Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)

1978-03-24 / 71. szám

a Képújság 1918. március 24. A közművelődés kérdései Fesztivál és minősítés után A közművelődéssel foglalkozó rovatunkban ez év február 10-én jelent meg a megye színjátszó és irodal­mi színpadi mozgalmával foglalkozó írás. Arról számolt be, hogy milyen lépéseket terveznek és tettek meg máris az illetékesek, hogy kikerüljön a hullámvölgyből ez a fontos műkedvelési forma. Cikkünket így fejeztük be: „Az eredményeket is nyomon kell követni, hogy idejé­ben kiderüljön, hol szorul pótlásra a lelkesedés.” Az első várva várt esemény, a siófoki minősítés le­zajlott, a várva várt eredmények nélkül. A mozgalom egyik helyi irányítójának erről szóló cikkét közzétesz- szük, hozzátéve, hogy talán nem árt az önvizsgálat — színjátszók és vezetőik számára sem. Számítógép a gimnáziumban A miskolci Földes Ferenc Gimnázium saját számítógép­pel rendelkezik. A középiskolások matematikaoktatásához hasznosítják a gépet. Az ott érettségizett fiatalok — a szá­mító gépes gyakorlat eredményeképpen — számítógép­operátori oklevelet is kapnak. (MTI-fotó, Herényi László felvétele — KS). Az ékszergyártás fellegvára Március 9—12-e között Siófokon zajlott le az ama­tőr irodalmi színpadok és színjátszó csoportok orszá­gos minősítésének területi rendezvénye. Ez a verseny egyben a Somogy megyeiek által meghirdetett „VIII. Himnusz a békéről” orszá­gos fesztivál programját is jelentette. Három megye: Somogy, Tolna és Baranya huszonhárom együttese in­dult ezen a találkozón. Me­gyénkből hat csoport mutat­ta be műsorát, valameny- nyien minősítési igénnyel. Irodalmi színpadaink a kö­vetkező eredményt érték el: A községi csoportok „Justh Zsigmod” kategóriájában a dunaföldvári „Játékszín” irodalmi színpad ezüst foko­zatot kapott, ugyanitt nem kapott minősítést az alsó­nyéki irodalmi színpad. A diákcsoportok a diák­színjátszás „Kelemen László” kategóriájában a paksi „Vak Bottyán” Gimnázium irodal­mi színpada és a szekszárdi Garay János Gimnázium irodalmi színpada bronz fo­kozatra minősült, nem ka­pott minősítést a dombóvári „Gőgös Ignác” Gimnázium csoportja. A városi csoportok „Heve­si Sándor” kategóriájában indult megyénk egyik rég­óta működő, neves együttese, a szekszárdi Kísérleti Szín­pad. Az ő eredményük okoz­ta a legnagyobb meglepetést, sajnos, kellemetlent. Az ed­digi bronz és ezüst fokozat után most nem kaptak mi­nősítést. Ezekhez az eredmények­hez néhány megjegyzést fel­tétlenül hozzá kell fűzni, mert úgy érezzük, hogy a minősítésben elért fokozatok nem tükrözik hűen azt a munkát és azokat az ered­ményeket, melyeket irodal­mi színpadaink eddig végez­tek, illetőleg elértek. Ha ennek okait vizsgáljuk, első helyre kívánkozik a zsűrizésben adódottt követ­kezetlenség, az, hogy a cso­portok egy részét nem is­merték. Ha csak egy példát ragadunk ki ebből, kiderül, hogy ez az állítás nem alap­talan. A szekszárdi Kísérleti Színpad műsorát bírálva a zsűri véleményét összefog-* laló zsűritag, dr Sződy Szi­lárd anélkül, hogy a csoport korábbi munkáját, vagy ed­digi műsorait ismerte volna, szinte megsemmisítő kritikát mondott a látott előadásról, amellyel tulajdonképpen a csoport egész eddigi tevé­kenységét megkérdőjelezte, így a legrosszabb produkció- jú, kezdő csoportok szintjére degradálta az együttest, amely a Brecht műveiből összeállított „Seholsincs bár” című műsort mutatta be, Bajor Tibor rendezésé­ben. A zsűri elnöke, Máté La­jos, a Népművelési Intézet munkatársa, aki 1977-ben a Kísérleti Színpad műsorát bírálva, színházi élményről, magas szintű produkcióról beszélt, most megerősítette az említett zsűritag szavait... Ha nem is ugyanaz az elő­adás, de a szereplők ugyan­azok, az előkészítő munka most, a siófoki műsornál na­gyobb volt. Hogyan lehet ekkora különbség (három szinttel való esés), egy cso­port két produkciója között? Hangsúlyozom, megyénk egyik legegyenletesebben dolgozó, már ötödik éve mű­ködő csoportjáról van szó. A Kísérleti Színpad mun­kájáról a Népművelési Inté­zet akkori munkatársa, Bicskei Gábor, szakvélemé­nyében többek között a kö­vetkezőket írta: „A csoport fejlődő művészi színvonalán túl azért is elismerést érde­mel, mert jelentős közműve­lődési funkciókat vállal... az együttes további fejlődés esetén alkalmas arra, hogy Tolna megye központi, bá- zisjellegű csoportjává vál­jék.” A Kísérleti Színpad igye­kezett is ebben a szellem­ben tevékenykedni A mos­tani, minősítésre felkészítő időszakban aktívan részt vettek a megye többi irodal­mi színpadának, színjátszó csoportjának próbáin, hogy segítsenek a kevesebb ta­pasztalattal rendelkezőknek. Ezek után érthető, ha hangsúlyosan foglalkozunk a Kísérleti Színpadot ért méltánytalansággal, hiszen a megye tö*bbi együttesét is érinti. Hogyan fogadják, el­fogadják-e ezek után a Kí­sérleti Színpad segítségét, hiszen őket egyértelműen elmarasztalta a zsűri? A megye irodalmi színpa­di, színjátszó mozgalmát jól ismerők nevében megnyug­tathatjuk a kételkedőket: öt­éves működése alatti ered­ményei feljogosítják a szek­szárdiakat, hogy továbbra is figyeljünk tevékenységükre. Mindezzel nem azt akarom bizonygatni, hogy az együt­tes siófoki produkciója hi­bátlan volt. csak a zsűri té­vedett, minden felelősség őket terheli, hanem azt, hogy előzetes tájékozódás, a közönség hatása, a csoportok minimális ismerete nélkül felelőtlenség kategorikus ki­jelentéseket tenni, műsoro­kat bírálni. Hiszen mindezek az adott csoport további munkájára lehetnek negatív hatással. Az amatőr színját­szó fesztiválokra, országos minősítésekre az utóbbi években sajnos az a jellem­ző, hogy a közönség majd­nem teljesen kizárólagosan a részt vevő együttesek tagjai­ból tevődik össze. Ez óhatat­lanul befolyásolja a zsűrizés módját is. Ezért nem talál­kozik sokszor a zsűri véle­ménye az „igazi” közönségé­vel. A siófoki minősítésen javaslat hangzott el, a „kö­zönségközpontú” találkozók megrendezésére. Jablonec, a festői észak­csehországi város a csehszlo­vák ékszergyártás hagyomá­nyos központja. A drágakö­vekből és fémekből itt készí­tett ékszerújdonságok világ­hírnévre tettek szert. Noha a hagyomány 250 éves, a gyár kiválóan alkalmazkodik a mai divatos igényekhez. A Jablonex elnevezésű kül­kereskedelmi szervezet jelen­leg hat országos vállalatot és két szakosított üzemet egye­sít. amelyek évi termelési ér­téke eléri az 1,7 milliárd ko­ronát, s ebből 1,3 milliárd ko­rona értékű termék exportra készül. A csehszlovák ékszergyár­tás alapjában véve hazai nyersanyagokra, hazai gé­Magyar kórus í A szolnoki Kodály-kórus képviseli a magyar kórusmű­vészetet az írországi 25. nem­zetközi ezüstfesztiválon. A május 3-tól 8-ig Dél-Irország pékre és berendezésekre tá­maszkodik. Erről tanúskodik az a tény, hogv az elmúlt há­rom évben külföldi berende­zések vásárlására mindent összevéve 1,2 millió koronát fordított az állam, míg az át­lagos évi export 2,3 milliárd korona értékű volt. A Jablonex által lebonyo­lított exportforgalomban je­lentős helyet töltenek be a szocialista országok. Az el­múlt évben a szocialista álla­mokba irányuló szállítások 29 százalékkal emelkedtek. A csehszlovák ékszerek legna­gyobb megrendelői közé tar­tozik mindenekelőtt a Szov­jetunió, ' Lengyelország, Ro­mánia, Magyarország és az NDK. Írországban Cork városában sorra kerülő találkozó minden eddigit fe­lülmúl, hiszen európai együt­teseken kívül más földrészek dalosai is színre lépnek. A hat Tolna megyei csoport bemutatott műsora alapján természetesen nem kaphatunk teljes képet me­gyénk amatőr színjátszásáról, mégis nyugodtan állíthat­juk, hogy az országos bemutatkozás és minősítés ténye már önmagában előrelépést jelent. Javult a témaválasz­tás, különösen szembetűnően a diákszínpadok esetében. Komolyan készültek erre a fellépésre a fiatalok, akik­nek műsorait — és további hat megyei irodalmi szín­padét legközelebb április 2-án, a Szekszárdon megrende­zendő „Három tavasz” megyei irodalmi színpadi feszti­válon láthatja a közönség. NÉMETH KÁROLY, az irodalmi színpadok megyei szakbizottságának vezetője A módosított Polgári Törvénykönyv A tulajdonjog szabályai ín. A tulajdonjog formái fon­tossági és a társadalom éle­tében betöltött szerepük meg- határozósága alapján rende­zettek. így a társadalmi tu­lajdon (állami, szövetkezeti, társulási tulajdon), a szemé­lyi tulajdon és a magántulaj­don. Ez utóbbi két tulajdoni formánál különböző jogsza­bályok korlátozásokat írnak elő. A tulajdonjog tárgyainál alapelv, hogy az épület tu­lajdonjoga a földtulajdonost illeti meg. Kivételt képeznek azok az esetek — például a tartós földhasználat —, ami­kor az építkezőt illeti meg az épület tulajdonjoga, bár ez a kör — több egyéb jog­szabályi rendelkezés alapján — egyre bővül. Amennyiben mind a föld, mind az épület tulajdonosa magánszemély, a földtulajdo­nost az épületre, az épület tulajdonosát pedig a földre elővásárlási jog illeti meg. Előfordul, hogy a tulajdo­nos jóhiszeműen földjének határain túl építkezik, ekkor kártalanítással tarozik, vagy a beépített, illetve megoszt- hatóságnál a földrészletet, esetenként pedig az egész földet köteles megvásárolni. Ha a túlépítő rosszhiszemű volt, vagy ha a szomszéd a túlépítés ellen olyan időben tiltakozott, amikor az eredeti állapot helyreállítása nem okozott volna aránytalan ká­rosodást, az előző jogkövet­kezményeken kívül lehetsé­ges a saját föld és az épület tulajdonba bocsátása, illetve az épület lebontása. Megtörténik az is, hogy va­laki idegen földre épít, de ekkor a földtulajdonos szer­zi meg az épületet. Kérel­mére azonban a földrészlet­nek — megoszthatóság ese­tén —, illetve a földnek a megvásárlására lehet köte­lezni az építkezőt. Amikor az épület értéke a földnek —• földrészletnek — az értékét lényegesen meghaladja, ak­kor ellenérték fejében az építkező szerzi meg a föld tulajdonát. A földtulajdo­nos kérelmére a bíróság meg­állapíthatja, hogy a föld és az épület tulajdona ketté­válik, ekkor földhasználati jog jön létre. Elég gyakori, hogy a fiatal házasok valamelyik szülőhöz költöznek és a meglévő házasingatlannál épületet bő­vítenék, hozzáépítést, vagy átépítést — például komfort- fokozat létesítése, stb. — vé­geznek, ezzel közöttük — el­térő megállapodás hiányában — közös tulajdon keletkezik. Az építő tulajdoni hányadát az egész ingatlan értékéből az épített részére eső érték aránya alapján kell meg­állapítani. Állami és szövetkezeti tu­lajdonban álló ingatlan tu­lajdonjogát ráépítéssel meg­szerezni nem lehet, azon kö­zös tulajdon sem keletkezhet. A HASZNÁLATI JOGOK A tartós földhasználatra alapítottan az állami és szö­vetkezeti tulajdonban álló földet gazdasági tevékenység vagy építés céljára jogi sze­mélynek, illetőleg magán- személynek használatába le­het adni, sőt magánszemé­lyek közös használata is le­hetséges. A föld — ha jog­szabály kivételt nem tesz — ellenérték fejében adható használatba. A földhasználó által létesí­tett épület, berendezés, fel­szerelés, növényzet, valamint termelésének eredménye az ő tulajdonát képezi. Nyilván­való, hogy a használattal já­ró terheket is viselnie kell. A földhasználati jogot át­ruházni és az ilyen földet ha­szonbérbe adni, valamint a jogról lemondani csak jog­szabályban meghatározott esetekben és módon lehet. A használó halála esetén az öröklés szabályai szerint az örökösre a jog átszáll. A földhasználat rendelke­zései irányadóak, ha a nem állami és nem szövetkezeti tulajdonban álló föld tulaj­donosával kötött megállapo­dás vagy bírósági határozat alapján az épület tulajdon­jogát az építkező szerzi meg — túlépítés, ráépítés —, az épület tulajdonosát az épület fennállásáig a földre haszná­lati jog illeti meg. Haszonélvezeti jogánál fogva a jogosult a más sze­mély tulajdonában álló dol­got birtokában tarthatja, használhatja, hasznait szed­heti. A dolog tulajdonosa a fenti jogosítványokkal csak akkor élhet, ha a haszonélve­ző e jogait nem gyakorolja. A haszonélvező harmadik személynek a jogok gyakor­lását csak akkor engedheti át, ha a tulajdonos — azonos feltételek mellett — a dolog használatára nem tart igényt. BIRTOK ÉS BIRTOKVÉDELEM Birtokos, aki a birtokot megszerzi, magához veszi, vagy más módon hatalmába kerül, illetve akitől a dolog időlegesen más személyhez került, valamint az, akinek a földjén használati jog áll fenn. Birtokvédelem illeti meg a birtokost, ha jogalap, nélkül megfosztják birtokától, vagy birtoklásában zavarják. A birtokvédelem mindenkivel szemben kérhető, annak ki­vételével, akitől a birtokot ti­los önhatalommal szerezte meg. A birtokos jogcíme sze­rint részesül védelemben az­zal szemben is, akitől birto­kát származtatja, illetőleg akinek birtokát időlegesen átengedte. (Pl: bérlő — tu­lajdonos). Az eredeti birtokállapot helyreállítása, vagy a zavarás megszüntetése a szakigazga­tási szervtől kérhető a sére­lemtől számított egy év alatt, ahol harminc napon belül a kérelem tárgyában kötelesek érdemi döntést hozni. A ha­tározat a kézbesítéstől számí­tott 15 napon belül kereset­tel támadható meg a bíróság­nál, melyet az ügyben részt vevő személyek számát meg­haladóan még egy további példányban k^ll benyújtani, vagy a bíróság heti félfoga­dási napján jegyzőkönyvbe mondani. A birtokos közvetlenül kér­het birtokvédelmet a bíróság­tól az egy év letelte után, il­letve ha az ügyben a birtok­láshoz való jogosultság is vitás. A SZERZŐDÉSEN KÍVÜLI KÁRTÉRÍTÉS SZABÁLYAI Alapvető szabály, hogy a jogellenesen kárt okozó térí­tési kötelezettséggel tartozik. A jogszabály felsorolja, hogy mikor mentesül a kár meg­fizetése alól. (Pl: nem köve­telhető kártérítés, ha a kárt a károsult beleegyezésével okozták és a károkozás társa­dalmi érdeket nem sért, vagy veszélyeztet, stb.) Ha a kárt többen okozták, a károsulttal szemben egye­temlegesen felelnek, míg egymás között a magatartá­suk felróhatósága arányában oszlik meg a felelősség. Amennyiben alkalmazott munkaviszonyával,, a szövet­kezet tagja tagsági viszonyá­val összefüggésben okoz har­madik személynek kárt — eltérő rendelkezés hiányában — a kárért a munkaadó, il­letve a szövetkezet felel. A kárt okozó felelősségre voná­sa, a munkaügyi, illetve szö­vetkezeti jogszabályok alap­ján — külön eljárásban — történik. Lényeges módosítás, hogy az államigazgatási jogkörben okozott kártérítésnél nem feltétel a károkozó fegyelmi, vagy büntető felelősségre vo­nása, hanem csak az, hogy ha a kár rendes jogorvoslat­tal nem volt elhárítható, ille­tőleg a károsult a kár elhá­rítására mindezeket igénybe vette. Uj a kártérítési jogban a nem vagyoni kár megtéríté­sére vonatkozó rendelkezés. Minderre akkor kerülhet sor, ha a károkozó magatar­tása a károsultnak a társa­dalmi életben való részvéte­lét, vagy egyébként életét tartósan vagy súlyosan meg­nehezíti, illetőleg a jogi sze­mélyeknek a gazdasági for­galomban való részvételét hátrányosan befolyásolja. Kártérítés alapján igényel­hető a tényleges kár — az elmaradt vagyoni előnnyel — az értékcsökkenés, kárpótlás és egyes költségek. A kárt pénzben és általá­ban egy összegben kell meg­téríteni. Járadékban — havonként visszatérően — kell a kárt rendezni, ha az a károsult saját vagy a hozzátartozó tar­tását biztosítja. A járadék kiszámításának részletes szabályai vannak. Általános kártérítés meg­állapítására pedig akkor ke­rülhet sor, ha a kár mértéke pontosan nem számítható ki és ezzel a károsult teljes anyagi kárpótlása így érhe­tő el. AZ ÖRÖKLÉS SZABÁLYAI Az ember halálával ha­gyatéka az örökösre száll át, aki törvény vagy végintézke­dés alapján örököl. A vég­rendelet megelőzi a törvé­nyes öröklést. Egyéb örökös hiányában az állam a törvé­nyes örökös. A törvény rész­letesen felsorolja az öröklés­ből való kiesés, az érdemte­lenség és az öröklésről törté­nő lemondás egyes eseteit. Elég gyakori, hogy az örök­hagyó halálakor a házastár­sak nem élnek együtt, és ha- az együttélés helyreállításá­ra nem volt kilátás, akkor a túlélő házastárs az öröklésből kiesik. Erre azonban csak az hivatkozhat, aki kiesés ese­tén örökölne, illetve végren­deleti vagy egyéb más teher­től szabadulna. A törvényes öröklés szerint az örökhagyó gyermekei fe­jenként egyenlő részben örö­kölnek. Leszármazó hiányá­ban örököl a házastárs. Ha házastárs nincs, akkor a szü­lők és azok gyermekei, illet­ve a nagyszülők, továbbá azok leszármazói és felmenői örökölnek. Az öröklés előző általános szabálya változik, ha nem az örökhagyó leszármazója a

Next

/
Thumbnails
Contents