Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
S fÍÉPÜJSÁG 1978. április 16. Gazdasági kísérlet Csehszlovákiában Mongólia A nomád népek múltjáról Mongol tudósok régóta kutatják népük eredetét. A közép-ázsiai nomád népek történetének fontos fejezetét írják meg ezzel. A neves mongol történész, H. Perle nemrég közzétett, a mongol népek etnikai eredetének problémáit elemző monográfiájában egy eddig kevéssé feltárt területre hívja fel a figyelmet. Perle az ország különböző területein felfedezett ősi barlangfestmények, rajzok tanulmányozása során többezer sajátos tulajdonjelvényt „tamgá”-t gyűjtött össze. A tamgákat összehasonlította más, ázsiai és európai nomád eredetű népek hasonló jelvényeivel, így az ősbolgár, ő>- magyar és egyes német törzsekével. Az egykori mongol tamgák összehasonlítása nemcsak itt hozott érdekes, egyező megállapításokat, hanem a távoli, szintén nomád életmódot folytató törzseknél, az amerikai indiánoknál és egyes afrikai népcsoportoknál is. (BUDAPRESS— MONCAME) t”!.=n;"?l sehszlovákia több mint ■ | másfél száz ipari üze- l mében, kereskedelmi Kiriaili vállalatánál, illetve kutató- és tervezőintézetében az igazgatóknak a korábbinál is jobban meg kell gondolniuk, milyen döntéseket hoznak. Az érintett cégeknél próbálják ki ugyanis a gazdaság- irányítás új módszereit. Ez a többi között nagyobb önállóságot, szélesebb döntési jogkört jelent a vállalatok számára, a dolgozóknak pedig azt, hogy fizetésük fokozottabban függ attól, hogyan termel és kereskedik vállalatuk, mekkora a nyereség. Az új gazdaságirányítási módszereket a mostani tervidőszak hátralévő három évében próbálják ki, de Csehszlovákiában nem csinálnak titkot abból, hogy a kísérleti formákat, vagy legalábbis azok egy részét a következő ötéves tervben már az egész népgazdaságban hasznosítani akarják. Leopold Ler szövetségi pénzügyminiszter az új módszerek ismertetésekor azt hangsúlyozta, hogy a mostani próbálkozást úgy kell tekinteni, mint hathatós segítséget a mindennapi irányításhoz, a hiányosságok, a pazarlás és a rossz minőségű munka felszámolásához. A pénzügyminiszter által említett hiányosságok megszüntetésére persze azoknak a csehszlovák vállalatoknak is törekedniük kell, amelyek nem vesznek részt a kísérletben. A szándék azonban nem mindig elég sikeres, amit mutat az a tavaly októberi kimutatás is, amely szerint a vállalatok tíz százaléka nem teljesítette tervét és ezzel há- romnegyedmilliárd korona veszteséget okoztak az országnak. A csehszlovák népgazdaság a vállalatok kisebb- nagyobb lemaradásai ellenére kedvezően fejlődik. Talán súlyosabb gond az, hogv sok úgynevezett „termelő-gazdasági” egységnél még mindig a mennyiségi szemlélet a döntő, s a termelők és néhány helyen a kereskedők elég lassan alkalmazkodnak a megváltozott, lényegesen igényesebb belső és külső piachoz. Éppen ezt a folyamatot kívánja meggyorsítani a múlt hónapban beindított gazdaságirányítási kísérlet. A részt vevő vállalatoknak ugyanis nemcsak az a dolguk, hogy termeljenek, hanem az is, hogy részt vállaljanak áruik értékesítésében mind a belső piacon, mind pedig külföldön. Az, amelyik olyasmit próbál eladni, aminek kevés a keletje, értelemszerűen kevesebb nyereséghez jut, s ez a vállalatok keresetekre is kihat majd. A kísérletben részt vevő vállalatok várhatóan ezért is fogják ösztönözni az újításokat és a jó vagy még jobb minőségű termékek gyártását. A pozsonyi Pravda például arra hívta fel a figyelmet, hogy a mostani körülmények között „különösen időszerű az új -megközelítési módok, az új, a jobb iránti fogékonyság rendszeresebb hasznosítása.. A jelenlegi helyzetben a vezetőknél mindinkább előtérbe kerül a kezdeményezés és az önállóság”. Mindehhez a prágai Rudé Pravo a következőket tette hozzá: „Meg kell különböztetni — és mind anyagilag, mind erkölcsileg értékelni — minden kollektívában azokat, akik nem kímélik magukat, alkotnak, építenek és azokat akik keveset adnak, de sokat akarnak maguknak.” Az új csehszlovák gazdaságirányítási módszerek bevezetésének tapasztalatairól egyelőre még nem lehet sokat és érdemit mondani, ni- szen a rendszer alig több. mint egy hónapos. rágában azt várják. Jfll hogy a hároméves kí- tJH sérletben részt vevő ííüíÉj vállalatok hatékonyabban, jobban dolgoznak majd, élve a nagyobb vállalati önállóság lehetőségeivel. UDVARHELYI SZABOLCS Az emberiség szolgálata Együttműködés az űrkutatásban 1961. április 12-én, azon az emlékezetes napon, amikor az első űrrepülését hajtotta végre az ember — a Szovjetunió állampolgára, a kommunista Jurij Gagarin — az egész Földet bejárták a Moszkvából elhangzott szavak: „A kozmosz meghódításában elért győzelmeket nemcsak népünk, hanem egyszersmind az egész emberiség vívmányának tekintjük, örömmel állítjuk ezeket a győzelmeket minden nép szolgálatába, a haladás jegyében, a földön élő emberek boldogságáért és javára.” Nagy utat tett meg azóta a szovjet kozmonautika. Állandóan tökéletesedik a rakétaűrtechnika, bővült a kutatások tartománya és ugyanekkor új formákat öltött a más államokkal való együttműködés az űr meghódításában. Ez különösen szembetűnően nyilvánult meg a szocialista országok szakembereinek az Interkozmosz- program alapján végzett közös munkájában. Ez a program a testvéri országok viszonyát jellemző általános elvekre — a teljes egyenjogúságra. a kölcsönös megértésismert űrhojósok Gagarin szobránál re és kölcsönös elvtársi segítségnyújtásra — épül. Közös munkák folynak továbbá Indiával, az Egyesült Államokkal, Franciaországgal, Svédországgal. A pilóták vezette űrhajók szovjet— amerikai repülése az EPAS- terv alapján, az „Omega”, „Sambo”, „Arax”, „Arcad”, „Stereo”, Sznyeg”, „Kalipso” szovjet—francia kísérletek, az „Ariabata” indiai szputnyik felbocsátása szovjet hordozó- rakétával — mindez áz eredményes nemzetközi kozmikus együttműködés ragyogó példája. Most a tudomány fejlődésének fő vonala az olyan nagyszabású tudományos terveken keresztül vezet, amelyek csakis nemzetközi alapokon valósíthatók meg. Ez történik a tudomány különböző területein. Vegyük például a szupernagy energiájú gyorsítókat, ezeket az egyedi objektumokat, ahol nemzetközi tudóskollektívák dolgoznak. Az űrkutatásokban különösen fontos a nemzetközi kooperáció. Az űrkutatások a tudomány és technika olyan ágazataiban elért eredmények szilárd alapjára épülnek, mint a fizika, a kémia, a biológia és az orvostudomány, az automatika és az irányítástudomány. Egyik-másik országban rendszerint fejlettebbek e tudományok egyes irányai és kombinációjuk feltétlenül hasznos. Itt az alábbi elképzelésekből lehet kiindulni. Egyfelől a kozmoszra mindenkinek szüksége van, másfelől a kísérletek sokba kerülnek és előnyös felhasználni a különböző országok közti munka- megosztást. A nemzetközi tervben minden ország vállalhatja a munka egy részét és egyenlő joggal élvezheti az eredményeket. Éppen ebben rejlik a kooperáció valódi értelme, amikor is minden partner legerősebb oldalait használják fel, végső soron pedig mindenki nyer. A szovjet—amerikai kozmikus együttműködés alapját az a külön megállapodás vetette meg, amelyet a Szovjetunió Tudományos Akadémiája és az Egyesült Államok Űrkutatási Hivatala (NASA) 1962-ben kötött meg egymással. Később ezt kiegészítették az űrbiológia és orvostudomány terén végzendő közös munka előkészítéséről és megvalósításáról szóló megállapodásokkal. A két ország tudósai és szakértői megállapodtak abban, hogy mindenekelőtt három irányban működnek együtt: az űrmeteorológiában, a kozmikus hírközlésben, a földmagnetizmus tanulmányozásában. A Szovjetunió Tudpmányos Akadémiája és az Egyesült Államok Űrhajózási Hivatala amellett, hogy a már meglévő megállapodások alapján folytatják a kozmosz tanulmányozását célzó közös vagy összehangolt munkálatokat, aktívan tanulmányozzák új, nagyszabású kétoldalú tervek jövőben való végrehajtásának lehetőségeit. A kozmosz sajátos tükre annak, ami a Földön történik. Széles körű együttműködés nélkül nem lehet kutatni a közeli és távoli világokat. A kozmoszban való nemzetközi együttműködés lehetetlen lenne, ha bolygónk a „hidegháború” szorításában vergődne. A szocialista közösséghez tartozó országok együttes erőfeszítései, a szovjet békeprogram megvalósításáért vívott harc, a helsinki értekezlet záróokmányában foglalt tételek teljesítése elősegíti a nemzetközi együttműködés fejlődését a kozmosz birtokbavételében. JURIJ ZAJCEV APN—KS Nemcsak az órák csinosak, készítőik is... A szovjet főváros egyik legnagyobb gyára a moszkvai 2. számú óragyár. Itt készülnek a világhírű Szláva márkájú órák. A gyár termékeinek jelenleg több mint egyharmadát exportálják, a választék évről évre bővül. A 2. számú óragyár évente 8 millió órát gyárt. Ez a szám az ötéves terv végére 10 millióra emelkedik. A vásárlók újabb óratípusokkal ismerkedhetnek meg, közöttük a kvarcórákkal, amelyek 24 óra alatt mindössze fél másodpercet késnek, vagy sietnek. _ Magyar internacionalisták Az amuri sziklatok legendája Egy helyen az Amur folyón hegyes sziklacsúcs nyúlik a vízbe. A több méter magas kőtömbről nagyszerűen látható Habarovszk. A város több kilométer hosszan terül el a folyó mentén. A távolban tajgai táj, kéklö hegycsúcsok. A sziklacsúcson alacsony tornyocska, rajta felirat: „1918. szeptember 5-én ezen a helyen kinoztók meg vadállati kegyetlenséggel a szovjethatalommal rokonszenvező 16 osztrák—magyar hadifogoly zenészt.” A habarovszkiak gyakran ellátogatnak ide. Megállnak a kis tornyocskánál, hogy újra és újra elolvassák a feliratot. ... A zenészeket néhány órával azután hozták ide, hogy a fehérgárdisták a vörös osztagok elkeseredett ellenállását megtörve, elfoglalták Habarovszkot. 1917 őszének végén az Amur partjain és a Csendesóceán partvidékén mintegy 14 ezer olyan hadifogoly tartózkodott, akiket a cári kormány irányított ide az I. világháború frontjairól. A hadifoglyok jelentős része magyar volt. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, az oroszországi dolgozókkal egyenlő jogú hadifoglyok helyzetében bekövetkezett döntő változások megteremtették annak előfeltételét, hogy a hadifoglyok internacionalista mozgalma tömegessé váljék. Azon a napon, 1918. szeptember 5-én, Kalmikov atamán bandái elfoglalták Habarovszkot. A zenészeknek megparancsolták, hogy fogadják az ellenforradalmárokat és díszindulókat játszanak nekik. A zenészek nem voltak hajlandók teljesíteni a kérést. Erre — minden kihallgatás nélkül — elhatározták, hogy kivégzik őket. A szemtanúk elmondták, hogy a hóhérok felajánlották, játsszák el az „Isten óvd a cárt”... kezdetű himnuszt. A zenészek azonban erre nem voltak hajlandók. Amikor megkérdezték őket, mit szeretnének játszani, az egyik hegedűs felemelte vonóját és felcsendült az Interna- cionálé. Ez a történet immáron csaknem 6 évtizede él az itt lakók emlékezetében, nemzedékről nemzedékre öröklődik a Távol- Keleten. A történetet idézi az Amur fölé nyúló magas sziklaorom. De idézi azokat a hős internacionalistákat — magyarokat, németeket, osztrákokat is, akik a Nagy Október eszméinek védelmében, vállvetve harcoltak az oroszokkal. A párt vlagyivosztoki és habarovszki bizottsága nagyszabású felvilágosító és szervező munkát végzett a hadifoglyok körében. Habarovszkban Balló Gáspár, Teichner Ádám, Thaly András, Gaál Ferenc, Szalai István, Muntjan János és Goldfinger Ágoston megalakították a magyar kommunista szekciót, amely segített a hadifoglyoknak abban, hogy a Vörös Hadseregbe lépjenek. 1918 áprilisában tartották a Kelet-Szibéria és Távol- Kelet hadifogoly internacionalistáinak kongresszusát. A Szibériában élő külföldi proletárok kongresszusa által megválasztott központi végrehajtó bizottság felhívta a területen lévő külföldi dolgozókat, hogy a Vörös Hadsereg soraiban harcoljanak aktívan a tanácshatalomért. Az ellenforradalmi erőkkel folytatott küzdelemben ember- fölötti bátorságról tettek tanúságot a nemzetközi osztagok. Az Usszurijszk városért folytatott harcokban az utolsó töltényig, az utolsó emberig küzdöttek és tartották fel az ellenséges hadoszlopok nyomását a Vörös Hadsereg magyar és német osztagai. Szergej Lazo frontparancsnok, a távol-keleti polgárháború hőse így ír erről: „Az internacionalisták nagyszerűen verekszenek. Többségük magyar (80—85 százalék), a többiek osztrákok és németek... Valamennyien komoly harci tapasztalattal rendelkező volt katonák. Az ütközetekben gyorsak, temperamentumosán verekszenek... A forradalomhoz hűek...” A habarovszki városi tanács egyik utcáját nemrég Zalka Mátéról nevezte el. A város helytörténeti múzeumában hatalmas kép örökíti meg az amuri sziklaormon történt tragédiát. A városi könyvkiadó díszes kiadásban jelentette meg A. Goldfinger könyvét, az „Egy magyar meséi”-t. „Két hazám van — írta egyhelyütt —, az egyik ahol születtem és nevelkedtem — Magyarország, a másik a Szovjetunió, ahol forradalmi tapasztalatokra tettem szert, férfivá értem és felnőtt koromat töltöttem.” ...Az amuri sziklafoknál mindig sok a látogató. Eljöttek ide több magyar népi zenekar művészei is, akik virággal adóztak a forradalom hősei tiszteletére állított emlékműnél. JEVGENYIJ BUGAJENKO APN—KS Szláva órák készítői
