Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-11 / 60. szám

1978. március 11. Képújság 3 Újítás fi lelkes ügyintéző Szigli Vince Ait hisiem, jó „fogóst” csináltak a tolnai PATEX ve­zetői akkor, mikor Szigli Vin­cét felvették újítási előadó­nak. Izgő-mozgó, lelkes em­ber kell erre a posztra, aki mindent szívügyének, sajátjá­nak tekint: Szigli Vince ilyen ember. Bizonyítja ezt az az újí­tás is, amelyet 1978. február 6-án Nagy József és Beck József az új SZTB típusú gé­pek érdeshengerének csap­ágyazása ügyében adott be. Az újítást elfogadták 1978. február 16-án, és a 800 forin­tos dijat kifizették március 3-án. Egy újítás egy hónap... bárcsak máshol is így lenne. Vágjunk a közepébe: Szig­li Vince most mérges és ide­ges. Nem tudott elintézni egy olyan ügyet, ami fontos lenne. — Ezzel az egy újítással több gondom volt idáig, mint a többivel tavaly egész év­ben — mondta. Már hozza is a dossziét. Jó vastag, tele levelekkel, iratokkal. Pillana­tok alatt kiteríti az asztalon. Közben gesztikulálva, kicsit kapkodva mondja, ismerteti az ügyet. Az ember szinte olvas Szigli Vince tekinteté­ből: Hát kérem, megtörténhet ilyen? Mikor fontosa dolog... Miről van szó: 1977. már­cius 4-én Deli Alfréd a diós­káli üzem vezetője cérnázó- gépek előtétcséve-feltűzésé- hez állványt dolgozott ki, és azt benyújtotta, mint újí­tást: abban rendben kidolgo­zott, és lerajzolt, gazdasági számítással alátámasztott terv szerepelt. Arról van szó. hogy a fonal 2—3 kilogram­mos keresztorsókon érkezik az üzembe. A jelenlegi gépek pedig csak 1,5 kilogrammos orsókkal tudnak dolgozni. Ilyen esetben a nagyobb or­sókat előbb át kellett csévél­ni, hogy a hagyományos áll­ványra rá tudják tenni. Az újító egy olyan állványt szer­kesztett, ahol a feltűzőhelye­ket változtatni lehet. S most már mindegy, hogy a kereszt­orsó milyen súlyú, illetve át­mérőjű. — Ez forradalmasítja a cérnázást — mondja nagy lelkesen az előadó. — Az újító kivitelezte Dióskálon tervét: egy gépet felszerelt ezzel az állvánnyal, majd később erre engedélyt is ka­pott, melyet Szabó Béla mű­szaki vezető és Schell Ferenc cérnázóvezető írt alá. Ebben szerepelt az, hogy Dióskálon és Tolnán is három gépet kell átalakítani. Ez megtör­tént és a mai napon is dol­goznak a gépek. Tehát az újítás beadásától a gépek felszereléséig alig négy hónap telt el. A máso­dik felvonásban Szigli Vince felterjesztette Angyal László- nénak, a nagyvállalat újítási előadójának az ügyet, mivel a kollektív szerződés szerint Tolnán nem bírálhatják el, mert a díj meghaladta vol­na a 10 ezer forintot. Ezután megállt az ügy. Vá­lasz erre a felterjesztésre csak december 22-én érkezett a központból. Ebben leírják: Tovább kell szerelni a mos­tani generálozás alatt lévő gépekre is az újítást. A hasz­nosítási szerződést az újító­val meg kell kötni. Egyben figyelmeztették őket arra, hogy Tolnán engedély nélkül szerelték fel az állványokat. Ezek után megkötötték a szerződést, mellyel Deli Alf­réd nem értett egyet. Szigli Vince levelezett to­vább, ezért is elmarasztalták. — Nem értem! Fél évig ül­tek az aktákon és aztán ne­kem adnak utasítást, hogy hasznosítási szerződést kös­sek az újítóval. — A mosta­ni szerződés szerint az újító, aki milliós hasznot hoz az országnak ötletével, csak ta­lán 1979-ben jut megérde­melt pénzéhez. — így nem­csak az újítónak, nekem is elment a kedvem az egész ügytől. A tolnai üzemben jól in­tézik az újítási ügyeket. Az előadón kívül mindenki, aki­nek köze van ehhez, gyorsan és hatásosan bírál, vagy ja­vasol. Az elmúlt évben 14 újítást nyújtottak be, rövid határidővel elfogadták és a 16 személynek 8700 forintot, annak rendje és módja sze­rint ki is fizettek. De ha na- gyobbról és népgazdaságilag értékesebbről van szó, amit már nagyvállalati szinten kellene elbírálni, már nehéz­ségbe ütközik. Ezek a tol­naiak részére is talányok, de a következő miértekre mi sem tudunk választ adni. A régi módszer 1. Miért nem mindegy, hogy Deli Alfréd üzemvezető vagy művezető? Mert ezen is problémáztak, pedig a lé­nyeg, hogy ez az újítás el­készült. 2. Kinek az érdeke kíván­ja, hogy csak 1979-ben kap­jon pénzt az újító? 3. Ha elfogadták az újí­tást, akkor miért nem szere­lik fel mind a 11 gépre? 4. Ki lesz a felelős azért, hogy ez az újítás még nem terjedt el az egész országban? Hivatalosan senki sem mondja ki, hogy ezzel az újí­tással közel egymillió forin­tot takaríthatnának meg évente Tolnán és Dióskálon. Lényeges, hogy három szá­zalék fonalmegtakarítás is el­érhető, kevesebb lesz a hul­ladék. Mindjárt szembetűnik a változás. A régi típusnál négy sorban egymás mellett a ke­resztorsók, némelyik tüskére nem tudnak rakni orsót, így az ahhoz kapcsolódó cérnázó- fejek sem működnek. A másik három gépen pa­rabolaszerűén szinte egy fo­lyosót alakítottak ki az or­sókból, így minden helyre jut, minden fej működik. Az újságíró laikusnak szá­mít. Nem szakembere a té­mának, de annyit megálla­píthat, hogy ez az újítás ér­tékes, sokat ér, méltányo- sabb elbírálást, gyorsabb ügyintézést érdemel. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KAROLY KSZE-tanácskozás Értékelés, az idei feladatok Múlt héten Szekszárdon ta­nácskoztak a KSZE növény- termelési rendszer vezető szakemberei és a partner­gazdaságok képviselői. A be­számoló részletesen foglalko­zott a múlt év eredményei­vel, elemezte a rendszer tevé­kenységét. Az 1976-os évhez viszonyí­tott 66 százalékos terület- fejlesztés zömmel termelő- szövetkezetek csatlakozását jelentette. Növényenkénti megoszlásban a búza-, a nap­raforgó-, valamint a lucerna­terület növekedése volt a leg­nagyobb. A partnergazdasá­gok szántóterületük hetven százalékára szerződtek. Az ez évi szerződéskötések befe­jeződtek. Az agronómiái tevékeny­ség fő jellemzője volt a múlt évben, hogy a területfejlesz­tés mellett új, átdolgozott technológiát adtak a taggaz­daságoknak. Uj vonás a suó- kukorica-termesztésnek és a silózás módszereinek kidolgo­zása, melynek gyakorlati al­kalmazására az idei évben kerül sor. Problémát jelen­tett a tápanyag-gazdálkodás­ban a műtrágyaellátás egye­netlensége, a nem megfelelő választék, a kiszórás idejé­nek eltolódása. A partnerek növényvédelmi munkája ja­vult, néhány szerféleségtől eltekintve' jó volt az ellátás. Az eredmények értékelésé­nél általános megállapítás, hogy a múlt évben kiemelke­dő terméseredmények voltak a főbb kultúrákból. A kuko­rica termelésénél a rendelke­zésre álló hibridválaszték te- nyészidő és termőképesség vonatkozásában is kielégítő volt. Jelentős előrelépést jelen­tett a búza termesztésében, hogy a szerződött terület fe­lén fajtafelújítást hajtottak végre; új, jó képességű bú­zák kerültek az üzemekbe. A rendszeren belül hat fajta termesztését szüntették meg és négy új fajtát vontak be a termesztésbe. Az éréscso­portonkénti arányban a vál­tozás a korai fajták javára történt, ami a terméseredmé­nyekben is megmutatkozik. Nem kielégítő a búza-rovar­kártevők elleni védekezés és a talajfertőtlenítés is problé­mát jelent, elsősorban meg­felelő eszközök hiányában. Jelentős mértékben növeke­dett a kombájnpark és ko­moly előrelépést jelentett a betakarítási veszteségek csökkentése. A tavalyi évben a napraforgó hozta a legki­emelkedőbb eredményt. Ez főként a technológia változá­sának, illetve pontosabb be­tartásának köszönhető, vala­mint az új hibridek terjedé­sének. A műszaki osztály munká­ját az elmúlt évben a rend­szerezés, a további szolgálta­tások megalapozása jellemez­te. Bővült a szervizhálózat és közel ezer nagyméretű erő- és munkagép felett vállalta a rendszer vevőszolgálat ellá­tását. A szerviz munkájának alapvető tényezője a hiba gyors megállapítása és az azonnali elhárítás. Ennek ér­dekében elkerülhetetlen a szolgáltatás speciálisabbá alakítása. Fontos helyet fog­lal el a rendszer tevékenysé­gében az anyagellátás. Az alkatrészellátás gondjainak csökkentése érdekében továb­bi nyilvántartási, készletgaz­dálkodási módosításokat ve­zetnek be. Hasznosnak bizo­nyult e téren, hogy a gépeket idénv után azonnal átvizs­gálják és az alkatrészigény felmérése után még idejében megkezdik a beszerzést. Műszaki fejlesztés keretén belül negyven bemutatót, ta­nácskozást, előadást szervez­tek a partnergazdaságok szakembereinek. A fejlesztési csoport részt vett a Rába gépcsalád kialakításában és a rendszer Dél-Dunántúl öt megyéjében elvállalta ezek­nek a gépeknek a vevőszol­gálatát. A műszaki színvonal emelése mellett követelmény a szakemberek továbbképzé­se is. Az elmúlt években több mint kétezer szakember to­vábbképzését oldották meg egy-két hetes tanfolyamokon. Ezen a téren is jelentős elő­relépést jelenthet majd a Szekszárdon épülő KSZE- bázis. „Saját élőink”és más apróságok Két közművelődési szakemberrel beszélgetek. Mindketten elfelejtették már ötvenedik születésnapjukat, és ha jól számítom, együttesen hozzávetőleg 60 éve foglalkoz­nak azzal, hogy szaporodjon a kiművelt emberfők száma. Volt részük szép számú elismerésben és nagyszámú gáncsban. Előbbiek jólestek, utóbbiakkal kapcsolatban tanácsosabb nem nyilatkozni. Egyikük múltkoriban egy különösen balul sike­rült rendezvény alkalmával a helyi orvostól kapott serkentő injekciót. A másik abban a tudatban hordja gyérülő ősz haj­koronáját, hogy hetente egyre kevesebb embernek kell előre köszönnie az utcán, mert az előre üdvözlés neki — az idő­sebbnek — dukál. Attól, aki egyáltalán előre köszön az idősebbnek. Beszélgetünk tehát. A pálya nehézségeiről vagy ha úgy tetszik, műhelytitkairól. Vannak ilyenek. Máshol is akadnak, de most náluk sikerül a kulisszák mögé nézni. Milyenek a kulisszák? Víg színekre pingáltak, amiként azt az alábbi tör­ténetek is remélhetőleg bizonyítják. * 1. SZ. SZTORI: „Óriási” rendezvény a nagyközségben. Megállító tábla még a megyeszékhely kellős közepén is. „Könnyű” zene nem lévén, egyezzünk ki abban, hogy ez olyan vidámkodni való zenének-nótának kínáltatik. A címszereplők neve annyira vonzó, hogy még Győrből is érkeznek látogatók. Terem, dekoráció kifogástalan, sőt még a kötelező fogyasztás lehetősége is az. Kezdés. A kezdés jó. Folytatás. A folytatás is jó. Egészen addig, amíg kétszáz és egynéhány vendégre rá nem borul a terem éjszakája. Áramszünet. A közművelődési szakember (az injekciózott) nem kezdő, már „berepülőzött” telefonvonala van. Kalocsára. Nem veszik fel. Kihívja a te­remből a helyi posta vezetőjét. Neki se veszik fel. Esti 9-től éjfél után 2-ig tart a gyertyafény-keringő. Senki nem hibás, egy trafó váratlanul szétrobbant, a sok meddő telefonálást követő egyetlen sikeres után a DÉDÁSZ szakemberei példa­mutatóan dolgoztak. Tanulság: mindenkit érhet baleset. Egy nagy művelődési házban tanácsos 3—4 tucat templomi gyertyát raktáron tar­tani. Ezenkívül: a közönséggel bánni tudni kell. (Kevesen mentek el.) A vád? Nos, ebben az esetben senkit nem ért vád. Izgalom annál több. * 2. SZ. SZTORI: A nagy művész nem annyira nagy mű­vész, hogy a lexikonok már életében hasábokat írnának róla, de annyira elég Nagy, hogy a Nagyközönség nagyon figyeljen rá; 2—3, 5—6 több-kevésbé sikeres filmszerep nyomán. Ilyes­formán, amikor valahol várják, persze már csupa nagy be­tűkkel ő a NAGYON NAGY MŰVÉSZ. Szerződés előtt hóna­pokkal dátumegyeztetés, hiszen a NAGYON NAGY MŰVÉSZ egyúttal NAGYON NÉPSZERŰ MŰVÉSZ is, akiért film, szín­ház, tv, kabaré, hakni és a többi vetekszik. Plakátok, meg­állító táblák. Tódul a közönség. (Nem ingyen tódul, a belépő­díj borsos.) Az ősz hajú közművelődési szakember mosolyog, fogad, derül, virágzik, helyére kalauzolja a helyre kalauzolás­ra érdemeseket, aztán lelombozódik. A NAGYON NÉPSZERŰ MŰVÉSZ ugyanis a meghirdetett időpontban nincs ott. 5, 10, 15, 20, 25, sőt 35 perc után sincs ott. A 36-odik percben igen. Műsora kitűnő. A közönség már- már hajlamos erre a „NAGYON NÉPSZERŰ” titulust itt helyben is kiosztani, ha a művész nem lett volna rest. Rest, legalább két bocsánatot kérő mondat erejéig, melyet bár­melyik magántársaságban, bárki, bármikor elmondana ha­sonló esetben, ha késik. Csakhogy ez nem magántársaság. Ez a „köz”. Nem is kért bocsánatot. A NAGYON NÉPSZERŰ MŰVÉSZ honoráriuma a pro­dukció színvonalával arányosan nagyon magas volt. Ezt senki se sajnálja tőle. És azt a néhány No-spat (görcsoldó tabletta), melyet a szakmában és tisztességben megőszült szakember bevett? Ki sajnálja kitől? * 3. SZ. SZTORI: H. I. és P. P., a neves művész házaspár , szerződést köt, illetve teszi ezt nevükben a megfelelő fel­hatalmazással rendelkező iroda. Jönnek kies megyénk egyik nagyközségébe. Ez nemcsak a nagyközségnek kitüntetés, a házaspárnak is az. Kossuth- és egyéb magas díjjal méltatott vendégek itt már évek óta rendszeresen előfordulnak. Közel a város, mivel a nagyközségben este lesz az irodalmi est, logikus, hogy ezt a lehetőséget egy városbeli nagyvállalat kulturális intézménye sem mulasztja el. Délutánra hívja őket. Egy út, két fellépés, két gázsi. A városi művelődési központ ugyanaznap, ugyanazon órájára hirdeti ugyanazon művészek ugyanazon szereplését, mint a falu. Szerződésnek ugyan nyoma sincs, de megtörténik a legtökéletesebb keresztbe szervezés. Miért nem kap a nagyközségi művelődési ház vezetője gyomor vérzést ? Mert H. I. és P. P. az utolsó pillanatban lemondja a sze­replését. A pótszerződést saját szemeimmel láttam, a művé­szek valamikor március végén a nagyközségben lépnek majd fel. Csak ennyi lenne az egész? Aligha! És ide csatlakozik immár... * 4. SZ., AMI MÄR NEM SZTORI, hanem némi tanulság. Nem túlságosan régen Czakó Sándor kollégám egyik publi­cisztikájában azt tette szóvá, hogy a közművelődés ügye falu­helyen meglehetősen keveseket érdekel. Vagy, ha nem is, az érdeklődésnek a termelőszövetkezeti zárszámadások táján édeskevés nyoma akad. Az előbbiekben említett két java­korabeli (a fiatalabbaknak: idős) közművelődési szakemberről talán azt is el lehetne mondani, hogy most már nem csinál­hatnak mást, hiszen „csak” ehhez értenek. Hallottam már ilyen véleményt — nemcsak róluk — és cseppet sem biztos, hogy csupán eredendő indulatosságomnak, hirtelen haragom­nak vagy hörcsögtermészetemnek köszönhető, amikor az ilyes­mitől dühbe gurulok. Ehhez ugyanis értenek és okkal- oktalanul egy életet tettek fel arra, hogy eredményt, köz­hasznú eredményt érjenek el. Mások, más területen — de mennyien! — ugyanezt tették. Újságírónak nem hogy nem il­lik, hanem tilos destruktívnak lennie. Nem hiszem, hogy ha e néhány sztori jóvoltából felteszek egy kérdést, a destfuktivi- tás vádja érhet-e? Rengeteg saját halottunkra emlékezem. Nem lenne-e jó, hellyel-közzel saját élőinknek is tekintenünk egymást? Természetesen nemcsak a közművelődés területén. ORDAS IVAN Hég esztétikailag is jobb benyomást kelt a Deli Alfréd ál­tal felszerelt műhelyrész

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents