Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-19 / 91. szám
1978. április 19. "fÉPÚJSÁG 3 Felhívás Tolna megye lakosságához A megye településeire az ország gazdasági gyarapodásával párhuzamosan gyors ütemű fejlődés jellemző. Az épülő új beruházások mellett jelentős erőfeszítések történtek a meglévő létesítmények felújításában, tatarozásában. Számos új intézmény gyarapítja a lakosság egészségügyi, kulturális, szociális szükségleteinek kielégítését, a lakosság ellátására hivatott szervek szélesedő mértékben és javuló színvonalon szolgálják a megye lakosságát. E nagy ütemű fejlődésnek aktív részese a megye lakossága, amit a köz érdekében elvégzett társadalmi munka értékének növekedése bizonyít. A lakosság körében egyre erőteljesebben jelentkezik az a vélemény, mely szerint a meglévő adottságok, a már megteremtett feltételek értékét rontja egyes létesítmények elhanyagolt állapota, a közterületeken, üzemekben összegyűlt hulladék és szemét, a rendszeres takarítás hiánya, stb. E széles körű társadalmi igényre alapozva május elsejének méltó megünneplése érdekében a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a Hazafias Népfront megyei bizottsága, a szakszervezetek megyei tanácsa, a KISZ megyei bizottsága és a Vörös- kereszt meghirdeti a „TEGYÜK RENDBE KÖRNYEZETÜNKET MÁJUS ELSEJÉRE” mozgalmat, s felhívással fordul a megye lakosságához, hogy vegyen részt a közhasználatú helyiségek, továbbá közterületek (utcák, járdák, árkok, parkok, játszóterek, stb.) tisztaságának, rendben tartásának munkáiban, őrködjön közvetlen környezete tisztaságán, ügyeljen a lakosság érdekét szolgáló létesítmények, parkok, kertek, stb. növényzetére, segítse általánossá tenni azt a közhangulatot, mely elítéli a szemetelőket, a rongálókat és elismeri a környezet tisztaságának megteremtését és fenntartását szolgáló tevékenységet. Támogassa a lakosság azt a törekvést, hogy senki ne szemetelhessen mások, vagy a köz sérelmére. Felhívással fordulunk a megye területén működő gazdasági szervek, vállalatok, szövetkezetek és intézmények szocialista brigádjaihoz, dolgozóihoz, állami és társadalmi vezetőihez, hogy tevékenyen vegyenek részt e mozgalomban egyrészt azzal, hogy üzemük, vállalatuk, intézményük területén a lomtalanítást, a szemét eltakarítását elvégzik, másrészt azzal, hogy a helyi tanács és a társadalmi szervek által szervezett — elsősorban közterületek rendbetételét célzó — társadalmi munkába minél hatékonyabban kapcsolódnak be. Dr. Szabópál Antal megyei tanácselnök, Csajbók Kálmán, a HNF megyei bizottság titkára, Egyed Mihály, az SZMT megyei vezető titkára, Péti Imre, a KISZ-megyebizottság első titkára, Savanya Gézáné, a Vöröskereszt megyei titkára. Alulírott, meg egyebek... Térjünk a tárgyra. A minap HATÁROZATOT kézbesítettek címünkre, a Járási-Városi Földhivataltól, melyben erélyesen felszólítanak (köteles, egyetemlegesen, terheli, tartozik, megállapítottam, jogkörömnél fogva, végrehajtandó, stb.), hogy 196 forint azaz... egyszeri térképészeti költséghozzájárulást vagyok köteles megfizetni a Decs községben lévő ingatlanom után. Kicsit meglepett a dolog, mert tudtommal nem készíttettem térképet a nevezett ingatlanról. Mint kiderült, családom többi tagja sem. A szomszédokkal jó viszonyban vagyunk, nincsenek „határsértési” perek. Bő fél évszázada kialakult határok között élünk — békességben. Egyikünknek sincs szüksége sérelmeket, elorozásokat igazoló térképekre. Mivel emlékezetem szerint nem láttam soha az udvarunkban, vagy az utcánkban gyanús, térképész külsejű embert, újra a családhoz fordultam. Ók sem láttak. Sőt, az utca lakói sem. Hát akkor kik, miféle térképet készítettek, és mikor? Tán az éj leple alatt, lapos kószában? Mégis jó azért a közvélemény-kutatás. Kisütöttük, hogy valószínűleg a méterrendszerre való áttérés van a dologban. A négyszögöleket átszámítják négyzetméterre és most olyan térképeket készítenek, amelyeken nem négyszögölben, hanem négyzetméterben lesz feljegyezve a telek, vagy birtok nagysága. Ezért a munkáért, az én esetemben 196 forintot kell fizetnem. A háromszáznyolc- vannyolc négyszögölet — ekkora a telkünk — átszámították 1402 négyzetméterre. Mást ugyanis nem kellett csinálni, mert az ötvenöt évvel ezelőtt történt kimérés óta a telek ugyanúgy van. Jó nagy munka lehetett az átszámítás, mert húszforintos órabért véve alapul, körülbelül tíz órába tellett. Én és több szomszédom jogtalannak tartjuk az összeg kivetését, mivel semmiféle megrendelést nem adtunk, „az azt-sem-tudjuk-miféle- térkép” létrehozására. Továbbá mélységesen sérelmesnek, sőt megalázónak tartjuk a HATÁROZAT-ot, hangneme és kiküldési módja miatt. Legalább annyit megérdemelnénk, hogy megszólítsanak valahogy — se megszólítás, se semmi — aztán elvárnánk egy kis tájékoztatót, hogy mivégre is az a térkép, amiért fizetünk. Netán elveszett a régi, vagy rádőlt a kávé és azért kellett újat csinálni? Már annyiszor elmondták, elmondtuk, ha emberekhez szólunk, legalább úgy tegyük azt, mint ahogy magunknak is elvárnánk. Aztán: „fellebbezési illeték 50 forint”. Erről is valamit. A HATÁROZAT hátoldalán lévő TÁJÉKOZTATÓ felsorolja kik kaphatnak mentességet — a jogosultságot igazoló bizonyítékot a kérelemhez csatolni kell — a fizetés alól. Lássuk: termelőszövetkezeti járulékos, szociális gondozott, csökkent munkaképességűek, hadigondozottak, árvaellátásban részesülők, stb. Könnyű kitalálni, hogy mekkora jövedelemmel rendelkeznek és mekkora vagyonnal a felsoroltak. Az egyik szomszédom mutatja az ő térképészeti hozzájárulásáról szóló HATÁROZAT-ot: 50,— forint. Beadja a kérvényt 50 forintos illeték- bélyeggel — ha elengedik a hozzájárulást ő — aki amúgy is segítségre szorul, már az illetékbélyeggel meg is fizette a térképészeti díjat. És ha nem engedik el? Nagyon indulatos vagyok (ezt is finoman írtam), úgymond, nyomdafestéket nem tűrő jelzők járnak a fejemben, de nem mondok mást, csak annyit, hogy fenemódon ki van ez találva. CZAKÖ SÁNDOR A dombóvári vb-iilés előtt: az ipari szolgáltatás helyzete (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Tegnap délután tartotta ülését, a dombóvári Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. Az ülésen beszámoló hangzott el Dombóvár városban és a város környéki községekben működő ipari szolgáltatásokról. Jelenleg a városban 10 állami, illetve szövetkezeti egység foglalkozik ipari és javító szolgáltatásokkal. összesen 134 felvevőhelyen 232-en állnak a lakosság rendelkezésére. Több olyan szolgáltatóegység van, amely mozgó felvevőhellyel rendelkezik, s így meghatározott időnként felkeresi a város környéki községeket is, ahonnan begyűjtik a javításra váró háztartási gépeket és egyéb eszközöket. összesen 240 magánkisiparos segíti a javító-karbantartó szolgáltatást, mégis a város környéki községekben alacsony a kisiparosok száma. MAGYARSZÉKI ENDRE A mind nagyobb számban jelentkező szolgáltatási igények kielégítésére a város területén 233, a községekben „Mi vagyunk a lakosságért!” vallják a Szabadság utcában működő DOMBCALOR Vasipari Szövetkezet motorkerékpár- és kerékpárműhelyének dolgozói. Paks Épül a sárga posta Szekszárdon az elmúlt ősz.- szel bontották le az állványokat az új postaépület, a szekszárdi telefonközpont mélykék színű háza körül. Pakson az építők a napokban láttak hozzá a főutcán magasodó postaépület burkolásához. Itt a külső falakat sárga csempe borítja majd. A tervek szerint a nyár végén Pakson is átadják helyüket az építők a telefon- központ szerelőinek, hogy a megyeszékhelyen készülő hatezres központtal egyidő- ben, 1979. március 31-re elkészülhessen a kétezer telefont kapcsoló paksi központ is. Fontos, hogy a paksi berendezést akkor helyezzék üzembe, amikor a megye- székhelyen levőt, mert csak a paksi központ közvetítésével lehet Szekszárdot bekapcsolni a távhívó hálózatba. FOTO: SZEPESI Emberi hozzáállás kérdése A PÁRTTITKAR meghök- kenve nézte a selejtes terméket. Elképzelhetetlenül sok! Az egész széria hibás, s ráadásul az egyik legjobb munkás engedte tovább... Alig hitte, amit látott. Lerohant a műhelybe, oda, ahol a baj keletkezett. — Mondja, mi történt magával? Nem vette észre, hogy rosszak az alkatrészek? — kérdezte. — Hogy én ne? — kérdésre kérdés volt a válasz. — Hát akkor? — hogy engedhette tovább? — Én nem akartam. Szóltam is, de a művezető is, az üzemvezető is azt mondta, „még elmegy”. Hát ha elmegy mit tehetek? — Azt, hogy leáll, hogy nem csinálja tovább... És mondta volna még, ha nem veszi észre a döbbenetét, a „hát ezt is lehet” kifejezést. Az eset valóban megtörtént egy jó hírű, több ezer embert foglalkoztató vállalatnál. S hogy felidéztük, őszintén szólva, nem a selejt, hanem a mögötte meghúzódó szemlélet miatt történt. Azt tapasztalni ugyanis, hogy amíg egyfelől óriási erőfeszítéseket kellene tennünk, hogy a bel- és külföldi piacon egyaránt versenyképes, tehát jó minőségű áruval jelentkezzünk, addig széltében-hosszában éli világát az igénytelenség, a felelőtlenség, a hanyagság, a kényelmesség. Az a fajta szemlélet, amely egyre-más- ra akadályozza a lehetőségek mind jobb kihasználását Ha a munkatárs, vagy a meós kifogásol valamit, ott a válasz: „ne akadékoskodj, úgyis elmegy”... Ha valaki szorgalmasan, figyelmesen dolgozik, s betege, ha nem úgy sikerül valami, mint szeretné, ott a megjegyzés: „ugyan miért töröd magad, úgyis elmegy”. S ha netán felelősségre vonnak valakit, mert hanyagul dolgozott, ott a válasz: „itt nem lehet jobbat gyártani, egyébként úgyis elmegy”... Az ilyenfajta és ehhez hasonló felfogások azt tükrözik, hogy a termékek minősége még nem vált — mint ahogy arra szükség volna — életbevágóan fontos kérdéssé. Ennek okára sokféle a magyarázat. Már csak azért is, mert a kiváló minőségű áru gyártása is sok — technikai, emberi — tényező függvénye. Ezúttal az emberi tényezők nagy szerepére érdemes a pártszervezetek figyelmét felhívni, mert a gazdasági fejlettség mai szintjét alapvetően az emberek hozzáállása határozza meg: mit alkotunk a rendelkezésünkre álló anyagi, technikai lehetőségekből. Miben segíthet a pártszervezet? Mindenekelőtt abban, hogy jobb munkára ösztönzi a vezetőket, munkásokat egyaránt. Ennek eszköztára igen sokféle lehet, természetesen csak akkor, ha a minőség életbevágóan fontos szerepét ténylegesen felismerték. Meglehet ugyanis, hogy gyárkapun belül ez még nem érint érzékeny pontokat A feldolgozó vállalatok nagy része például ma még a minőségi hibákból származó veszteséget viszonylag köny- nyen pótolja a mennyiség növekedésével. Mi tagadás, ez könnyebb megoldás, mint az első osztályú áruk arányának növelése. CSAK AKKOR ül ki az arcokon a döbbenet, amikor a raktárak zsúfolásig • megtelnek: sem ingyen, sem pénzért nem kell senkinek. Ha még nem is napi gyakorlat mindenütt, ha még lehetséges is ilyen-olyan pénzügyi csűrés-csavarással megoldást találni, a jelen, de méginkább a közeli jövő jellemzője: a jó minőséget mindenütt megkövetelik, mindinkább a termék eladhatóságának kritériuma. A párt- szervezeteknek éppen ezért erre kell hangolni az egész üzemi, munkahelyi légkört. A pártszervezet e kötelessége teljesítése közben egyrészt támogatókra, másrészt ellenzőkre talál. Nem a legnépszerűbb vállalkozás ma még konkrétan nevén nevezni a dolgokat. Általában elfogadjuk, hogy a gyártásközi ellenőrzés csökkenti a hibák terjedését. Pusztán az a tény, hogy menet közben történik az ellenőrzés, nagyobb figyelemre, fegyelemre serkent. Mégis gyakori, hogy aki ezt végzi, az a ku_ kacoskodó, a kákán csomót kereső, az egyáltalán nem kívánatos személy. Ennek a feszültségnek a feloldása már csak azért is fontos, mert a hideg, elutasító légkör nem a minőség javítását, a közös érdekeltség megteremtését szolgálja. A minőség csak akkor javul, ha a gyártó és az ellenőr egyet akar, azt, hogy kifogástalan termék készüljön. Ha a légkör ezt nem segíti elő, akkor a szembenállás erősödik, és olyan méltatlanságokig vezet, mint egymás kijátszása, becsapása, félrevezetése. Az árukat, mint ismert, a gyártó vállalat minősíti, (Már ami az osztálybesorolást illeti, hiszen a tényleges értékelő a fogyasztó, a vásárló.) Egyik-másik árunál a minősítőt „személyesen” is ismerjük, neve ött áll az „ellenőrizte” rubrikában, másutt ez meg az a számú meó állította ki a termék tanúsítványát: jól, rosszul. Sokszor tapasztaljuk, hogy eléggé elnéző lehet a tanúsító szerv vagy személy. Ez az érdeke — szól az ellenvetés, hiszen az osztályos áruk bizonyos árcsökkenést, bevételi veszteséget okoznak a vállalatnak, következésképpen neki is. A fogyasztói és vállalati érdek szembenállásának kicsiny, de tipikus esete. Mégsem fogadható el az amíg-világ-a-világ-így- lesz nézőpont. Ha a párt- szervezet nemcsak a pillanatnyi szempontokat veszi figyelmbe, akkor látnia kell: az állapot nem törvényszerű, hiszen a gyártónak sem lehet más érdeke, minthogy a vásárlók egyre növekvő igényét kielégítse. Éppen ezért olyan szemlélet kialakítását kell elérni, amely nemcsak a jelent, hanem a holnapot is figyelembe veszi. A laza minősítéssel — magyarán csalással — elérhető haszonnal szemben áll a vevő bizalma, amely viszont a holnapi termelés fontos tényezője. 3 A BIZALOM a gyár termékei iránt — felbecsülhetetlen kincs. Ezért a bizalomért versengeni — a gaz- dálkodás lényege. A versenyben az a győztes, aki kiváló minőségű árut vkínál. Ezért mondjuk, hogy a mj- nőség növelése életbevágóan fontos kérdés. d BALOGH MÁRIA
