Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-11 / 60. szám
a Képújság 1978. március 11. CSALÁD-OTTHON Torna karcsúságunk Mit eszünk 2000-ben ? „2000-ben nem lesz mezőgazdaság, parasztok sem lesznek, mivel a kémia a mezőgazdaságot feleslegessé teszi — mondotta Marcelin Berthelot, akiválá vegyész, a francia gyárosok 1894-ben megtartott kongresszusán. — Eljön az az idő, amikor valamennyien fehérjét, zsírokat és szénhidrátokot tartalmazó tablettákkal tele tasakakat fogunk magunknál hordani, hogy szükség esetén ezekkel a tablettákkal csillapítsuk éhségünket.”-, \ Berthelot nem állt egyedül prognózisával. Valóban — miért is ne térhetnénk rá a tablettafogyasztásra? Hiszen a táplálkozásban a döntő szerepet az élelmiszerek vegyi összetétele játssza. Az élet fenntartásához olyan táplálékra van szükség, amely a legkönnyebben emészthető anyagokat tartalmazza — fizikai szempontból mindössze erről van szó. És ezeket az anyagokat bármilyen formában adagolhatjuk. Például tabletták formájában is. 2000-ig már kevesebb, mint negyed évszázad van hátra. Hogyan válnak be Berthelot jóslatai? Minden modern és normálisan gondolkodó ember tudja, hogy a tabletta abszurdum. Az emberi szervezet nemhogy egy negyedszázad, de egy egész évszázad alatt sem alakul át. Van fogunk, hogy megrágjuk az élelmet. Van gyomrunk és vannak más szerveink az élelmiszer feldolgozására és megemésztésére. Értelmetlen lenne azt feltételeznünk, hogy mindezek a szervek elsorvadnak vagy elpusztulnak. Egyszerű számításokkal bizonyítható, hogy az ember még több tucat tablettával sem lakik jól. Az ember egy napi élelmiszeradagja 1,5— 2,5 kilogramm. Ha ebből leszámítjuk a felesleges anyagokat és csak a legfontosabb fehérjéket, zsírokat, szénhidrátokat, vitaminokat és ásványi sókat vesszük figyelembe, tiszta és száraz állapotban, a napi tápanyagmennyiség akkor is körülbelül 400 gramm. Ez a legjobb esetben napi 800 tablettát jelent. A kérdésnek még egy szempontja van; Pavlov szerint egészséges és normális étkezésről csak akkor beszélhetünk, ha azt étvágy és öröm kíséri. Ugyan milyen örömérzést okozhatna a tablettanyelés, még ha a tabletták ideális vegyi összetételű- ek is? Kérdés az is, hogy a szintetikus élelem hasznos és abszolút ártalmatlan-e? Még az egyes élelmiszer-kiegészítő vegyi anyagok Sem felelnek meg ugyanis mindig ennek a két feltételnek. A múlt század első felében úgy vélték, hogy az élelmiszer energiaforrás és alapvető kritériuma kalóriaértéke. Később megértették a három legfontosabb összetevő: a fehérje, a zsírok és a szénhidrátok jelentőségét, azután világossá vált a vitaminok, majd még később az ásványi anyagok szerepe is. A nézőpont a többi élelmiszerösszetevő szempontjából is megváltozott. A rostokat például sokáig felesleges anyagoknak hitték, de kiderült, hogy ezek nélkülözhetetlenek az emésztési folyamatban. Sőt, ma már az a meggyőződés uralkodik, hogy elősegítik a koleszterin eltávozását a szervezetből. Nem lehetetlen, hogy a szklerózis ezért terjed annyira, mert jelenlegi táplálékunk egyre kevesebb rostot tartalmaz. Még a pektinekről is kiderült, hogy igen fontosak a normális emésztéshez. így évről évre egyre több olyan anyagot ismerünk, amelyek nélkülözhetetlen összetevői a tápláléknak: számuk jelenleg több mint hatvan. Csak a sokoldalú táplálkozással tudjuk biztosítani azt, hogy az elfogyasztott élelmiszerekben valamennyi fontos összetevő szerepeljen, (önmagában a hús vagy önmagában a zöldség nem a legjobb változata a táplálkozásnak.) Az élelmiszerek vegyi eljárásokkal történő dúsítása is éppen ezt a célt szolgálja. Például a lisztet és a grízt szintetikus vitaminok hozzáadásával dúsítják. Egyes élelmiszerekhez aminosava- kat, ásványi sókat, mikroelemeket adnak. Már felmerült az a gondolat is, hogy a kenyeret fogják a biológiailag legfontosabb anyagokkal dúsítani, hogy így azt az ún. kiegyensúlyozott táplálkozás szabályozójává tegyék. Elképzelhető, hogy ezt a megoldást még 2000 előtt meg tudják valósítani. A jövő tehát nem a tablettáké, de még a mesterséges élelmiszereké sem. Az ilyen megoldások költségei meghaladnák az ésszerű határokat. Egyedül a fehérjéket illetően látszik egyszerűbbnek a kérdés: azokat ugyanis elő lehet állítani mikrobiológiai szintézis útján a kőolajban és a földgázban található szén- hidrogénből. Miért nem szerepelt tehát eddig élelmiszereink között a kőolajból nyert fehérje? Ez á megoldás még mindig sok kétséget ébreszt. Az nem ütközik nagyobb nehézségbe, hogy ebből a fehérjéből eltávolítsák az emberek számára felesleges nukleinsava- kat. Jóval bonyolultabb kérdés azonban a rákkeltő benz- pirén eltávolítása. Bár ebből az anyagból a fehérje igen keveset tartalmaz (csak az ennél 10-szer nagyobb adagot lehet veszélyesnek tartani), az orvosok nem javall- ják a fehérje alkalmazását az élelmiszerekben. A tárgyilagosság kedvéért azt is meg kell említenünk, hogy több szakember teljesen ellenzi a vegyi anyagok élelmiszeripari alkalmazását, ök a természetes, csaknem nyers élelmiszerek fogyasztásának hívei, mivel állításuk szerint az biztosítja az egészséget és a hosszú életkort. Mindezt azonban cáfolja az, hogy őseink, akik nyers ételeket fogyasztottak, nem lépték túl a 30 éves átlagos korhatárt. Ugyanakkor az is igaz, hogy sok konzerv- fajta vitamintartalma tekintetében felülmúlja az egész télen át tárolt gyümölcsöket és zöldségeket. Mint sok más helyzetben, a megoldást itt is az „arany középút” jelenti. Az élelmiszerek tápértékét meg kell őrizni, de ugyanakkor vegyi eljárásokat is kell alkalmazni az ésszerűség és a veszélytelenség határai között. A XXI. század elején tehát táplálékunkat éppúgy a bioszféra fogja adni, mint eddig, aminek lehetőségeit még távolról sem merítettük ki, A nyersanyagot azonban, amelyet onnan kapunk, a lehető legésszerűbben kell felhasználnunk. megőrzésére Széles körben elterjedt az a tévedés, hogy egy kis reggeli torna megóv a nemklvánt zsírréteg képződésétől. A mozgás kevesebb kalóriát vesz igénybe, mint azt gondolnánk. Hogy egy vajas kenyeret „leadjunk”, kétszer kell a falu körül futni, vagy legalább tízszer a ház körül. Kövér nemcsak vajas kenyértől lesz az ember, hanem olyan más ételektől, amelyek fogyasztása után még sokkal messzebbre kellene futni. Tornatanárok és sportolók úgy étkeznek, hogy ne legyen rajtuk felesleges gömbölyűség. Ha az embernek felesleges kilói vannak, akkor megerőltető torna- és mozgáskúrát kell végeznie. Kövér embereknél a szervezet túl van terhelve, a megeről- tetséeket igen nehezen viseli el. és kénytelen nagyobb súlyt cipelni, mint amennyi a normális és megengedett. Mégis tornászni kell. Az izomszövetek feszessé teszik a bőrt és tartják a testet. Izomzat nélkül a felesleges zsírszövetek előnytelenül megváltoztatják a test formáját. Különösen a hasra vonatkozik ez. A hasi izom- zatnak a mindennapi életben nem sok „tennivalója” van. Sőt, ülő testhelyzetben elernyednek és szokásos felületes légzésünk alatt sem vesszük igénybe a hasizmokat: így nem csoda, hogy a hason nemkívánt zsírréteg képződik. Íme két, hasizmot' fejlesztő gyakorlat: I. Gyakorlat: Hanyattfekvésből (legjobb az ágyban végezni a gyakorlatot és nem teli gyomorral) felülünk, anélkül, hogy karunkkal megtámaszkodnánk és a karunkat előre kinyújtjuk, hogy a lábfejünket elérjük. Lassan visszafekszünk és elernyesztjük izmainkat. Tízszer megismételjük. Természetesen először nem érjük el a lábujjunkat a kezünkkel, de ez a cél. Kezdetben a lábunk felemelkedik. Ügy is végezhetjük a gyakorlatot, hogy egy szekrény lába közé helyezzük és lefixáljuk lábunkat. Nem kell nagy lendülettel végeznünk a gyakorlatot, sőt inkább lassan. Ha naponta végezzük ezt a gyakorlatot, lassan visszahúzódik a zsírfelesleg hasunkról és szép formát kap. II. Gyakorlat: Hanyattfekvésből felemelkedünk oly módon, hogy lábunk a földet éri és vállunk fejünkkel együtt szintén a padlón van. Híd formát alakítunk. Közben karunk nyújtva lenn a padlón pihen. Lassan visszaéresz- kedünk kiinduló helyzetbe. (Elkészítése 50 perc) Hozzávalók: 1 kg ponty, 2—3 db halfej és farok, esetleg keszeg, 1 nagy fej apróra vágott hagyma, 1 kávéskanál édes piros- paprika, 1 kávéskanál paradicsompüré, 2—3 db mirelit zöldpaprika, pár szem bors, késhegynyi reszelt szerecsendió, darabka babérlevél. Elsősorban a negyven felettieknek ajánlják a tervezők ezeket a kosztümmodelleket. A nadrágos összeállítás hosszú kabátkája előnyös azoknak is, akik csípőben kissé erősebbek az átlagosnál. Ez a modell nagy, rátett zsebekkel és kétsoros gombolással készült. A szoknyás kosztüm is kétsoros, érdekessége a bő vonalú alj. Alacsony és molett termetre előnyösebb, ha a szoknya egyenes vonalú. Fotó: K. Z. Halkocsonya A pontyot megtisztítjuk, kibelezzük, levágjuk a fejét és a farkát. Ujjnyi vastagra szeleteljük, besózzuk, majd félretesszük. A fejet, farkat, ikrát és a keszeget fűszerekkel, hagymával feltesszük főni, annyi vízben, hogy jól ellepje. 30—35 perc múlva leszűrjük, és a fűszeres levet a besózott halszeletekre öntjük. Takaréklángon, keverés nélkül, az edényt óvatosan rázogatva, 10—15 percig főzzük. Szépen tálalhatjuk, ha az egészet egy tálban helyezzük el, a paprikát nagyobb darabokban hagyva, gusztusosán a halszeletek mellé helyezzük és kifagyasztjuk. Filmnapok falun Veronika Bertoli: „Szép élményt adott a tevelieknek...” A Filmnapok falun legutóbbi fórumát Tevelen tartották csütörtökön este, a község filmszínházában. Előtte a filmtörténet jelentős alkotását, a Talpalatnyi föld című filmet nézte meg a közönség, s hozzá kell tenni, hogy a nagyszámú közönség. A százharminc személyes mozi kicsinek bizonyult — hisz a filmet és a fórumot többen pótszéken, sőt, állva nézték, illetve hallgatták vé_ gig. A rangos eseményen részt vettek a megye, a bonyhádi járás és község politikai és állami vezetői is, valamint Szirtes Ádám színművész és Adorján József, a MOKÉP főosztályvezetője. A teveli úttörők virággal köszöntötték a vendégeket, majd Jankó Gáspár, a Kossuth Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára 'üdvözölte az érdeklődőket és az elnökségben ülőket. Czank József, a moziüzemi vállalat igazgatója, aki a vitafórumot vezette, könnyű, ugyanakkor nehéz helyzetben volt. Könnyűben azért, mert a teveliek számos, izgalmas kérdést vetettek pa. pírra már az esemény előtt; nehézben pedig azért, mert mindenkor a vitavezető a „felelős”, hogy minden kérdésre válaszoljanak a kérdezettek, vagyis ő a gazdája az időnek és a szavaknak. S hogy e téren sem volt hiba, bizonyítja: a közönség elégedetten, élménygazdagon tért haza este tizenegykor. „A filmnapok falun fórumai a falun élő emberek örömének, gondjának, terveinek a fóruma” <}lvashattuk amo_ ziüzemi vállalat filmnapok- kiadványában. S hogy ez mennyire így igaz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a teveli színvonalas beszélgetés, hasznos eszmecsere. Az esten Szirtes Ádám nagyon sok kérdést és rengeteg tapsot kapott. Ez nem csoda, hiszen közvetlen hangú és reális válaszai nagy hatást tettek a nézőkre, hol nevetést, hol döbbenetét, hol őszinteségével elismerést váltott ki a közönségből. A neki címzett kérdések kö_ zött volt például, hogy „miként tudják a valóságnak megfelelően bemutatni a falusi életet azok a színészek, akik már több évtizede városban élnek, vagy miért olyan gyakori a magyar filmekben a külföldi művészek vendégszerepeltetése, miért nem készül film a megváltozott szép falusi életről...” László Pétertől, az MSZMP bonyhádi járási titkárától arra kértek választ, hogy miért nem szorgalmazzák az üzemek falura telepítését, Adorján Józseftől pedig a filmforgalmazással kapcso. latban érdeklődtek. Szirtes Ádámnak, mint kérdezőnek - is sikere volt. Ö Szauer Jánostól, a helyi általános iskola igazgatójától — aki Tevel történelmét kutatja — azt kérte, szóljon a község múltjáról. Skona ezen a fórumon tudták meg, hogy a községet Árpád fejedelem unokájáról nevezték el, akinek Tevel volt a neve. „A mai este szép élményt adott a tevelieknek” hangzottak Jankó Gáspár búcsúszavai, amivel a teveliekkel egyetemben valóban egyetérthetünk. V. HORVÁTH Fotó: Kerényi Kepmutatas — Tehát mégiscsak elutazol! Hát ennyit ér a te mézesmázos szavad a szerelemről... Méghogy nem tudsz nélkülem élni!... Üres fecsegés! Képmutató vagy drágám, semmi más! És ne pórbálj mosakodni, ne merészeld azt állítani, hogy ez hivatalos kiküldetés. Ha csak rajtad áll, visszautasítod. Mert nekem most itt kell maradnom egyedül! Hát mi a fenének nem mondod meg nekik, hogy mi egymás nélkül nem bírunk élni egy napig sem?! Te, nekem az a gyanúm, találkád van valakivel... Persze, most éppen kapóra jött ez a kiszállás, van alibid — kedvedre flangálhatsz!... Apropó, a sípulóvered magaddal viszed? Gondolhattam volna, hogy víkendezni mégy a hegyekbe... Szeretném tudni, vajon mit találsz ki, hogy minél tovább maradhass azon a kiszálláson... De hát mi lesz velem, hogy bírom ki ezeket a hosszú heteket vagy hónapokat nélküled? Gondoltál erre? Ide figyelj, becsomagolok neked hat darab tiszta inget. Ha esetleg találkára mégy — ti férfiak ezt törvényszerűnek tartjátok — legyen mit felvenned. Mit tegyek, ilyenek vagyunk mi, bolond nők. Azt akarjuk, hogy szeretett férjünk mindig úgy nézzen ki, mintha skatulyából húznák ki, még akkor is, ha az a disznó más nővel randizik! Nézd, itt van a sötétkék öltönyöd is... Színházba vagy étterembe nem mehetsz munkaruhában. Jaj, ne próbálj megnyugtatni, nem kell! Úgy sem értenél meg. Nem tudom miért, de hirtelen most Gilbert Bécaud szavai: „Nélküled üres az egész Föld”... jutnak az eszembe. Hát megérti a te önző, kő szíved az e szavakból áradó szomorúságot? Megsúgom: becsomagoltam a horgászfelszerelésedet is. Remélem, hozol nekem egy kis halat... Most jut eszembe, ha fürdési lehetőség kínálkozik, mielőtt az utcára lépnél, jól törülközz meg, nehogy megfázz. Az úszónadrágodat is előkészítettem, tudod, a pirosat... — Hogy-hogy ilyen korán visszatértél? Taxival jöttél?! Micsoda viselkedés! Hogy elhatároztad, velem maradsz inkább még egy kicsit... Micsoda?! Hogy egyáltalán nem mégy sehová?! Igaz, én magam kértelek, de... És a kiszállás? Vissza- mondtad? Úristen, hát erre a szerencsétlen tíz napra sem maradhatok egyedül, hát még most sem lesz nyugtom tőled?! Hát tessék — ilyen a te fenenagy szerelmed! Ne próbálj mentegetőzni, alakoskodni, drágám! Baraté Rozália fordítása Szirtes Ádámot egy teveli úttörő köszönti
