Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26. Képújság 13 Félidő a kosárlabda NB l-ben További harc a bentmaradásért Befejeződött az NB l-es női kosárlabda-bajnokság tava­szi idénye. A játékosok több­sége pihenőre tért, míg a vá­logatott együttesünk a tem­pere! EB-seiejtezöben küzd a döntőbe jutásért- Szokatlanul gyors ütemű volt a bajnok­ság első félideje. A kilenc hét alatt lejátszott tizenöt mérkőzés még a rutinos já­tékosokra épült, nagy csapa­tokat is próbára tette. Még inkább jelentkezett a gyorsí­tott témpójú küzdelemsorozat idegi és fizikai megterhelése az újonc együtteseknél. A mostani időszak a mér­legkészítésé is. Vezető edzők, szakosztályi elnökségek érté­kelik csapatuk szereplését, a tizenöt forduló tapasztalatait. Nézzük meg mi is, hogyan sikerült az elmúlt idény me­gyénk reprezentánsának, a Szekszárdi Dózsa csapatának. A bajnoki táblázatra tekint­ve egyértelmű: ha most zá­rulna az évad, akkor a szekszárdi csapat lenne az egyik kieső. Miután ebben a sportágban sincsenek cso­dák, így reálisan tekintve senki sem várt valami erőn felüli helytállást, sorozatos bravúrokat a Dózsa gárdájá­tól. Az utolsó előtti helynél azonban többre taksálták csapatukat a megyeszékhely szurkolói. Az újonc együttes félévi bizonyítványába gyenge ér­demjegy került. Az okok vizsgálatában e sorok írójá­nak az egyesület ügyvezető elnöke, a szakosztályi elnök­ség három tagja, valamint Tapodi László vezető edző nyújtott tárgyilagos segítsé­get. — Rengeteg összetevője van egy csapat teljesítményé­nek. A bajnokság rajtja előt­ti mértéktartó nyilatkozatom, mint az eredmények bizo­nyítják, indokolt volt. Az el­múlt évi munka, a játékosok fizikai állapota nem volt ki­elégítő. A csapatszellem is sok kívánnivalót hagyott ma­ga után. Menetközben derült ki, hogy az NB II megnyeré­se nem a jó csapatszellem si­kerének számlájára írandó, hanem egy-két játékos „csak- azértis” megmutatjuk elhatá­rozás fűtötte, rendkívül pozi­tív hozzáállásának az ered­ménye — mondta beszélgeté­sünk elején a vezető edző. Gondolatainak fonalát aztán tovább szőtte. — Az esélyeink megítélésé­ben nem tudtam felmérni a szakosztály rendelkezésére álló edzéslehetőségeket. Mi­után a játékosokat nem is­mertem, nem tudhattam, hogy a személyem által ho­zott új felfogással mennyire vállalnak a későbbiek során érdekazonosságot. Az utóbbi két évben jelentősen meg­változott, fejlődött az NB I- es női mezőny. A korábbi középmezőnyhöz tartozott együttesek felnőttek az él­csoporthoz. Csapatunk játék­erejének ismeretében nem tudhattuk, miként sikerül felvenni a küzdelmet ellen­feleinkkel. A szakmai mun­kát ezeknek a bizonytalansá­gi kérdéseknek a felszámolá­sa jegyében igyekeztem ösz- szeállítani mennyiségben és minőségben egyaránt. — Három győzelem meg­szerzését tervezték a tavaszi idényben. — Nem sikerült ezt a cél­kitűzést megvalósítani. Ebben több külső tényező és néhány csapaton belüli probléma ját­szott közre. Nem kívánom valamennyit felsorolni. Úgy érzem elég, ha csak az edzés- lehetőségek minimális szá­mát, továbbá azt emelem ki, hogy a csapat gerincét alkotó egy-két játékos messze elma­radt az általa korábban nyúj­tott teljesítménytől. — Pedig milyen szépen kezdődött. Bravúros győze­lem az elmúlt évi negyedik helyezett Csepel ellen. — Igen. Együttesünk feb­ruár közepéig nyújtott jobb teljesítményét meghatározta, hogy a szakmailag megterve­zett munkát maradéktalanul végrehajtottuk. Ebben az időszakban harminchét ed­zést tartottunk, előre megha­tározott szerkezeti felépítés­sel és egyénekre szabott fog­lalkozásokkal. A folytatásban viszont mindinkább el kellett térni a tervezett edzésmun­kától a szűkös teremgondok következtében. Mindezt te­tézte a csapat sorozatos si­kertelenségének negatív ha­tása is a minőségi munká­ban. — Ez utóbbira rányomta bélyegét az irányított sorso­lás kedvezőtlen alakulása is? — Kétségtelen. Az első hat mérkőzésünkön reális számí­tások szerint nem voltak nyerési lehetőségeink. A Cse­pel, a BSE, a Vasas Izzó, a Ganz-MÁVAG, a TFSE és a Spartacus elleni sorozat után jutottunk el tulajdonképpen két olyan találkozóig, ame­lyen mi is esélyesek voltunk. A MAFC elleni fizikai és pszichológiai vereségünk sorsdöntőnek bizonyult csa­patunk további szereplésé­ben. A játékosok egyszeribe elvesztették hitüket abban, hogy ők ezek után bárkit is legyőzhetnek. Ez a későbbiek során a gyakori taktikai fe­gyelmezetlenségekben nyil­vánult meg a pályán. Hiába voltunk egyenrangú ellenfe­lek például Diósgyőrben, vagy Szegeden, amikor egy­két apró hiba után egyszeri­be felbomlott a csapat egy­sége. — Hogyan tovább? — kér­deztem Tapodi Lászlótól. — Mi nem tartunk szüne­tet. Az előre elkészített mun­katerv szerint folyamatos ed­zésmunkával készülünk. A bajnokság októberi folytatá­sáig rendelkezésre álló időt a csapatépítésre, az egyéni taktika fejlesztésére, a tava­szi hiányosságok felszámolá­sára használjuk. A soron kö­vetkező Felszabadulási Kupa, az MNK, valamint az egye­sületi kupamérkőzések és a barátságos nemzetközi talál­kozók kínálnak jó lehetőséget a csapategység kialakítására. Számunkra a jelenlegi körül­mények között minden lehe­tőséget meg kell ragadni, hogy ezeken a mérkőzéssoro­zatokon olyan játékstílus ho­nosodjon meg, ami az őszi folytatásban sikert eredmé­nyezhet. Július 23-ig heti tíz­tizenegy edzést tartunk. Ezt követően augusztus 13-ig húsznapos nyári szabadságot kapnak a játékosaink. Arra a kérdésre, hogy mit várnak az őszi idényben, a beszélgetésben részt vevő sportvezetők egybehangzó határozottsággal válaszoltak. Mint mondották, nem válto­zott az eredeti célkitűzés, a bentmaradás kiharcolása. A rájátszással együtt még hu­szonkét mérkőzés lejátszása vár a Dózsa együttesére. A fegyelmezett edzésmunka a játékosok akaraterejével pá­rosulva a tavaszinál jobb szereplésre jogosítja fel a csapatot. A jó szándékot nincs okunk kétségbe vonni és re­méljük, hogy a bizonyítás nemcsak vágy marad. FEKETE LÁSZLÓ Lovassport Mezőszilas, Simontornya, Sáripuszta Ez a felvétel tavaly készült a tamási lovasnapok megnyitóján A Dél-magyarországi Lo­vasszövetség elnöksége dön­tött, hogy az idén hol lesznek a területi lovasversenyek és kijelölte azok időpontját. A területi bajnokság első for­dulóját Mezőszilason tartják. Mezőszilas Simontomyához mindössze néhány kilométer, így a versenynek várhatóan Tolna megyéből is sok néző­je lesz. A verseny első nap­ján, április 2-án, vasárnap a kezdőlovak versenyével kez­dődik a háromnapos vetélke­dő. Április 3-án, majd 4-én — az első naphoz hasonlóan — hét szakosztály legjobb lo­vasai mérik össze tudásukat. Megyénk két szakosztállyal képviselteti magát a területi bajnokságban: az igar-simon- tomyai Lenin Tsz, valamint a Dalmandi MEDOSZ lovasai rajtolnak. Április 16—17—18-án Si­montornyán lesz a területi bajnokság második fordulója. Annyi bizonyos, hogy ideális körülmények között, kitűnő terepen versenyezhetnek Si- montornyán a bajnokságban indulók. Mivel az időpont kedvező, várhatóan lényege­sen nagyobb lesz a nézők szá­ma, mint az elmúlt években, amikor kora tavasszal —kel­lemetlen időben — voltak Si- montomyán a versenyek. Szeptember 15—16—17-én az Enyingi Állami Gazdaság sáripusztai üzemegységében lesz a harmadik forduló, ad­digra már kialakulnak az erőviszonyok egyes kategóri­ákban és várhatóan izgalmas versenynek lehetnek szemta­núi a nézők. A sáripusztai versenyek érdekessége, hogy azon mindig nagy számmal vesznek részt — a SIÓTUR szervezésében — külföldi, elsősorban osztrák, nyugat­német és francia turisták. Bár nem közvetlenül Tolna megyei esemény, de a Dél­magyarországi Lovasszövet­ség közreműködésével továb­bi két nagyszabású nemzet­közi versenyt is láthatnak az érdeklődők. Az elsőre Kis­kunhalason április 29. és má­jus elseje között kerül sor. Itt többek között Bulgária, Csehszlovákia válogatottja a lengyel válogatott, a román válogatott, az NDK váloga­tott a pozsonyi Szlávia, a kassai lovasklub, Jugoszlá­viából a belgrádi Május 13, a pakovói lovasklub és az újvidéki Granicsár klub, képviselteti magát. A Szov­jetunióból várhatóan a litván válogatott érkezik. A felso­roltakon kívül természetesen a magyar élmezőny is ott lesz. így a Budapesti Honvéd, a Dalmandi MEDOSZ, az Enyingi Állami Gazdaság, az igar-simontornyai Lenin Tsz, Mezőszilas, valamint a ver­senynek a házigazdája, a Kis­kunhalasi Határőr Dózsa. Az szinte mór természetes — legalábbis a Tolna megyei­ek számára —, hogy alkotmá­nyunk ünnepén Tamásiban, a kiskunhalasihoz hasonló nemzetközi versenyre kerül sor. Ennek időpontja augusz­tus 18—19—20. Akitől ismét jó helytállást várunk: Kapoli István (Si­montornya) Milyen eredmények várhatók? Tengelic—Zomba: Itt a lehető­ség a tengeliciek előtt, hogy ja­vítsanak gyenge helyezésükön. Bár a Zomba nem adja egyköny- nyen a két pontot, de a tengeli- cieknek esélyük van a győzelem­re. Tippünk: 1. Bogylszló—Nagymányok: Nagy feladat vár a brikettgyáriakra Bogyiszlón még akkor is, ha cé­lul csak az egyik pont megszer­zését tűzték maguk elé. Tip­pünk: 1, x Kisdorog—Tevel: Mindössze há­rom kilométerre van a két köz­ség egymástól, így a helyi rang­adó sok izgalmat tartogat min­den szempontból. A hazai pálya előnyét élvezi Kisdorog, azonban várhatóan mindkét pontot otthon tartja. Tippünk: 1. Tolna—TAÉV SK: A kiesés el­len harcoló Tolnának nyerni kell, mert különben osztályozó mérkőzéseken küszködhet, hogy továbbra is a megyebajnokság­ban maradhasson. Tippünk: 1, esetleg x. Bonyhádi Pannónia—Bonyhádi Vasas: Az utolsó előtti helyezett­hez látogat a Vasas, ahol meg kell harcolnia, küzdeni a győze­lemért, a két pontért. Tippünk: 2. Paks—Bátaszék: Az első és má­sodik helyezett találkozója jó mérkőzést ígér — paksi győze­lemmel, de a döntetlent sem tar­tanánk nagy meglepetésnek. Tip­pünk: 1, x. Simontornya—Aparhant: A bajnoki táblázat alján helyet- foglaló Simontornyával szemben az Aparhantnak győznie kell, ha a bajnoki tábálzaton nem akar két-három hellyel lejjebb kerül­ni. Tippünk: 2 Nagydorog—Fadd: A tavaszi szezonban is gyengén megy a faddiaknak, így nagydorogi győ­zelem várható. Tippünk: 1. Pincehely—Dombóvári MSC: A. 4. helyen lévő Dombóvár még nem könyvelheti el magának a két pontot, mert Pincehelyen könnyen meglepetés érheti. Tip­pünk: x, 2, 1. KÉRJÜK TUDÓSÍTÓIN­KAT, hogy a ma délutáni megyei labdarúgó-bajnok­ság mérkőzéseiről a szoká­sos formában, terjedelem­ben 17 és 19 óra között szí­veskedjenek tájékoztatni sportrovatunkat. Telefon­számunk: 12-815. Szívessé­güket előre is köszönjük. — Beszéltem dr. Dobossal, és ő is azon a véleményen van, hogy a kosárlabdasport megyénkben mintha megtorpant volna. — Már a Kék fény is foglalkozik kosárlabdasportunk helyzetével? — Dehogy a Kék fény. A dr. Dobos nem azonos a Kék fényben szereplő alezredessel, ö a Dombóvári VSE kosarasai­nak fáradhatatlan, lelkes vezetője. Nagy figyelemmel kíséri e sportág megyei és országos helyzetét, egyszóval a sportág jó ismerője. — És a természetjárás rejtélyeihez nem ért véletlenül? Mert ha igen, akkor megkérdezném: a bonyhádi természet- járók miért nem voltak ott a sötétvölgyi nyílt túrán. — Van egyáltalán természetjárás Bonyhádon? — Miért ne lenne? Most kaptam meg az április havi programjukat: 3-án Zobákra, 16-án Simontornyára, 23-án Abaligetre mennek. A költségek így alakulnak: 35 forint, a két utóbbira meg 50—50 forint. — Akkor már mindent tudok: azért nem mentek el Óbá­nyára, mert az közel van, oda az autóbuszjegy mindössze néhány forint. — Ismeri-e a vadászvacsora történetét? — Nem ismerem, de árulja el, hol lehet enni, máris indulok. — Már a maradékból sem jutna, az is elfogyott. Az úgy történt, hogy a Szekszárdi Szövetkezet asztaliteniszezői el­utaztak Dunaföldvárra bajnoki mérkőzésre. — És ott vadászvacsorával várták őket? — No, nem egészen így volt. A terem, ahol a mérkőzések­nek kellett volna lenni, foglalt volt, illetve szépen terített asztalok várták az érkezőket. De nem az asztaliteniszezőket, hanem a vadásztársaság tagjait, akik éppen ekkor rendezték ezt a nagyszabású — fácán, nyúl és egyéb vadakból készült — ízletes vacsorát. — És mit szóltak a helybeli asztaliteniszezök mindehhez? — Mindenki mást mondott. A terem tulajdonosa, a KIOSZ azt mondta; neki nem szóltak. A sportolók viszont arra hi­vatkoztak, hogy későn kapták a sorsolást, a pénteki postával érkezett. — És a szövetségnek mi a véleménye minderről? — Hát kérem: a szövetség szerint mindez mellébeszélés, mert Dunaföldvár képviselője a versenynapot megelőző ked­den ott volt Szekszárdon az értekezleten, tehát tudta a sor­solást, azt, hogy ki lesz az első ellenfél. — Lehet, hogy az illető kissé elfáradt és éppen akkor szunyókált, amikor a Dunaföldvár ellenfelének nevét mondták. — Ne humorizáljon, nem szabad ilyenből viccet csinálni. — Miért pont nekem ne lehetne viccelni, amikor annyi sokan viccet csinálnak belőle? Különben amit most mondok, az nem vicc, hanem komoly dolog. — Akkor mondja. — Czobor Miklós, a dunaföldvári asztalitenisz-csapat ed­zője lemondott. — Hozzájárulok, elfogadom a lemondást. — A hét elején néhány bajai sportvezetőt láttam Szek­szárdon, vajon ezúttal milyen ügyben látogattak át Dunán­túlra. — Nem láttam náluk demizsonokat, tehát nem bikavérért jöttek. Egy univerzális labdarúgó kell nekik, de az sem lenne baj, ha több lenne belőlük. — Állítólag Zalaegerszegen is jártak a bajaiak. — Nem tudom, de elképzelhető. Utóvégre Fodor bajai... — A Simon meg eredetileg tengelici, így a TAÉV vezetői azt mondták: áldásunk rájuk, menjen, az NB 1-ig meg se áll­jon a bajai csapat. — De a TÁÉV vezetői valami olyasmit is mondtak, hogy az a magasságos úristen nem ver... — Álljon meg, nehogy tovább mondja. — De jó, hogy közbeszólt, mert különben végig mond­tam volna. — Olvasta a Népsport március 20-i számát? — Igen. De nem tudom melyik írásra gondol. I — Az ötödik oldalon, mely az úszással foglalkozik. A cikk írója a megyei sporthivataloktól kapott tájékoztatás alapján azt írja, hogy Tolnában kizárólag nyáron szervezhető úszásoktatás. Megjegyzi azt is, hogy még ebben az ötéves tervben szó lehet három iskolai tanmedence építéséről is, Szekszárdon megkezdődött a 33 l!3 méteres medence be­fedése. — Mindez örömhír, akkor mit akar? — Mert Dombóváron van fedett uszoda és szerencsére már jóval ezer fölöttre tehető azok száma — óvodások és iskolások —, akik ott megtanultak úszni. — A teremtésit, most teljesen megzavarodtam. De jó len­ne tudni, hogy a dombóvári úszásoktatás a jelentésből ma­radt ki, vagy a cikk írója felejtette el ezt a nem is lényeg­telen dolgot megemlíteni. — Hát bizony jó lett volna, mert így Tolna megyét úgy tüntették fel, mintha kizárólag nyáron folyna úszásoktatás. — Annyi baj legyen, inkább felejtsék el megírni és le­gyen tanuszodánk, mint esetleg fordítva... —kas

Next

/
Thumbnails
Contents