Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-30 / 75. szám

a Képújság

1978. március 30.

ON KERDEZ

Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71

Fenntartható-e két tanácsi lakás?

Kiss Istvánnétól Dombóvárról kaptuk a következő levelet: „Állami lakásban lakom, családi körülmények miatt elköltöztünk lakhelyünkről más városba, más megyébe. Ott viszont a tanács csak ideiglenes lakást tud részünkre biztosítani. Így érthető, hogy állandó lakásunkat nem szeretnénk feladni. Mi a törvényes útja? Két tanácsi lakás fenntartható-e?

Lakásügyével kapcsolatban szerkesztőségünkhöz írt tanácskérő levelére az alábbiakról tájékoztatjuk: A lakások elosztásáról és a lakásbérletről szóló — több vonatkozásban módosított — 1/1971. (II. 8.) Korm. számú rendelet 9. §. (2) bekezdése szerint:

„Tanácsi bérlakás kiutalására lakásigénylés alapján az a személy is jogosult, akinek van ugyan lakása, de az

a) meghaladja a lakásigényét;

b) nem éri el a lakásigényét;

c) az életkörülményeinek jelentős megváltozása következtében részére már nem felel meg (pl. áthelyezés folytán, az új munkahelyéhez közelebb fekvő lakást kér);

d) műszaki vagy egészség- ügyi szempontból, vagy a komfortfokozata szempontjából számára már nem megfelelő.”

Ugyanezen § (4) bekezdése pedig ekként rendelkezik:

„Tanácsi bérlakás bérlője a (2) bekezdés alapján tanácsi bérlakás kiutalására csak akkor jogosult, ha a korábbi tanácsi bérlakását a lakásügyi hatóság rendelkezésére bocsátja.”

T elefonszámunk: 129-01, 123-61.

Kimondja egyébként a jogszabály azt is, hogy egy személy, illetőleg házaspár részére csak egy tanácsi bérlakás utalható ki. A fentiekből következik, hogy új lakóhelyükön a lakásügyi hatóság mindaddig nem tud az Önök részére tanácsi bérlakást biztosítani, amíg jelenlegi tanácsi bérlakásukat a lakásügyi hatóság rendelkezésére nem bocsátják.

Végül utalunk arra, hogy tanácsi bérlakás kiutalására — a jogszabályban megjelölt kivételektől eltekintve -— csak az jogosult, aki a jövedelmi, a vagyoni és a szociális helyzete folytán más lakásellátási formában nem tudja a lakásigényét kielégíteni.

„Nektár”-sörhiány

Klopfer László szekszárdi olvasónk hiányolta, hoev körülbelül 1977. december közepe óta nem lehet a megye- székhelyen alkoholmentes „Nektár” gyógytápsört kapni. Kérdésére, a Tolna megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályvezetője. Korsós István a következőket válaszolta:

A „Nektár”-sörhiányt a szekszárdi sörkirendeltségnél megvizsgáltuk. Megállapítottuk, hogy azt a Kőbányai Sörgyár állítja elő és szállítja nevezett kirendeltségnek, korlátozott mennyiségben. Köszönjük észrevételét, levelünkkel egy időben intézkedünk a pécsi sörgyár szekszárdi üzeme felé, hogy a rendelkezésre álló szűkös keret ne kerüljön széles terítésre. Kapják Szekszárdon a kiemelt ABC-áruházak és csemegeboltok. Koncentráltan biztosítani lehet a folyamatosabb ellátást a készletek keretén belül.”

Táppénz napi átlaga

Péri József szekszárdi olvasónk írja: „A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozója vagyok. Az idén 55 forinttal kevesebb egy napra eső táppénzt kaptam, mint 1977-ben, annak ellenére, hogy az 1976. és 1977. évi összekeresetem jelentős mértékben nem változott. Az 55 forinttal kevesebb napi táppénz összeget vállalatom illetékesei azzal magyarázzák, hogy jött egy új rendelet, amely szerint a napi táppénz- összeg meghatározásánál csak a havi alapkereset vehető figyelembe. Kérdésem, hogy a táppénz díjának meghatározásánál miért csak az alapbért veszik figyelembe?

Panaszosunk levelét továbbítottuk a szekszárdi társadalombiztosítási igazgatósághoz. Nagy Zoltán igazgató a következőket válaszolta:

„A Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat társadalombiztosítási kifizetőhelyénél kivizsgáltuk panaszát és arról az alábbiakban tájékoztatjuk:

„A társadalombiztosítási ki- fizetőhely 1977. és 1978. évben a keresőképtelenség idejére járó táppénz alapját képező munkabérét a jogszabályoknak megfelelően alkalmazta. A 42/1976. (XII. 16.) MT. sz. rendelet 28. § (1) bekezdése alapján a kereset napi átlagának megállapításánál — az év végi részesedés és jutalom, valamint a prémium és a jutalék kivételével — azt a keresetet kell figyelembe venni, amely a biztosítottnak a keresőképtelenség első napját közvetlenül megelőző naptári évben a végzett munkájáért jár. A (2) bekezdés pedig úgy rendelkezik, hogy az (1) bekezdésben írt időszakban kifizetett prémiumot és jutalékot is figyelembe kell venni. Esetében az 1977. évi kereső- képtelenségnél 1976 évben végzett munkájáért járó 43 674 forint munkabér és ez évben kifizetett 14 050 forint prémium figyelembevételével állapították meg a 75 százalékos napi táppénzét.

Mivel 1976-ban kétféle munkarendben dolgozott, így napi átlagának is két átlagot számítottak a kifizetőhelynél. Az 5/2-es heti munkarend esetén 167,08 forint volt, a 6/1-es heti munkarend szerint pedig 139,23 forint, attól függően, hogy a keresőképtelenség hetében milyen munkarend szerint dolgozott.

1978. január 25-től február 1-ig ismét keresőképtelen beteg. Ez esetben már az 1977- ben végzett munkájáért járó 42 116 forint alapján lett a 75 százalékos napi táppénz ösz- szege megállapítva 112,41 forintban. 1977-ben kifizettek részére 9400 forint prémiumot. A munkaügyi osztály igazolása szerint a prémium után keresetveszteség nem éri, mert azt a keresőképtelenség tartamára tekintet nélkül megkapta. A társadalombiztosításról szóló 1975. évi II. törvény 20. § alapján a keresőképtelenségnek arra a tartamára, amelyre a biztosított teljes keresetét megkapja, táppénz nem jár. Annak, aki keresetét részben kapja meg, csak az elmaradt keresete után jár táppénz.

Az idézett törvény szakasza nem ad lehetőséget arra, hogy olyan bér, prémium stb. táppénzalapot beszámíthasson a társadalombiztosítási kifizetőhely, amelyet a biztosított akkor is teljes egészében megkap, ha az irányadó időszak alatt keresőképtelen beteg.

Ml VÁLASZOLUNK

A hagyatéki eljárás egyes rendelkezéseinek módosításáról szól az igazságügy-miniszter 31978. (III. 16.) IM. számú rendelete. Általánosan ismert az a rendelkezés, amely szerint az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem ő örököl, de azt már kevesebben tudják, hogy mind a házastárs, mind az örökösök kérhetik a házastárs haszonélvezeti jogának megváltását, s csupán a házastárs által lakott lakásra, az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra fennálló haszonélvezet megváltását nem lehet kérni. Nos a - hivatkozott rendelet szabályozza a haszonélvezeti jog megváltása iránti kérelem esetén követendő eljárást, kimondja, hogy a túlélő házastárs, illetőleg a törvényes örökösök az idevonatkozó kérelmüket a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél terjeszthetik elő és pedig a hagyatéki eljárás során a hagyatéki tárgyalás berekesztéséig. (Megjelent a Magyar Közlöny idei 17. számában.)

Az év végi részesedés megvonásának lehetőségei tárgyában jelent meg állásfoglalás a Tanácsok Közlönye idei 12. számában, amely szerint a részesedési alap felhasználásáról szóló 151975. (XI. 5.) Mü. M. számú rendeletnek az év végi részesedésre vonatkozó szabályai nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a részesedésnek bármilyen címen történő csökkentését megengedné annak a dolgozónak az esetében, aki a vállalatnál a naptári év egész folyamán munkaviszonyban állt és erre az időre munkabérben részesült. Az év végi részesedés csökkentésére vagy megvonására csak fegyelmi eljárás során vagy fegyelmi eljárás mellőzésével kiszabott fegyelmi büntetés útján

kerülhet sor. -Nem fegyelmi úton történő megvonásra kizárólag a kereskedelem és a vendéglátóipar szoros elszámolású egységeiben keletkezett hiány esetében van lehetőség. A fentiek nem vonatkoznak a magasabb vezető állású dolgozókra, akiknek év végi részesedése korlátozás nélkül csökkenthető, illetve megvonható abban az esetben is, ha fegyelmi büntetés kiszabására nem került sor.

Ugyanitt olvasható a Legfelsőbb Bíróságnak az ingatlanátruházási szerződés érvényességéről szóló elvi döntése, amelyből csupán az alábbiakat idézzük: „..ha illeték- rövidítési célzattal a vételárnak eléggé el nem ítélhető színlegessége megállapítást nyer, a bíróság feladata, hogy — szükség esetén haladéktalanul, de a per befejezése után feltétlenül — az illetékügyi hatóságot minden esetben, ha pedig bűncselekmény is fennáll, az ügyészséget is értesítse.

Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet az oktatási miniszter 111/1978. (MK. 6.) OM. számú utasítására, amely a honvédelmi törvény végrehajtási rendelete, valamint a hadkötelezettséggel és a honvédelmi kötelezettséget teljesítők érdekvédelmével összefüggő szabályok egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szól, eligazítást ad a tanulmányi szolgálathalasztás, a tanulói viszony igazolása és egyéb kérdésekben. Csupán utalunk arra, hogy: „...a sorkatonai szolgálatra történő behívását el lehet halasztani annak a hadkötelesnek, aki a kért halasztás időszakában az oktatási intézmény életében kiemelkedően fontos tevékenységet folytat.”

DR. DEÁK KONRÁD,

a TIT városi-járási

szervezetének elnöke

Bemutató oktatás

^yvy.-v.v-vvVvy.v-'-v/.v/-’.^^

(TUDÓSÍTÓNKTÓL)

Dunaföldváron, ideális körülmények között végezhetik az általános iskolára előkészítő munkájukat a helybeli óvónők. A nemrég megnyílt 2. számú óvodában bemutató oktatást tartottak, ahol a nagycsoportosok környezetismereti foglalkozáson vettek részt. Az oktatási tárgy eredményes feldolgozásához a termelőszövetkezetek és kisipari szövetkezetek jelentős támogatást nyújtottak. A különféle tárgyakról készült fotók szemléltetőeszközként való felhasználását egy szülők bálja vetélkedő bevételi összegéből fedezték.

SZOMBATHELYI JÁNOS •

Művész és műgyűjtők találkozója

A kölesdi művelődési házban most látható Vecsési Sándor festőművész kiállítása, amellyel kapcsolatban szokatlan találkozót rendez a művelődési ház: a kiállító művésszel találkoznak a község műgyűjtői. A találkozóra szombaton este 7 órakor kerül sor, amikor Vecsési Sándor 25 diaképet mutat be, majd saját képeiről beszél és válaszol a neki feltett kérdésekre.

Vecsési Sándor kiállítása, mely nagyon sok érdeklődőt vonzott, április 4-én este 6 óráig tekinthető meg Köles- den.

1945 tavasza

Hz első találkozás

Attól kezdve, hogy 1944-ben a Viharsarokban az első szovjet katonák magyar földre értek, egészen a Vas megyei Nemesmedves felszabadulásáig mindenkinek megvan ezzel kapcsolatban a saját élménye, emléke. Minket Kemenessömj énben, Nemes- medvestől légvonalban talán száz kilométer, a történelemben pedig (mint később kiderült) nyolc nap választott el.

Amiről persze akkor még semmit sem tudtunk.

Nagyjából így történt.

1945-ben olyan tavasz volt, amilyet azóta is szeretnék. Verőfényes napsütésben, szépen zsendülő zöld fűben, rövidnadrágosan feküdtem a domboldalban, és ha jól emlékszem, azon gondolkodtam, hogy mennyire más a háború, mint az a híradófilmekben látható volt. Valóban más, de azt mi, ott és akkor, csak a szerencsénknek köszönhettük. Két nappal korábban, este még a fél falu kiszaladt csodálni a szentmártoni útkanyarba azt az óriási Sztá- lin-gyertyát, mely fénylő karácsonyfaként Pápa irányában változtatta nappali világosságúvá az eget. Másnap reggel német alapossággal és villámháborús gyorsasággal csomagolt össze a Radó-kas- tély udvarában a hónapok óta ott állomásozó Wehrmacht ellátóegység. Parancsnokuk, egy őrnagy, még az egyik cselédasszony visító süldőjét se engedte teherautóra dobni, mondván:

— Die Russen sind bei Dáka durchgebrochen, wir haben keine Zeit!

Azaz:

— Dákánál áttörtek az oroszok, nincs időnk!

Ha akkor többet értek a hadi mesterséghez, ebből megsejthettem volna az áttörés mértékét és jelentőségét, mert Dáka egyáltalán nem volt közel.

Ezután minálunk csönd következett, de körös-körül, széles ívben morajlott, este pedig távoli égiháborúkra emlékeztető módon villámlott az ég. Hajnalban átvonult egy foszlott magyar táboricsendőr- zászlóalj a falun, majd fél óra múlva eszeveszett iramban tizenhat SS porzott el, oldalkocsis motor- kerékpárokkal. Ekkor már a fél falu felhúzódott a hegyoldali pincékbe, mert senki nem kívánt jószántából odalenn maradni, a hadak útjában.

Feküdtem tehát a fűben, és figyeltem, hogy milyen nagy lánggal ég Cellben egy szalmakazal az Eltz grófok szérűjében.

— Jöhetnének már! — állapította meg a mögöttem leskelődő Horváth Pista, aki többszörösen frontot járt ember volt, és abban a pillanatban épp utolsó órás első kocsis a Berzsenyi-uradalomban, de ezt akkor még maga sem tudta.

A falu még legalább félóra hosszat nem látott katonát. Furcsa érzés volt. Az egyik hatalom már elment, pontosabban kiverték. A másik még nem ért ide. Senkihez nem tartoztunk, ami alighanem a legnehezebben elviselhető állapot.

Aztán megérkeztek. Nem ahonnan vártuk őket, hanem éppen ellentétes irányból, a hátunk mögül, a Cseri-legelőkről. Cseppet sem tűntek harciasaknak, de azért a mellükön keresztbe vetett géppisztoly lövésre készen állt. Nyeregben jöttek, apró termetű lovakon, szétszóródva, mint akik csak tanulmányozni akarják a környéket. Ami — előőrsökről lévén szó — egyébként igaz is volt.

— Nyemci? — kérdezte az első, aki odarugtatott hozzánk, és nyeregből szállt.

Horváth Pista válaszolt valamit. Én meg, hogy ne álljak egészen ijedten és báván, megfogtam a kantárt, és megveregettem a ló izzadt pofáját. Ez alighanem tetszhetett életem első szovjet katonájának, mert az ingem zsebébe gyűrt egy bankjegyet. Sosem látott papírpénz volt, magyar nyelvű, de a Vörös Hadsereg adta ki.

Mindez 1945. március 27-én reggel negyed 9-kor történt. A lovasok továbbügettek Mihályfa felé, és a falu sarkánál lévő bikaistállónál harcba is keveredtek egy villámgéppuskával hátrahagyott német utóvéddel.

O. I.