert például 1977-ben Hő- gyészről is fordultak hozzánk gólyapárok meghonosodásával kapcsolatosan és a Posta a kért oszlopot térítés- mentesen biztosította. A ké- tyi gólyapár esetében sem jártunk el rossz szándékkal Igaz, hogy a gólyapár elköltözése, és az esős idő beállta után a gólyafészket a vezetékpárokról eltávolítottuk, de ezt szükségből tettük. A több csatornás vivős berendezések üzemét biztosító alapáramkörök elektromos paramétereiben ugyanis ekkorra már olyan romlás következett be, hogy a berendezések üzemét tovább biztosítani nem lehetett. A gólyapárt azonban ugyanerre az oszlopra visszavártuk, mert dolgozóink — a fészekbontás után — az oszlop csúcsára kocsikereket és erre gallyakat helyeztek, bízva abban, hogy fészküket kijavítva, 1978-ban ugyanott fognak letelepedni. Sajnos, nem így történt. A gólyapár nem vette figyelembe segíteni akarásunkat és két oszloppal távolabb kezdett ugyanezeken a fontos és ma még nélkülözhetetlen áramkörökön fészket rakni, letelepedni. Valószínű, a Tolna—Dombori közötti területen rakott gólyafészkek erősáramú (villany-) oszlopokon vannak és ezért nem tudunk róluk. A gyengeáramú távbeszélőáramkörök minőségét ugyanis — főleg párás, nedves időben — a gallyak és madárfészkek annyira lerontják, hogy ezt biztosan észleltük volna. Kérem, szíveskedjék a postások munkáját a fentiek figyelembevételével elbírálni, mert mi jószándékkal vagyunk a természetvédelmi munkát végzők iránt is. Elsődlegesnek tartjuk azonban a hírközlő hálózatok üzem- biztonságát, mind társadalmi- tulajdon-védelmi, mind életvédelmi és egyéb igen fontos szempontokból is. M/ VÁLASZOLUNK Ernst Eggimann Hz utolsó magános tücsök Nem ér ő semmit, az égvilágon semmit. Vásárolt két tubus altatót, két szemet már le is nyelt, de aztán a harmadikat mégis kiköpte, és alaposan kimosta száját a csapnál. Még megszűnni sem képes, pedig már nem hisz a lélekvándorlásban, s abban, hogy utána kutya képében születik újjá. Nem, nem hisz többé sem a lélekvándorlásban, sem másban: Atman- brahman, tat twam asi? A fenébe, régen vége ennek is, az utolsó a zen-buddhizmus volt. Iszom vele egyet? ö ivott. Az altatókkal bizonyára nagyszerűen keveredik a bor, gondoltam. — Hiszen te ismered Astri- dot — mondta — persze, persze, hogy ismered. Szerinted is szép, mi? Mindenkinek tetszik, mindenki utánafordul. Ugye megérted, hogy az ember megőrül az ilyen nőtől? Van benne valami óegyiptomi, különösen a szemében... Már az iskolából ismertük egymást. Akkor én voltam majdnem a legnagyobb az osztályban, és ő nem volt valami ügyes, erre emlékszem. Mikor tizenkilenc éves lett — épp Angliából jött haza —, kezdtem járni vele. Akkor vettem észre, milyen átkozottul csinos. Azt hiszem, Angliában kezdődött nála a dolog, mindenesetre engem rögtön megpróbált a „szellemi útra” terelni. Kiderült, hogy helytelenül lélegzem, görbe a gerincem, és le kellett szoknom az ivásról meg a dohányzásról. Én meg mindent megtettem, hát érted te ezt? Fejen álltam és behúztam a hasamat, míg belül felragadt a hátamra, visszatartottam a lélegzetemet, míg a szemem kiguvadt a vörös fejemből — és miért? Alig egy puszit kaptam érte, azt is csupán éterien a homlokomra, ö annyira tisztává lett. Nemsokára elcipelt egy indiai body-building pofához. Majdnem mind szüzek jártak oda, a legkülönbözőbb korúak, és mind ragyogó pillantással meredt a fickó bronzmellkasára. Egy bronzcsengővel csengettek, és hátul trónolt egy Buddha-szobor, az is bronzból. Ifjan, frissen és teli életerővel! Jó egy évig gyakoroltam velük mindent — atya isten! —, aztán jött az átlényegülés! Mintha nem lettem volna eléggé átlényegülve. Ha találkoztunk, csak ujjheggyel érintettük egymást — de hát olyan szép nő, ezt el kell ismerned. Talán valami óindiai is van benne. Ö maga mögött hagyta a testét: azt a testet! Már kereszt- be-kasba úgy megtisztította, hogy csupán egy „edény” vált belőle. Ekkor már a pillantás szélével se érintettük egymást. Nem, ne csóváld a fejed, én mindent megpróbáltam, akkor még nem voltam ilyen hülye. De mi az eget csinálsz, ha a lány egy csöppet sem iszik, és minden „alsóbbrendű” zenét megvet? Ne röhögj, megpróbáltam én a lelkén keresztül is, például holdfényes sétákon, amit annyira szeretett. Egyszer megesett, hogy végre ideadta a kezét, és még a szemébe is nézhettem. Nekiestem, rávetettem magam és szájon csókoltam. Talán mégsem vagyok valóban tiszta, vélekedett, és letörülte zsebkendőjével mindig hibátlanul ki- rúzsozott száját. Na! Talán keresnék magamnak egy lányt, amelyikkel ilyen dolgokat művelhetek. De hát ez a nő a gimiben nagyban csó- kolózott! És hogy! Ekkor indiai filozófiát tanult, s egy hét múlva kegyesen visszafogadott. Ezután antropozófia következett. Az egy kicsit kellemesebb volt: egy koncerten vagy máshol tarthattam a kezét, egyszer pedig arcunkat összeérintve órákon át néztünk ki a tóra. Ekkortájt harmonikusan mozgott, hát én is úgy mozogtam. Mire eljutottam a meggyőződéshez, jött Swami Sivananda. Ez még mélyen- szántóbb és őseredetibb volt. Astrid a mester egyik tarka képét akasztotta az ágya fölé. Életre keltettük farokcsontjainkban a kundalinit, és füstölgő botocskák mellett órákon át mantrákat énekeltünk. ő ezután már csak nagyon halkan beszélt, és nem viselte el a zajt meg a bűzt. Ezért aztán migrénje támadt, kundalini felszállt: érezte határozottan. Ekkor kínomban lefeküdtem egy kolléganőmmel. Nem volt különös — talán igaza lehetett Astridnak, s az ő asztrálteste magasabb örömöket nyújtott. Egy napon aztán én is éreztem lenn a kundalinit. Nála természetesen már a szív magasságában járt. De én közben egészen belegabalyodtam a hitbe. Te jó ég, csak ne jött volna hirtelen, ne mesélte volna, hogy most már tudja: elvesztettük lábunk alól a talajt! Mindenekelőtt én, azt mondta, én már hónapok óta a föld felett, a fellegekben élek, és észre se veszem őt! A föld a fontos, a gyökerek, az alap. Egy darab kenyér vagy fa — egyszerűekké kell válnunk. Na, ez volt a zenbuddhizmus. Astrid vett egy íjat, felakasztotta az ágya fölé, nagyon érzékenyen virágokat helyezett bele, és még verseket is kezdett írni. Ekkor aztán megembereltem magam, és indiai maradtam — igaz, hogy már nem okozott annyi örömet. Ö össze- csapata a tenyerét és kérdezte: hallom-e egyik marka hangját, miközben minden pillanatban Wu-t kiáltott! Egyszer hirtelen lekent egy pofont — minden tele volt zennel, még az is, ha egy kutya szép hosszú, sárgát csinált az utcán. Az utolsó magános tücsök egy magános őszi ágon cirpel, mindennek el kell múlnia, még talán nekem is — vagy: ha felkel az ezüstös Hold, hallom, hogyan dörzsölődnek egymáshoz halkan hajszálaim az őszi szélben. Elhatároztam, hogy ezt nem csinálom vele, végül is van nekem saját elképzelésem, és ne távolítson el a Mesteremtől, hiszen épp most léptem be az Európai Isteni Szeretet Közösségébe (E. I. SZ. K.). Na és akkor tegnapelőtt — érted te ezt? — egyszerre kimonót vett fel, feltűzte a haját, és virágok között teát öntött, de úgy, hogy nem bírtam ellenállni. Volt benne valami ójapán. Elkezdtem lelkesedni a zenéért, egész éjszaka mindenféle szakkönyvet bújtam, és erre mit találok ma a levélszekrényben? Hát ezt. „Kedves Viktor, talán kissé meglepődsz, ha megtudod, hogy Jean Zimmermannal elutaztam két hétre síelni. Kell nekem egy kis szórakozás. U. i. Ne vedd túl tragikusan, hogy ezzel vége közöttünk az ügynek. Hiszen úgysem volt köztünk soha semmi lényeges. Neked végül is ott vannak a túlhajszolt keleti tanaid.” Fordította: KURUCZ GYULA Az üvegpalackok betétdíjáról és forgalmáról szóló korábbi szabályozást módosítja az Or- szágos Anyag- és Árhivatal elnökének 2/1978. (III. 31.) ÁH számú rendelkezése, amely 1978. évi június hó 1. napján lép hatályba. A rendelkezés melléklete táblázatban tünteti fel az üvegpalackok fajtája és űrmérete szerinti betétdíjakat, előírja azt is, hogy a betétdíj változását a vállalatok legkésőbb 1978. április 30-ig kötelesek a vásárlók' tudomására hozni. (Magyar Közlöny 1978. évi 20. szám.) A belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény a Magyar Közlöny idei 22. számában jelent meg és 1978. július 1. napján lép hatályba. A törvény meghatározza a belkereskedelem feladatát, irányításának, működésének és ellenőrzésének alapvető szabályait, védi a fogyasztói érdekeket, tiltja a vásárlók megtévesztését és megkárosítását, kimondja — többek között — hogy ,„tilos a vásárlót jogtalanul előnyben részesíteni vagy hátránnyal sújtani, a vásárlótól külön juttatást vagy más előnyt kérni, követelni, illetőleg a vásárló előnyben részesítéséért külön juttatást elfogadni”. Indokoltnak tartjuk még idézni a törvény záró rendelkezéseit, amelyek szerint: „Az e törvényben foglalt kötelességek megszegése esetén az államigazgatási, polgári jogi, pénzügyi jogi, munkajogi, büntetőjogi és más jogszabályokban foglalt jogkövetkezményeket kell alkalmazni.” A Mezőgazdasági és Élelmezési Értesítő idei 7. számában közlemény jelent meg a dolgozó nőket és fiatalkorúakat érintő egyes munkajogi rendelkezések egységes végrehajtása tárgyában. A közlemény eligazítást ad a fizetett szabadnap, a pótszabadság, a gyermekgondozási segélyről visz- szatérő dolgozó nők szabadságának megállapítása, a terhes nők túlmunkavégzése tekintetében. Megjegyezzük, hogy a kisgyermekes anyát megilleti a gyermekgondozási segélyezés idején belül egy évre járó alap- és pótszabadság. Ilyenkor a legkedvezőbb — tehát az évek számáyal növekvő — pótszabadsággal kell megállapítani a fizetett szabadság mértékét. Ezen túlmenően a gyermekgondozási segély megszűnésének évében a gyermekes anya részére az időarányos alap- és pótszabadság is jár. A vállalatok és szövetkezetek belső ellenőrzésének szempontjai tárgyában jelent meg közlemény a Kereskedelmi Értesítő f. évi 9. számában, amely szerint a vállalatok és szövetkezetek készítsenek a teljes vállalati belső ellenőrzést átfogó éves munkatervet, eligazítást ad a közlemény abban a tekintetben is, hogy ebben a tervben melyek legyenek a súlyponti feladatok, különös figyelmet fordít a szabálytalanságok megelőzése, az esetleges visszaélések feltárása érdekében végzendő vizsgálatokra. A SZÖVOSZ Tájékoztató idei 12. számában megjelent 305 1978. PM. Min. Titk. számú közlemény ben írtak szerint a pénzügyminiszter engedélyezte, hogy a háztáji és kisegítő gazdaságoktól, valamint a magántermelőktől felvásárolt mezőgazdasági termények, termékek, állatok és állati termékek ellenértékének kifizetését a takarékszövetkezetek végezzék. DR. DEÁK KONRÁD a TIT városi-járási szervezetének elnöke Árpád-kori kiállítás Az ország szinte minden tájáról érkeznek azok a több évszázados kőfaragványok, amelyekből május 7-én kiállítást nyitnak Székesfehérvárott. A tárlat rendkívül gazdagnak ígérkezik: Magyarország első évszázadait idéző román és gótikus -osz- lopfőket, portrékat, díszeket, jellegzetes faragásokat láthatnak majd az érdeklődők. A tárlatot egyébként korabeli kódexek, illetve kódextöredékek egészítik majd ki. A kiállítás idején tudományos konferenciát is rendeznek Székesfehérvárott — osztrák, csehszlovák, lengyel és jugoszláv szakemberek részvételével — az Árpádkori építészet és szobrászat legújabb eredményeiről. Rév Miklós fotóművész kiállítása A Néprajzi Múzeumban nyílt meg Rév Miklós fotóművész „Vietnam — ember, táj, művészet” című kiállítása. (MTI foto — Kovács Gyula felvétele — KS)
