Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-30 / 75. szám
t / 1978. március 30. ríÉPÚJSÁG 5 Megszállottáit 7 A kenyér- és a takarmánygabona-termést a jó minőséget adó, bő termő fajták elterjesztésével és az agrotechnikai eljárások tökéletesítésével növeljük. Termelési tapasztalatainkra alapozva meg kell teremteni a kukoricatermesztés további gyors fejlődésének és gyors hasznosításának további feltételeit. (Az MSZMP KB 1978. március 15-i határozatából) „Sem az idén és talán az elkövetkező évben sem fognak annyit osztani zárszámadáskor, mint a megelőző években. Nyíltan beszélnek arról is, hogy lesz egy-két nehéz év, amig a meglévő beruházások kihasználásával a korábbi szintre, illetve afölé emelkedik a részesedés, Zombán a saját kárukon ugyan, de megtanultak helyesen gondolkodni távlatokban is. Szigorú intézkedéseket tesznek a gazdaságon belüli szervezettség érdekében.” (Tolna megyei Népújság, 1971. május 8.) „Meggyőződésem, hogy a zombaiak azokon a tolnai dombokon és a többi nagy teljesítményt elért gazdaság nem rendelkezik más feltételekkel, mint Bábolna, de több a .megszállott’ — a jó értelemben. Úgy érzem, ha nagyon összeszedjük magunkat, akkor a zombaiakhoz sokat közelitünk.” (Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát igazgatója, 1978.) A korábban elmarasztalt, ma pedig követendő példaként citált termelőszövetkezetben Lakatos Antal elnökkel azt keressük: ml van a magas átlaghozamok mögött. — önök valóban „megszállottak”? — Ha megszállottságnak veszik azt, hogy mi örömnek és nem robotnak tekintjük a munkát, akkor megszállottak vagyunk. Szeretnek túlozni, pedig az úgynevezett „titok” egyszerű. Nem vagyunk nagyvonalúak és nem váltogatjuk évente az embereket, mert az állandó cserélgetés is csak zavart okoz. Ahhoz, hogy valaki jól végezze a munkáját, évekig egy helyen kell dolgoznia. A termés csak akkor lesz mindig több, ha a földet művelő ember jól ismeri a növényt, a területet, tud bánni a technikával és fegyelmezetten betartja a technológiát. — Milyen felállásban dolgoznak? — Az elmúlt évben 903 hektáron termeltünk búzát és 880 hektáron árukukoricát. A növénytermesztési ágazat mind a 71 dolgozójának része van abban, hogy az ágazat termelési értéke 50 millió forint lett. Szorosan a növényekkel kapcsolatos munkája a búzánál 31, a kukoricánál 23 dolgozónknak volt. Á felállásunk képe persze csak úgy teljes, ha megemlítem azt is, hogy a műtrágyát naponként váltott brigádban szórtuk. — Milyen követendő emberi tulajdonsággal rendelkeznek a dolgozók? — Erre a kérdésre csak közhelyekkel tudok felelni; ahhoz, hogy emberként is ismerjék őket, nap mint nap érezni kellene a közelségüket. Büszkék a munkájukra, s ez a büszkeség tiszteletre méltó szerénységgel párosul, összeszokott társaság a mienk, olyannyira, hogy a munkán kívüli rendezvényeken is keressük egymást. Jól dolgoznak, és alkalomadtán javaslatokat is tesznek. Mi a továbbképzéseken, a megbeszéléseken elmondjuk, hogy mire képesek a fajták, de az, hogy aratáskor mennyit takarítunk be, jórészt a dolgozókon múlik. A kosármérkőzéshez hasonló csapatjátékot játszunk; ismerjük kinek milyen erős a dobása. — És mi múlik a középvezetőkön? — A szakvezető a munka kezdetétől a befejezéséig a helyszínen van. Mást nem csinál, csak ott dolgozik. Ha jól készítették el a vetést, utána nem lehet hiba. Ha rosszul; hivatkozhatnak az esőre, a talaj morzsalékossá- gára, de ez már mind csak mese. Ha valaki eszik, ne beszéljen, ha meg beszél, ne egyen. — Mondják: Önök igen bátrak. — Bátrak vagyunk. Jó néhány szövetkezetben a szakemberek csak bizonyos fajtáknak hisznek és más fajtához nem is nyúlnak. Nem válik be, csalódnak, de a kudarcot meg maguknak sem vallják be. Mire ezt a hullámot kiegyenesítik — teljes a zavar. Mi minden fajtát kipróbálunk, s évente váltogatjuk őket. Kockázat, persze, hogy kockázat, de enélkül nincs haladás. Aki nem mer kocsit vezetni, ne menjen sehova, ücsörögjön otthon, vagy üljön buszra. Sokkal többet veszít az, aki nem vállalja a rizikót, mint aki igen. — Önök kockáztattak — és nyertek. — Az IKR-nél 55,2 mázsa a kukoricaátlag. Az egy hektárra eső költség a rendszerekben általában 11 ezer forint volt tavaly, és például a Bajai Mezőgazdasági Kombinátnál 61 mázsa kukorica termett hektáronként. Ezzel szemben nekünk 1977-ben 12 ezer 515 forint költségráfordítás mellett 93,49 mázsa volt a hektáronkénti átlag. Egy hektár kukorica tiszta nyeresége: 10 ezer 396 forint. Nagyobb a költség, de több a termés is. Érdemes kiszámolni, hogy van-e értelme a kockázatnak. Ebben az országban minden tsz abba a rendszerbe lép be, amelyikbe akar, a rendszerek között nincs lényeges különbség. Lehet műtrágyát venni és adottak a technikai eszközök. — Ismerve az eredményeiket, úgy tűnik, valamivel előrébb vannak, mint a hazai kutatás. — Tavaly nyáron szakemberek jártak nálunk és siló- kukoricának nézték a kukoricát. ősszel mikor ismét idejöttek nyolcvanhét mázsa termést tippeltek. A tőállományt a szakirodalom meghatározza, de a gyakorlat erre rácáfol: egyes fajták jól bírják a sűrű állományt is. A kutatók tájegységekben gondolkodnak, kézzel fogható dolgokat nem mondanak, csupán informálnak; a következtetéseket mi magunk vonjuk le. Kis parcellákon kísérletezzük ki: melyek azok a fajták, amelyek a mi termőhelyi képességeink között a legtöbbet adják. Kísérletezgetnénk akkor is, ha nem az IKR, hanem bármelyik más rendszer lenne a gazdánk. Egy-egy rendszeren belül is nagyok a különbségek, de ugyanattól a tanítótól az egyik gyerek többet tanul, a másik kevesebbet. Érzésem szerint ami nálunk több mint máshol: az a szakmaszeretet, a felelősségérzet és a bátorság. — Senkinek sem vágjuk le a nyakát. A vetőgép beállítása, a tőállomány, a vetési sebesség meghatározott. Ha elromlik a gép, csipog, és az embernek, ha füle van hallja. így aztán nincs olyan, hogy végigfutok egy dűlőn és nem vetek! A tsz dolgozói ellenőrzik egymást, figyelmeztetik. összeadják a tudásukat, mert érzik, hogy itt mindenki ügyességére, legcsekélyebb gondolatára is szükség van. És ez a nagy dolog. — Ne haragudjék a kérdésért: szájba kell rágni a tennivalókat? jár az esze. Ha valami nem sikerül és azt mondom: „megette a fene az egészet”, jobban bánkódnak az emberek, mint én. — Zártak-e már valakit ki a kollektívából? — Utoljára 1975-ben. A brigád egészséges szervezete szabályosan kidobta magából az idegen testet. Az együttes önmagát alakítja, s nekünk nem kell keresnünk az úgynevezett „vezetési stílust”. Érzésem szerint itt Zombán szinkronban van a technika és a munkaerkölcs. Járom a határt, de soha nem hallottam suttogni a szénakazal mögött: „Állj fel gyorsan, mert jön az elnök.” Nem hisszük, hogy azért ül a dolgozó, mert lóg, de ők sem hiszik, hogy mi azért megyünk ki, hogy elkapjuk a munkakerülőket. Ha az ember fáradt, le kell ülni. Tizenkét éve dolgozom a tsz-ben, de nem emlékszem, hogy akár egyszer is erős kifejezést kellett volna használnom. — Higgadtabbnak, nyu- godtabbnak látszik, mint öt-hat évvel ezelőtt. — Valóban nyugodt vagyok, mert kiegyensúlyozott, jó szándékú és szorgalmas emberek között élek. Persze idegeskednivaló akad — gazdaságot vezetni enélkül nem lehet. Főleg akkor vagyok mérges, ha látom; valaki felkészületlenül indul a munkába, vagy úgy dolgozik rosszul, hogy közben maga is tudja, hogy nem lesz ennek jó vége. — A szivarzsebben hordja az irattárát? — Velem mozog az irattár. A szivarzsebben az „életben lévő”, az oldalzsebemben pedig az „eldobandó” feljegyzéseket tartom. Gyorsan pörög a világ, rengeteg információt hall az ember, amit képtelenség fejben tartani. Papírcetlikre írom az adatokat, az újdonságokat, s ha valamit kérdeznek tőlem, nem beszélek mellé. — Melyek a legfontosabb vezetői erények? — Magamat megítélni, hogy jó vezető vagyok-e vagy sem — nem tudom. Véleményem szerint az ember mindig önmagából induljon ki és képzelje magát mások helyébe. Ha én valakitől tanácsot kérek és rám mordul: „mi az, még ezt sem tudod?”, többé soha az életben nem megyek hozzá. Mert nekem is rosszul esne; egyetlen emberemet — A bátorság... Mi történik akkor, ha valaki jószándékkal elront valamit? — A brigád a műhelyben és a területen is együtt dolgozik. Ismerik a gépet, ismerik a fajtát. Az ma már nem megy, hogy az egyik dolgozó szerel, a másik vet, a harmadik arat. Ki mit főz, azt meg is eszi, s mert közösen főznek, erős a kollektíva. Dolgozott már olyan közösségben, ahol egy-kettőre eltelik a nap? Nálunk oly gyorsan telik az idő, hogy vetettünk, s már itt is az aratás. Dolgozunk megállás nélkül, tiszteljük egymást, egymás barátságát, és senkit sem kapunk azon, hogy csibészségen IHC és Rába Steiger. Kerekes Vilmos és Csibi Árpád készíti a kukorica magágyát Irattár — a szivarzsebben. Lakatos Antal tsz- elnök önérzetében hanyatt löknek. Nincsenek helyzetek, s a helyzetekre receptek. Minden egyes eset önmagától kínálja a megoldást. Méghozzá közösen, mert a szocialista demokrácia nálunk nem üres szólam, hanem mindennapi gyakorlat. Ha közülünk valaki megsérti a már kialakult erkölcsi normát — mindannyiunk szégyene. — Sha bírálnak valakit? — Nem szabad csak a hibákat felróni; az okokat kell keresni, s ember módjára segíteni. Az értékelés ne leértékelés legyen, a jó tulajdonságok mellett úgy kell emlegetni a rosszakat, hogy érezze a dolgozó: ha akar, meg tud szabadulni a hibáitól. A bírálat sohasem pisz- kálódásból, hanem féltésből ered. A bizonytalankodóknak erőt kell adni, s megmutatni, hogy igenis képesek megoldani a feladatot. Nem lehet lélektelenül együtt élni és és együtt dolgozni; a tudás, az anyagi jólét mellett lélekben is gazdagodnunk kell. — Mennyi a fesztávolság Fűzi József traktoros és ön között? — Igaz szívvel állítom, semmi. — Így tudom én is. Köszönjük a beszélgetést. A zombai Egyesült Erő Termelőszövetkezetben tavaly kukoricából 93,49 mázsa, búzából 57,69 mázsa volt a hektáronkénti átlagtermés- A két növénykultúra termesztési hozama országosan is az elsők közé emelte a közös gazdaságot. Vetőgép — most még a műhelyben nem marasztalok el mások 12 óra gépen, 24 óra szabad. Fűzi József otthon. előtt. Iszonyú törést okozhat, ha valakit megszégyenítenek, D. VARGA MARTA Fotó: GOTTVALD KAROLY
