Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-26 / 73. szám

1978. március 26. Képújság 7 Értényben harangoznak A motoros kézifűrész sí- vítva harap az élő fa testé­be. A fűrésszel dolgozó, sár­ga védőkalapos munkás erő­sen tartja a rángatódzó mási­nát. Távolról, a szántóföld felől hosszú kötélen többen is húzzák a fa koronáját, hogy arra dőljön. Aztán még egy pillanat és hatalmas ro­bajjal, recsegéssel kidől a fa. Utolsó tavasza ez a verőfé­nyes délelőtt. — Ritkítják? — lépek kö­zelebb. — Igen — törli meg izzadt homlokát a fűrésszel dolgozó munkás. — Kijelöltek itt az értényi. elágazóig néhányat, amit kivágunk és eladnak a dolgozóknak. — Mennyit ér egy ilyen Ea? — Nyolcvan, száz forintot. Attól függ. hogy mekkora, milyen a törzse, a koronája. Tüzelőnek vesszük. Pár száz méterrel odébb az út eálgazik. Az egyik ág Tö- rökkoppányra, a másik Ér- ténybe vezet. Az értényi út elején is kivágott, méretre vagdalt fatörzsek, ágak... * A múlt heti sár most por alakban terpeszkedik rá a fa­lura. Az értényi tanácsház zárt ajtókkal néz az idegen­re. Az ajtón felirat: „Hivata­los idő: mindennap 8—12-ig. Délután ügyfeleket nem fo­gadunk.” Az órámra nézek. Fél tizenkettő van. Szemben, a sarki vegyes­bolt sem számíthat ilyenkor nagy forgalomra. Itt-ott tér be csak néhány ráérő, idő­sebb ember. A boltvezető Daróczi Lajos, jobbára csak a pultot támasztja, vagy a raktárból feltölti a kiürülő polcokat, tárolókat. Az üzlet­ben a mosógéptől a felvágot­tig mindent lehet kapni. A idegennek nagy. az ott élők­dagógus... Sokan már nyug­díjban. Egy a közös bennük: a közéleti érdeklődés. Körül­belül huszonötén vannak a megyében, akik rendszeresen kutatnak és közzéteszik ered­ményeiket. Ha kétszer eny- nyien lennének, még akkor is győznénk új témával. A hely- történet roppant időigényes, itt nem lehet egy-kettőre túl lenni egy feladaton. Maga a kutatás, az elért eredmény és a társadalmi visszhang — ami sohasem késik — öröme mégis vonzóvá teszi. BABITS DOKTOR TÖRTÉNETE Dr. Gutái Miklós, a me­gyei kórház gyermekosztá­lyának orr-fül-gégész szak­orvosa. Neve jól ismert, mint hely- történészé is: a megye egész­ségügyének eredményes ku­tatója. — Az egyetemen nem volt külön tantárgy az orvostörté­net, de minden szakterület előadója azzal kezdte, hogy ismertette a nagy elődök te­vékenységét. Engem érdekel­tek ezek a történetek, és amit tudtam, elolvastam kü­lön is. Amikor idekerültem Szekszárdra, egyszer véletle­nül meghallottam, hogy Ba­bits Mihály dédapja, akit szintén Babits Mihálynak hívtak, a megye vezető fő­orvosa volt. Hogyan került ide, milyen tevékenységet folytatott, hogyan befolyásol­ta a megye egészségügyének helyzetét? Ezek a kérdések merültek fel bennem, és ne­ki láttam a böngészésnek. Alispáni és főispáni jelenté­seket, a megyegyűlések jegy­zőkönyveit és sok más kora­beli írást olvastam el, mire minden kérdésre választ kaptam. 1965-ben jelent meg a tanulmány az Orvosi Köz­leményekben, egy pályázaton első díjat nyertem vele — emlékezik vissza a kezdeti időkre. Erre a fára sem száll már több madár Gyors sikert nem hoz nek bizonyára kicsi ez a vá­laszték. — Maximum háromszáz- ezer forint lehet a készle­tem — mondja a boltvezető. ■— Háromszáz és ebben benne van a háztartási tüzelőo'aj, mert azt is itt árusítjuk he­tente kétszer két órában. Gondolhatja, négy óra alatt az egész falut ellátni olajjal! Persze, hogy képtelenség. Ketten vagyunk a boltban. Ha egy kicsit csökken a for­galom, megyek ki az udvarra olajat mérni. — Mennyi pénzt hagynak itt az értényiek évente? — Általában négymillió körül van az éves forgal­munk. Nyáron könnyebb, mert csak a boltban ked helytállni. De fűtésszezonban van munkánk bőven. * Hatalmas varjúcsapat von sötét felhőt az égre. A leve­gő megtelik károgással. Ki­halt az utca. Az útszéli árok partján két '^slány játszik. Egyikükön kék kisdobos­nyakkendő. Amikor közelebb érek, harsány csókolommal rám köszöm. Lejjebb, a Béke téren áll a posta rozzant épü­lete. A hivatalvezető szabad­ságon, így a nagykónyi posta nyugalmazott vezetője, Béres Vilmos helyettesíti. Kérdé­semre listát vesz elő, onnan olvassa. — Huszonkilencféle sajtó­terméket fizetnek elő az ér­tényiek. Legtöbben — hat­vanötén — a Szabad Földet járatják. A Népszabadságnak és a megyei lapnak egyaránt negvvenhárom előfizetője van. Élet és Irodalomból, Uj Tükörből, két-két példányt adnak el minden héten Ér­tényben. * Az utcán ünneplőbe öltö­zött idős férfiak, asszonyok Helytörténeti kutatók Nem véletlen, hogy egyre népszerűbbé és alaposabbá válik a honismereti mozga­lom, egyre több szó esik a helytörténészek tiszteletre méltó tevékenységéről. Több­ségük ugyanis szabad idejé­ben foglalkozik a helytörté­neti kutatással, türelemmel, kitartással nyomozva válasz­tott témájában. A honismereti és helytör­téneti mozgalom fellendülé­sét legelsősorban az a tény segítette, hogy jelentőségük nyilvánvalóvá vált a haza­fiasságra, hazaszeretetre ne­velésben. Mielőtt megszólaltatnánk a megye ismert helytörténészei közül hármat, tisztáznunk kell a honismereti és a hely- történet különbözőségét. Gyakran felcseréljük a két fogalmat, egy kalap alá véve őket. A honismeret tömeg- mozgalom, amelyben már a kisiskolások is részt vehet­nek, és éppen a tanulók köré­ben a legnépszerűbb. A helytörténet tudományos eredményekre építő, marxis­ta—leninista szemlélettel fel­tárt, a korábbi kutatási ered­ményeket hasznosító munka, amelyre mindenképpen jel­lemző a tudományos igényes­ség. A helytörténeti kutató publikációkat, levéltári anya­gokat, dokumentumokat, ta­nulmányokat használ fel. Po­litika, esemény, gazdaság és kultúrtörténettel foglalkozik. A TÖBB SEM LENNE SOK K. Balog János az állami levéltár igazgatója Szekszár- don. Maga is foglalkozik helytörténeti kutatással, most éppen a megye munkásmoz­galmának a századfordulótól az I. világháborúig terjedő szakaszát tárja fel. Az aktív kutatómunka mellett alapos ismerője a Tolna megyével kapcsolatos helytörténeti te­vékenységnek. Részt vesz a Hazafias Népfront helytörté­neti, honismereti, néprajzi bizottságának irányításában is. — Hogyan állunk a hely- történettel?... — A megyék többségének a millenniumra elkészítették a történetét. Tolna kivétel volt, és a hiányt máig érez­zük. A megye nagyobb tele­pülései közül is csak Szek- szárdról készült monográfia, amelynek azonban a XX. századi része politikailag té­ves szemléletű, összefoglaló mű ugyan nem készül, de a Tanulmányok Tolna megye történetéből nyolcadik kötete pillanatnyilag a nyomdában van. Ez az 1968 óta megjele­nő sorozat különféle téma­körökben készített tanulmá­nyokat közöl. De másfajta publikációs lehetőség is van, hamarosan megjelenő levél­tári kiadvány lesz a Tolna megye történetének olvasó­könyve, amelyet már előze­tesen is nagy érdeklődés kí­sér. Újdonság a Honismeret — helytörténet című, évi két- három alkalommal megjele­nő füzet, amely elsősorban a helytörténeti pályázat díja­zott munkáinak megjelente­tését szolgálja. — Kik írják ezeket a ta­nulmányokat? — A szerzők többségének nem ez a foglalkozása. Or­vos, közgazdász, mérnök, pe­Csendes, álmos déli órán Természetes, hogy az ember érdeklődik környezetének tör­ténete iránt. Szívesen olvas lakóhelye, szakmája, egy- egy intézmény történetéről hiteles feljegyzéseket. K. Balog János Dr. Gutái Miklós jönnek szembe. Csodálkozva méregetik az idegent, nem nehéz szóba elegyedni velük. Megtudom, hogy temetésről jönnek, de azt is, hogy falu­belinek néznek. — Ki halt meg? — kérde­zem. — A Sánta Bözsi nénéd — mondja az egyik berlinerken- dős, bőszoknyás néni. Egy alig ezer lakosú kisközség­ben első hallásra talán fur­csa, hogy falubelinek nézik az idegent. De a kérdező és a kérdezett között a legszeré­nyebb számítás szerint is negyven év a korkülönbség. * A tanácsházzal szemközti, sarkon álló épületen nincs semmiféle tábla arról, hogy bent az ablakok mögött mit csinálnak az emberek. Az épületben van a termelőszö­vetkezet csomagolórészlege. Ami 1,3—1.4 millió bruttó­bevételt biztosít minden év­ben a téesznek. Negyvenkét asszony dolgozik az üzemben. Négy brigádban egymást váltva két-két brigád csoma­golja félkilós zacskókba a babot, borsót, lencsét, má­kot, vagy porcukrot. A leg­több bérmunkát a Budapesti FÜSZÉRT Vállalat adja ide. Jelentős tevékenységük a bu­dapesti H ALÉRT-nek végzett címkézés is. A külföldi hal­konzerveket Értényben lát­ják el magyar nyelvű címké­vel. — Jó ez az asszonyoknak — mondja Ábrahám Imre üzemvezető. — Minden más­nap vannak itt, a közbeeső napokon pedig mezőgazdasá­gi munkát végeznek. Sok kö­zöttük az idősebb, akiknek szinte pihenés itt dolgozni. Átlagkeresetről csak napi vi­szonylatban beszélhetünk, mert kinek-kinek sokat nyom a latban a mezőgazdaságban végzett munka is. De azért csomagolással is megkeresik a napi nyolcvan forintot. * Jócskán elmúlt dél, amikor hazaindulok. Az út szélén, ahol délelőtt a fadöntő mun­kások dolgoztak, apró tűz lo­bog. Körülötte újdonsült is­merőseim ebédelnek. Egyikük hosszú nyárson szalonnát süt. Barátságosan intenek ők is a távolodó autó után. TAMÁSI JÁNOS A kutató munka varázsa azóta sem engedi Gutái dok­tort: 1965 óta rendszeresen foglalkozik a Tolna megyei egészségügy történetével. — Körülményes, időigé­nyes tevékenység. — Jóformán csak hét vé­gén jutok el a levéltárba, ahol sokkal kevesebb időt tölthetek, mint amennyit szeretnék. Amikor az ember meg akar valamit tudni, gyakran köteteket olvas el egyetlen dolgot kutatva. Köz­ben felfigyel olyan érdekes­ségekre, amelyek elindíthat­ják egy újabb tanulmány lét­rejöttét. Akik helytörténettel foglalkoznak, tudják, gyors sikert nem hoz. De a szelle­mi kikapcsolódás olyan mód­ja, amely egyúttal alkotó te­vékenység. EREDETILEG ÁRSZAKÉRTŐ A helytörténeti kutatás ágazatai közül napjainkban egyre népszerűbb a gazdaság- történet. Ifjabb dr. Szilágyi Mihály, a megyei tanács ipari osztá­lyának árszakértője, kereske­delmi közgazdász, sok min­dennel foglalkozik, de leg­többet gazdaságtörténettel, Ifjabb dr. Szilágyi Mihály ezen belül kereskedelem­történettel. — Az egyetemen Berend T. Iván tanítványa voltam, és mert eredetileg éppen törté­nésznek készültem, minden csak közelebb vitt a kutató­munkához — mondja. — Ér­deklődőből gyakorló kutató­vá Pataky József hatására lettem: meghallgattam azt az előadását, amely Szekszárd város történetével kapcsola­tos vizsgálódásairól szólt. Fel­lelkesedtem. Kiderült, hogy a levéltárban segítőkészen fo­gadják azokat, akik a kuta­tásban tapasztalatlanok, így nekifogtam... Településtörté­nettel, pénzügytörténettel is foglalkozom azóta, folyama­tosan kutatom a Tolna me­gyei zsidóságra vonatkozó anyagot. — Többet publikál, mint sok főfoglalkozású... — Minden szabad időmet kutatással töltöm. A szabad­ságomat is. Hogy eredmé­nyesebben dolgozhassam, most törökül tanulok, egyik kutatási területemhez szük­séges a török nyelvtudás. — Ezek után azt hiszi az ember, hogy tulajdonképpen ez az igazi hivatása. — Talán lenne rá lehető­ség, hogy kutatómunkával keressem meg a kenyeremet, de nem vágyom rá. Nem akarok elszakadni a hétköz­napi gyakorlattól, szeretem az árszakértői tevékenységet. * A helytörténészek sok min­dent tudnak a világ dolgai­ról, a múlt ismerete kulcs a jelen történéseihez. A rend­szeres kutató és feldolgozó munka pedig tartalmasabbá teszi a vele foglalkozók éle­tét. A helytörténeti kutatást van, aki hobbinak, más ne­mes szenvedélynek tekinti. Az biztos, hogy eredményei a közösséget gazdagítják. V. F. É. Polietilén zacskóba kerülnek a pergő babszemek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents