Tolna Megyei Népújság, 1978. április (28. évfolyam, 77-101. szám)
1978-04-16 / 89. szám
e Képújság 1978. április 16. Urten« prilis 11-én megtartotta^ első értekezletét a Magyar Televízió pécsi stúdiója művelődéspolitikai rovatának társadalmi szerkesztő bizottsága. Maga az esemény ezúttal egy hosszúra nyúlt beszélgetés a pécsi televízió szerkesztőségében, ahol elsősorban arról esett szó, hogy mi minden hiányzik még a pécsi tévések programjaiból? A televízió pécsi stúdiójának az az elsőrendű feladata, hogy a környék — Somogy, Tolna és természetesen Baranya — eseményeiben, jelenségeiben végezzen „merülést”, felszínre hozva olyan dolgokat, amelyek egyébként a nagyobb nyilvánosság elől rejtve maradtak volna. Az igazság az, hogy a pécsi tévé felfedezései eddig inkább csak Pécs és Baranya megismertetését segítették. A műsoridőből jóval kevesebb ( jutott Tolna megyének, ha a statisztika nem is ezt mutatja. A kulturális műsorok közül öt érintette valamiképpen Tolna megvét is. (összesen tizennyolc készült az elmúlt évben.) Nézzük, melyek: S. T. B. című összeállítás, ebben mutatták be a szekszárdi tanítóképzőt. Latiatuc feleym — film az Árpádkori templomokról. Nyújts baráti jobbot — ez a műsor a német nemzetiségi együttesek gálaestjén készült. Kulisszák nélkül — magazinműsor, A pécsi stúdióban pillanatnyilag maximum harmincperces műsorokat készítenek, és nem forgathatnak olyan filmeket, amelyekhez nagy tömeg filmezése szükséges. Többnyire elsősorban tízperces magazinblokkokban kell gondolkodnia a társadalmi szerkesztő bizottság tagjainak, és csak alkalmanként kerülhet sor hosszabb lélegzetű, elemző igényű filmek készítésére. Nem várhatjuk tehát, hogy a pécsi televíziósok révén sor kerül majd Tolna felfedezésére, hogy a megyében végbemenő társadalmi mozgásokat fogják tükrözni az itt forgatott filmek. Azt viszont szeretnénk elérni, hogy friss szemmel, lényeget keresőén láttassák a tolnai sajátosságokat a magazinműsorokban is. A pécsi televízió művelődéspolitikai műsora ebben az évben körülbelül havonta egy műsort mutat majd be. Ami Tolna számára nem kellemes hír: ezeknek az adásoknak egy része a második csatornán kerül bemutatásra, és a második műsort megyénknek csak égész kis területén lehet nézni. Az viszont bonyolult és nehezen megoldható, hogy a műsorok adásidejének szerkesztésénél ezt is figyelembe vegyék. Arra viszont ügyelni kell, hogy az elsősorban Tolnáról szóló filmek ne legyenek éppen a Tolna megyeiek számára hozzáférhetetlenek. A pécsi televíziósok a maguk részéről mindentNmeg is tesznek ezért. A Barangolások című új filmjüket — amely színesben készült —■ levetítik majd a szekszárdi pedagógusoknak. Mint Bük- kösdi László rovatvezető elmondta, szívesen találkoznának más alkalommal is a Tolna megyei nézőkkel, levetítenék az érdeklődők előtt a kívánt filmeket és beszélgetnének róluk a közönséggel. Egy új műsor felvételeinek előkészületei folynak a stúdióban. A riporter: Füzes János benne kerekasztal-beszélge- tés a szekszárdi színház életéről. Végül a Cserépvásár című műsorban is érdekeltek voltunk. Az előkészületben lévő hat műsor közül viszont egyikben sem. Tévedés lenne azonban feltételezni, hogy mindez a műsorszerkesztők szándékának tükre, és hogy nem is akarják az arányokat megváltoztatni. (Annál is inkább, mert a somogyiak még mostohábban részesültek eddig a tévések figyelméből) A most létrehozott társadalmi szerkesztő bizottságnak éppen az lenne a feladata, hogy tanácsaikkal, javaslataikkal lehetővé tegyék a szerkesztőknek a válogatást. Azok, akik helyben élve jól ismerik vidékük életét, eseményeit, közvetítő szerepet töltenek be, amikor a társadalmi szerkesztő bizottságban működve előterjesztik javaslataikat. Az ötlet megszívlelendő, és elsősorban a művelődési intézmények, a klubok vezetőinek hívjuk fel erre a lehetőségre a figyelmét. Az alakuló megbeszélen sok ötlet, javaslat elhangzott, amelyek közül bizonyára jó néhányból műsor is készül. Hamarosan láthatnak majd a nézők egy portréfilmet a Pécsett élő idős, polihisztor tudósról, Kislégi Nagy Dénesről, műsor készül Pécs nyári színházi életéről, a városban folyó táncosképzésről. Emlékműsor idézi fel a pünkösdi katonalázadást, és show műsor készült Uhrik Dórával a főszerepben. Mindez már bizonyos. A további tervek között szerepel film a Tolna megyében folyó felnőttoktatásról, a megyében élő fiatal képzőművészekről is. — g Jankó János A tamási járási pártvégrehajtó bizottság „A kispolgári szemlélet, magatartásforma és ízlés megnyilvánulásai, valamint az ellenük folyó harc feladatai” című napirend alapszervezeti feldolgozásának tapasztalatait tárgyalta meg az elmúlt napokban. Jankó Jánost, a járási pártbizottság titkárát kérdeztük, hogyan értékelte a végrehajtó bizottság e téma alapszervezeti megvitatását. — A járási pártbizottság, — a Központi Bizottságnak 1976. októberi, a párt propagandamunkájáról hozott határozata alapján — feladattervet készített, melyben többek közt célul tűzte ki, hogy az alapszervezetek taggyűlésen tűzzenek napirendre a jövőben ideológiai kérdéseket. Ezenkívül a pártszervezetek minden napirenden szereplő kérdésnek, döntésnek vizsgálják meg ideológiai összefüggéseit is. Ismerjék meg a kommunisták véleményét, a közhangulatot. Vegyék figyelembe a pozitív és a nehezítő, gátló körülményeket — közöttük a helyes és a hibás nézeteket, szemléleteket is. Mindezek tudatában és a politikai döntéssel egyidőben, annak szerves részeként határozzák meg a végrehajtást segítő eszmei nevelő munka teendőit. Ugyanis a korábbi tapasztalat az volt, hogy az alapszervezetek félve nyúltak egy-egy ideológiai .kérdés helyi vizsgálatához, kialakult az a torz szemlélet, hogy e feladat végrehajtására a párt központi szervei hivatottak. A múlt év második félévi munkatervben irányoztuk elő a kispolgáriasság vizsgálatát. Ajánlottuk az alapszervezeteknek, hogy — alapos előkészítés után — taggyűlésen tűzzék napirendre. Segítséget adtunk titkári értekezleten a megfelelő módszerek alkalmazásához, majd menet közben is segítettük a felkészülést. Bemutattuk a kispolgári szemlélet, magatartás és ízlés legtipikusabb megjelenési formáit a politikában, a gazdaságban és a kulturális élet területén, segítséget nyújtottuk e megnyilvánulások felismeréséhez, tanácsokat adtunk e szocializmustól idegen életszemlélet, magatartásforma elleni küzdelemhez, feladataink meghatározásához. A taggyűlések számos, hasznos tanulságot adtak. Minden várakozást felülmúlt az az érdeklődés, amit a párttagság tanúsított a téma iránt. Ez megmutatkozott a tartalmas, hozzáértő hozzászólások rendkívüli nagy számában és a kialakult vita magas hőfokában. Párttagságunk érett az ilyen témák megvitatására. Igényes, ideológiailag megalapozott beszámolók készültek. A beszámolókban és vitákban széles skálája szerepelt ezeknek a megnyilvánulásoknak — a politikai közömbösségtől a kispolgári radikalizmuson keresztül az anyagiasságig. Minden alapszervezet törekedett arra, hogy feladatokat határozzon meg a bírált jelenségek megszüntetése érdekében. Egyetértés volt abban, hogy a kispolgáriság elítélése önmagában kevés, legfontosabb azoknak a társadalmi ellentmondásoknak a megoldása, amelyek táptalajai ezeknek a jelenségeknek. Alapvetően a nevelés eszközeivel, pozitív példák állításával lehet felvenni a harcot, de bizonyos esetekben élni kell a jogi és közgazdasági szabályozás eszközeivel is. Sokan hangsúlyozták a szocialista demokratizmus legteljesebb kibontakoztatásának fontosságát. A nyolcvankilenc alapszervezeti taggyűlés túlnyomó többségéről el lehet mondani, hogy hozzáértéssel, alapos felkészüléssel nyúltak a témához. Ott volt mély, elemző vita, ahol a kispolgári megnyilvánulásokat konkrétan, a náluk előforduló formában bírálták. Akadt azonban néhány taggyűlés, ahol a beszámoló csak elvi síkon maradt, itt — lévén a beszámoló nem több, mint amit egy-egy újságcikk, vagy tudományos előadás meghallgatása adhat — nem is alakulhatott ki vita. Ezeken a helyeken, vagy elmulasztották az alapos előkészítést, vagy — félve a megsértődéstől, alkalmazkodva a „ne bántsuk egymást” alapálláshoz — nem vizsgálták konkrétan a kispolgári megnyilvánulásokat. Felszínre került néhány téves nézet is. Az egyik taggyűlésen elhangzott, hogy „most már tudjuk, kik ellen kell harcolni!”. Szerencsére „helyre tették” a véleményt, hiszen itt nézetek, magatartásformák ellen kell küzdeni, nem emberek ellen. Sőt! Nem a kispolgári megnyilvánulások hordozói ellen, hanem éppen értük. Azzal, hogy nevelő munkával bírálattal igyekszünk hatni rájuk. Volt olyan nézet is, hogy a kispolgáriság nem fordulhat elő a párttagság soraiban. Pedig a tagsági könyv önmagában nem biztosíték, mindenkire hat a környezet. A nevelésre ■ sősorban a párttagság körében van szükség. Nem azért, mintha itt burjánzana a kispolgáriság, épp ellenkezőleg. De a párttagság reflektorfényben van, itt súlyosabbnak számít az, ami esetleg a pártonkívülieknél „bocsánatos bűn”. Az egyik járási, hivatali alapszervezetnél az a nézet alakult ki, hogy a kispolgáriság csak a gazdasági szerveknél, az ott dolgozók magatartásában fordulhat elő. Nem igaz, hiszen a politikai közömbösség, az önzés, a bírálat elfojtása, a demokratizmus kibontakozásának akadályozása — és lehetne még sorolni — mindenütt megtörténhet, ha a pártszervezet nem elég éber. Sokan hozták összefüggésbe a jelenséget a javuló életkörülményekkel, az anyagi javak növekvő bőségével, ami mintegy táptalaja a kispolgári magatartásnak. Mindenütt kialakult ezzel kapcsolatban a helyes álláspont. Hadd idézzek az egyik felszólalásból: „A lényeg az, hogy hogyan éljünk, hogyan bánunk az anyagi javakkal, mennyire tartalmas világot építünk magunknak. Ebben a megvilágításban nem kispolgári jelenség a háztáji gazdálkodás, a másodállás, a különböző munkával szerzett mellékjövedelem. Mindez hasznos lehet társadalmilag és az egyén legteljesebb megvalósulását is szolgálhatja. Ha azonban csak a gyűjtés, sőt harácsolás a cél, netán a mellékes munka elvon energiát a munkahelyi feladatok becsületes ellátásától — ez már káros, elítélendő jelenség.” Alapszervezeteink tehát érettek, képesek ideológiai kérdések önálló vizsgálatára, feldolgozására, az ebből eredő helyi feladatok meghatározására és elvégzésére. Tanulság számunkra azonban az is, hogy a jövőben differenciáltabban kell ajánlani ilyen témákat. És ösztönöznünk kell az alapszervezeteket arra, hogy saját kezdeményezésre vitassanak meg a területükön felvetődött ideológiai problémákat. Legtöbbjük erre is képes és ilyen irányban is segíteni fogjuk őket a jövőben. (J) A mesterséget tanulni vágyó jobbágy, ha a saját lakóhelyén nem talált olyan szakmában mestert, mint amit tanulni kívánt, akkor a szomszéd faluba, városba ment mesterséget tanulni. Elmehetett még akkor is, ha a szomszéd község vagy város már más birtokosé volt. Amikor a tanulóévek elmúltak, gyakran előfordult, hogy vita támadt: kié a fiatal szakember? Gyakorta a mesterrel rendelkező földesúr magáénak tartotta a fiatal kézművest. Ilyen esetben a fiatal jobbágy hovatartozását, földesurát megyei vizsgálat alapján állapították meg. Egy ilyen eseményről szól az alábbi történet is, amelyet 1516. április 14-én foglaltak írásba. Idézzük az oklevelet: „Mi, Szerdahelyi Űz János, Helyei András Tolna vármegyei alispánok és esküdtek adjuk emlékezetül, hogy a Nyulak-szigeti apácák (A mai Margitszigetről van szó) törvényes kérésére ki- küldtük egyikünket, Szabadi Jakabffy János szolgabírót, hogy az alább írt vizsgálatot tartsa meg. ö miután onnan visszatért, jelentette nekünk, hogy a most elmúlt Húsvét utáni második vasárnapon az említett Tolna vármegyében eljárt az ügyben, vagyis mindenkitől, akitől illett -és akitől jónak látszott — megesketve őket — szorgalmasan tudakozódott és az alábbi igazságot derítette ki biztosan: Az az előrelátó Kovács Máté, aki jelenleg a panaszt tevők Kazsok birtokán tartózkodik és akinek rövid időre kovács mesterség tanulása céljából a székesfehérvári Szent Miklós püspökről elnevezett káptalan Fonó nevű falujában volt a lakhelye ezelőtt is az említett úrnőknek, az apácáknak a jobbágya volt és nem az említett Szent Miklós káptalané. Kelt, Csernéden, hétfői napon, vagyis Szent Tibor és Valér vértanúk ünnepén, az Ür 1516-ik évében.” A bizottság tehát igazságot tett. Igazságot követelve a közvéleményhez fordult egy egész város úriasszonyainak nevében egy magát „robotoló úriasszonynak” nevezett személy 1924. április 12-én. Az alábbi sorok a Tolnamegyei Üjság 1924. április 12-i számának 5. oldalán jelentek meg: Igen Tisztelt Szerkesztő Űr! Van nekem egy kis szálkai sváb cselédem. Nagyon derék, szófogadó kislány; igaz, a sok dolgom mellett (4 gyermekem van és özvegyi nyugdíjamból élek) három olyan lány se lenne túl sok segítségnek. De még örülhettem, amíg legalább ez a miniatűr cseléd teljesen az enyém volt. Sajnos, ma már hetenkint két napon át teljesen az iskola foglalja le őt. Mert ugye, fölösleges magyarázni, hogy minden háztartásban déli 11-től 2-ig van a legtöbb dolog. No, és az iskolába éppen a fent említett 3 órán l-urcsa szocializmus Eöcsényben Kérem, no tovv'k feIr••érteni, nem Mucsán, hanem Eúeséuy- ben tőr'óiil tneg az. a furcsa eset, hogy a szőrű- lizinuí kitört a nép között. Az a jó gúüiiolau Iáin ad l u. i. egy (még eJdig meg nem uevezlielo) ottani polgárnak, bogy a vagyoni viszonyok nem elég lányosait vannak elosztva az egész világon általában és Eöcsényben kölöaöaea. Men miután minden eöcsényi ember Eöcsényben lakik, eöcsé- nyi levegőt szí ég eöcsényi köti)'eret eszik, hát inért ne lehetne minden eöcséays ember vagyonikig is egyforma? S ha nem is adja ki az eócsé- nyi határ, hét hiszen ott van József-puszu, meg Ozsák puszta, azok igen jó helyek, ha azokat bevonnák Eöi'sény község határába, az éppen igen jó volna átoknak, akiknek földjük nines. Ö az eszme riszíiangnv talált, mert csakhamar találkoztak apostolok, kik. az eszmét magukévá tevén, azt minden erejükből [erjesztettek; sőt mi több. még törvénykönyveket is szereztek, a melyekből a socialiitikus tanokat szedték. Ilyen könyvei; „A magyar állam polgárság megszerzéséről szóló 187sJ, évi L. t. c.,** továbbá „a magyar telepítvén vekről szóló 1873. évi t. régül .a szerzői jogról szóló iKHá évi Hl. t. e/ Mindezeknek az eredményt) pedig sz lőtt, hogy egy kfervényt szerkesztettek a i'öldmive- iésBgyí miniszterhez, hogy adja oda nekik a fentebb cm ti tett pusztákat a’mmdiuii állományukban, minden rajtuk található'beruházással együtt. Majd ok az, osztási maguk közt' békésen elvégzik. S ezt a kérvényt tíú krajcár»* bélyeggel ellátva SüSH-im írták alá. — Eddig a dolog nevetséges oldal«. De most jön a java. A mozgalom vezetői:ji kérvényt átadták az eöcsényi elöljáróságnak, bogy hivatalból terjeszszék fel & miniszterhez. Ott termóaw- tesen visszadobták nekik. Erre borzasztóan megharagudott a díszes kompánia h erre elhatározták, hogy liusvét hétfőjén, a mikor a tanács éppen eg Tint lesz, a községházát megtámadják, nt «lltl- járvtáyot agyonverik, a hív. pecsétet elveszik stb. stb. Ezt azonban valaki elárulta az elöljáróságnak s ez rögtön caefidorségi fedezetet kért. Midőn a négy• csendőr Eöesénybe érkezett, a község lakosságát nagy izgatottságban találták ; de megjelenésükre a mesterségesen szított ttlz rögtön elaludt s midőn az őrsvezető még a mozgalom Vezetőit a következmények re ligyelmeztette s őket azért fűát van a tanítás, a tanférfiak tudják miért. Így a kislány 2-kor hazajön éhesen, mi már elmosogattunk, s nem lévén sok teendője, estig elszórakozik, míg én 11- től 2-ig, a legforgalmasabb időben, egyedül végeztem mindent. Tisztelelettel kérdem, miért nem lehet a tanulási órákat alkalmasabb időre tenni, "teszem azt, délután 2—5-ig, vagy 3—6-ig? Mert az csak mégse méltányos, hogy az egész város asszonyai déli 11-től 2-ig a legnehezebb munkát végezzék jól fizetett cselédjük helyett, hogy ők azután délután szórakozzanak ! Tisztelettel: \ egy robotoló úriasszony Arról nincs információnk, hogy a szóban forgó szálkai kis „jól fizetett cseléd” mit keresett. De adatok vannak arról, hogy a legrosszabbűl fizetettek a háztartási alkalmazottak voltak az ellenforradalmi rendszerben, s gyakorlatilag senki és semmi sem védte őket a mosogatást sem szerető úriasszonyoknak a kizsákmányolásától, hóbortjától, olykor kegyetlenségétől. Szálkához és Szekszárd- hoz Öcsény — különösen légvonalban — nincs messze. Mégis, Öcsényben már évtizedekkel korábban másként vélekedtek a világ dolgairól, mint a „robotoló úriasszonyok”. Öcsényben már 1896-ban bizonyos fogalmat alkottak az emberek maguknak a szocializmusról. Az természetes, hogy nem ismerték még a tudományos szocializmust, de életkörülményeik és életszínvonaluk gyökeres megváltoztatását a szocializmus fogalmához kötötték, tőle várták sorsuk jobbra fordulását. Azt is tudták, hogy nem elég csak óhajtani a változást, azért tenni is kell. Tettek is. E tettekről gúnyos hangon írt a Tolnavármegye 1896. április 12-i száma „Furcsa szocializmus Eöcsényben” címmel. Idézünk a cikkből néhány mondatot : „Mert miután minden eöcsényi ember Eöcsényben lakik eöcsényi levegőt szí és eöcsényi kenyeret eszik, hát miért ne lehetne minden eöcsényi ember vagyonilag is egyforma? S ha nem is adja ki az eöcsényi határ, hát hiszen ott van József-puszta, meg Özsák puszta, azok igen jó helyek, ha azokat bevonnák Eöcsény község^ határába az éppen igen jó volna azoknak, akiknek földjük nincs. S az eszme visszhangra talált, mert csakhamar találkoztak apostolok, kik az eszmét magukévá tevén, azt minden ere- . jükből terjesztették ... Mindezeknek az eredménye pedig az lett, hogy egy kérvényt szerkesztettek a földművelésügyi miniszterhez, hogy adja oda nekik a fentebb említett pusztákat a mostani állományukban, minden rajtuk található beruházással együtt. Majd ők az osztást maguk között békésen elvégzik. S ezt a kérvényt 60 krajcáros bélyeggel ellátva 228-an írták alá. — Eddig a dolog nevetséges oldala. De most jön a java. A mozgalom vezetői a kérvényt átadták az eöcsényi elöljáróságnak, hogy hivatalból terjesszék fel a miniszterhez. Ott természetesen visszadobták nekik. A cikk többi részéből megtudjuk, hogy a lakosság erre haragra gerjedt, s elhatározta, hogy húsvét hétfőjén, amikor a tanács éppen együtt lesz, a községházát megtámadja. Ezt azonban valaki besúgta az elöljáróságnak, amely azonnal csendőrségi segítséget kért. Négy csendőr érkezett a faluba, ahol izott a feszültség. A csendőrség szétoszlatta a tömeget, elkobozta- a földosztást követelő kérvényt, ,s ezzel az ügy lezárult. Az őcsényieknek végül is 49 évig kellett várniuk arra, hogy az 1896-ban igényelt, követelt földet megkaphassák. K. BALOG JÁNOS
