Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-25 / 72. szám
1978. március 25. KÉPÚJSÁG 3 Az államosítás évfordulója Magyarország politikai, társadalmi és gazdasági fejlődése 1948-ban a szocializmus irányába fordult. Az iparban március 25-e adott indítást ennek a folyamatai A száznál több munkást foglalkoztató iparvállalatok magyar tulajdonú részvényeinek államosításával, több mint félezer iparvállalat állami tulajdonba vételével a hazai iparban túlsúlyra jutott a szocialista szektor. Vízgazdálkodás A VÍZIG baggerje tisztítja, mélyíti a szivattyúállomás előtti gyűjtőmedencét A Gemenc Ipari Szövetkezet emberei bekerítik az öntözőfürt központi telepét Kiemelkedő eseménye és dátuma e nap a magyar ipar- történetnek, mert az ipari államosításokkal kezdődött az az átalakulási folyamat, amely a modern ipar kielégítésével a magyar gazdaság szerkezetét, jellegét és fejlettségét is formálta. A magyar ipar termelése az elmúlt évben csaknem nyolcszorosa volt az 1950. évinek, bruttó állóeszköz- vagyona — ennek legfőbb elemei a műszaki-technikai színvonalat is meghatározó: gépek, technológiai berendezések — mintegy hétszeresére növekedett, az ipari dolgozók száma pedig több mint kétszeresére. A csaknem három évtizednyi időt a termelésnövekedés évi kb. 8 százalékos átlaga jellemzi. Olyan növekedési ütem ez, amely a hazai ipartörténetben példa nélküli, nemzetközi összehasonlításban pedig jóval a világátlag feletti. Az ötvenes évek dereka óta az ipar a népgazdaság vezető ágazata, amely napjainkban az ország társadalmi termékének 57—58, nemzeti jövedelmének pedig 45— 46 százalékát állítja elő. Az ipar nemzetközi gazdasági kapcsolatainkban is az első helyre került. A magyar ipar teljes termelésének csaknem egynegyedét a külpiacokon értékesíti; végtermék kibocsátásában — vagyis az ipari termékek fogyasztásra, felhalmozásra és exportra való felhasználásában — az exporthányad az 50 százalékot is meghaladja, összes kivitelünk csaknem 90 százaléka az ipar produktuma, s ha ebből levonjuk a nyers- és alapanyagokat, az állapítható meg, hogy a magyar export mintegy négyötödét ipari kész- és félkész termékek alkotják. A magyar ipar elmúlt évtizedekben fejlődése során arculatát, ágazati szerkezetét is megváltoztatta. A két világháború közötti időszakban, de még az 1950-et megelőző esztendőkben is az ipari termelés több mint a felét A községekben a népfrontbizottságok képesek átfogni az egész község társadalmi életét. Nem így a városokban és a nagyközségekben. Még mindig sok eltérés van a falusi és a városi életforma között. Nem kell magyarázni, sok szó esett már róla lapunkban is, hogy meg kell teremteni, ki kell kísérletezni a lakótelepi közösségi életformát. Sokan nem hisznek ennek a lehetőségében, mondván, hogy az új lakótelepeken nem ismerik egymást az emberek és nem is óhajtják megismerni, mert régi rokoni, baráti és munkahelyi kapcsolataikat „hozzák magukkal”. Bizonyíték erre, hogy a régebbi, telepszerűen épült lakásokban sem alakultak ki a házon belüli, vagy házak közötti kapcsolatok. És a legfőbb érv, hogy hiányoznak az objektív feltételek, mert nincsenek közösségi életre alkalmas közös helyiségek. Nos, lehet, hogy nem könnyű a lakótelepeken közösségi életet szervezni, de biztos, hogy lehet, és még- inkább kell. A kérdés, hogy ez kinek a feladata, már régen eldőlt. A népfrontbizottságoknak kell megszervezni, fejleszteni a lakóterületi munkát. a könnyűipar és az élelmiszeripar állította elő, jelezvén, hogy a magyar ipar a korabeli nemzetközi szinthez képest is elmaradott volt. A gazdasági haladás ütemét, az egész gazdaság fejlettségét meghatározó nehézipar részesedése a teljes ipari termelésben ma mintegy 63 százalék. Ennek jegyében lett a gépipar a magyar ipar első számú ágazata, amelynek részesedése a teljes ipari termelésben 26—27 százalék, a vegyipar pedig megtöbbszörözte részesedését — a korábbi kb. 5 százalékról több mint 15 százalékra — folyamatosan zárkózik fel ahhoz a termelési arányhoz, amely a modern vegyi anyagok általános alkalmazásához szükséges. Az államosítás a magyar ipartörténet nevezetes eseménye, dátuma, fordulópontja; jogos tehát a történelmi szemlélet, a múlthoz történő viszonyítás. Jogos, de nem elegendő. A magyar ipar jelentős és egyre növekvő részvétele a nemzetközi munka- megosztásban szükségessé teszi a kitekintést, a nemzetközi összehasonlítást. Nemzetközi mércét, szemléleti módot alkalmazva az állapítható meg, hogy a mai magyar ipar ágazati szerkezete közel került a fejlett ipari országok struktúrájának mai jellemzőihez. E tekintetben a magyar ipar viszonylag gyorsan felzárkózott, jóval erőteljesebb mértékben, mint a termelékenységben, és a műszaki színvonalban. A magyar ipar a közelmúltig extenzív jelleggel és módon fejlődött, a termelés bővítésének egyik mozgatója A kezdeti lépéseket már megtették a bizottságok. A legtöbb tapasztalat, érthetően, Szekszárdon van. A HNF megyei elnöksége legutóbbi ülésén tárgyalta a városok lakóterületi munkáját, ott számolt be Eszenyi An- talné, a városi bizottság titkára az eredményekről. Három évvel ezelőtt alakult meg az első körzeti bizottság Szőlőhegyen, tavaly már négy volt, 1979-ig nyolcra szeretnék emelni a számukat. A körzeteket a meglévő tanácstagi körzetek szerint hozták létre. A közvetlen irányítás érdekében a körzeti bizottságok elnökei tagjai a városi bizottságnak. A szekszárdiak tapasztalata, hogy a tanácstagok nem mindenütt kpcsolódnak be a körzeti bizottság munkájába. Néhol egyáltalán nem tartanak igényt az együttműködésre. Az állami bérházakban tömbönként szervezték meg a lakóbizottságot, ennek elnöke a körzeti népfrontbizottság tagja. Huszonhat tömbben ugyanannyi bizottság működik, 185 taggal. A szövetkezeti lakásokból álló házakban házbizalmiakat, az OTP-lakások tulajdonosai pedig közös képviselőket választottak. A városi népfrontbizottságnak 31 házbizottsági elnökkel és 27 köa létszámnövelés volt. Kétségtelen, hogy az utóbbi esztendőkben ez a több évtizedes tendencia az ellenkezőjére fordult, a munkatermelékenység termelést növelő szerepe megnőtt. 1950—1977 átlagában mindemellett a termelékenység mindössze 3,4- szeresére nőtt, a termelés bővülését még fele részben sem fedezte. Az ebből származó, s a napjainkat terhelő örökség: a magyar ipar jelenlegi termelékenysége messze a nemzetközi átlag mögött van. Szorosan összefügg ezzel a műszaki színvonal nem kielégítő volta. Az extenzív iparfejlesztést ugyanis egyidejűleg az is jellemezte, hogy a műszaki-technikai színvonal, a technikai felszereltség — azaz az ipar állóeszközeinek gyarapodása — nem tudott lépést tartani a termelés növekedési ütemével. E negatív jelenség csak a hatvanas évek közepe tálán szűnt meg, azóta a technikai felszereltség évi növekedési üteme már meghaladja a termelés fejlődési ütemét. Az államosítás óta eltelt három évtized iparfejlesztő munkája jelentősei és maradandót alkotott: alig ember- öltőnyi idő alatt a közepes fejlettség szintjére emelte a teljesítőképességben sokszorosára növelt magyar ipart. Most — s ezalatt napjaink, s a soron következő ötéves tervek időszakai értendők — az ipari fejlettség magasabb szintjét kell megcéloznunk és elérnünk. Ez fejeződik ki a hetvenes évek iparpolitikájában, amely az ipari termelés hatékonyságának növelését — s az ehhez kapcsolódó feladatokat: a termelési és a gyártmánystruktúra korszerűsítését — állította az iparfejlesztés középpontjába. Az intenzív jellegű ipar- fejlesztésben csak a kezdő lépéseket tettük meg, amikor a világpiaci árváltozások — mindenekelőtt a nyersanyagok és az ipari késztermékek árarányainak módosulása — is megsürgették e teendők tempósabb végrehajtását. zös képviselővel van rendszeres kapcsolata. Legszerencsésebb az elhelyezése a klubkönyvtárban a felsővárosi bizottságnak, mert egy épületben működik az ugyancsak „népfrontos” Olvasó asszonyok klubjával, két pártszervezettel. A tanácstagi beszámolókat is ugyanabban az épületben tarthatják. A városrész közösségi élete egyazon színtéren bonyolódik, de a működés tárgyi feltételei és lakó- területi bizottságoknak is megvannak. Az újonnan alakulókat is el tudják helyezni. A körzeti bizottságok ma már életképesek, azok az emberek foglalkoznak a környezetvédelem, a városfejlesztés aktuális gondjaival és még sok mással, akik a legjobban ismerik és ott tudnak dolgozni, segíteni, ahol élnek. A körzetektől a városi bizottság sok információ birtokába jut, tevékenysége új területekre terjed ki, ugyanakkor egy sor feladatot elvégeznek helyben, így több energiája marad a városi bizottságnak az átfogó kérdéseket érintő munkára, például a tájékoztatásra, a kertbarát-mozgalom szervezésére, a szülői munkaközösségek irányítására és a közművelődésre. — I — ' A munka ezeddig látványos volt, a jövőben nem lesz az. A mű, amely a Sió-csatorna bal partja mentén húzódik, a föld alá került; százmilliót költöttek el, csöveket vittek a kultúrterület alá, csatornát vágtak, nyitottak meg és mélyítettek, villanyt vezettek a telepre, és megépült a gépház, tele jó erős szivattyúkkal, motorokkal, és minden bizonnyal kifogástalan auto- matikával. A Sió bal parti öntözőfürt kész, üzemeltetésre alkalmas. Mindezeket Krekó György, az öntözőfürt műszaki vezetője mondja el, aki érmen morgolódik, mivelhogy szalad az idő, és még sok a tennivaló. Itt a tavasz, és a tavasz második részében a gazdaságok már kérik az aranyat érő vizet. Sióagárd, Harc, Mözs, Tolna és a Sz. Á. G. tarthat igényt arra, hogy vizet vesz földből, a csövekből. Mindig annyit, amennyi szükséges. Ez az öntözőfürt az első és eddig a legjelentősebb Tolna megyei vízgazdálkodási 'éte- sítmény. Hiszen ez nemcsak lé„evel bizonyít, hogy tudniillik akkor is kel.1 öntözni, ha esik az eső,* tehát az öntözési gazdálkodás nemcsak és nem kizárólag a szárazságban gazdaságos, hanem az év minden szakában. Amikor nem szükséges permetezni — öntözni — akkor az előkészület adja a vízgazdálkodás gazdasági munkáját. Ez az öntözőfürt fejleszthető, hiszen vize bőven van, jó a vize, a Taplós alatti Du- na-ágakból ered ide a csatornán, nem a szennyezett Siót használják vízvételre. A termelő gazdaságokat mindig ellátja majd vízzel a Dunántúli Regionális Vízmű és. Vízgazdálkodási Vállalat Sió bal parti öntözőfürt nyomás- központja... Azaz ez a kis telep, amely a palánki nádas, a mözsi téesz földje, meg az országút közé települt — csápjai pedig kilométereken át szövik be a jófajta termőföldet. A szezonra készülnek, az első igazira, hiszen tavaly lényegesebb igény nem volt, idén április 15-től kérnek a gazdaságok öntözővizet. A VERTESZ szakemberei április elsején vonulnak fel, beszabályozzák az automatikát, és a szolgáltatás tizenötödikétől kezdődhet. Addig a tennivalók nem csökkennek: a Gemenc Ipari Szövetkezet emberei bekerítik a telepet — „Olyannak kell itt lennie mindennek, mintha ivóvíztelep volna” — mondja a műszaki vezető. —. A VÍZIG baggerje tisztítja a tárolómedencét, azaz a felgyülemlett iszapot kidobja a partra, tereprendezés, és a műhelygarázs elkészítése van még hátra. Különben minden kész az indulásra. A műhelv, ha késik is — a tervek sem sürgetik — nem akadálya a vízszolgáltatásnak. Krekó György, bár az első igazi szezont most kezdik, mégis azt mondja, majd a jövő év lesz az igazi, ő tudja: az üzemeltetés során sok olyan tapasztalat gyűlik majd össze, amely nyugodt vízszolgáltatást tesz lehetővé. Az Automatika jó, az ember betáplálja tudományát, a másik ember a szántóföídön a tudományát vízzel, öntözés segítségével akarja sok-sok zöldséggé, áruvá gyarapítani. A Sió bal parti nyomásközpontból forintok folynak majd a csöveken, a föld alatt, hogy a felszínre jutva és kiszórva, több zöldség, gabona, kukorica, lucerna legyen — és a jövő év azért lesz jobb a telep dolgozóinak, mert akkor konkrétan elmondhatják, hogy munkájuk — vizük —, mennyire gazdagította a fürtre települt közös gazdaságokat. — És akkor virágos, parkosított lesz majd a telep, most még agyongázolnák a gépek — mondja Krekó György. Búcsúzunk a „fürttől”, azzal, hogy majd amikor az éltető vjzet adják, akkor is felkeressük őket. PÄLKOVÄCS—GOTTVALD Az iparfejlesztés múltbeli és mai feladatainak különbözőségét azzal érzékeltethetjük, hogy napjainkban a már meglévő és működő iparvállalataink kapuin belül zajlik az iparfejlesztés, ott kell megújítani a termékszerkezetet. magasabb szintre emelni külön-külön minden vállalat, s végül is a magyar ipar fejlettségét. GARAMVÖLGYI ISTVÁN Ott lenni, ahol élünk A népfront és a lakóbizottságok Szezon előtt a bal parti őntőzőfiirt Műhely és garázs is épül
