Tolna Megyei Népújság, 1978. március (28. évfolyam, 51-76. szám)
1978-03-03 / 53. szám
2 Képújság 1978. március 3. Startolt az első nemzetközi űrpáros (Folyt, az 1. oldalról.) met és az űrhajóspilóta címet is. Részt vett a jelenlegi kísérlet előkészítésében és felkészült újabb feladatára. Az első csehszlovák űrhajós gondos kiválasztás alapján került a szovjet űrhajósok kiképző központjába. Vladimir Remek a közös programnak megfelelő, a szovjet űrhajósok tapasztalatai alapján kidolgozott tanfolyamon készült fel útjára, elsajátította az űrhajó berendezéseinek kezelését, begyakorolta a tudományos kísérleteket. Parancsnokai nagy elismeréssel nyilatkoztak szorgalmáról, képességeiről. Vladimir Remek 1948. szeptember 26-án Ceske Bu- dejovicében született. Apja altábornagy a csehszlovák légierőnél. 1966-ban fejezte be fizika-matematika tagozaton középiskoláit. Kiváló sportoló. 1966—70-ig a kassai repülőtiszti iskolát végezte el, kiváló eredménnyel. Apja példáját követte. Hadnagyi rendfokozatban hivatásos repülőtiszt lett a csehszlovák légierőnél. 1972—1975-ig a Gagarin Repülőakadémia hallgatója volt. Tanulmányait itt is kiváló eredménynyel végezte el, 1976-ban századosi rendfokozatban ismét a csehszlovák légierőnél szolgálat. 1976 decemberétől lett tagja az űrhajós egységnek. Nőtlen. A Szojuz—28 feladata az, hogy — a Szojuz-^27 utasai, Dzsanibekov és Makarov által már kipróbált módon „utolérje” a Szaljut—6 űrállomást és összekapcsolódjék azzal. Gubarev és Remek együttes kísérletekben vesz majd részt az űrállomás állandó személyzetével, Jurij Romanyenkóval és Georgij Grecskóval. A fellövésre moszkvai idő szerint 18 óra 28 perc 10 másodperckor a bajkonuri űr- repülőtérről került sor. A rajt kitűnően sikerült és az űrhajó ráállt megszabott keringési pályájára. Innen pálya- módosításokkal jut majd el az űrállomáshoz. A két űrhajós közérzete kitűnő, a berendezések kifogástalanul működnek. A Szojuz—28 útjával a szocialista űrhajózás új korszaka kezdődik: ez év végéig lengyel és NDK-beli űrhajósok, 1983-ig pedig a többi szocialista ország, köztük természetesen Magyarország jelöltjei is részt vesznek a Szojuz—Szaljut program végrehajtásában. Gierek-Dolanc találkozó Edward Gierek a LEMP KB első titkára fogadta a Lengyelországban tartózkodó Sztane Dölancot, a JKSZ KB elnöksége végrehajtó bizottságának titkárát. A megbeszélésen Gtierek és Dolanc kedvezően értékelte a lengyel—jugoszláv kapcsolóitok töretlen fejlődését, különösen kiemelték a gazdasági és a tudományos-műszaki együttműködésben elért erledményéket. Aláhúzták, hogy a két párt a kapcsolatok további szélesítésére törekszik, összhangban a lengyel és a jugoszláv nép érdekeivel. Ülésezik a kínai parlament A kínai lapok csütörtökön első oldalon adtak hírt arról, hogy a kínai országos népi gyűlés szerdai plenáris ülésén Je Csien-jing, a KKP KB al- elnöke, honvédelmi miniszter előterjesztette az alkotmány módosításáról szóló beszámolót. A pekingi televízió riport, ban számolt be az eseményről. Olasz kormányválság Andreotti feltételei Az Olaszországot kormányzó Kereszténydemokrata Párt (DC) vezetősége szerdán éj. fél tájban véget ért ülésén állást foglalt február 3-i ha. tározata mellett, azaz síkra szállt egy újabb programmegállapodás talaján kialakí. tandó parlamenti összefogásért. A vezetőség felhatalmazta Giulio Andreottit a pártközi tárgyalások folytatására, és egy olyan kormányprogram kidolgozására, amely élvezné a parlament többségének támogatását. A vezetőségi ülést követően Andreotti megbízott kormányfő újságírók előtt kijelentette, hogy szombaton délelőttre tervezi az újabb pártközi tanácskozást. A DC állásfoglalásával kapcsolatban a kommunista párt lapja, a l’Unitá csütörtö. ki számában megállapítja: vereséget szenvedtek ugyan azok a kereszténydemokrata körök, amelyek szakítani akartak az OKP-val, de eléggé erősnek bizonyultak ahhoz, hogy rányomják politiká. juk bélyegét a DC politikai tervének alakítására. A Corriere Della Sera csütörtökön olyan értesülést kö. zölt, hogy Andreotti a következő három feltétellel tárgyalhat a kommunistákkal: 1. Megállapodhat velük egy olyan új kormány létrehozásában, amely a köztársasági elnöki választásig (decemberig) maradna hivatalában (tehát eleve átmeneti volna). 2. Nem léphet „szerves politikai szövetségre” az OKP- val, csupán „parlamenti együttműködésig” mehet el. 3. Nem fogadhatja el a bal. oldalnak arra irányuló követelését, hogy elismerjék a rendőrök szakszervezeti joga. it és csatlakozásukat a szak- szervezeti mozgalomhoz. Andreotti nem iktathatja programba az állami szektor bővítését sem. (MTI) LAPZÁRTA BUDAPEST S Mcrnni a iritórtiákört kiszabén «TTTwww m nm»*» m itNVfcvwvn Csütörtök esti kommentárunk. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Dosonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Ttodor Zsivkovot, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága első. titkárát, a Bolgár Népköztársaság államtanácsának elnökét és Sztartko Todorovot, a Bolgár Népköztársaság iminiszterta- nácsánák elnökét Bulgária oszmán uralom alóli felszabadulásának 100. évfordulója alkalmából. • Övári Miklós, az MSZMP Politikád Bizottságának tagja,, a Központi Bizottság titkára csütörtökön fogadta Sz. Szoszorbaramot a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának titkárát, kulturális minisztert. A mongol vendég megbeszélést folytatott Rorniidesz Mihály- lyal, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetőjével. Németh Károly, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára ugyancsak csütörtökön fogadta Raul Garcia Pelaezt, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárságának tagját. Raul Garcia Pelaezzel Kovács Antalt az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője is megbeszélést folytatott. Győri Imire, az MSZMP Központi Bizottságának titkára Nguyen Viinht, a Vietnami Kommunista Párt KB tagját, a KB agitációs és propagandaosztályának helyettes vezetőjét fogadta. Nguyen Vinh-eil megbeszélést folytatott továbbá Grósz Károly, a KB osztályvezetője. * Elutazott hazánkból a Bolgár Kommunista Párt, Csehszlovákiai Kommunista Pártja, a Lengyel Egyesült Munkáspárt, a Német Szocialista Egységpárt a Román Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártja küldöttsége, amely részt vett a szocialista országok kommunista és munkáspártjai központi bizottságai ideológiai és nemzetközi kérdésekkel foglalkozó titkárainak budapesti tanácskozásán. ■Utolsó napjait éli-e a nicaraguai Somoza-rezsim? Ez a kérdés szinte naponként megjelenik a világlapok hasábjain. A hírügynökségek polgárháborús összecsapásokat jeleznek a kis közép-amerikai államból, amelyet már 44 esztendeje a Somoza család birtokol. A szó legszorosabb értelmében családi vagyonként kezeli Nicaraguát a dinasztia, amelynek tagjai betöltik az állam és a hadsereg összes vezető tisztségét és kezükben tartják a gazdaság nagyobb részét is. A diktatúra gyakorlatában egyáltalában nem ritkák a politikai gyilkosságok. Maga I. Anastasio Somoza is egy gyilkossággal került hatalomra: 1934-ben megölette vagy megölte Sandino tábornokot, a népi erők vezérét. A legutóbbi politikai orgyilkosság a főváros egyetlen polgári ellenzéki lapjának fő- szerkesztőjét, Pedro Joaquin Chamorrót tüntette el a színtérről. Amint várható volt, a gyilkosság mögött ezúttal is a Somozák álltak. Azóta — több mint egy hónapja — rendszeresek a tüntetések, a fegyveres összecsapások. A fővárostól 30 kilométerre lévő Masayában már több mint száz a halálos áldozatok száma. A diktatúra nemzeti gárdának nevezett hadserege harckocsikkal támadt a békés tüntetőkre, legutóbb pedig puskatussal és könnygázzal oszlatta szét 200 managuai újságíró békés tüntetését. (Az újságírók, a „nemzeti sajtó napján” meg akarták koszorúzni Chamorro sírját.) Közben sztrájkot hirdettek az egyetemisták is, .s a rezsim fegyveresei megtámadták az egyetemi városrészt. A brutalitásra válaszul erősödik a nép fegyveres ellenállása. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Mozgalom nevű gerillaszervezethez mind többen csatlakoznak a falvakban és városokban. Bejárta a világsajtót a kép — puskákkal fegyverkezett indiánok településük védelmére indulnak. S egy héttel korábban egy másik fénykép: Somoza golyóbiztos üvegfal mögül közli népével: 1981 előtt nem mond le. A döntés lehetősége azonban egyre inkább kicsúszik a diktátor kezéből. PALOTAI GÁBOR A nőnap előtt A közelgő nemzetközi nőnap alkalmából csütörtökön ülést tartott a Magyar Nők Országos Tanácsa á Parlamentben (Képtávírónkon érkezett) Március 3: A bolgár függetlenség 100. évfordulójára Közel 1300 éve, hogy a Balkon-félsziget keleti leiében megalakult at első bolgár állam. 1978. március 3-án mégis a bolgár függetlenség százéves évfordulójáról emlékeznek meg Bulgáriában és világszerte. A száz év mellé még egy szám kívánkozik, az 500 esztendő. Ennyi időt, közel fél évezredet tett ki ugyanis az oszmán uralom Délkelet- Európának ezen a részén. Hogy mit jelentett az ötszáz éves oszmán iga Bulgária számára, nehezen lehetne összefogfalni. Tény. hogy a XIV. században virágzó fejlődésnek indult országot az oszmán uralom nemcsak egyszerűen megakadályozta fejlődésében, de évszázadokra vissza is vetette. Bulgáriában megszűnt a városi kultúra, a művészetek és mesterségek fejlődése. A bolgárok nem csupán nemzetiségükben, de személyükben is a legsötétebb elnyomás áldozatai voltak. Az oszmán birodalom keresztény lakosa a „rája”, vagy ahogy megvetően nevezték, a „gyaúr”, teljes jogfosztottságban élt. A bolgár lakosság egy részét erőszakkal mohamedánná tették, s rendszeres gyakorlattá tették az ún. „gyermekadót”, mivel az elhurcolt balkáni keresztény gyermekekből nevelték ki legütő- képesébb harci alakulataik katonáit, a janicsárokat. A balkáni parasztság teljes kizsákmányolását az oszmán feudalizmus sajátos rendszere, az ún. „szpáhibirtokok” útján biztosították. Ez" azt jelentette, hogy a szpáhik, azaz a birodalom lovas katonái aránylag rövid időszakokra kaptak szolgálatuk fejében kisebb-nagyobb földbirtokokat. Érthető módon ezek a földbirtokosok igyekeztek minél többet kizsigerelni jobbágyaikból. A középkori bolgár kultúra fejlődése is évszázadokra megállt. Csak a hegyek között meghúzódó kolostorok őrizték tovább a nemzeti nyelv, az ősi hagyományok emlékét. Bulgáriában azonban még a pravoszláv egyház sem volt a lakosság érdekeinek képviselője — vezetői, a püspökök görögök voltak, akik a bolgárság, elsősorban a tehetősebb városi rétegek elgörögítését szorgalmazták. Végül mégis a vagyonosodó kereskedők és kézművesek, a külföldi bolgár kolóniák, a származására büszke alsópapság lett annak a nemzeti mozgalomnak vezető ereje, amely a „bolgár újjászületés” nevet kapta. A XIX. században a bolgár függetlenség erői fokozatosan kaptak erőre. Az újjászületés első szakaszában a nemzeti nyelv kiművelése, az egyházi függetlenség kivívása volt a cél. Időközben a politikai ellenállásnak megszülettek a szervezeti keretei, s a bolgár hazafiak, követve az oszmán uralom ellen küzdő „hajdútok” példáját, több fegyveres osztagot is alakítottak. A felszabadító harcnak a XIX. században mind kedvezőbbek lettek a külső feltételei. Az oszmán birodalom, „Európa beteg embere” több ízben háborúra kényszerült a cári Oroszországgal, amelyben a bolgárok nem a kontinens csendőrét, hanem a felszabadító szláv testvérállamot látták. A forradalmi szervezetek az 1870-es években egész Bulgáriára kiterjesztették tevékenységüket. 1876. május elsejére az illegális forradalmi központi bizottság kitűzte az általános fegyveres felkelést, a terv azonban csődöt mondott. A sztambuli kormány helyi segédcsapatait a felkelő bolgár falvakra és városokra uszította, s a vérengzéseknek több mint 30 ezer áldozata volt. Egész falvak váltak néptelenné, a gyilkos bandák gyermekeket, asszonyokat hánytak kardélre. Az atrocitások mély felháborodást váltottak ki Európában, mély részvéttel írt az eseményekről a korabeli magyar sajtó is. A bulgáriai vérengzések szolgáltattak okot az 1877— 78-as orosz—török háborúra. II. Sándor cár a felkelés véres leverése után egy esztendővel üzent hadat az oszmán birodalomnak, amelynek szultánja nem volt hajlandó autonómiát adni Bulgáriának. A háború 10 hónapig tartott. A szultán hadserege kezdetben elkeseredett ellenállást tanúsított. Véres csaták voltak Plevennél, s a Sipka-szorosban. Az oroszokhoz sok ezer bolgár népfelkelő csatlakozott, akik jelentős szerepet játszottak hazájuk felszabadításában. A harcok közepette előrenyomuló orosz hadsereg, s a bolgár felkelők osztagai 1878 első heteiben elérték és elfoglalták Drinápolyt, s a főváros Sztambul elfoglalását az oszmán seregek már nem tudták volna megakadályozni. A béke végül is Anglia nyomására jött létre. Az 1878. március harmadikén San Stefano városkában megkötött orosz—török béke megadta Bulgáriának az önrendelkezés jogát, s a Balkán-félszigeten egy olyan államot hozott létre, amely egyesítette az egész bolgár népet, s biztosította a többi balkáni állam függetlenségét is. A San Stefano-i megállapodást a iNagy-Britannia és az Osztrák—Magyar Monarchia nyomására összehívott berlini konferencia még ugyanabban az évben jelentősen módosította, de azon már nem változtatott, hogy ismét létrejött a bolgár államiság, s a bolgár nemzet jelentős része felszabadult a fél évezredes oszmán elnyomás alól. (KS) A „Sasfészek" védelme — A festmény az orosz—török háború egy epizódjáról készült. Korabeli újságrajz a felkelés utáni vérengzésekről
