Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-12 / 61. szám

B^rÉPÚJSÁG

1978. március 12.

■

apjainknak — s a jövőbe látó szakemberek szerint holnapjainknak is — egyik legnagyobb gondja a munkaerőhiány. Számításokon alapuló tudományos előrejelzések szerint a következő évtizedben is több munkáskézre lesz szükség, mint amennyi részt vehet a termelésben.

A munkaerő-gazdálkodás így érthető módon állandó témája gazdasági életünket irányító testületeknek is.

A héten például Pakson, a konzervgyárban a pártvezetőség tárgyalt a vállalat létszámgazdálkodásáról.

Köztudott, hogy a legnagyobb hazai beruházás, az atomerőmű-építés szomszédságában nehéz helyzete van a kisebb vállalatoknak. A kiemelt beruházás fontos, s az is tény, hogy a fizetések — általában — magasabbak. A csábítás tehát nagy, s többen kérik a munkakönyvét, mint másutt, hogy a PAV-hoz, vagy az építőkhöz beállhassanak. Sokan fájó szívvel hagyják ott a régi gyárat, lelkiismeretük lázong, hűtlenek voltak, de hát más a hűség, és más a fizetés.

A konzervgyáriak az elvándorlás miatt nem estek kétségbe. Szívós, kitartó munkával törekedtek arra, hogy korszerűsítsék az üzemüket. Ahol lehetett, a munkát gépre bízták, s annak ellenére, hogy évente több mint százzal csökkent a dolgozók létszáma, növekedett a termelés.

A nemrég zárult esztendő különösen kiemelkedő eredményeket hozott. Tervüket, ami tíz százalék termelési- érték-növekedést irányozott elő 4,1 százalékkal túlteljesítették, s a bázisévben készített 4360 vagon konzerv helyett 5285 vagonnyi került ki a gyárból.

Az eredmény persze nemcsak annak köszönhető, hogy gépesítettek, jobb munka- szervezéssel, a tartalékok feltárásával növelték a termelést. Nagyon sokat, talán a legtöbbet az jelentett, hogy a dolgozók, látva, hogy szükség van a munkájukra — a szocialista brigádok kezdeményezésére — a legnagyobb dologidőben vállalták a túlórázást. Ennek köszönhető,

hogy bár a csökkent létszám nem tette volna lehetővé a háromműszakos termelést a borsóvonalakon, a csúcsszezonban, túlórázva, két műszak éjjel-nappal működtette a négy feldolgozó gépsort. Szívügyének tekintette a gyárban mindenki, hogy az a termény, ami a földekről érkezett, kárba ne vesszen.

Az önfeláldozó munka eredményeként 10 százalékkal emelhették a béreket — volt miből —, sőt, a hét elején kifizethettek a dolgozóknak átlagosan 25 napi munkabérnek megfelelő nyereségrészesedést.

A pártvezetőségi ülésen ennek ellenére részletesen vizsgálták, hogyan lehetne a létszám csökkenését mérsékelni. Mert tény, ha így megy tovább — tavaly 210-en léptek ki, s helyettük 106 új dolgozó jött csak — lassan elfogynak a konzervgyáriak. Pedig a legmodernebb gépek sem tudnak irányító kéz nélkül dolgozni.

A bérek növelésén kívül a munkakörülmények javítása eszköz ennek a célnak elérése érdekében is. De a termelékenység növelése mellett a fluktuációt is csökkenti a munkafegyelem megszilárdulása. Itt már szép eredményeket értek el. Míg 1976-ban 22 fegyelmi eljárást folytattak le a vállalatnál, tavaly csak 8- ra került sor. Előfordult, a vétő dolgozó ellen nem indítottak eljárást, mert úgy látták, más módon érik el a célt. Örvös Ferenc igazgató példaként idézte egyik dolgozó szavait: inkább három fegyelmit, mint, hogy így, a többiek előtt megszégyenítsenek. De ő is elismerte, hogy ez humánusabb és hatásosabb is volt.

A munkaerőgondok 1977- ben általában nem fokozódtak, sőt egyes területeken a feszültség enyhülésének jelei mutatkoznak — állapította meg a munkaügyi miniszter jelentése alapján legutóbbi ülésén a Minisztertanács.

A vállalatok mind nagyobb gondot fordítanak a munkaerő ésszerűbb foglalkoztatására, a termelékenység javítására — mondta a minap sajtótájékoztatóján a munkaügyi államtitkár.

A paksiak nagyszerű eredményeket értek el a termelésben, de koránt sem lehetnek elégedettek. A létszám várhatóan tovább csökken, a termelési feladatok pedig nőnek. Hogy helytállhassanak ezután is, még több gép kell, de ennél fontosabb, hogy azok, akik maradnak, illetve ezután jönnek a gyárba, töretlen lendülettel dolgozzanak. így lehetséges a munkabéreknek az átlagosnál gyorsabb növelése, s az, hogy tavasszal megkapják tizenharmadik havi fizetést.

SZEPESI LÁSZLÓ

kérdése

Kevesebbet kell rakodni, sok munkáskezet pótol az új sterilizáló sor.

A rét- és legelőgazdálkodás fejlesztését alapvetően az állattenyésztés, ezen belül is a szarvasmarhatartás igényei határozzák meg. A mezőgazdaság egyik nagy jelentőségű feladata a szarvasmarha-tenyésztés komplex fejlesztése. Ennek egyik legfontosabb feltétele az olcsó és biztonságos takarmánybázis megteremtése, a termékenység, valamint a rét- és legelőgazdálkodás intenzitásának növelése. Tolna megye mezőgazdasági szövetkezetei hogyan gazdálkodnak a rétekkel, legelőkkel? — erről kérdeztük Dobos Istvánt, a TESZÖV gazdaságpolitikai titkárhelyettesét.

Mezőgazdaságunk egyik legnagyobb ellentmondása a szántóföldi kultúrák intenzív művelése és a legelők, rétek extenzív, sok esetben az ősállapotnál is elhanyagoltabb kezelése, hasznosítása között található. Ennek a kialakulásához üzemen belüli és üzemen kívüli tényezők is közrejátszottak. A megye termelőszövetkezeteiben a takarmánytermő terület összetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a gyepterület aránya eléri a 25 százalékot, ugyanakkor a termelési értéknek csak 5,2 százalékát adja a rét- és legelőterület.

A szálas és lédús takarmányok területe 31176, az abraktermő terület 53 396 hektár és 28 583 hektáron található gyep. Az alacsony termelési érték jórészt az alacsony terméshozamokra vezethető vissza — ez az elmúlt 10 évben nem mutat lényeges ingadozást. A gyepterületek földminőségét, ha aranykorona-érték alapján nézzük, megállapíthatjuk, hogy különösen a rétek aranykorona-értéke magas, és a járások között nincs lényeges eltérés. A gyepterületeink termésátlagának növelését nem a föld minősége korlátozza, ezért egyértelmű, hogy a fejlesztés és a javítás feltételeit a termőhelyi körülmények és a tagoltság határozza meg. A termőhelyi viszonyok alapján a termelő- szövetkezetek tulajdonában lévő ősgyepek 30 százaléka nagyüzemi hasznosításra nem alkalmas. Á területek igen tagoltak: 0,1—1 hektár közötti szétszórt parcella 4190 helyen, 60 hektárnál nagyobb ősgyep pedig 78 helyen van. A szétszórt parcellák hasznosítása területrendezés nélkül megoldhatatlan. ^A megye termelőszövetkezeteiben mintegy 15 ezer hektár ősgyepet és 3300 hektár telepített gyepet lehet intenzív művelés alá vonni.

Jelentős anyagi támogatásban részesítette a kormány azokat az üzemeket, amelyek intenzíven művelik a gyepterületeket, vagy telepítenek. Az előző ötéves terv időszakában 32 szövetkezet kapott állami támogatást. Az üzemek nem használhatták ki a lehetőségeket, a támogatás összegét átcsoportosították. Az elmúlt két évben állami támogatással 1607 hektár gyepet telepítettek, illetve újítottak fel. Az ősgyepek fel- újíásának mértékével nem lehetünk elégedettek. A réteknél a termésátlagok növelésének nem a vízhiány az akadálya, hanem éppen ellenkezőleg: megoldatlan a vízelvezetés. Ezért fontos a közhasznú és az üzemi csatornák helyreállítása, állandó karbantartása. A száraz művelésű legelőkön is megvan a lehetősége annak, hogy két-, háromszoros fűtermést takarítsunk be. Ennek egyik feltétele a szakszerű tápanyagellátás. A műtrágyázott területre vetített vegyes hatóanyag felhasználása jó közepesnek mondható, de döntően a telepített és a felújított területekre korlátozódik. A kedvezményes műtrágyavásárlási akciót csupán 45 termelőszövetkezet vette igénybe, s az összes gyepterületnek 80 százaléka nem részesül talajerő-visszapótlásban. Ilyen tápanyag-gazdálkodás mellett nem növekszik a termésátlag.

Nem történt lényeges előrelépés a gyepterületek ápolásában sem. Ez egyrészt szemléletbeli okokra vezethető vissza, másrészt magyarázható az ápoláshoz szükséges eszközök hiányával is. Évek óta nem kapható például rétborona, rétgyalu és indokolatlanul leszűkült a gyomirtáshoz szükséges szerek száma is. Az utóbbi éveket kivéve a megye szövetkezetei technikailag sem készültek fel az intenzíven művelt, nagy fűtömeget biztosító gyepterületek gépi betakarítására. A kis teljesítményű anternálókaszák és rendsodrók nem bírták a nagy tömegű, tömött szálfüvek vágását és gyakran eltörtek. A megye termelőszövetkezeteiben jelenleg 200 rotációs fűkasza van, de ezek teljesítménye ma már nem kielégítő. Árban megfelelő nagy teljesítményű, önjáró vágó- és szecskázógépeket csak korlátozott mennyiségben lehet beszerezni. A tsz-ek tulajdonában jelenleg 130 olyan silózógép van, amely gyep betakarítására is alkalmas. Az ősgyepek talaja egyenetlen, ezért a kaszálógépek használata itt kockázatos, nehézkes. A meglévő gépállománnyal nem lehet optimális időben betakarítani a termést, s így nagyon sok tápláló anyag megy veszendőbe. A gyepterületek termésének 34 százalékát kaszálva, 66 százalékát pedig legeltetéssel takarítják be. A fűtermés szakszerű hasznosításában nem történt előrelépés, mert a legeltetett területek jelentős részét „szabad” legeltetéssel hasznosítják, a fűszenázs kis volumenű, nem megoldott a szénakészítés gépesítése.

A rét- és legelőgazdálkodás fejlesztésére hozott központi és megyei célkitűzések csak akkor valósulnak meg, ha a szemléletváltozás mellett megoldódnak azok az eszközellátási, földnyilvántartási problémák, amelyek gátolják, zavarják az előrelépést. Jó néhány példa bizonyítja, hogy gyors eredmény- javulást lehet elérni. A szakosított tehenészeti teleppel rendelkező szövetkezetek többsége — többek között Báta, Bony- hád, Aparhant, Pálfa, Paks, Ozora, Zomba — gyepterületének arra alkalmas részén intenzív gyepgazdálkodást folytat. A TESZÖV kiemelt feladatként kíván foglalkozni az elkövetkezendő időszakban a rét- és legelőgazdálkodással. Legelőgazdálkodási bemutatókat szervezünk, a növényvédelmi és agrokémiai állomással közösen technológiai javaslatot dolgozunk ki a legelőterületek vegyszeres gyomirtásához, az Állami Gazdaságok Szakszolgálati Állomásával pedig összegyűjtjük és a termelőszövetkezetek rendelkezésére bocsátjuk a takarmányvizsgálatok eredményeit.

Mit írtak 100 esztendővel ezelőtt a megyei újságban? Mit tartottak fontosnak megörökíteni? Mit tartottak érdemesnek szóvá tenni? Az újság mindössze négy oldalnyi terjedelmű volt, tehát a szerkesztőnek minden bizonynyal sok gondot okozott a kéziratokban való válogatás, mi az, aminek helyet biztosítson.

A százesztendős lappéldányban aránytalanul nagy helyet foglal el a vezércikk. A zsidótőke térhódításával foglalkozik, s demagóg módon antiszemita szólamokat fogalmazott meg a cikk írója. Általában elfelejti (vagy egyszerűen elhallgatja), hogy a tőke, függetlenül attól, hogy az kinek a tulajdona, kinek a kezében van, a kapitalista termelési módhoz kapcsolódó törvények hordozója. Lehet „jóember” a tőkés, de egész tevékenységét mégis a tőke mozgástörvénye határozza meg, ki kell zsákmányolnia a munkást, bármennyire is hangoztatja humanizmusát, mert enélkül könyörtelenül elbukik a konkurrencia- harcban. Ez érvényes a keresztény és a zsidó tőkére egyaránt. Feltűnő, hogy ebben a cikkben a szerző nem talált méltató szavakat a zsidó munkásra, a kizsákmá- nyoltra, aki ugyanúgy dolgozott, mint a más vallású dolgozó. A cikk írója faji, vallási alapon igyekezett különbséget tenni ember és ember között, elkente az osztályellentéteket, nem szólt arról, hogy ugyanolyan ellentét van a zsidó tőkés és munkás között, mint a keresztény tőkés és munkás között. Arról meg végképp hallgatott, hogy nem a faji, nyelvi, nemzetiségi hovatartozás a meghatározó, hanem az osztály hovatartozás.

A százesztendős lappéldányban több címes hír is található. Számunkra legtöbIá- i ' Orv«»! TÁln-lU-- Sw-iptinl bijjUiwjí kúvi#.M

i lulyö .Ti iuiiniua .*> rii li.ijrV'llWn Imi

' ; Tli.nl..„.lit, Uj,„ lmlyilm IíC-oórí „rvu.i fc.-ly. lt«,............ »»óliil.l<lm'iH{i-l liilí Ijfi'Í.I 'írül Tib-il.í uk"

.. Fuj Anlinlp mió (lutiírilúliklinil A |rfe»i U|'mkf

:rHwliít>t|M sírról, hogy in. iinritgis« iLUmgrcmlltit uailvi Iclinnlr 17 ,-u tar|.4l nagy gy«UW:Í>ri. ■ IcgkG

»i'li'l.l.i <>r»i.ígtM iLUriliin<-p,'l)T l’ten JHW. éri jurumuim L-i Iß.. IG., 17. ói I$>ra tűzte ki; i']luil;ii«»F.bi t‘1 viliiM Ilii g ». t“W « IsM«» daUnUlt ílW clöadamló twol.ar.-k, [ilbli 3 búul a f,-..tkita«óU üimupíty <.|üu a .Isdóii gv..f hóay-R wnruyilitl-.k kőiül a i egyrafllóji vjLailwuiny «(!«.:• 1 viiljix/ti.tt .Llúkkal Iriien«« v

Alira Irih-uót a .laUr J, a. «MiM dijakra •uka.l-ii rienyTlIlk Jlíiuliuusket elGr« daldnUukW, l...gy

jáűu.

»Ital.

mely

dalárda kitftnS lianganv aggal rótid«lli«ik; Iwijry »» hl.-t .lalSrtiniHiJR.ly a uniód mi-gye

'-«■ákyfenMUMUt alig n*Mny iiiórtfriMnyin: lartrtlikj tolult «nv*- gi li4-U-j»ilU.k<>t ja » kezil«(lu«i képeit nicgtontntra, Wkóly kílterggel utaltatunk; de vógrc ami a fii s amit Mltirüi italárdankrúl azriitűl liinzuk ó» nroólek, tokini-itlra véve sut

ie: hogy térwinvíó» <wóUln a* elnyeri díjjal, in-mriak mm ie.-ll. iui ha>«ilimk . Lrmailiatiut, hogy * városunkban meg- levíi. lie talán még némi rlüitoldekkel küzdi, jobb banga- uyag.d.at m. gizerezlietuük. l.anem ilalirdánk, mint egr íl. l lóper, magút umeigMert.' kisilsMotcll dalárda — a kOiüotóg rászórni anyagi támegalárira ii előbb -záinitbaluiik, határos- Üssek cl: mi Lóul dalárdánk « wOgn« rtalároKy«ab)tbe vaL Wífó-T* nóive, illő helyen a kellő lépóm-krt haladók titánul hogy a jövő iniguiuluii dalárilnncpclyen

] már mint Klingelt versenyző ftetntbnacn ■ a ntegőrdetatnti dijat minan flnno|sólyonin hatahuzluttsa. Nem pui.ua sió* f-i. a melyet intézek dalárdáukhoi, hanem szivem mély. Imi jflvB az.Mi d.mlhetkm uieggy3*ő.|óí, hogy a nvgőr- di .btlártla nem fog a keidet n«Ué**ígét5l vis.zarettenni, Ura a haladási lton ki jrlrrárM, aa általa már Kg ki érdemeit mólul ledtvt a tübhi dalárdák k-úíl elfoglalja. Egy szrpárili lak-».

rill« Luxarii a török iiii-ufkGheh ré-L-ro 2 tri lt< kn fcnMöii be -lr. IK.-z.-nly Pál úrhoz, ki frieu i.*Mn-get az •■lv.Wd.ör |tó-nztára«-kának átadta, mely adomány tápunk nibet azok az írások mondanak, amelyek a dalárdák, kórusok életéről számolnak be. Lapozva a lappéldányokban, úgy tűnik, hogy szinte minden faluban volt dalárda, kórus. Igaz, ezek az egyesületek gyakran a községi kántor (zenéhez értő ember) irányításával működtek, s ez alapjában meghatározta műsorukat is. A leggyakrabban az egyházi énekek hangzottak el, de világi dalok, népdalok is felcsendültek szereplésük alkalmával.

Nagy munkásközpontokban a munkásszervezetek is alakítottak kórusokat. Száz esztendővel ezelőtt Tolna megyében ilyen kórusokat még nem találunk. Tolna megyében akkor lényegében csak kisiparosok voltak, igaz ezek közül sokan vettek részt a községükben működő dalárda munkájában. A század- fordulón jelennek meg először megyénkben az önálló munkáskórusok. A nagyobb községekben működtek.

1919 TAVASZÁNAK ESEMÉNYEIBŐL

Sokkal több mondanivalójuk volt az 1918—1919-es újságoknak. Tolnavármegye Hivatalos Lapja közölte Mayer Gyula főispán-kormánybiztos március 12-i közleményét, amely szerint „a mező- gazdasági békéltető és bérmegállapító bizottság megalakíttatott”. .Nehéz politikai munka előzte meg a bizottság megalakítását. A polgári demokratikus forradalomban a dolgozó tömegek, sokkal inkább mint korábban, igen határozottan fogalmazták meg követeléseiket. A bizottság megalakítását az nehezítette, hogy a tárgyaló feleknek eltérő volt az álláspontjuk abban, hogy milyen arányban vegyenek részt a munkások és a tőkések. Végül is, amint a közlemény hírül adja, sikerrel járt a tárgyalás. Feleslegesnek bizonyult azonban az erőfeszítés, mert a Magyar Tanácsköztársaság idején nem működhetett, hiszen a nagybirtokokat államosították, a nagybirtokosok nem rendelkezhettek volt birtokaikkal.

Ha már a nagybirtokról esett szó, említsük meg, hogy a dombóvári szociáldemokrata pártszervezet 1919. március 12-én földosztó bizottság kiküldését kérte a földművelésügyi minisztériumtól, mert Dombóvár környékén 800 katasztrális hold földet akarnak szétosztani az igénylők között. Idézzük a levelet:

Dombóvári földigénylők nyolcszáz hold földet megegyezés útján kaptak Eszter- házy-birtokból. Kérjük Béke- fi Géza földosztó kormány- biztosnak és vele bizottságnak kiküldését, hogy tavaszi munkák idején (idejében) megkezdhetők legyenek. Szociáldemokrata pártszervezet, Molnár György, Dombóvár, Bezerédj u. 13.

Ennek a levélnek igen komoly események voltak az előzményei. Dombóvárott már egy héttel előbb megkezdődött a földosztás. A Tolnavármegye és a Közérdek március 13-i számában olvashatjuk a többi között a következőket :

Mintegy 80 házhelyet osztottak ki március 4-én a Dőry-féle konzervgyár közelében, főképpen tisztviselőknek. A házhelyek eladási ára négyszögölenként 5 koronába került. Tekintettel a földmunkálatok költségeire, a legdrágább hely ölenkint 11 koronára emelkedett. E területen kapott helyet templom és papiak számára a két protestáns egyház, valamint a társas kör is. (A forradalmakat gyakran vallásüldözéssel vádolják, Dombóvárott pedig földet adtak templom- és papiak építéséhez.)

A közelgő szocialista forradalom előhírnökeként szerte az országban forradalmi megmozdulások zajlottak le. Az antanthatalmak 1918-ban megszállták az ország egy részét. A megszállás vonalán kialakult a demarkációs vonal, amely ketté osztotta Baranya megyét. A meg nem szállt részt a Tolna megyei főispán-kormánybiztos felügyelete alá rendelték. (Gyakran fogalmaztak úgy, hogy Baranyát Tolnához csatolták — de erről természetesen szó sem volt). Ebből az időből több Baranya megyei irat található a Tolna megyei Levéltárban. Közöttük találjuk azt a táviratot is, amelyet március 12-én a hidasi főszolgabíró küldött felettesének, a kormánybiztosnak. Olvassunk bele ebbe a táviratba :

„Hidason mai napon tartott népgyűlés, melyen mintegy 300 férfi vett részt, kitiltott... Semmiféle hatóság nem kell a községnek. A jegyző távozására 24 órás időt engedélyeztek. A hangulat oly izzó, és fenyegető a jegyzővel szemben, hogy hivatalba visszahelyezését csak fegyver használata mellett vélem végrehajtani... Mindent megkíséreltem a békés elintézés érdekében, de eredmény nélkül...”

K. BALOG JÁNOS