Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-19 / 91. szám
2 Képújság 1978. április 19. Róma ülloröt megölték ? Elvonulás, kérdőjelekkel Kedd esti kommentárunk. A JAPÁNHOZ tartozó Szenkaku-szigetek térségéből elvonult az odasereglett száznegyven kínai „halászhajó”. Az idézőjel azért jogos, mert a japán őrnaszádok parancsnokainak érthetően riadt jelentései szerint ezeken a bárkákon fegyveres legénység tartózkodott és fedélzetükön „nemegyszer több volt a géppuska, mint a halászháló”. Az incidens, legalábbis pillanatnyilag, véget ért, de csak a valóságos vizeken — az ügy diplomáciai értelemben még jó ideig tarajos hullámokat kavarhat. Mi lehet e furcsa „flottatüntetés” háttere? Kína és Japán között hosszabb ideje tárgyalások folynak a két ország közötti békeszerződés megkötéséről. Közismert, hogy az aláírás gyakorlatilag egyetlen akadálya egy sajátos kínai követelés. Eszerint a szerződésbe be kell venni az úgynevezett „hegemónia-cikkelyt”, ami a Szovjetunió ellen irányulna — és Moszkva már nemegyszer érzékeltette, hogy ezt, annak minden diplomáciai következményével együtt, így is fogná fel. MIVEL MOST a megbeszélések új szakasza kezdődik, az egyik valószínű ok, hogy Peking ezen a módon akart nyomást gyakorolni Tokióra. A tokiói reagálás azonban a kínaiak által vártnál határozottabb és élesebb volt. Szonoda Szunao külügyminiszter egyértelműen kijelentette, Kína téved, ha azt hiszi, hogy ilyen eszközökkel kényszerítheti rá akaratát a japán kabinetre. A tokiói válasz nyomán a kínaiak visszavonták hajóikat a japán felségvizekről. Keng Piao miniszterelnök-helyettes Pekingben „véletlennek” nevezte a történteket és azzal magyarázta, hogy a halászok „gazdag zsákmányt ígérő halrajok nyomában” kerültek a Szenkaku-szigetekhez. Sem Japánban, sem másutt sincs senki, aki komolyan veheti ezt a „magyarázatot”. PEKING UGYANIS nem most először lépett fel veszélyes módon a térségben. A TASZSZ szovjet hírügynökség emlékeztet rá, hogy Kínának egész húszezer kilométeres szárazföldi határa mentén szinte szüntelenül voltak és vannak agresszív előjelű, területszerző akciói a Szovjetunióval és Mongóliával szemben éppúgy, mint Indiával vagy Burmával. Vagy mint most Japán esetében... H. E. Nemzetközi konferencia a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban Brezsnyev és Gie találkozója Moszkva, Pék Miklós, az MTI tudósítója jelenti: t Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének elnöke kedden Moszkvában fogadta Edward Giereket, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkárát. Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek véleményt cserélt az SZKP XXV. és a LEMP VII. kongresszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Elégedetten állapították meg, hogy mindkét testvérpárt következetes internacionalista politikája eredményeként erősödött a szovjet és lengyel nép barátsága, nőtt az együttműködés hatékonysága a politikai, gazdasági és kulturális élet minden területén. A nemzetközi kérdések áttekintésekor Leonyid Brezsnyev és Edward Gierek hangsúlyozták az ember legalapvetőbb joga, a békés élethez való jog biztosításának szükségességét. Aggodalmukat fejezték ki az Egyesült Államok és néhány NATO-szövetségese által szított fokozódó fegyverkezési hajsza miatt. Rámutattak, hogy a jelenlegi körülmények között nem általános békefelhívásokra, hanem a nukleáris veszély csökkentésére és a leszerelésre irányuló konkrét intézkedésekre van szükség. A kubai külügyminiszter Moszkvában Kedden hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett Isidoro Malmierca Peoli kubai külügyminiszter, a Kubai KP Központi Bizottságának tagja. Malmierca szovjet kollegájával, Andrej Gromi- kóval folytat megbeszéléseket. A tárgyalások témája a két ország politikai együttműködése, kapcsolatainak továbbfejlesztése. Ugyanakkor megvitatják az időszerű nemzetközi kérdéseket, beleértve a leszerelés problémáit, és szó lesz az afrikai I kérdésekről is. (MTI) ' Simó Endre, az MTI tudósítója jelenti: Aldo Moro elrablói az II Messaggero római lap szerkesztőségéhez eljuttatott üzenetükben közölték, hogy túszuk „öngyilkos” lett és holttestét a Rieti közelében lévő Duchessa tóba dobták. A „vörös brigádok” 7. számú közleményéről értesülvén a hatóságok azonnal a jelzett helyszínre siettek. Még nincs hír arról, hogy megtaláltak volna Morót, sem arról, hogy a közlemény egyáltalán hitelesnek tekinthető-e. Az OKP lapja, a L’Unita, kedden reggel szintén olyan tartalmú telefonhívást kapott, hogy Moro felett hétfőn, késő este „végrehajtották az ítéletet”. A „vörös brigádok” mostani közleményében értésre adják hogy az „öngyilkosság” úgy értendő, mint ahogyan a nyugatnémet hatóságok a Baader—Meinhof csoport bebörtönzött tagjairól állították ugyanezt. (Idézőjelbe tették az öngyilkosság szót.) A közleményben „ön- gyilkossággal” fenyegették meg Andreotti kormányfőt, Cossiga belügyminisztert és „mindazokat, akik támogatják a rezsimet” Emlékeztetik őket, hogy „megfigyelés alatt” állnak. Kedden délelőtt a Rómát Viterbóval összekötő országúton, Rómától alig tíz kilométernyire rábukkantak Moro elrablóinak feltételezett rejtekhelyére. Elrablói — a 'jelek szerint — egy emeletes házban rejtették el túszukat. A kedden reggel elhagyott lakásban géppisztolyt, pisztolyokat, röpcédulákat, egyenruhákat, lopott gépkocsirendszámokat és írógépeket találtak. Üjabb emberrablás is tör. tént Olaszországban. Kedden délelőtt csendőr-egyenruhába öltözött banditák, országúti ellenőrzést színlelve, Milánó közelében megállítottak egy taxit, amelyen egy fémfeldolgozó üzem tulajdonosa, Carlo Lavezzari utazott. Géppisztollyal kiszállásra kényszerítették az utast és gépkocsijukon ismeretlen helyre hurcolták. Több száz rendőr, hegymászó, tűzoltó és könnyűbúvár kutatja át a Rómától 85 kilométerre északkeletre az Abruzzok peremén fekvő Duchessa-tavacskát Aldo Moro holtteste után. A „vörös brigádok” 7. számú közleményükben bejelentették, hogy Morón „végrehajtották az ítéletet, öngyilkos lett” és holttestét a Duchessa-tó mocsarába dobták. Az 1800 méter magasan fekvő, 400 méter hosszú, 150 méter széles tavat magas hó veszi körül, és felszíne több helyen be van fagyva. A közelben lakók szerint a tóhoz vezető utak szinte egész télen át járhatatlanok. Szakértők szerint két-há- rom napig is eltarthat, amíg teljesen átkutatják a tavat és az azt körülvevő mocsarakat. Bár a rendőrség még nem adott ki közleményt arról, hogy valóban a terroristáktól származik-e a 7 számú közlemény, F. Piccoli, a kereszténydemokrata párt parlamenti képviselője újságíróknak elmondta, hogy a kormány szakértői szerint a közlemény hiteles. A közlemény ismeretessé válását követően Andreotti miniszterelnök haladéktalanul kabinetülést hívott ösz- sze. Enrico Berlinguer, az OKP főtitkára, látogatást tett a kereszténydemokrata párt központjában, hogy kifejezze szolidaritását. Ma nyílik az SKP IX. kongresszusa Madrid, Lehel Miklós, az MTI tudósítója jelenti: Szerdán nyílik meg Madridban, a Melia Castilla szálló termeiben a Spanyol Kommunista Párt IX. kongresszusa — hat évvel az illegalitásban tartott előző kongresszus és egy esztendővel azután, hogy a párt a francoista diktatúra sötét évtizedei után visszanyerte legalitását. Az utolsó legális kongresszust, a IV-et 1932-ben, Sevillában tartották. Ekkor választották meg a párt főtitkárává a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő egyéniségét, Jósé Diazt, Dolores Ibarrurin, az SKP mai elnökén, a legendás hírű La Pasionárián kívül a 46 év előtti kongresszusnak csak igen kevés részvevője érhette meg, hogy ismét ott legyen a spanyol kommunistáknak hazájukban nyilvánosan tartott kongresszusán. Vass Henrik, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója nyitotta meg az új- ég legújabb korral foglalkozó történész-muzeológusok konferenciáját kedden a Magyar Munkásmozgalmi Múzeumban. Hazánk és más szocialista országok szakemberei a munkásmozgalom-történeti emlékek múzeumi gyűjtésének, tudományos feldolgozásának és kiállításának tapasztalatai, ról tanácskoznak két napon át. A megnyitó ülésen — amelyen részt vett Boros Sándor kulturális miniszterhelyettes, s a párt- és állami szervek számos más képviselője — Esti Béla, a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum főigazgatója bevezető előadásában hangsúlyozta: a forradalmi munkáshagyományok feltárásának, ápolásának és terjesztésének nagy szerepe van a helyes történelemszemlélet kialakításában, az ifjúság szocialista nevelésében. A Magyar Munkásmozgalmi Múzeum ennek a munkának még eredményesebb folytatásához kíván hozzájárulni a munkásmozgalom-történeti tevékenység kérdéseinek megvitatását, nemzetközi tapasztalatcserét szolgáló konferencia megrendezésével. A Munkásmozgalmi Múzeum új otthonában, a budavári palotában 3000 négyzetméter alapterületen állandó és időszaki kiállításokon mutatják be a negyedmilliós gyűjteményben őrzött legértékesebb dokumentumokat, tárgyi emlékeket. A konferencián hazai és külföldi előadók számolnak be többek között a muzeális gyűjtemények közművelődési hasznosításáról, a nemzeti történelem és a munkásmozgalom története közötti összefüggésről, a múzeumi gyűjtemények gyarapításának és feldolgozásának módjairól. Tudományos tanácskozás Pach Zsigmond Pál, az MTA alelnöke üdvözölte a szocialista országok tudományos akadémiái alelnökeinek tanácskozását, amely április 18-án kezdődött a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Az apartheid hétköznapjai (I.) Törzsfő - Rolls Royce-szal Az ENSZ először 1957. január 30-án ítélte el hivatalosan a dél-afrikai fajüldöző rezsimet. A világ voltaképpen azóta ismeri ezt az afrikaner szót: apartheid. Jelentése egyszerűen elkülönítés, vagy ahogy Pretoriában fogalmazzák: „szétválasztott — mármint faji értelemben szétválasztott — fejlődés”. Azóta nincs esztendő, hogy a nemzetek világfóruma ne hozna határozatot a földkerekség lenyíltabban fajüldöző, fasiszta rendszere ellen, 1978-at pedig az apartheid elleni küzdelem évévé nyilvánította. Végül is mi az apartheid, az elkülönítés, a „szétválasztott fejlődés” a gyakorlatban? Az olvasó nyilván emlékszik még a nagy Romm-filmre. Már a címe is telitalálat volt: „Hétköznapi fasizmus”. Sorozatunkban körülbelül hasonló módszerrel szeretnénk válaszolni a kérdésre, bemutatni a fekete kontinens déli részén uralkodó tömény fasizmust; tényeket, adatokat, eseteket villantunk fel — mozaikokat, amiből a kommentár kötőanyaga nélkül is összeáll a kép. HÁROM PILLÉR Röviden az előzményekről: 1488-ban Diaz portugál hajós felfedezi — milyen szomorú iróniával cseng ma is e név — a Jóreménység fokát, Afrika legdélibb részét. 1652-ben megjelennek az első holland telepesek. 1795-ben feltűnnek az angolok, 1814-ben megindul a brit bevándorlás. A XIX. század végén háborúk következnek az angolok és a holland telepesek, a búrok között. Katonailag az angolok győznek, de politikailag egyre erősödik a búr befolyás. Amikor a második világháború után Smuts tábornok, köztársasági elnök megpróbál óvatos lépéseket tenni a faji együttélés felé, a fajvédő búr nacionalista párt megbuktatja és magához ragadja a hatalmat. 1948. május 26-i győzelme nyitja meg azt a korszakot Dél-Afrikában, amely ma is tart. 1950 júliusában olyan törvények születnek, amelyek ma is az apartheid-rezsim pillérei: 1. A színesbőrűek teljes, „jogilag” is körülbástyázott alávetettsége, 2. a „felforgatás elleni törvény”, amelynek jegyében bárki bebörtönözhető, sőt kivégezhető és 3. a bennszülöttek „áttelepítését” kimondó törvény. Ennek lényege: a négy és fél millió fehér megtartaná az ország területének 87 (!) százalékát, a 18 millió afrikait pedig rezervátumokba, úgynevezett bantusztánokba telepítenék, szigorúan „etnikai”, vagyis törzsi alapon. 1959. június 3-án hozták létre a xhosa törzs lakhelyén az első és mindmáig legnagyobb bantusztánt, Transkei néven. „PUSZTULÁSBA TORKOLLÓ TENGŐDÉS” Abban az országban, amelynek kiváló termőföldjei vannak, amely a tőkés világ arany termelésének háromnegyedét (!) Mintha valóban demokrácia volna... Vorster, a délafrikai fajüldöző rezsim feje újságírók előtt bejelenti, hogy új választásokat írtak ki. (1977. szeptember). adja és amelyben a széntől kezdve a platinán, a rézen, a vasércen, az uránércen át a mangánig szinte minden nyersanyag bőségesen található, a bantusztánok kivétel nélkül olyan területeken helyezkednek el, amelyeken gyakorlatilag — semmi nincs. „A bantusztánok — írta a minap a Frankfurter Rundschau című nyugatnémet lap — sem gazdasági, sem más értelemben nem képeznek életképes egységet. Lakosságukat a szó fizikai értelemben pusztulásba torkolló tengődésre ítélték.” Az eddig létesült tíz rezervátum több mint 300 '(!), egymástól néha irdatlan messzeségben lévő, de mindig kopárértéktelen földdarabból áll össze. Jó példa erre az 1977 végén „kikiáltott”, legújabb bantusz- tán, Bophuthatswana. Ez Északnyugat-Transvaaltól egészen Dél-Natalig hat elszigetelt földdarabból ál! és az összterület mindössze 6,5 százaléka (!) alkalmas valamilyen mezőgazdasági művelésre. A tswana-törzs számára létesült rezervátum jövedelmének mindössze 12,3 százaléka származik magából Bophuthatswanából — a többi kívülről jön. Hogy honnan? Azoktól a férfiaktól, akik — hogy családjuk életben maradhasson — a rezervátumhoz nem tartozó, fehér területeken mármint nem dél-afrikai állampolgárok „vendégmunkásként” dolgoznak (a fehérekénél pontosan tízszer kisebb bérért). „TAMÁS BÁTYA” NEMET MOND Ennek fényében már érthető, ami a legújabb, a tizenegyedik tervezett bantusztánnal történt, illetve nem történt. A neve: Kwazulu. A legnépesebb törzsnek, az ötmillió főt számláló zulunak szánták. Főnöke, a 49 éves, Rolls Royce-on járó Gatsha Buthelezi nemrég még „megbízhatónak” számított Pretoriában. Bár mindig reformokat követelt, Buthelezi elítélte „a gyűlöletet és erőszakot”, ezért sokan „Tamás bátyának” nevezték. És ez a „Tamás bátya”, ez a hajlékony, a rezsimnek különösebb gondot nem okozó törzsfőnök, akit ötmillió ember tart vezérének, most, amikor meg akarták nyitni az újabb életképtelen bantusztánt, így szólt Johannes Balthazar Vorster miniszterelnökhöz: — Nem, excellenciás uram. Mindennek van határa. Ehhez a gaztetthez nem adom a nevemet. Harcolni fogok. HARMAT ENDRE (Következik: Egy pretoriai telefonszám)
