Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-05 / 55. szám

1978. március 5. ^PÚJSÁG 3 Pártmegbízalása: a gazdaságpolitikai mankafaizottsái vezetője „A tartósan átlag alatti ho­zamokat elérő gazdaságaink száma csökkent... A járási pártbizottság cselekvési prog­ramjának megfelelően mun­kabizottságunk elvégezte e terület utó- és célvizsgálatát. Megállapításaink, figyelem- felhívásaink jó szolgálatot tettek az érintett üzemekben, ezek hatására például Kaj- dacs 17, Sárszentlőrinc 14, Pusztahencse 15 mázsával több őszi búzát termelt az idei évben hektáronként, mint 1975-ben. Megjegyez­zük, hogy nem vállalhatjuk magunkra és nem is célunk évről évre szakmai útbaiga­zítást adni az érintett gazda­ságok szakvezetésének. Ezen a területen üzemeinktől ak­tívabb, önállóbb előrelépést várunk ...” — A paksi járási pártbizottságnak, az 1977. évi terv teljesítésének tapaszta­latait és az 1978. évi felada­tokat tárgyaló ülésére készült jelentés tartalmazza e meg­állapítást. Itt, és még egy-két helyen szerepel a jelentésben a mun­kabizottság, ám munkája „benne van” a többi értéke­lésben, megállapításban is. Rigóczky István első titkár véleménye: gazdaságpolitikai munkabizottságunk évek óta jól dolgozik, nagy segítséget ad a pártbizottság irányító­ellenőrző munkájához. A pártbizottsági ülés első felszólalója Steinbach Antal volt, a gazdaságpolitikai munkabizottság vezetője. Szükségesnek tartotta külön felhívni a figyelmet néhány dologra, mint a szerződési fe­gyelem megszigorítása, a kü­lönféle termények érési ide­jének „igazítása” a feldolgo­zó kapacitáshoz, a munkaerő­gazdálkodásról szóló minisz­tertanácsi határozat végre­hajtása, olyan prémiumfelté­telek kidolgozása, amelyek serkentenek a rét- és legelő- gazdálkodás megjavítására . .. Steinbach Antal rendezvényekre. Azután tíz évig alapszervi titkár a ME- SZÖV-nél. Volt és van is még jó néhány, ám a legfontosabb­nak ezt, a gazdaságpolitikai munkabizottság vezetését tartja. ♦ — Nagyon örültem, ami­kor — még az előző ciklus­ban — megválasztottak a bi­zottság tagjának, majd elnö­kének. Ügy éreztem, testhez­álló feladatot kaptam. Meg­voltak a tapasztalataim a pártmunkában és szakmailag is voltak már ismereteim. Tíz évig voltam főkönyvelő, közben elvégeztem levelező úton a kereskedelmi és ven­déglátóipari főiskolát, rend­szeresen részt veszek vezetői továbbképzésen, olvasom a közgazdasági lapokat, folyó­iratokat, hogy mindig „nap­ra kész” ismereteim legye­nek. Ez ugyanis nélkülözhe­tetlen nemcsak szakmai, ha­nem pártmunkámhoz is. — Hogyan dolgozik a mun­kabizottság? Steinbach elvtárs a duna- földvári ÁFÉSZ elnöke. 1954 óta tagja a pártnak. Az első pártmegbízatása — több mint két évtizeddel ezelőtt — párt- csoportbizalmi volt. Tagdíj­bélyegek, propagandaanya­gok eljuttatása a párttagok­hoz, mozgósítás különféle — Jó kollektíva a mienk. Mindenekelőtt, szerencsés az összetétel. Tagjai közt van munkás, főmérnök, szocialis­ta brigádvezető, párttitkár, fiatal és idősebb. Így nem ne­héz összeállítani az egyes ér­tékelésekhez, vizsgálatokhoz a háromtagú brigádokat. A járási pártbizottság cse­lekvési programja határozza meg a bizottság éves feladat­tervét. Ennek alapján \ vé­gezzük a különféle vizsgála­tokat, mint például a mun­ka- és üzemszervezés helyze­te, a beruházások, a takaré­kosság, a költséggazdálkodás, a termékstruktúra, a zöld­ség- és gyümölcstermelés helyzete... — Csak vizsgálódnak? — Ez nagyon egyoldalú lenne. Nemcsak az a felada­tunk, hogy a pártbizottságot tájékoztassuk, hanem segít­séget is kelt adnunk az üze­mekben a munkához. Főként módszerbeli segítséget, az üzemi pártszervezeteknek. Munkánk során lépten-nyo- mon „beleütközünk” a ter­melés pártellenőrzésébe. Át­tanulmányozzuk az emlékez­tetőket, jegyzőkönyveket, mi­kor, miről számoltatták be a szakmai vezetést, milyen ha­tározatot hoztak és megnéz­zük, e határozatokat végre­hajtották-e. Ugyanis a hatá­rozatok végrehajtásának el­lenőrzőé ma még elég gyen­ge pontja a munkának. Az írásos anyagokból való tájé­koztatás nem elég, beszélge­tünk az emberekkel, pártta­gokkal, pártonkívüliekkel. Ta­valy többek közt vizsgáltuk a gazdasági vezető párttagok részvételét a pártrendezvé­nyeken. Itt különösebb prob­lémával nem találkoztunk. Tíz üzemben néztük meg a munkahelyi demokrácia hely­zetét. Azt tapasztaltuk, hogy a termelőszövetkezetekben van szükség gyorsabb előre­lépésre. — Munkabizottságunk a já­rási pártbizottságnak felel tevékenységéért. — Igen. a járási pártbizott­ságnak, a járás politikai ve­zetőtestületének tartozik számadással. Ám igen szoros a kapcsolatunk a pártbizott­ság apparátusával, a gazda­ságpolitikai csoporttal. A cso­porttal összhangban dolgo­zunk, ugyanazon célért: segí­teni a gazdasági munkával kapcsolatos párthatározatok alkalmazását a járásra, azok végrehajtását. J. PATEX, Tolna Keresztorsózó kettő van az országban A dolgozó csak az orsókat cséréli és figyel. A gép automatikusan összeköti a fonalvé­geket. Két hete működik Tolnán a PATEX-ben az Autoconer család legújabb gépe. A szak. emberek a beállítással foglal­koznak, a munkásasszonyok pedig ismerkednek a géppel. A nyugatnémet Schafhorst gyár szerelője már az utolsó simításokat végzi, a finom be. állítással teszi lehetővé, hogy a keresztorsózó mihamarabb teljes kapacitással működhes­sen. Mit tud ez a gép? A telje­sen automatizált berendezé­sen egy dolgozó 50 kereszt­orsót szolgál ki, míg a régiek­kel csak 16—18-at. Nagy tel­jesítménye mellett a minőség is rendkívül jó: a fonalat tisz. títja és a textiliparban min­den igényt kielégítő kereszt­orsót készít. A teljes beállí­tás után — a gép X változatát ha beépítik — az orsókat is automatikusan cseréli, a dol­gozónak csak figyelnie kell. Előnye még, hogy kompu­tert is lehet rákapcsolni, il­letve 6—8 gép esetén adat­szolgáló rendszerbe lehet kap. csolni és akkor az mindenféle adminisztrációt elvégez. Rendkívül könnyű a javí. tása. Minden elektromos be­rendezése nyomtatott áram­körrel készült. Meghibásodás esetén csak egy panelt kell cserélnie a szerelőnek. A tolnai PATEX-ban olyan új gépet állítottak munkába. melyből az országban kettő •van, az egyik Budapesten, a másik Tolnán. Ára közel 4,5 millió forint. Pontos, terme, lékeny és a munkásasszonyo­kat sok munkától mentesíti. Fotó: GOTTVALD Mindennap hétköznap Kepele egy munkásember életéből Kegyetlenül karmolt a mécses, de az öregek nem törőd­tek vele, a „világ dolgát” tárgyalták éppen. A gyerekek mindenre kiváncsi szemét az egésznapos szaladgálás és já­ték fáradtsága csukta le. Itt-ott hallottak néha mondatfoszlá­nyokat, ezekből azonban kevés maradt meg. Nagyfödémes felvidéki fa­lucska. Csendes, poros, a klottgatyás gyerekek mezít­lábas, örökké mozgó alakjai varázsolták mozgalmassá. A felnőtt férfiak, legények Dió­szegre vagy a környező föl­dekre jártak dolgozni. Es­ténként Szabóéknál gyüle­keztek megbeszélni a cukor­gyár életét, a munkásélet ke­gyetlen hétköznapjait. A füs­tölgő mécses sejtelmes lán­gocskáinál a Pozsonyi Mun­kás szavai, mondatai adtak az ottani kommunista sejtnek programot. A kisfiú, Szabó Jenő, sok­szor ugrott a szomszédba új­ságért, az egyetlen szórako­zásért. Néha belepillantott, ismeretlen dolgok voltak a pártról, a munkásokról, a szovjetországról, a készülő világégésről. „Apám a cseh kommunista párt alapító tagja volt.” * Azóta 40 év telt el. Szek- szárdon, a Wosinsky-lakóte­lep egyik kétszobás lakásá­ban beszélgetünk, az 50 éves munkásemberrel, Szabó Je­nővel, aki a BVK-ban dolgo­zik, betanított munkás, ext- ruderkezelő. * Tavaly nyárutón letaglózva érte a hír: a tüdején van egy folt. A kórházi három és fél -hónap egyhangúságban telt, éjszakánként volt idő emlé­kezni, az életutat újból vé­gigjárni, a régen elfelejtett epizódokat, történeteket az 50 évről. Szabó Jenő megállapí­totta, most is mondja: „Eget­rengető dolgot nem csinál­tam.” * Két hete dolgozik. Sápad­tan indult a munkába, a fél­éves kiesés bizonytalanná tette. A fiúk szívesen fogad­ták, a törzstagok megmarad­tak. Az első nap elfáradt, de boldogan adta át váltótársá­nak a gépet. — Szeretek a BVK-ban dolgozni. A műhelyben én Szabó Jenő a kezelőpult mellett vagyok a legidősebb, apjuk lehetnék, de ez nem számít, jó társaság van együtt. A fiúk a Rózsa Ferenc Szakközépis­kolából jöttek, egy kivételé­vel mindannyian érettségi­zettek vagyunk. Betanított munkások érettségivel, ez azt hiszem érzékelteti a gyár műszaki szintjét. Jobban sze­retek itt, mint az előző mun­kahelyen, a szomszéd gyár­ban. * Régi ismerősök vagyunk. A korábbi munkahelyén együtt dolgoztunk. Szabó Jenő idegenáru-átvevő volt. Komoly feladat, nincs benne semmi látványosság. „Ez a beosztás úgy ragadt rám, mint kutyára a bolha.” Rak­tárvezető-helyettesnek vették fel, de az emberhiány ide- genáru-átvevőt csinált belőle. Csendes volt, tette a dolgát: kétszer lett kiváló dolgozó. Megválasztottuk a csúcsveze­tőség tagjának. Aztán máról holnapra eltűnt, csendesen, mint ahogy dolgozott. — Uj raktárfőnököt nevez­tek ki: az volt az első dolga, hogy engem tett meg helyet­tesének. Csodálkoztam: öt éve annak vettek fel. Nem tartot­tam bosszantónak az ügyet, de amikor valamit kérdeztem tőle, akkor mindjárt mondta: „Oldjam meg, azért vagyok helyettes. Hohó! Ennek az embernek azért kellettem, hogy a felelősséget átvállal­jam, ő meg pompázhatdtt a hivatalban, ilyen helyen egy percig sem szabad dolgozni. Ezért mentem el a gépjavító­tól is.” * Sok elhatározás előtt áll az ember élete során. A válto­zást senki sem szereti. Szabó Jenő fiatal honvéd hadnagy, 1958-ban nagy dilemma előtt állt. „Mindenki csak azt haj­togatta. mit fog maga csinál­ni 8 általánossal, ha jönnek az érettségizett fiatalok.” — Engem nem piszkáltok, gondoltam. Megélek a civil életben. Kérte leszerelését. A Volán vállalatnál, az akkori AKÖV- nél szívesen alkalmazták ko­csikísérőként. Kegyetlen he­tek következtek. A felvidéki munkásgyereket kemény fá­ból faragták. Esténként zsír­ral kenegette felhólyagoso- dott tenyerét. Lassan vissza­szokott a fizikai munkához. Egy évig dolgozott itt. majd a gépjavítónál helyezkedett el raktári segédmunkásként. „Itt kezdtem el tanulni, az­zal a jelszóval, hogy azért is megmutatom”: az érettségi bizonyítványt, már mint rak­tárvezető-helyettes kapta. Közben pártvezetőségi tag és kétszer lett kiváló dolgo­zó. * Szabó Jenő azt mondja, hogy nem csinált egetrengető nagy dolgot. Mindig tette azt, amit kellett: dolgozott. Sápadt arca azért elárulja, hogy a kórházi három és fél hónapos múltfelelevenítés alatt volt mire emlékezni: ott volt, ahol a történelmet csinálták, nem mint kívül­álló; résztvevő. * A nagy utazás izgalmas­nak látszott. A cél: ismeret­len táj, Magyarország. Akkor még nem tudta érzékelni szüleinek fájdalmát; mit je­lent a lakosságcsere. Fiatal volt, csábította az ismeretlen. Ma már egyre többször em­lékezik a régi kis falucská­ra. Édesapjára, a többi ve­teránra. A pártba lépéshez nem kellett nagy elhatározás. Sokszor látta édesapját vér- aláfutástól tarkítva. Akkor pedig legálisan működött Szlovákiában a párt, de azért néha begyűjtötték a vörösö­ket. Mondom, az 1947-es kommunista tagság természe­tes volt Szabó Jenő részére. Két év múlva bevonult sor­katonának, sok agitálás nem kellett, érezte az újonnan szerveződő honvédségnél szükség van rá. 1,1 évig ma­radt: eddig érezte, hogy bíz­nak benne. * — Úgy látszik, hogy ván­doroltam egyik helyről a má­sikra, pedig csak akkor áll­tam odébb, ha éreztem, nincs rám szükség. Egy másik do­log, amihez tartottam ma­gam: észrevettem, hogy a ha­talomért, az íróasztalért, a pozícióért megy a harc: ad­tam be a felmondásom. * Közeleg a busz indulásának ideje. A Borsodi Vegyikom­binát szekszárdi gyárában fo­lyamatos üzem van, dolgoz­nak ünnep- és vasárnap. Ahogy Szabó Jenő mondja: Nálunk mindennap hétköz­nap. HAZAFI JÓZSEF Fotó: BAKÓ JENŐ Ezer Ferenc főművezető finom beállításokat végez a gépen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents