Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-24 / 71. szám
1978. március 24. «ÉPÚJSÁG 5 Ismét nagypénteken érkezik a hollandus...? Évekkel ezelőtt riportot írtunk Döbröközről, „Nagypénteken érkezik a hollandus” címmel. A hollandus nem érkezett meg nagypénteken, alighanem jó „drótot” kaphatott. Mindenesetre néhány néprajzitárgy-üzér portékája egy ideig eladatlan maradt és ez is valami. Nos, úgy tűnik, hogy a várható idegenforgalmi szezonra nemcsak az idegenforgalmi hivatalok, utazási irodák és szállodák készülnék fel. Március 15-én este, a bonyhádi autóbusz-pályaudvaron találkoztunk egy ismeretlen ismerősünkkel. Csak ezzel a jelzővel illethető, mivel ő ismert bennünket, mi viszont sajnos máig se tudjuk a nevét. (A lakcímét igen: Szek- szárd, Bartina köz 4.) Ismeretlen ismerősünk elragadtatott állapotban volt. Épp akkor érkezett egy „kiállításról”. Meghirdetett kiállításra Bonyhádon, aznap érmen nem került sor, így csodálkozásunk talán érthető volt. Rövidesen fény derült arra, hogy a „kiállítást” egy bonyhádi ócskás rendezte, nem tenyérnyi alapterületű boltjában, hanem a lakásán. Itt műtárgyak, néprajzi értékű tárgyak tömegével álltak az érdeklődők rendelkezésére. — Legalább félmillió forintos érték! — lelkesedett a látogató, aminek ha a fele igaz, az is sok. Később kiderült, hogy az ő ,áriállítása” viszont március 16-án, délelőtt 10 órakor záródott a lakásán. Kapható volt sarokpad, rokka, füstös fazék, járom, csillár, ingaóra és még sok egyéb minden mennyiségben. Baj, hogy kapható volt. Baj, hogy a jelek szerint a népművészet neppereire még mindig nem figyel senki sem. Ócskásság, tollgyűjtés és más országjáró foglalkozások révén szinte a szemünk előtt alakult ki fogyó népművészeti értékeink feketepiaca. Nem biztos, hogy az idén ismét nagypénteken érkezik a hollandus. De valakik, valahonnan (elsősorban a fővárosból) biztos megérkeznek. Meg kellene találni a módot az efféle belföldi turizmus megfékezésére. Végtére is az ócskás iparengedély és a lakáson való árusítás joga között úgy hisszük van különbség. Bonyhádon például a kirakatban legfeljebb petróleumlámpák kanócához való avitt rézkupakok láthatók. A lakáson gyertyatartók, ala- bástrom lábazaté állóórák és az is előfordult már, hogy márkás festmények. Meddig? ORDAS IVÁN ÁFESZ-küldöttgyűlés (TUDÓSÍTÓNKTÓL) Küldöttgyűlést tartott a Bonyhád és vidéke ÁFÉSZ Bonyhádon, ahol Ferenc Imre igazgatósági elnök beszámolt az ÁFÉSZ 1977. évi tevékenységéről. Antóni István ismertette a fe'ügyelő bizottság jelentését. A szövetkezet hatásterülete 23 községre és a városra terjed ki. 1977. január elsejével egyesült a bonyhádi és a tevel; szövetkezet, 7081 tagot tartanak nyilván, a részjegy értéke 834 ezer forint. Huszonhét szocialista brigád érte el ezt a jó eredményt. Daradics Ferenc, a bonyhádi járási pártbizottság első titkára, országgyűlési képviselő elismeréssel szólt a szövetkezet múlt évi munkájáról. A küldöttgyűlés egyhangú szavazattal jóváhagyta az 1977. évi mérleget és riyere- ségfelosztást. LOVAK ANDRÁS törvényes örökös, mert akkor ági öröklés az irányadó, ha a vagyontárgyat az örökhagyó valamelyik felmenőjéről öröklés, vagy ingyenes (juttatás útján szerezte. Ezek a rendelkezések érvényesek akkor is, ha a vagyontárgy testvértől, vagy leszármazó- jától származott, mégis azzal a megszorítással, hogy azt az örökhagyó közös felmenőjétől örökölte, vagy ingyenesen kapta. Vagyis az ági öröklés azt jelenti, hogy bizonyos öröklési kapcsolatok esetén a vagyontárgy kitől való származása határozza meg az örökösök körét. Az ági öröklés szabályai — annak ellenére, hogy a vagyon ági eredetű volt — nem terjed ki pl: szokásos mértékű ajándékra (ékszerek), vagy a meg nem lévő vagyontárgy pótlására, stb. Mindebből következik, hogy az ági vagyont természetben kell kiadni. Ha a kiadás célszerűtlennek mutatkozik, akkor lehet pénzbeli kiegyenlítést alkalmazni. Az örökhagyó házastársa örökli mindannak a vagyonnak a haszonélvezetét, amelyet egyébként nem örököl (özvegyi jog), de megszűnik a joga, ha új házasságot köt. Gyakori volt, hogy az örökös tulajdonos és a haszon- élvező az utóbbi jog értékének mikénti elszámolásában megegyezni nem tudtak. Uj rendelkezése a jogszabálynak, hogy mind az örökös, mind a haszonélvező kérheti a haszonélvezeti jog megváltását. Egyedül a házastárs által lakott lakásra és az általa használt berendezési és felszerelési tárgyakra nem kérhető a megváltás. Ez az igény a hagyatéki eljárás során, ennek hiányában az öröklés mengyíltától (az örökhagyó halálától) számított egy éven belül a hagyatéki eljárásra illetékes közjegyzőnél terjeszthető elő. A haszonélvezeti jog arányát a törvény akként szabályozza, hogy az özvegyet az örökhagyó gyermekeivel azonos érték illeti meg. PL: három gyermek esetén a haszonélvezet egynegyed értéket tesz ki.) Ági öröklés esetén a házastársat az ági vagyon egyharmada illeti meg A haszonélvezeti jog megváltására vonatkozó új rendelkezések csak akkor alkalmazhatók, hogy ha 1978. március 1-ig a hagyatékot nem adták át, vagy eddig ez időpontig az öröklés menyíltától az egy év még nem telt el Említésre méltó új rendelkezés az is, hogy az örökség visszautasítása megváltozott. Eddig csak a teljes hagyatékot, illetve a nem élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozó örökösök utasíthatták vissza a föld-, stb örökséget. Jelenleg a személyi vagy magántulajdonban tartható vagyontárgyak körét vagy mértékét meghaladó örökség is visszautasíható Természetesen az államot a visszautasítási jog nem illetheti meg, mert akkor a vagyonnak törvényes örököse nem lenne. Befejezésként indokolt kiemelni, hogy a Polgári Törvénykönyv rendelkezéseinek részletes és mindenre kiterjedő szabályait ismertetnünk nem állt módunkban. Sőt többször utaltunk arra is, hogy egy-egy jogterületet külön jogszabályok szabályoznak. Csak a jogi életben nagy jelentőséggel bíró változásokra kívántuk a figyelmet ráirányítani. DR. NYÍRÖ GÉZA, a Szekszárdi Megyei Bíróság elnökhelyettese Két orvosi szolgálati lakás épül Tolnán, a Lehel utcában. A tervek szerint az egyik május végére, a másik az év végére készül el. Q gyakorlati képzés konkrét feladatai Ülést tartott a Magyar Pedagógiai Társaság Tolna megyei tagozata. A társaság ülésének a kaposvári Tanítóképző Főiskola kihelyezett tagozata adott helyet, ahol Tancz József né, a gyakorló- iskola igazgatója részletesen ismertette a tanítójelöltek gyakorlati képzésének konkrét feladatait. Elemezte a tudatos és tervszerű tanító- képzés folyamatát, a pedagógiai irányítás korszerű módszereit. Ezután dr. Endrédi Lajos tagozatvezető azokról a feladatokról szólt, amelyeket a tanítóképző főiskolának a tanítóhiány megszüntetése, a működő pedagógusok pedagógiai továbbképzésének segítése, valamint a főiskola tudományos kutató szerepének betöltése érdekében kell megoldania. KEDVES HENRIK „Hotel — Kisváros” A „betonhajó” némán horgonyoz az éjszakában. Körülötte „hullámok” — apró házak. A „hajó” oldalán mesz- sze világítanak a betűk: HOTEL DOMBÓVÁR... * — Ne haragudj, hadd kérdezzek tőled valamit — hajol át a szomszéd asztaltól egy szőke hajú, kissé be- szeszelt dalia a mellette lévő asztal egyetlen férfijéhez, aki három lány társaságában hörpöli a sört. — Mi érdekel haver? — int biztatóan a megszólított cseppnyi derűvel szemlélve férfitársa „laza” állapotát. — Te — fogja suttogóra a hangját, de úgy, hogy a fél teremben hallani. — Nem lehetne megpattintani ezt a kis szőkét az asztalodtól? — Kérdezd meg a férjét! — Hol van? — Én vagyok az... Hétköznap este a kisváros legnagyobb szórakozóhelyén, a Hotel Dombóvárban. Szerda van, a hét dereka, fizetés előtt egy nappal. A forgalom nem veri le a lábáról azokat, akiknek estéről estére az a dolguk, hogy a kedves vendég jól érezze magát. Eltekintve egy-két átutazótól, estéről estére ugyanazok. Ismerik egymást. A szolgálatos pincér mindig tudja, hogy melyik vendég az, amelyik „gizla”, azaz abban leli örömét, ha a pincérrel kuka- coskodhat. Mi tagadás, nem sok szórakozás terem egy kisvárosban este... Legutóbb az ügyeletes üzletvezető Soós Zoltán volt, tizenötöd magával. A jelenléti ív tanulsága szerint ezek: két zenész, egy fűtő, egy szállóportás, négy felszolgáló, két szakács, egy csapos, egy felíró, három mindenes, ók azok, akik a képzeletbeli pult másik feléről kiszolgálják az „esti élet” után vágyókat... Nyílik az ajtó. Besétál a két szolgálatos rendőr. Ismerősként köszöntik a pincéreket, egyik-másik asztaltól nekik köszönnek oda. Elég egy pillantás áttekinteni az egész „vendégsereget”, — máris indulnak tovább. Benn a konyhában az aznapi utolsó szelet húst fürdeti a zsemlyemorzsában a szakács, Horváth Márta, egy kései vendég számára. Míg a tenyérnyi hús egyik oldala megsül, elég az idő a bemutatkozáshoz : — Hetedik éve vagyok szakmunkás, azóta itt dolgozom. A hosszú nyelű szakácsvilla könnyen szalad a puhu- ló húsba, egy mozdulat és pirulhat a másik fele. Az a szakmai bánata, hogy ilyen helyen megy a bécsiszelet, pörkölt, natúr, cigány — aztán vége a választéknak. Pedig olyan jó lenne valami mást, újat is felírni az étlapra... Nagy lendülettel nyílik az étterem ajtaja. A fiatal fel- szolgélólány — Pertos Erzsi — szinte vidáman közli a kollégákkal: — Egy üveg sör. Lehet zárni. — Ez ma az utolsó. Az üzletvezetői irodában folyik az éjféli adminisztráció, a kívülálló számára kísértetiesen, amit legalábbis az időpont indokolttá tesz. Az elszámolási íven szánká- zik a ceruza, ürül a pincérek „briftasnija”. Ami marad, az tabu, kérdezni meg illetlenség. De azt azért láthatta az indiszkrét szemlélődő, hogy nem kell nekik két kézzel átmerni a saját zsebükbe... Kint az étteremben már égnek merednek a székek lábai — visszavonhatatlanul jelezve a zárórát — éppúgy, mint a világon bárhol. Á zenekari emelvényen a felszerelések is magukra húzták az éjszakai takarót, csak a pergődob dugta ki a verőjét a ponyva alól. A szálló tenyérnyi hallja is üres, a világítást már mindenütt „félárbocra” kapcsolták. Csak az el nem kelt, ki nem adott szobák kulcsai himbálóznak a stokk rekeszei fölött, mert valószínűtlen, hogy így egy óra felé még ne tért volna haza minden vendég. Nem kínál annyi és főként ilyen kései látványosságokat a dombóvári éjszaka. De talán nem is baj. Hisz itt, sok helyen csörög jóval napkelte előtt a vekker, a munkába korán indulnak. A főutcán egy autó hasítja ketté a csendet. A zajt ezután elnyeli a kisvárosi éjszaka... GYŐRI VARGA GYÖRGY Televíziós műsorok délszláv és német nyelven Téglakerekű autó Áprilisban: riportertanfolyam, nemzetiségi fiatalok számára. — Júliusban: Pannon Krónika — két nyelven. Nemzetiségi politikánk szellemében a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiója megalakulása óta nagy figyelmet fordít a Dél-Du- nántúl városaiban, falvaiban különösen jelentős számban élő délszláv és német lakosság hagyományainak, kulturális értékeinek feltárására, illetve ápolására. E törekvés jegyében készült 1977-ben az így kell járni című néptáncműsor, mely a tízéves Baranya táncegyüttest mutatta be, a Nyújts baráti jobbot című német folklór-műsor, az Egy azon ég alatt című történelmi és néprajzi vetélkedő, valamint a Poklada című kisjátékfilm, mely a mohácsi busójárás legendáját dolgozta fel. A stúdió — ezen az úton tovább haladva — 1978. második felében megkezdi a szerb-horvát, illetve német nyelvű műsorok gyártását, ami mind a saját, mind pedig a Magyar Televízió más szervezeti egységeinek a nemzetiségekkel kapcsolatos eddigi munkáját kívánja teljesebbé tenni. A nemzetiségeink nyelvén sugárzott televíziós műsorok mindenekelőtt az anyanyelv ápolása terén jelenthetnek nagy segítséget, éppen ezért különleges felelősséget jelent — és egyben nehézséget —, a megfelelő nyelvtudású televíziós munkatársak kiválasztása. Az MTV pécsi körzeti stúdiója — a két érintett nemzetiségi szövetség támogatásával — áprilistól riportertanfolyamot szervez fiatal, diplomás, szerb- horvát és német anyanyelvű fiatalok számára, akik közül kiválasztják majd a nemzetiségi programok külső és belső munkatársait. A pécsiek nemzetiségi televíziós programjának keretét á stúdió Pannon Krónika című politikai magazinja képezi, mely jelenleg havonta egyszer magyar nyelven jelentkezik Az év második felétől — a tervek szerint — a Pannon Krónika, ugyancsak minden hónapban, szerb-horvát és német nyelven is hallható lesz. Akik Kétyen keresztülutazva Hőgyész irányába folytatták útjukat, hetekig láthatták a hegytetőn már a lakott terület végét jelző táblán túl — ezt az autót. Magam is többször gondolkodtam azon, vajon kié lehet, ki az, aki a több tízezer forintos járművét az út szélén tárolja? Az autó feltűnése után két héttel már a felvételen látható kép fogadott A gépkocsit valaki felbakolta és elvitte a kerekeit. Aztán hallottam, hogy tulajdonosa feljelentést tett az ismeretlen tettesek ellen. Az autó továbbra is — most már téglákon állva — várta, hogy történjen valami. Néhány nap múlva — megint ismeretlenek —, kitörték az ablakait. Ezután a tulajdonosa — aki kétyi lakos, lakása néhány száz méterre van a helytől — hazavitte a megcsonkított gépkocsit. Kérdés: néhány héttel ezelőtt miért nem volt helye otthon az autónak? TjEkkor még csak a kerekei hiányoztak
